Dekadencia – szó szerint hanyatlás, visszaesés, bomlás. A művészetben és az irodalomban a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején, a kapitalizmus hanyatlásának eredményeként jelentkezett. A költők és írók – nem találván a kor ellentmondásaiból kivezető utat – új formában (a formát – igen gyakran – túlzottan előtérbe állítva a tartalommal szemben), s a legkülönfélébb módon (l. a különböző izmusokat a Lexikonban) igyekeztek kifejezni egyéni érzelmeiket, társadalmi mondanivalóikat, a hanyatló kor erkölcseiről, elferdült ízléséről, érzékiségéről stb. vallott felfogásukat. A dekadens irány első nagy kifejezője Baudelaire, nálunk meg Ady.