A szenvedő igével kapcsolatos germanizmusok használatáról a nyelvhelyességi irodalom mai felfogása alapján a következőket mondhatjuk: A szenvedő igének leggyakoribb mai kifejezője a -va, -ve képzős határozói igenévhez kapcsolódó létige (van, volt, lesz, lett). Az efféle szerkezet használata akkor helyes általában, ha nem cselekvést, történést, folyamatot jelöl, hanem a (szenvedő) alanynak (ezek eredményeként létrejött, meglevő vagy bekövetkező) állapotát fejezi ki – mégpedig függetlenül az igenév alapigéjének tárgyas vagy tárgyatlan jellegétől és a létigének, azaz magának a kifejezésnek az idejétől. Helyes tehát: El van szakadva a ruhád, de helytelen: A hanyag tisztviselő el lesz bocsátva (helyesen: A hanyag tisztviselőt elbocsátják). – Annyit azonban még hozzá kell tennünk, hogy a lesz, lett segédigével szerkesztett alakok (pl. : Nagyon le lesz verve, ha meghallja) gyakran a német megfelelők másolatai, s hogy túlzott elszaporodásuk és személytelenségük elvizenyősíti a nyelvet, ezért gyakori használatuk még akkor sem ajánlható, ha egyébként nem magyartalanok. – Ezek figyelembevételével Zlinszky állásfoglalását el kell fogadnunk, csak A cukor egészen ki volt fogyva mondat nem helyteleníthető, mert állapotot fejez ki. – Külön probléma az el van (volt) utazva: valójában szükség van rá, a helyette ajánlott kifejezések (elutazott, úton van, távol van stb.) nem ugyanazt jelentik, de mivel nem természetes és szabatos, ha lehet, használjuk mégis az utóbbiakat. – Végül Az a pénz, amit atyám adott, már rég el van utazva: valóban szokatlan és suta mondatszerkesztés. (Az egész kérdésre l. bővebben: Nyelvművelésünk főbb kérdései. (Szerk.: Lőrincze Lajos. ] Bp. 1953. 151–55. l. és Magyar nyelvhelyesség. (Szerk.: Deme László és Köves Béla. ] Bp. 1957. 167–69. l.)