Az -ár -ér képző finnugor és nem szláv eredetű, bár több hasonló végződésű foglalkozásnevünket a szlávból vettük át (pl. : kulcsár, kádár stb.). A nyelvújítók valóban felhasználták ezt a képzőt, a mintájuk a madár, bogár, füzér stb. volt. – A huszár eredetére nézve l. SzófSz.