Fordításban: „Éppen ezért nem valami kellemesen lephetett meg bennünket, hogy ebben a versgyűjteményben, mely pedig az érettebb évek vállalkozása, ismét teljes költeményeket, passzusokat és kifejezéseket találunk (nem is szólva az ilyenekről: klinglingling, hopp-hopp-hopp, huhu, szasza, trallirum-larum stb.), amelyeket csak szerzőjük költői gyermetegségével lehet mentegetni, s amelyek a nagy tömeg kétes tetszése révén maradhattak fenn ilyen sokáig. Ha egy olyan költő, mint Bürger úr, ecsetje varázserejével és példájának súlyával védelmébe veszi az efféle gyerekségeket, hogyan tűnjön el akkor az a férfiatlan, gyerekes tónus, amelyet a kontárok egész serege honosított meg lírai költészetünkben?”