Zlinszkyt nem igazolta e szavak megítélésében nyelvünk fejlődése. Úgy látszik, ő még a túlzó ortológusok közé tartozott, a nyelvújítási szavaknak elsősorban a keletkezési módját vette figyelembe, s nem azt, hogy mi az értékük az akkori nyelvben. A felsorolt szavak közül az okmány, ünnepély, szívélyesen, építész, történész, öltöny, fegyenc, (valaminek a) zöme, rokonszenv, ellenszenv, láthatár (helyesebben: látóhatár), tetszhalál, továbbá higany, zárda, gyógyszertár, pincér, tőzsde ma teljesen elfogadott és elterjedt; csak a festész és az éleny nem vált használatossá, az isme használata pedig erősen korlátozott (vö. kórisme ‚a betegségek helyes felismerésének a tudománya, diagnosztika’).