Kulcsár Gyulának a Wundt nézetével kapcsolatos végső következtetésével egyetérthetünk. Egy fogalomnak (a vele valamilyen kapcsolatban álló) másik fogalom nevével való kifejezése nemhogy elterelné a figyelmet a kifejezendő fogalomról, hanem éppen ez hozza közelebb – szemléltetéssel, elképzeltetéssel, elvont fogalom megérzékítésével, bizonyos hangulat felkeltésével stb. – a hallgatóhoz, olvasóhoz. Ezt a megállapítást a szóképek és képes kifejezések nagy tömege kézzelfoghatóan igazolja. (L. a Lexikonban a Szókép és a Képes beszéd címszót.) Viszont az efféle nyelvi eszközök létrejöttét csak a rövidségre, tömörítésre való törekvéssel magyarázni – mint ahogy Kulcsár teszi –, túlságosan leszűkíti az egyébként is bonyolult kérdést. Inkább azt mondhatnók, hogy az átviteleket a hatásosságra, a pontosabb kifejezésre való törekvés hozza létre, s ebben természetesen megvan a maga szerepe – a szemléltetésre, hangulatkeltésre stb. való törekvésen kívül – a tömörség, a rövidség igényének is. Még egy helyreigazítás. Kulcsár tévesen mondja a következőt: „Wundt szerint a sódéraz a kazal kifejezésben megoszlik a figyelem a kazal és a sódar között.” Wundt nézetét követve ugyanis a sódéraz és (a kazal) egyik sarka kinyomul között, azaz a hasonlított és a hasonló, a kifejezendő és a kifejező között történhetne meg az a bizonyos figyelemmegoszlás.