Előszó

A jelen munka II. Rákóczi Ferencz életének utolsó húsz évét írja le, 1715-től kezdve, a mikor XIV. Lajos halála folytán helyzete a franczia udvarban gyökeresen megváltozott. Mindeddig a napkirálynak állandó kegyét élvező előkelő vendég volt ott és csak most, a regens kormánya alatt nehezedett rája a száműzetés egész súlya. Ezen utolsó francziaországi, majd törökországi tartózkodása két szempontból érdemes új, részletesebb megvilágításra. Az egyik emberileg is érdekes lélektani problémát foglal magában: miféle hatással lehetett a száműzetés és állandó kísérői: egyedüllét, erkölcsi és politikai elszigeteltség, anyagi bizonytalanság, a hazájától távol idegenben bolyongó fejedelemre. A másik inkább egyetemes történeti vonatkozású: a száműzött politikai törekvéseinek az akkori európai diplomatiai mozgalmak közé való beállítása. Ez utóbbi szempontból szükségesnek találtam egyrészt Rákóczi politikai lépéseinek czéljait és eszközeit pontos vizsgálat tárgyává tenni, másrészt az ő törekvései háttere gyanánt az európai államok egymáshoz való viszonyát nagy vonásokban jellemezni. Az úgynevezett Rákóczi-emigratio sorsára csak annyiban tértem ki, a mennyiben ez előbbi két problema megoldásánál szükségesnek látszott.

A tárgy feldolgozásánál azon szerencsés helyzetben voltam, hogy a nagyközönség és történetirodalom előtt ismeretlen kiadatlan kútfőkből is meríthettem. Elsősorban az úgynevezett Vigouroux-iratokból, melyek Rákóczi egykori ágense leszármazottjainak, a Naxos szigetén élő Vigouroux-Lastics családnak birtokában vannak és a Rákóczi-hamvak hazaszállítása alkalmával a magyar kormány költségén másoltattak le. A másik kiadatlan kútfő a konstantinápolyi franczia követnek, D'Andrezelnek Rákóczival folytatott levelezése, mely az ottani franczia nagykövetség levéltárában maradt fenn és hasonlóképen a magyar kormány megbízásából másoltatott le. Mind a két másolatcsomó először Thaly Kálmán kezén fordult meg, a ki élete utolsó éveiben többször kiemelte fontosságukat, de a bennük rejlő adatokat nem dolgozta többé fel. Hogy én ez iratokat a jelen munkához, mely nélkülök létre sem jött volna, felhasználhattam, ezt egyedül Thallóczy Lajos v. b. t. t. úr szíves közbenjárásának és hozzám való személyes jóindulatának köszönhetem. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őriztetnek.

Egyebekben a Thalytól és Rákóczi életírójától, Márki Sándortól összegyűjtött és feldolgozott kútfőkre támaszkodtam, a kiadottak mellett elsősorban a konstantinápolyi császári követek hivatalos levelezésére, melynek Rákóczit illető részei másolatban Thaly Kálmán birtokában is megvoltak, a nélkül, hogy adatbőségüket különböző értekezéseiben kimerítette volna. Hálával kell megemlékeznem a Rákóczi-történetben közvetlen elődömről, Márki Sándorról, a ki nagyméretű Rákóczi-életrajzában az emigratióbeli éveknek végtelen szétszórt anyagát óriási szorgalommal gyűjtötte egybe, s ezzel a későbbi kutatók munkáját lényegesen megkönnyítette. A mennyiben az adatok részleteiben és a tények megítélésénél felfogásától el kellett térnem, indítóokaimat, bizonyítékaimat a munka végén közölt jegyzetekben foglaltam össze.

A szerző.