Zlinszky követi egyrészt Négyesynek a verselméletét (pl. a ritmus eredete, mibenléte, az ütemegyenlőség törvénye stb. tekintetében; l. Négyesy: Magyar vers. 1886, 1898.; vö. továbbá Horváth János: A magyar vers. Bp. 1948.), másrészt verstanának a felépítését (l. Stilisztika. Bp. 1908. 239–55. l.). Először tisztázza, mi a vers, az ütem, a ritmus, aztán felsorolja a különböző ütemű verssorokat, ismerteti a rímről való tudnivalókat és a nevezetesebb versszakokat, strófákat, majd bemutatja a klasszikus és a nyugat-európai versformákat.