A „közképpé” vált képet, amelynek esetében a szemlélet elhalványodott, s amelynek az egyéni vonásai elmosódtak, – helyes logikai és lélektani terminussal – már nem képzetnek, hanem fogalomnak nevezzük. A képzet ugyanis valamely tárgy vagy jelenség szemléleti képe, tehát az adott tárgynak vagy jelenségnek érzékszerveink által felfogott tulajdonságait tükrözi (az észleléssel ellentétben a jelenség vagy tárgy az adott pillanatban nincs jelen). Ha viszont a tárgy egyéni vonásai elmosódnak, s az általánosak emelkednek ki és maradnak meg, akkor már fogalomról beszélünk. A fogalom a tárgy vagy jelenség gondolati képe, tehát általánosabb, elvontabb és nem szemléleti jellegű. Ilyenformán a fogalom a valóság megismerésének magasabbrendű formája, amely lehetővé teszi az érzetek, észlelések, képzetek alapján nyert ismeretek általánosítását, elmélyítését és rögzítését, s ennélfogva a gondolkodást.