Bevezetés

Az oktatás és képzés, ezen belül a felnőttképzés állami támogatási rendszere, mivel részben/egészben állami feladatról van szó, minden társadalmi, gazdasági rendszerrel együtt, azokkal összefüggésben folyamatosan alakul.

A felnőttképzés 1990 előtti rendszerének állami támogatása az állami vállalatokon keresztül valósult meg, a tervgazdaság, illetve az egyes vállalatok költségvetésében tervezetten. A tanfolyamok szervezése is oktatással, képzéssel, továbbképzéssel foglalkozó költségvetési intézményeken keresztül történt.

A rendszerváltás után az állami szektor visszaszorulása, az erőteljes privatizáció folytán a felnőttképzés területén egyrészt jelentős visszaesés volt tapasztalható, másrészt a rendszer átláthatatlanná vált. A felnőttképzés (tanfolyami képzés) statisztikai adatgyűjtése jó néhány évig szünetelt. Rendszeres információ csak az iskolarendszerű felnőttképzésről állt rendelkezésre. Másik lényeges tényező volt a munkanélküliség megjelenése és felfutása, mely szükségessé tette a foglalkoztatási törvény megjelenését. E törvény szabályozta és szabályozza ma is a regisztrált munkanélküliek és a munkanélküliséggel veszélyeztetettek képzési támogatását, forrást is rendelve hozzá a Munkaerőpiaci Alap keretein belül.

Párhuzamosan e folyamatokkal az EU új célrendszerében megfogalmazta a felnőttképzés fontosságát, s elsősorban foglalkoztatási irányelveiben annak prioritást is adott. E felismerések, s a hazai igények is feszíteni kezdték a meglévő kereteket, s így a szakképzési hozzájárulás amúgy is táguló felhasználási rendszere 1997-től a saját dolgozók képzésére is kiterjedt, először a bérköltség 0,2, később 0,5 %-ára.

A felnőttképzésről szóló törvény létrehozása párhuzamosan az oktatási törvények megszületésével már a 90-es évek elején felmerült, s évekig szakmai viták sora követte. A tőke országok közötti gyors, szabad mozgása, a nemzetgazdaságok nemzetközivé válása, a technikai fejlődés felgyorsulása következtében hazánk számára is egyre növekvő jelentőségűvé vált a tőke személyi feltételeinek megteremtése. Egy-egy ország lakossága a tőke nézőpontjából mint humán erőforrás jelenik meg, és a képzés egyre inkább úgy fogható fel, mint a befektetés, az emberi erőforrásba történő beruházás egy formája. Ennek a felismerésnek a valóra válását szolgálja az életen át tartó képzés gondolata, amelyet a fejlett európai országok is hosszú távú versenyképességük zálogaként kezelnek. A gazdaság követelménye az egyén számára a változásokhoz való alkalmazkodás kényszereként jelenik meg, korunkban a munkavállalókkal szembeni egyre fontosabb elvárás a tanulási képesség és a készség a tanulásra, az új és gyorsulóan megújuló technika elsajátításának, valamint az életvezetés változtatásának képessége. A felnőttképzés lehetőséget biztosít arra, hogy a közoktatási rendszer, az iskolai rendszerű szakképzés és a felsőoktatás eredményeire alapozva a felnőttek - amikor változó élethelyzetük azt szükségessé teszi vagy érdeklődésük miatt tanulni van kedvük - azt megtehessék. Ezen indokok alapján végül 2001-ben megszületett a felnőttképzésről szóló törvény. A törvény rendszerezi és anyagilag támogatja egy olyan egységes felnőttképzési ágazat kialakulását, amelyben lehetővé válik az egész életen át tartó tanulás megvalósulása. A törvény a felnőttképzésnek csak azokat a területeit szabályozza, amelyhez kapcsolódóan, elsődlegesen az állami támogatáson keresztül, másodlagosan a fogyasztóvédelem garanciáinak kialakításával az alkotmányos jogok gyakorlását segíti elő. A törvény ennek megfelelően az alkotmányos alapjogoknak csak a törvényben szabályozott keretek között nyújt biztosítékot, a felnőttképzésnek a törvény hatályán kívül eső területeivel kapcsolatban a képzéshez való hozzáférést nem garantálja. A felnőttképzési törvény kerettörvény, amely kiegészítő jelleggel viszonyul a hatályban lévő oktatási szaktörvényekhez.

A törvény új támogatási rendszerként vezeti be a felnőttképzés, valamint a felnőttképzés technikai feltételei fejlesztésének támogatását, és annak forrását, továbbá a felnőttképzési normatív támogatást és a személyi jövedelemadó kedvezményt.

Az iskolai rendszerű felnőttoktatás és képzés, a munkanélküliek képzése, a saját dolgozók képzése, valamint a felnőttképzési törvény által létrehozott új támogatási formákkal együtt már meglehetősen sokszínű támogatási "rendszer" alakult ki. Ez a sokszínűség egyrészről a lehetőségek, a hozzáférések sokszínűségét is jelenti, ugyanakkor sok hibát tartalmaz, s e hibák csökkentik a hatékonyságot, lehetetlenné teszik az átláthatóságot. Gyökeres problémát jelent, hogy Magyarországon általában is, de az oktatás képzés területén is kevéssé érvényesül az ágazati szemlélet mind a tervezés, mind a finanszírozás, s az azok feltételeit biztosító területeken is, mint pl. az információs rendszerek területén.

Tanulmányunkban végig kísérjük az oktatás, képzés finanszírozási, támogatási rendszerének alakulását, a reálfolyamatokat, a hosszú távú tendenciákat, külön részleteiben kitérünk a rendszerelemek kritikájára, valamint javaslatot fogalmazunk meg a támogatási rendszer módosítására, hatékonyabbá tételére.