Sztoikusok – a sztoicizmus követi. A sztoicizmus görög filozófiai irányzat az i. e. III. századtól az i. sz. VI. századig. Nevét arról az athéni csarnokról (sztoa poikilé [tarka csarnok]) nyerte, amelyben alapítója, Zénón (i. e. 336–264) tanított. A sztoikusok szerint a cselekvés célja az erény, ez pedig az ésszerű és természetes magatartásban rejlik. Tanaik főbb jellegzetességei: a sorsba való beletörődés, szenvedélymentes nyugalom, szigorú erkölcsiség és az élet örömeiről való lemondás.