Bevezetés

Az Európai Unió jelentősen különbözik a történelemből korábban ismert politikai rendszerektől. Nem írható le sem a szuverén nemzetállamok politikai rendszertipológiájával, sem a szupranacionális szervezetek ideáltípusaival vagy pedig a korábbi (gyarmat)birodalmak fogalmaival. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy az EU politikai rendszerének leírására és megértésére oly sokan vállalkoztak és vállalkoznak, és a kutatói figyelem nem tűnik csillapodni. Sőt, egyre újabb és újabb, az Európai Uniót témául választó művek látnak napvilágot. Mivel maga az Unió is az állandó intézményi változás időszakát éli, ezért nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a változás irányának és tartalmának megragadására törekvő erőfeszítések szerteágazóak. Ahogy a téma neves szakértője egyik újabb cikkében fogalmazott: "a kutatási terület [az EU-ban] gyors fejlődésben van, és messze van még a kikristályosodott állapotoktól, amit kiformálódott és széles körben elfogadott (established) elméletek, módszerek és széles egyetértésnek örvendő általános tudás és állítások jellemeznének".

A tanulmány arról kíván szólni, hogy miként változik meg a magyar államigazgatás az európaizáció folyamata során. A hazai szociológiában megkezdődött az Európai Unió létrejöttével, működésével foglalkozó külföldi elemzések recepciója, ám egyelőre kevés olyan empirikus elemzés született, ami azt vizsgálta volna, hogy az állam és az államszervezetben működők milyen változásokon mennek keresztül az ország Európai Unióhoz történő csatlakozása során, és ezek a változások az államigazgatás szempontjából mennyiben tekinthetők endogénnek, illetve exogénnek. Kiinduló feltételezésem szerint az ország európaizálása már az ország EU- csatlakozása előtt is értelmezhető, és a folyamat során jelentkező változások nem merülnek ki a jogrendszer tört átalakulásában (az úgynevezett jogharmonizációban), hanem az ország mindennapi életében is érzékelhető és ható változásokat jelentenek.

A tanulmány a politikatudomány és a szociológia egy határterületét kívánja bejárni. Azt a kérdést vizsgálom, hogy a magyar vidékfejlesztés politikai mezőként hogyan intézményesült az elmúlt évek Magyarországán. A kilencvenes évek elejétől kezdő társadalomkutatóként a jelenkori vidéki társadalom vizsgálatával foglalkoztam. A munka során kezdtek el foglalkoztatni olyan újabb keletű jelenségek, mint a fejlesztési kistérségek és a vidékfejlesztők megjelenése. Ezeknek a folyamatoknak, jelenségeknek a megértéséhez kevés segítséget adott a vidékszociológia. Újabb és újabb művek, szakcikkek átolvasása során egyre nőtt bennem a téma iránti érdeklődés, és egyre újabb összefüggések, ötletek fogalmazódtak meg bennem. Különösen nagy lökést adott a kutatómunka új irányokba történő kiterjesztéséhez Neil Fligstein műveinek megismerése, aki a kilencvenes évek eleje óta több, a társadalmi mezők létrejöttével és struktúrájával kapcsolatos munkát jelentetett meg. Úgy gondoltam, hogy a társadalmi intézmények létrejöttének és változásának az új gazdaságszociológia belátásaira építő konstruktivista modellje jó fogódzókat kínál a vidékfejlesztés és a vidékpolitika tanulmányozásához. Ezeken az írásokon keresztül jutottam el az európaizáció és a politikai hálózatok irodalmához, s ezeket földolgozva, az összegyűjtött információkat újra és újra kibővítve, alakítottam ki azt az elméleti keretet, melyet a doktori kutatómunka során alkalmaztam és alkalmazni kívánok.

...