Szabó Lőrinc műfordításában: „És csönd van a roppant víz felett / s tompán zúg a szakadék, / s fut a szó és szájról-szájra remeg: / »Hős szív, vezessen-óvjon az ég!« / És tompul a, tompul a messze zúgás / és döng a szivekben az iszonyú gyász.”