OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


K

Kabaivanszka, Raina (1934-) - bolgár op.én. (S). Tanulmányait Szófiában és Olaszországban végezte, 1958-ban debütált Szófiában. A következő évben versenyt nyer Itáliában, azóta Milánóban él, de fenntartotta állandó kapcsolatát a szófiai operával. A Bellini-érem kitüntetettje, melyet rajta kívül eddig csak Toscanini és Callas kapott meg. Utazó világsztár; gyakran fellépett Bpesten is. - Kabaivanszka napjaink legkitűnőbb lírai-drámai szopránjai közé tartozik. Gyönyörű hanganyaga éppúgy kiemeli, mint nagyszerű játékkészsége és - ami a legfontosabb - hangi karakterizáló készsége. Callas típusába tartozik, számára is komplex műfaj az operaéneklés, melyben a színészi játék és a hang árnyaltsága éppoly fontos, mint a precíz muzikalitás és a hangszépség. Pályája kezdetén főleg lírai szerepeket énekelt, elsősorban Puccini hősnőit, újabban egyre több nagy Verdi-heroinát alakít.

Kabátária - Puccini Bohéméletének IV. felvonásában Colline (B) rövid áriája, melyben elbúcsúzik kabátjától, amelyet zálogba tesz, hogy a haldokló Miminek gyógyszert vehessen. A rövidre fogott Puccini-féle áriatípus egyik legpregnánsabb és legszebb példája.

Kacagj, Bajazzó - Leoncavallo Bajazzókjában Canio (T) híres monológja, melyben a megcsalt férj dühe kerül összeütközésbe a jelenésre váró színész készülődésével. A "Kacagj, Bajazzó" nem a monológ kezdősora, csupán csúcsponti frázisa.

Kacagóária - Adél (S) keringőritmusú kétstrófás dala J. Strauss Denevérjében; a magát márkinak kiadó gazdáját, Eisensteint gúnyolja ki.

Kacagókvintett - Verdi Álarcosbáljának egyik legnagyszerűbb részlete, a mű I. felvonásának 2. képében. Résztvevői: Ulrica (A), Oszkár (S), Richard (T), Samuel (B) és Tom (B). A Richard szólamát éneklő tenoristák a kvintett vezetődallamában az énekhangot és a naturális nevetést vegyítik.

Kaczér Margit (1874-1951) - magyar op.én. (S). 1891-ben debütált az OH-ban, melynek 1909-ig volt tagja. Igen sokoldalú énekesnő volt, a Wagner- és Verdi-heroináktól a Hoffmann meséi hármas szerepéig, Donna Elvirától Manonig és Tatjánáig terjedt szerepköre.

Kádár Kata - Hajdú Mihály operája 4 képben (1959, OH), Romhányi József szövegére, az ismert székely népballada nyomán.

kadencia - A XVII-XVIII. sz.-ban az ária több helyén, a XIX.-ben főleg a végső záradékokban szokásos szabad (vagy kiírt) ékesítés. Tonikai kvartszextakkordról indul és tetőpontját - általában csúcsponti magas hangok - a dominánson éri el. Különböző nagy énekes virtuózok kadenciái ma is használatosak. Duett és esetleg nagyobb együttes végén is előfordulhat.

Kafka, Franz (1883-1924) - prágai német író, a XX. sz. irodalmának talán legnagyobb hatású alakja. A per c. regényét Gottfried von Einem (1953) és Gunther Schuller (1966), az Amerikát Roman Haubenstock-Ramati (1964), A falusi orvos c. novelláját H. W. Henze (1951) vitte operaszínpadra.

Kahlenberg, Josef (1886-1962) - német op.én. (T). Későn kezdett csak énekelni tanulni, 1911-ben debütált Kölnben, Turidduként. Kisebb német színházaknál működött, majd 1924-től 1942-ig a bécsi S.O. tagja volt. A két háború közti évtizedek neves Wagner-tenorja, t. k. Salzburgban énekelte Trisztánt. Sokszor vendégszerepelt a bpesti OH-ban is. Még 1949-ben is fellépett Trisztánként, majd visszavonult.

Kairói Operaház - 1869-ben nyitották meg. Az eredetileg a megnyitásra rendelt Aida csak 1871-ben került színre. A színház 1972-ben leégett, ekkor veszett oda az Aida eredeti partitúrája.

Kaiser-Ernst Jozefin (1820 k.-1873) - magyar op.én. (S). 1839-ben debütált Kassán, a Beatrice di Tendában. Pályáját 1844-ben a bécsi operában kezdte, majd a pesti Német Színház, 1848-51 különböző német operaházak tagja, végül 1850-61 a N.Sz. híres primadonnája. (A Lammermoori Lucia címszerepében debütált.) Általában férje nevével - Kaiser-Ernstné néven szerepelt. Az említett évtizedben ő volt a N.Sz. első koloratúra- és drámai szoprán énekese, s noha a kritikák elég gyakran megbírálták, alig akadt versenytársa. Ő volt az első magyar Luisa Miller, a Guzman Johanna címen előadott Szicíliai vecsernye női főszereplője. Liszt Esztergomi miséjének első szopránszólistája stb. Fia, Ernst Henrik, tenorista volt (l. ott).

Kaiser Max auf der Martinswand (Miksa császár a Martinswandnál) - Mosonyi Mihály előadatlan 3 felv. operája, Ernst Pasque szövegére.

Kalaf - A Turandot ifjú tatár hercege (T), a darab diadalmas szerelmes hőse.

Káldy Gyula (1838-1901) - magyar karm., zeneíró, rendező. 1858-ban került kapcsolatba az opera műfajával, ekkor lett a kolozsvári színház karmestere. 1874-ben került a fővárosba, ahol előbb énektanár, majd karmester volt. A N.Sz. kötelékébe rendezőként lépett, 1881-től volt a színház, majd az OH főrendezője, 1888-ig. 1895-1900 az OH igazgatójaként tevékenykedett.

Kalisch, Paul (1855-1946) - német op.én. (T). Olaszországban, majd Münchenben működött, később a berlini operaház, végül a Met énekese. Lilli Lehmann férje.

Kálmán Oszkár (1887-1971) - magyar op.én. (B). 1913-ban debütált az OH-ban Sarastróként. Visszavonulásáig volt a színház egyik legkiválóbb vezető énekese. 1927-29 a berlini Krollopera tagja volt, itt szívta magába nagy stíluskészségét, és itt alakult ki univerzalitása, mely az irodalom minden stíluskorszakában otthonossá tette. Egész fiatalon, 1918-ban ő alakította először Bartók Kékszakállújának címszerepét. Az új magyar muzsikának lelkes propagátora volt, számos Kodály-dalt ő mutatott be. Wagner, Mozart, Verdi, Puccini operáiban egyaránt kimagasló alakítások fűződnek nevéhez. Zengő közép- és magas regisztere elsősorban talán a nagy Wagner-szerepekre tette alkalmassá, felejthetetlen Hunding, Hagen és Marke volt. Mint kiváló színész, a nagy karakterszerepeknek is mestere volt; humora révén vált remek Guglielmóvá, Ozminná, Colline-ná. Sokat szerepelt külföldön (Bécs, Barcelona, Helsinki, Prága stb.). Évtizedeken keresztül állandó szereplője volt a budapesti oratórium-előadásoknak, szinte nem volt hangverseny, amelyen ne szerepelt volna. Az OH örökös tagja volt.

Kalmár Magda (1944-) - magyar op.én. (S). 1967-ben debütált az OH-ban a Varázsfuvola Első fiújaként. Néhány év után a színház egyik vezető koloratúrszopránja lett, aki főleg Mozart-szerepeiben aratott kimagaslóan nagy sikereket (Cherubin, Despina, Blonde). 1973-ban ő volt a főszereplője Albán Berg Luluja magyar bemutatójának. Nemcsak akadályt nem ismerő koloratúrkészsége révén vált az OH vezető énekeseinek egyikévé; ragyogó színészi készsége és muzikalitása is főszerepekre predesztinálja. Kiváló oratóriumszólista. Liszt-díjas.

kalóz, A - Bellini 2 felv. operája (1827, Milánó, Sc.), Romani szövegére. Magyarorsz. bem.: 1830, pesti Német Színház.

kalóz, A - Verdi 4 felv. operája (1848, Trieszt), Piave szövegére, Byron nyomán. A mester talán legnagyobb bukása, melyben nagy része van a lehetetlen librettónak, de az összecsapott zenének is. Témája: hogyan menti meg Corradót (T), a nemeslelkű kalózvezért Seid pasa (Bar) karmaiból Gulnara (S), a pasa kedvelt rabnője. Mivel azonban Corrado szerelmese, Medora (S) bánatába belehal, a kalóz is a tengerbe veti magát.

Kalter, Sabine (1890-1957) - német op.én. (MS). 1911-ben a bécsi Volksoperben debütált. 1915-1935 a hamburgi opera vezető mezzója, főleg Wagner-szerepekben ünnepelt énekesnő (Fricka, Ortrud, Brangäne). A nácizmus elől Angliába emigrált, itt a C.G.-ben működött.

kamaraénekes - Német és osztrák operaházakban bevezetett kitüntető cím, melyet a kormány adományoz. Megfelel a mi "örökös tag" címünknek.

kamaraopera - Amit ma az ún. kamaraoperák játszanak, élesen két részre oszlik. A régi - XVII-XVIII. sz.-i - műveknek ez az eredeti formája: a kis létszámú - ma annak számító - zenekari együttes és a néhány személyes énekesi gárda a műfajhoz egyes korokban hozzátartozott (pl. Pergolesi Úrhatnám szolgálóját vagy Mozart Bastienjét a maga idején senki nem nevezte volna kamaraoperának). Napjainkban viszont tudatos koncepció eredménye a kamaraopera, mint például Britten Albert Herringje vagy Milhaud több műve.

Kann ich mich auch an ein Mädel erinnernHisz emlékszem én is egy lányra

kantiléna - Jelenleg és operaműfaji vonatkozásban a szó értelme: igen dallamos részlet, zenei szakasz. Időnként, főleg régi operák partitúráiban, esetleg "rövid ária" értelemben is használatos a kifejezés.

Kappel, Gertrude (1884-1971) - német op.én. (S). Nikisch Artúr növendéke, 1903-ban Hannoverben debütált, a Trubadúr Leonórájaként. Münchenben volt vezető szoprán, gyakran vendégszerepelt a Met-ben. Híres Wagner- és Strauss-heroina.

Karácsonyéj - Rimszkij-Korszakov operája (1895, Pétervár), a zeneszerző szövegére, Gogol elbeszélése nyomán.

Karajan, Herbert von (1908-) - osztrák karm. 1928-ban debütált Ulmban, a Figaróval. Pályájának állomásai: 1928-33 Ulm, 1934-38 Aachen, 1938-45 Berlin, S.O., 1956-1964 Bécs. S.O.; 1958-60, majd 1964-től a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti igazgatója, 1967-től a salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékok művészeti vezetője és vállalkozója; a Bécsi Filharmonikusok (1946-1964), a Berlini Filharmonikusok (1955-től) vezető karnagya.

Korunk egyik legnagyobb élő dirigense. Operakarmesterként éppoly korszakos jelenség, mint a hangversenypódiumon. Éppúgy otthonos a német (Mozart-Wagner-R. Strauss), mint az olasz (Verdi-Puccini) repertoárban. A végletes kicsiszolás, a zenei és színpadi karakterábrázolás nagymestere, olasz hév és német elmélyedés egyaránt jellemvonásai közé tartozik. Két ellenpólus: 1948 óta rendszeresen vezényli a Sc.-ban és Salzburgban, ill. Bécsben az olasz repertoár darabjait úgy, hogy produkciói az olasz közönség számára is reveláció számba mennek. Viszont 1967-től Salzburgban húsvétonként bemutatta folyamatosan Wagner Ringjét, alapjaiban reformálva meg a Wagner-művek előadási koncepcióját.

Az általa alapított és vezetett TV-filmgyártó cég számos operaprodukcióját rögzítette. Ezzel és lemezeivel nagyban járul hozzá az operakultúra terjesztéséhez.

Karenina Anna - Hubay Jenő 3 felv. operája (1923, OH), Góth Sándor szövegére, Tolsztoj regénye nyomán.

KarfreitagszauberNagypénteki varázs

Karikó Teréz (1932-) - magyar op.én. (S). 1960-ban debütált a szegedi N.Sz.-ban Tatjánaként. Azóta e színház tagja, vezető drámai szopránjainak egyike. Főleg Verdi operáiban aratott jelentős sikereket. Vendégszerepelt Bécsben, Olaszországban, Angliában és a népi demokráciákban. Liszt-díjas.

Karizs Béla (1930-) - magyar op.én. (T). Pályáját fővárosi és vidéki színházakban, prózai színészként kezdte. 1963-ban lett az OH tagja, ekkor debütált a Falstaff Bardolfjaként. Öt évig karakterszerepeket énekelt, 1968 óta tért át a hőstenor-szerepekre. Hatalmas hanganyagán jól érvényesül Kalaf, Canio, Des Grieux és Cavaradossi szólama.

Károly Róbert (1937-) - magyar karm. 1964 óta működik a pécsi N.Sz.-ban. Operadirigensként Monteverdi Tankrédjának és Pergolesi Úrhatnám szolgálójának vezénylésével debütált. Zeneszerzőként is tevékenykedik, "Japán halászok" c. egyfelvonásosát 1970-ben mutatta be a pécsi N.Sz.

Káromló szót - Leonóra (S), Alvaro (T) és a Páter Gvárdián (B) tercettje Verdi A végzet hatalma c. operája IV. felv. 2. képében. A darab zárójelenete, mely csak az 1869-es átdolgozáskor került a műbe.

Kártyaária - Bizet Carmenjének III. felvonásában a címszereplő (A) monológja, melyben kártyát vet magának, és abból saját halálát olvassa ki. Tulajdonképpen női tercett középszakasza: a két cigánylány, Frasquita (S) és Mercedes (MS) a másik két résztvevő.

Kártyajelenet - Verdi Traviatája II. felv. 2. képének egyik részlete, melyben az egymással vetélytársként szembenálló Alfréd (T) és Douphol báró (Bar) kártyáznak. A helyzet- és konfliktusábrázolás hallatlan feszültséget árasztó remeke. A zenekar kísérőfigurációja a kártyakeverést és a szívdobogást ábrázolja, efelett hangzanak fel az izgatott párbeszéd melodikus-recitativikus szavai, míg pillérként Violetta (S) kétségbeesett, nagyívű dallamfrázisa az ábrázoláson kívül a formai tagolást is biztosítja.

Kaschmann, Giuseppe (1847-1925) - horvát szárm. olasz op.én. (Bar). 1869-ben debütált Zágrábban. Olaszországban és a Met-ben bontakozott ki karrierje, főleg Wagner-énekesként. 70 éves korában is énekelt még, utolsó periódusában a buffo-szerepkörre tért át.

Kašlik, Václav (1917-) - cseh rendező. Pályáját karmesterként kezdte, 1945-ben ő volt a Smetana Színház néven újra megnyílt prágai Német Operaház első karmestere. Zeneszerzőként is tevékenykedett, de az utóbbi évtizedekben mint rendező lett világhírű. A prágai Národní Divadlóban számos művet rendezett, melyeknek újszerűsége, mély és körültekintő műértelmezése, valamint modern eszközei révén oly nagy sikereket aratott, hogy Európa számos operaházához meghívták vendégrendezésre. Néhány munkája túlzóan modernizáló, így pl. az ő műve a híres, modern miliőbe helyezett prágai (máshol is színre vitt) Carmen. Más rendezései viszont minden szempontból kiválóak, így t. k. az ősbemutató helyén, a mai Tyl Színházban produkált Don Juan.

Kassay János (1916-1971) - magyar op.én. (Bar). 1945-ben Schaunard-ként debütált az OH-ban, de még ebben az évben a szegedi N.Sz.-hoz szerződött. 1949-ben került vissza az OH-hoz, ahol 1954-ig karakter- és comprimario-baritonként szerepelt. Igen jó színész volt, és ezért Gianni Schicchi, valamint a Denevér Frosch-a voltak legjobb szerepei. 1954-től haláláig különböző zenés színházaknál volt korrepetitor.

Kasseli Operaház - Főleg a múlt században virágzó opera, Spohr (1822-57) és Mahler (1883-85) vezetése alatt. Az új színházépületet 1959-ben avatták fel, befogadása 1010 személy.

Kasza Katalin (1942-) - magyar op.én. (S). 1968-ban debütált az OH-ban, Monteverdi Poppeájának Octaviájaként. Szinte azonnal a vezető drámai szopránok egyike lett, aki főleg Wagner-heroinaként nyújt kiváló alakításokat. Hatalmas, kivételesen nagy hanganyag és átélt alakítókészség jellemzi produkcióit. A nagy drámai szerepekben találta meg igazi területét, azokban, amelyekben nemcsak a hangmatériának, hanem a fűtött drámaiságnak van döntő jelentősége: Brünnhilde, Abigél, Lady Macbeth és a Jenufa Templomosasszonya. Kitűnően szólaltatja meg a Kékszakállú Juditját, ezt a szerepet Európa-szerte énekelte, és a Bartók-összkiadás keretében vele vették hanglemezre a művet. Vendégszerepelt Párizsban, Brüsszelben, Londonban, Rómában, Bécsben, Moszkvában és Törökországban. Liszt-díjas.

kasztráltak - Ha a fiúgyermeket műtéttel megfosztják a nemi érés lehetőségétől, ennek többek közt az a következménye, hogy a gégefő megmarad eredeti nagyságában, és a kasztrált gyermek hangja nem mutál. Viszont a növekedés során mindehhez hozzájárul a férfitest mellkas- és tüdőmérete, tehát egy rendkívüli vivőerejű, de szoprán- vagy altfekvésű hang keletkezik. A kasztráció szokása az ókori Keletre nyúlik vissza, valószínűleg innen került Európába, főleg Olaszországba. Már a XVI. sz.-ban kasztráltak énekeltek a pápai kórusban, a XVII. és XVIII. sz. folyamán hódítják meg az operaszínpadot. Ebben az időben elképzelhetetlen volt operaelőadás férfi szoprán vagy alt főszereplő nélkül; a kasztrált sztárok hírességben, honoráriumban és szeszélyességben versenyeztek a primadonnákkal. Minthogy a fizikai adottságokból fakadó énekesi jótulajdonságaikhoz szinte minden esetben a legmagasabb fokú technikai képzettség és a zeneszerzésig eljutó muzikalitás járult, érthető hatalmas népszerűségük. A legismertebbek: Giovanni Gualberto (Monteverdi első Orfeója, 1607), majd a XVIII. sz. folyamán Senesino, Farinelli, Caffarelli, Guadagni és dal Prato voltak. Gluck Guadagninak írta Orfeusz szerepét, Mozart dal Pratonak az Idomeneo Idamantesét.

Bizonyos tekintetben a "nadrágszerep" a kasztrált-hagyomány folytatása. Egyébként kasztráltak egészen századunk elejéig működtek Rómában, az utolsók egyike, Alessandro Moreschi énekéről hanglemezfelvétel is készült.

Katja Kabanova - Janáček 3 felv. operája (1921, Brno), a zeneszerző szövegére, Osztrovszkij Vihar c. drámája nyomán. Magyar bem.: 1960, OH.

Janáček jellegzetes "oroszos" műveinek egyike. Az "oroszos" jelző azonban csak a választott témára és a mű "hangulatára" vonatkozik, zenéje teljesen Janáček egyéni stílusát képviseli: mozaikszerű formálás, rövid, pregnáns motivika, színes zenekarkezelés, igen erős drámaiság.

A címszereplő Katja (S) elnyomottan él rossz házasságban, zsarnoki anyósa (A) uralma alatt. Hiába próbál Borisz (T) oldalán kitörni a tragikus bilincsekből, nem tud, és inkább a halált választja. Barátnője, Varvara (MS) és annak szerelmese, Kudrjas tanító (T) azonban elindulnak a fojtó kisvárosi atmoszférából egy szabadabb élet felé.

Katona Lajos (1913-) - magyar op.én. (Bbar). 1942-ben debütált az OH-ban, a Carmen Dancaire-jeként. Buffo-basszusként és comprimario-szerepekben tevékenykedik, jeles Bartolo, Tiborc, Tosca-Sekrestyés és Frosch.

Katonakórus - 1. Induló-jellegű kórustétel, férfikarra és zenekarra Verdi Trubadúrjának III. felvonása 1. képében. - 2. Lényegében ugyanez Gounod Faustja IV. felvonásában.

Katulszkája, Jelena (1888-?) - orosz-szovjet op.én. (S). 1909-ben debütált a Mariinszkij Színházban. 1913-ig e színház tagja, majd 1941-ig a B. ünnepelt művésznője. Visszavonulása után a moszkvai Konzervatórium tanára és a B. ének mestere. Nagy hangterjedelmű, a lírai szerepkörben is sikeres koloratúrszoprán.

Katyerina Izmailova - Sosztakovics 4 felv. operája (1934, Leningrád), a zeneszerző és A. Preisz szövegére, Leszkov novellája nyomán. Magyar bem.: 1964, pécsi N.Sz.

A darab eredeti címe: A mcenszki járás Lady Macbethje. Az 1934-es bemutató után t. k. e mű miatt kapott éles kritikát a szerző. A SzU-ban nem is került színre egészen 1963-ig, amikor a jelenlegi címmel, részben átdolgozva újították fel Moszkvában. A mű Sosztakovics fiatalkori "avantgardista" stílusának Az orr mellett legkiválóbb képviselője. Szarkasztikus, rendkívül kifejező, bár időnként éppen a gúny érdekében a szöveg "ellen" dolgozó, virtuózan hangszerelt zene.

A fiatal Katyerina (S) halálosan szenved az Izmailov házban: férje, Zinovij (T) tutyimutyi fráter, míg a ház zsarnok ura, apósa, Borisz (Bar) pokollá teszi életüket. Egy kiút van csak az asszony számára: szerelembe esik egyik szépfiú béresükkel, Szergejjel (T). A szerelem, a végre megismert kielégülés oly hatalmas erejű, hogy Katyerina valóban Lady Macbethként egymásutánban gyilkosságokba keveredik. Először apósát teszi el láb alól méreggel, majd Szergej segítségével agyonveri férjét. Szabaddá válik az út kettejük előtt, ám az egyik szolga éppen az esküvő pillanataiban fedezi fel a pincében a meggyilkolt Zinovij Izmailov holttestét. Mindkettőjüket száműzetésre ítélik. A csapodár Szergej azonban a Szibériába vezető úton összeszűri a levet egy ugyancsak száműzött utcalánnyal, Szonyetkával (MS); Katyerina, vetélytársnőjét magával rántva a folyóba ugrik.

kaukázusi fogoly, A - Kjui 3 felv. operája (1883, Pétervár), V. Krilov szövegére, Puskin nyomán.

Kärntnerthortheater, Bécs - Az osztrák császárváros egyik leghíresebb operaháza. 1708-ban nyitották meg. A XVIII sz. utolsó évtizedeiben vált jelentőssé, annyira, hogy sikerrel konkurrálhatott a Burgszínházzal. 1814-ben itt került színre a Fidelio 3., végleges változata. A századforduló idején Salieri állt a színház élén, majd 1821-ben a híres olasz impresszárió, Barbaja bérelte. Az ő igazgatása alatt zajlott le a színházban Weber Euryanthéjának bemutatója; Barbaja vezette be Bécsben a bérletrendszert is. 1842-ben az udvari zeneszerzővé kinevezett Donizetti került a Kärntnerthortheater élére, e színházban mutatta be a Linda di Chamounix-t és a Maria di Rohan-t. A színház utolsó nevezetes bemutatója 1847-ben zajlott le, amikor először került színre Flotow Mártája. A Staatsoper megnyitása után a színház szerepe Bécs operai életében megszűnt.

Kecal - Smetana Eladott menyasszony c. vígoperájában a minden lében kanál házasságközvetítő (B).

Keesteren, John van (1921-) - holland op.én. (T). 1947-ben debütált Scheveningenben, a Rózsalovag Olasz énekeseként. Pályája további során hazájában, majd Berlinben működött, 1953-ban a Städtische Oper tagja, 1958 óta a müncheni Opera vezető lírai tenorjainak egyike. Napjaink egyik jeles Mozart-tenorja és oratóriumszólistája.

Kegyed Valery kisasszony? - Verdi Traviatája II. felvonásában Violetta (S) és Georges Germont (Bar) kettőse. Verdi középső korszakának egyik legnagyobb méretű és legjelentősebb duettje. Az együttes során még felismerhetők ugyan a hagyományos forma részei: a lassú és a gyors szakasz, de a formakeretet lépten-nyomon lazítják és robbantják azok a változatos tempójú és hangulatú kisebb formaegységek, amelyek a mondanivalót, a karakterábrázolást és a két szereplő súlyos konfliktusát vannak hivatva kifejezni.

kegyenc, A - Rudolf Wagner-Régeny 3 felv. operája (1935, Drezda), Caspar Neher szövegére. A szerző legnagyobb sikerű színpadi műve.

kegyencnő, A - Donizetti 4 felv. operája (1840, Párizs, O.), Royer, Vaëz és Scribe szövegére. Magyarorsz. bem.: 1842, pesti Német Színház; 1869, pesti N.Sz.

Donizetti egyik nagysikerű tragikus operája. A mű cselekménye a XIV. sz.-i Kasztíliába visz: Fernando, a novicius (T) Leonóra (MS) kedvéért elhagyja a kolostort, de szerelmük tragikus véget ér, mert Leonóra XI. Alfonz király (Bar) szeretője.

Keilberth, Joseph (1908-1968) - német karm. Szülővárosában, Karlsruhéban kezdi pályáját (1925-1940). A háború után először Drezdában (1945-50), majd 1951-től haláláig Münchenben főzeneigazgató. Gyakori vendég volt Bayreuthban, jelentős Strauss- és Wagner-dirigens. Egy Trisztán-előadás közben halt meg.

Kékszakáll - Legendás hírű francia főúr (valószínűleg Gilles de Rais személyéről mintázva), aki egyrészt kékesfekete szakálláról, másrészt arról volt nevezetes, hogy állítólag több feleségét megölte. Figurája először Perrault meséiben jelenik meg (1697) az irodalomban. Több színpadi mű hőse: Grétry: Raoul Barbe-Bleu (1789), Offenbach: Kékszakáll (1866), Dukas: Ariane és Kékszakáll (1907), Bartók: A kékszakállú herceg vára (1911), Rezniček: Ritter Blaubart (1920). A legenda szerint Mélisande egyike lett volna Kékszakáll elmenekült feleségeinek.

kékszakállú herceg vára, A - Bartók 1 felv. operája (1918, Budapest, OH), Balázs Béla szövegére. Bartók első színpadi műve; inkább szcenírozott ballada, semmint opera. Jellegzetesen expresszionista alkotás, melyben a külső cselekmény csak látható megjelenési formája a lelki történésnek. A zene legjelentősebb értéke éppen az, hogy ezt a lelki tartalmat éppoly erővel jeleníti meg, mint a külső cselekmény egyes szakaszaiban a programmatikus-leíró részeket. Emellett tökéletesen szerkesztett, a zene öntörvényű folyamatát is maximálisan realizáló muzsika. Hangnemi szerkezete a dramaturgiai követelményeket veszi figyelembe, ez is a szerkesztés csodái közé tartozik. Emellett a darab énekszólamait a magyar operai prozódia alapvetésének tekinthetjük.

Kelemen Zoltán (1936?-) - magyar szárm. op.én. (Bbar). A Zeneakadémián, majd 1956 után a római Santa Cecilián tanult, 1959-ben debütált Augsburgban. 1962-ben lett a kölni opera tagja, ma is e színház művésze. Kiváló karakter-énekes, legjobb szerepei e repertoárba tartoznak: Alberich, Leporello, Pizarro, Ochs, Kothner. 1964 óta énekel Bayreuthban, 1967 óta Karajan salzburgi Húsvéti Fesztiváljain. Buffo-basszistaként is kitűnik, igen jó Falstaff, Gianni Schicchi és Don Pasquale. Hangjának terjedelme révén a basszus és a bariton szerepkört egyaránt énekli.

Kelen Tibor (1937-) - magyar op.én. (T). 1959-ben debütált az OH-ban, a Bohémélet Parpignoljaként. Rövidesen vezetőszerepekhez juttatta kivételes szépségű lírai tenorja (Edgar); hangi adottságai ellenére hőstenor-szerepeket is énekelt, pl. Alvarót, Tell-Arnoldot stb. 1965-ben külföldre távozott.

Kelly, Michael (1762-1826) - angol (ír) op.én. (T) és zeneszerző. Dublinben debütált 1779-ben, Piccinni La buona figliuola c. operájának grófjaként. Itálián át vezetett útja Bécsbe, ahol az udvari opera, a Burgszínház-beli együttes tagja lett. 1786-ban ő volt Mozart Figarójának első Basiliója és Don Curziója. Később visszatért Londonba, a King's Theatre vezető tenoristája és igazgatója lett. Emlékiratai (1826) egyrészt a korabeli operaüzemre, másrészt Mozartra vonatkozóan fontos adatokat tartalmaznak.

Kelston, Lucia (1922-) - amerikai op.én. (S). 1947-ben debütált egy amerikai vándortársulatban, Pillangókisasszonyként. 1950 körül indult meg nemzetközi karrierje, amely elvitte a nagy olasz operákba is. Kiváló drámai szoprán volt, elsőrangú Lady Macbeth és Abigaille. A 60-as évek végén már hanyatlóban levő művészetét tudta csak Bpesten bemutatni.

Kéméndy Jenő (1860-1925) - magyar díszlettervező. 1898-ban lett az OH tagja, haláláig a színház vezető díszlettervezője és szcenikai felügyelője volt. Mint tervező, a meiningeniek stílusát követte pályája kezdetén, de később a valóság pontos ábrázolásától eljutott a festőiséghez. Mint szcenikai vezető, számos színpadtechnikai újítást vezetett be az OH-ban, t. k. ő oldotta meg a Rajna kincse sellőinek természethű mozgatását. Balettszövegkönyveket is írt.

Kemény Simon - 1. Arnold György daljátéka Kisfaludy Károly drámája nyomán (1826, Szabadka). - 2. Ruzicska József 2 felv. operája, ugyancsak a Kisfaludy-dráma nyomán (1822, Kolozsvár). - 3. Erkel 3 felv. operája, Jókai szövegére. Kézirata állítólag Erkel hagyatékában volt, egyetlen részlete kivételével zenéje ismeretlen.

Kemp, Barbara (1881-1959) - német op.én. (S). Strasbourgban debütált 1903-ban. Rostocki és boroszlói szerződések után a berlini S.O. tagja lett (1913-30), majd ugyanott rendezéssel is foglalkozott. Férje Max von Schillings, a neves zeneszerző volt. A két világháború közti évek nagy heroináinak egyike, híres Wagner- és Strauss-énekesnő. Drámai színészi alkata és vonzó megjelenése is hozzájárultak nagy sikeréhez.

Kempe, Rudolf (1908-) - német karm. Lipcsében debütált 1935-ben, Lortzing Vadorzójával. Chemnitzben, majd Weimarban működött, mígnem 1949-52 drezdai főzeneigazgató lett. Később Münchenben, jelenleg Londonban tevékenykedik. Elsősorban Wagner- és Strauss-dirigensként ismert, de ugyanakkor jó tolmácsolója az olasz repertoárnak is. Híres zenekarnevelő karmester.

Kendelényi Fáni (?-1871) - magyar op.én. (A, majd S). 1864-ben Debrecenben debütált, majd 1865-69-ig a pesti N.Sz. tagja volt.

Kendő-tercett - Otello (T), Cassio (T) és Jago (Bar) hármasa Verdi Otellója III. felvonásában. Nevét onnan nyerte, hogy a tercett során Otello Cassio kezében látja a Desdemona hűtlenségét bizonyítani látszó kendőt.

Kenessey Ferenc (1916-) - magyar rendező. 1950 óta az OH tagja, előtte a bpesti, a kolozsvári, a szegedi N.Sz.-ban működött. 1970-ben a berlini TV-ben rendezte Farkas Ferenc Bűvös szekrény c. operáját.

Kenessey Jenő (1906-) - magyar karm. 1929-ben lett az OH tagja, 1932-től karmesterként. Már pályája kezdetén is főleg baletteket dirigált, 1945 után, visszavonulásáig, ő volt az operaházi balett állandó vezetőkarnagya. Hangversenydirigensként is jelentős sikereket mondhat magáénak. Zeneszerzői tevékenységét szimfonikus és kamaraműveken kívül az Arany meg az asszony c. egyfelvonásos opera (l. ott) és a Bihari nótája, a Keszkenő és más balettjei képviselik. Kossuth-díjas, Érdemes művész.

Kényszerű munka - Wagner Siegfriedje I. felvonásában Mime (T) mérges-tehetetlen monológja.

Kép-ária - 1. Tamino (T) áriája a Varázsfuvola I. felvonásában. Kezében Pamina képét tartja, és a festmény hatására máris beleszeret a leányba. - 2. Cavaradossi (T) áriája Puccini Toscájának I. felvonásában. A festő összehasonlítja a Magdalénaként ábrázolt Attavanti marchesa szőke szépségét szerelme, Floria Tosca fekete szépségével.

Kerekes János (1913-) - magyar karm. 1936 óta az OH tagja, előbb korrepetitorként, majd 1945 óta karmesterként. Az OH nagytehetségű repertoárdirigense, finom ízlésű muzsikus, aki zeneszerzőként is tevékenykedik. Erkel-díjas, Érdemes művész.

Kern, Adele (1901-) - német op.én. (S). 1924-ben debütált Münchenben. Bécs és München, Salzburg és Dél-Amerika ünnepelt sztárja, a leghíresebb koloratúrcsillagok egyike. Híres Zerbinetta és Mozart-szubrett.

Kern Aurél (1871-1928) - Kritikusi és zeneszerzői munkássága mellett 1915-17 az OH igazgatója, s ez időben rendezője is volt.

Kerner István (1867-1929) - magyar karmester. 1884-1895-ig az OH zenekarában játszott, 1895-től a színház karmestere lett. 1903-ban a Filharmonikusok elnökkarnagya, 1919-20 az OH igazgatója, 1927-ben főzeneigazgatója. A háború utáni évtizedekben Kerner egyénisége és szelleme fémjelezte az OH működését. Mozart, Wagner és Strauss műveinek volt hivatott tolmácsolója. Nagy énekeseink egész gárdája került ki keze alól, és vette át tőle a művek és szerzők feltétlen szolgálatának gondolatát, minden zenei interpretáció alapját. Kerner, a karmester, a zenei precizitás mintaképe volt, s egyben a stílusismeretnek, az átélésnek és a karakter-alkotásnak igazi nagymestere.

Kérő - Kodály Székely fonójának férfi főszereplője (Bar).

kérők, A - Polgár Tibor 3 felv. operája (1955, E.Sz.), Kótzián Katalin szövegére, Kisfaludy Károly vígjátéka nyomán.

Kertész Gyula (1931-) - magyar opera-rendező. Első munkája a szegedi N.Sz. 1956-os Don Juan-előadása volt. E színházban, az OH-ban, majd 1963 óta a debreceni Csokonai Színházban működik rendezőként, utóbbinak 1974 óta igazgatója. A fiatal magyar operarendezői gárda egyik kimagasló tehetsége; debreceni tevékenysége t. k. a Csokonai Színház Verdi-kultuszában és modern repertoárjának kiépítésében is jelentékeny (Mahagonny, Kékszakállú herceg vára. Trubadúr, Nabucco stb.)

Kertész István (1929-1973) - magyar szárm. karmester. Pályáját a Honvéd Művészegyüttesnél, illetve a Győri Filharmonikusok Zenekaránál kezdte, 1955-ben lett az OH tagja. Még ugyanebben az évben debütált a Rigolettóval. 1957-ben Rómában folytatta tanulmányait, majd 1958-1963 az augsburgi opera zenei vezetője lett. 1964-től tragikusan korai haláláig (Haifánál a tengerbe fulladt) a kölni operaház főzeneigazgatója volt. 1965-66 a London Symphony Orchestra vezetőkarnagya, 1970-ben a Chicago melletti Ravinia Festival vezetője. - Kertész elsősorban Mozart-dirigens volt. Már 1961-ben vezényelte Salzburgban a Szöktetést, és mind Augsburgban, mind Kölnben több ízben mutatta be ciklikusan Mozart operáit. Ugyanígy vonzódott Strausshoz, az orosz komponistákhoz (a Szovjetunión kívül elsőként ő mutatta be Kölnben a Borisz Godunov eredeti változatát) és Verdihez. Minden produkciójában a tökéletes kidolgozás ötvöződött össze a lírával, a humorral és a drámaisággal. Koncertdirigensként éppoly nagyszerű volt, mint operakarmesterként.

Keserű bordal - Erkel Bánk bánja I. felvonásában Petur (Bar) általában két strófával énekelt bordala, Vörösmarty Mihály versére.

Kesztyűária - A mantuai herceg (T) kétstrófás áriája Verdi Rigolettójának I. felvonásában. A könnyelmű, szoknyavadász herceg tökéletes portréja, a zenei jellemábrázolás egyik halhatatlan remeke.

Két fiút szült - Ferrando (B) elbeszélése Verdi Trubadúrja első képében. (Ebből az elbeszélésből ismeri meg a hallgató a mű előtörténetét.)

két Foscari, A - Verdi 3 felv. operája (1844, Róma, T. Argentína), Piave szövegére, Byron drámája nyomán. Magyar bem.: 1850, pesti N.Sz.

Annak idején igen népszerű volt a darab, ma már alig kerül előadásra. Egyike Verdi jelentős ifjúkori operáinak, főleg zenedramaturgiai összefüggései és az egész mű sötét színezete révén. Donizetti így kiáltott fel a mű hallatán: "Ez az ember lángész!"

A cselekmény történelmi alapokon nyugszik: Francesco Foscari velencei doge lemondatását tárgyalja, akinek vétkéül rótták fel, hogy fia, Jacopo államellenes tevékenységet folytat. Egyike azon kevés Verdi-operáknak, melyeknek nincs szerelmi vonala.

két fösvény, A - Grétry 2 felv. operája (1770, Fontainebleau), de Falbaire szövegére. Magyarorsz. bem.: 1811, pesti Német Színház.

Grétry egyik legsikeresebb darabja, melynek hatását a muzsika törökös színezete is emelte.

Két huszár - Doppler Ferenc 3 felv. vígoperája (1853, pesti N.Sz.), Czanyuga József szövegére.

két lovagok. Az - Kósa György 3 felv. kamaravígoperája (1936), OH), Keleti Artúr szövegére. A szerző legjobb operája, hallatlanul humoros effektusokkal és rendkívül mulatságos cselekménnyel.

Két női arc bűbájátKép-ária 2.

Kezdje hát! - Walther (T) sikertelen versenydala Wagner Nürnbergi mesterdalnokok c. operájának I. felvonásában.

Ki ártatlanul bűnös vagyok - Erkel Bánk bánja II. felvonásában Melinda (S) és Bánk (T) búcsúzó kettőse.

Kiepura, Jan (1902-1966) - lengyel op.én. (T). 1924-ben debütált Lwówban, Faustként. 1926-39 közt Európa számos operaházában ünneplik (t. k. Bpesten is) Don Joséként, Cavaradossiként, Rodolphe-ként, valamint - talán leghíresebb szerepében - Kalafként. Mivel igazi bonviván-külsővel és jó színészi képességgel rendelkezett, számos filmben szerepelt, a legtöbben magyar énekesnő-feleségével, Eggerth Máriával (1912-). 1939 után Amerikában élt.

kihívás - A függöny előtti meghajlás rendjét rendszerint "tapsrend" szabályozza: milyen sorrendben, egyedül vagy együttesen köszönik-e meg a művészek a tapsot. Egy-egy kiemelkedő siker esetén a kihívás - ha a közönség egy-egy művész nevét kiáltja - megváltoztatja a tapsrendet. Egyébként országonként változik a függöny elé lépés rendje: Olaszországban felvonás közben is van ünneplés (nálunk is), Angliában és a Szovjetunióban az előadás végén van a legnagyobb taps. Német színpadokon általában mindig együtt jelenik meg a szereplőgárda; a berlini Komische Operben a színpadi munkások is kijönnek a tapsra.

Kincses Veronika (1948-) - magyar op.én. (S). 1974-ben debütált az OH-ban, Zerlinaként. Tanulmányai végeztével a római Santa Cecilia Akadémián Gianna Pederzini növendéke volt. Legfiatalabb operaénekes-gárdánk igen nagy reményekre jogosító tehetsége, aki a szubrett és a lírai szoprán szerepkörben egyaránt otthonos.

Kindermann, August (1817-1891) - német op.én. (Bbar). A berlini Opera kórusában kezdte pályáját, majd Lipcsében (1839-1846) és Münchenben (1846-1891) volt vezető énekes. 1882-ben, a Parsifal bemutatóján ő énekelte Bayreuthban először Titurel szerepét.

King Arthur - Arthur király

King, James (1925-) - amerikai op.én. (T). Pályáját baritonistaként kezdte, egy amatőr együttesben Alfióként debütált, 1946-ban. 1960-ban átképezi magát tenoristává. Egy Cincinnatti-i énekverseny megnyerése után szerződést kapott Firenzébe és Milánóba, itt kezdte pályafutását. 1962-től a nyugat-berlini Deutsche Staatsoper vezető hőstenorja, s ettől kezdve az ünnepelt világsztárok egyike. 1965 óta Bayreuth állandó vendége, 1966 óta a Met együttesének is tagja. Noha az egész hőstenor-repertoárt énekli, Glucktól Beethovenen át Straussig, elsősorban Wagner-tenorként szerzett világhírnevet. Kiegyenlített és nemesen csengő hangja, kitűnő deklamálása, stílusérzéke és muzikalitása, valamint nem utolsósorban kitűnő színpadi megjelenése született Wagner hőstenorrá tették. Ugyanakkor a kifejezésnek is nagy mestere, bizonyítva, hogy a Wagner-szerepekben éppúgy szükség van a lírai hangvételre, mint a hősire. Napjaink nagy és főleg korszerű művészeinek egyike. Bpesten is fellépett.

Kipnis, Alexander (1891-) - orosz szárm. amerikai op.én. (B). Varsóban, majd Berlinben tanult, 1915-ben Hamburgban debütált. Kisebb színpadok után a berlini S.O. immár világhíres sztár-tagja lett. Később az utazó művész pályáját választotta, hosszabb ideig volt tagja a chicagói operának, állandó vendége a Met-nek, Glyndebourne-nek, Salzburgnak és Bayreuthnak. A nácizmus elől Amerikába emigrált. Egyike volt a két háború közötti évtizedek legnagyobb énekeseinek, főleg Wagner- és Mozart-szerepekben, valamint Roccóként szerzett világhírnevet. Csodálatos, kiegyenlített és rendkívül színgazdag hanganyag, alakítókészség és nem mindig biztos muzikalitás voltak jellemzői. Híres dalénekes is volt.

Király Sándor (1910-) - magyar op.én. (T). 1939-ben debütált az OH-ban, az Aida Hírnökeként. Hat évig volt a színház tagja, majd 1945-53-ig a szegedi N.Sz. vezető tenoristái közé tartozott. 1954-től nyugalomba vonulásáig (1969) ismét az OH művésze volt. Mindenekelőtt félelmetesen biztos magas regiszterével tűnt ki és ezért Asszádként, Sámsonként, a Tell Vilmos Halászfiújaként és a Rózsalovag Énekeseként aratta legnagyobb sikereit.

Királyfi és királyleány - Humperdinck 3 felv. meseoperája (1910, New York, Met), "Ernst Rosmer" (azaz: Elsa Bernstein-Porges) szövegére. Magyar bem.: 1912, OH.

Királyi lomb virul Firenze fáján - Puccini Gianni Schicchijében Rinuccio (T) himnusza szülővárosához, Firenzéhez.

Kirchoff, Walter (1879-1951) - német op.én. (T). 1906-ban debütált Berlinben, Faustként. 1920-ig a S.O. vezető hőstenorjainak egyike, 1926-tól 1931-ig a Met művésze.

Kirov Operaház, Leningrád - Az egykori cári operaház, a Mariinszkij Színház, illetve a hozzá csatolt Kis Színház 1920-ban lett államosítva, 1935-ben nevezték el Kirovról. Igen sok jelentős szovjet opera bemutatójának színhelye, így t. k. Prokofjev Háború és békéje, Sosztakovics Az orr c. műve és Katyerina Izmailovája itt került először előadásra, valamint számos mai művet itt játszottak először a Szovjetunióban (Wozzeck, Jonny stb.). Igen jelentős sikereket mondhat magáénak a színház balettegyüttese is. A Kirov Operaház a Bolsoj után a Szovjetunió legjelentősebb dalszínháza. (Vö. Mariinszkij Színház).

Kirsten, Dorothy (1917-) - amerikai op.én. (S). Chicagóban debütált 1940-ben, Massenet Manonjának egyik kis szerepében. Három év múlva a New York-i City Center Opera, majd 1945-től a Met együttesének tagja lett. Főleg Puccini-operákban aratott nagy sikereket, valamint a Carusóról szóló filmben.

Kísérje lépted áldás - A címszereplő (T) és Desdemona (S) tragikus feszültségű kettőse Verdi Otellója III. felvonásában.

kísértetkastély, A - Moniuszko 4 felv. operája (1865, Varsó), Jan Checinski szövegére. A Halka mellett a lengyelek nemzeti operája. Számos népi elemet, főleg táncritmust tartalmaz, egyébként a francia-olasz vígoperai kereteket és jelenet-típusokat alkalmazza, így t. k. "hadaróáriája" is van.

Kishegyi Árpád (1922-) - magyar op.én. (T). 1946-ban debütált a bpesti Vígoperában, Pedrillóként. 1947 óta az OH tagja a buffo-tenor szerepkörben. A színház egyik legjobb karakterénekese, aki hangjának gazdag színskálájával, elsőrendű színészi készségével és muzikalitásával nagyszerűen oldja meg az irodalom nagy karakterszerepeit (Dávid, mindkét Mime, Bardolf, a Hoffmann meséi négyes szerepe, a Hovanscsina írnoka, Monostatos stb.). Liszt-díjas, Érdemes művész.

kis kéményseprő, AJátsszunk operát!

Kis madárban, napsugárban Baba-ária

kis Marat, A - Mascagni 3 felv. operája (1921, Róma, C.), Forzano és Targioni-Tozzetti szövegére. A francia forradalom idején játszódó darab a szerző aránylag sikeres művei közé tartozik.

Kisvárosi Lady Macbeth Katyerina Izmailova

Kittel, Hermine (1876-1948) - osztrák op.én. (A). Pályáját prózai színésznőként kezdte, és csak 1900-ban lett énekesnő. Harminc éven át (1900-1930) a bécsi S.O. tagja volt. Egyike a nagy Mahler-együttes tagjainak. Bayreuthban sokszor énekelte Erda szerepét, és fellépett a salzburgi Ünnepi Játékokon is. Európai hírű koncerténekesnő volt, ő énekelte először Mahler Dal a földről című művének altszólóját. 1931-től haláláig Bécsben volt énektanár.

Kiurina, Berta (1882-1933) - osztrák op.én. (S). Zongoristának indult, s csak 1904-ben debütált énekesként. A következő évben már a bécsi S.O. tagja, s e színház egyik büszkesége 1927-ig. Rendkívül szép koloratúrszoprán hang birtokosa, kiművelt technika és nagy, igaz koloratúr-mozgékonyság jellemezte. Neves Mozart-énekesnő volt, és nagy sikereket aratott a hangversenydobogón is.

Klafsky, Katharina (1855-1896) - magyar szárm. német op.én. (S). Pályája a bécsi Komische Oper kórusában kezdődött, majd Mathilde Marchesi növendéke lett. A lipcsei Opera tagja 1876-tól 1886-ig, majd haláláig Hamburgban vezető drámai szoprán. Élete utolsó évét Amerikában, a Damrosch-féle operatársulat tagjaként töltötte. Ereje teljében, fiatalon hunyt el. A német repertoárban, elsősorban Wagner műveiben szerzett európai hírnevet.

klakk - Fizetett tapsolók csoportja. Valószínűleg szinte egyidős a műfajjal. Tagjait az egyes énekesek rendszerint meghatározott tarifa szerint fogadják fel. Legtöbbször valódi műértők a "klakőrök"; Parmában fordult elő, hogy a klakk visszafizette egy rossz tenoristának a pénzt, és a további előadásokon kifütyülte.

Kleiber, Carlos (1930-) - német dirigens, Erich Kleiber fia. Apja dél-amerikai emigrációja idején, Buenos Airesben kezdett zenével foglalkozni. Később kémikus volt, de aztán visszatért a muzsikához, és Münchenben, majd Potsdamban lett operai karmester. Első jelentősebb állomáshelye Düsseldorf volt (1956-1964), majd 1966 óta a stuttgarti opera vezető dirigense. Napjaink egyik legjobb karmestere, mind az opera, mind a hangversenyzene területén. Rendkívül explozív, szenvedélyes muzsikus, aki szinte az extázisig tudja vinni zenekarát és a hallgatóságát egyaránt. Ugyanakkor a filológiai pontosság is jó tulajdonságai közé tartozik. 1974-es bayreuthi Trisztán-dirigálása hatalmas siker volt.

Kleiber, Erich (1890-1956) - osztrák karm. Pályájának állomásai: 1912-18 Darmstadt; 1919-1921 Wuppertal; 1922-1923 Mannheim; 1923-1933 Berlin S.O. (főzeneigazgató); 1933-1956 T. Colón, C.G., Amsterdam.

A XX. sz. első felének egyik legjelentősebb dirigens-egyénisége, egyformán nagy karmester a hangversenypódiumon és az operában. Pályájának tetőpontját a Berlinben töltött tíz év jelzi, t. k. a Wozzeck és Milhaud Christophe Colombe-jának ősbemutatójával, a Jenufa és a Svanda, a dudás berlini premierjével. Erőteljes egyénisége, rendkívüli zenei igényessége és nagy fantáziája egészen magasrendű operakarmesterré tették. Minden színházban, ahol csak működött, valósággal hagyományt teremtett, éppen a tökéletesen precíz zenei kidolgozás terén. Nálunk például évtizedekig emlegették 1936-os Szöktetés-felújítását.

Klein, Peter (1907-) - német op.én. (T). Kisebb német színházak után a hamburgi opera tagja lett (1937-1941), 1942 óta a bécsi S.O. művésze. Híres és kitűnő comprimario, Mozart Figarójának Basiliójaként, Mimeként, Sujszkijként stb. világszerte elismerték. Az utóbbi időben rendezéssel is foglalkozik.

Kleinzack-legenda - A címszereplő (T) áriája Offenbach Hoffmann meséi előjátékában. Az ária gunyoros-vidám hangon kezdődik, hiszen egy mulatságos törpéről szól, majd - igazi hoffmanni ötlettel - szerelmi himnuszba vált át.

Klemperer, Otto (1885-1973) - német karm. Frankfurti és berlini tanulmányai után Mahler mellett tevékenykedett, az ő ajánlatára került Prágába. Itt működött 1907-től 1910-ig, majd Hamburg (1910-1914), Strasbourg (1914-1917), Köln (1917-1924), Wiesbaden (1924-1927), végül Berlin (1927-1933) következett, a legutóbbi helyen a Krolloper művészeti vezetőjeként. Ebben a színházban igen sok modern mű ősbemutatóját, illetve berlini premierjét vezényelte. 1933-ban emigrált és az USA-ban működött. Innen jött Bpestre, ahol 1947-1950-ig Operaházunk újabb és Mahler óta talán legjelentősebb "aranykorát" fémjelezte. Élete utolsó évtizedeiben Londonban működött, időnként rendezőként is. Nyolcvan éves korán felül is dirigált, sőt, legtöbb teljes operafelvételét ezekben az években készítette. Századunk egyik legnagyobb karmestergéniusza volt. A budapesti közönség még teljes erejében hallhatta és megtanulhatta a Klemperer-vezette előadásokból az igazi drámai Mozart-, Beethoven- és Wagner-stílust. Szavakba alig foglalható a klempereri művészet csodája: legnagyobb benne a művek lényegének, tehát az egyes szerepek, áriák, jelenetek vagy zenekari motívumok karakterének megragadása volt. A magyar közönség még ma is tanúja lehet a továbbélő Klemperer-hagyománynak.

Klingsor - Wagner Parsifaljában a sátáni mágus (Bbar), a Grál-lovagok fő ellensége.

Klose, Margarete (1902-1968) - német op.én. (MS). 1927-ben debütált Ulmban, a Marica grófnő cigánylányaként. 1932-49 a berlini S.O. vezető Wagner-mezzója, 1949-58 a nyugat-berlini opera tagja. Bayreuth állandó vendége 1936-42 között. Nemcsak Wagner műveiben, de a Verdi-repertoárban is kitűnő, modern művekben ugyancsak sikeres alakításai voltak (Jenufa, Elektra stb.).

Kluge, Dieokos lány, Az

Klütaimnésztra - 1. Gluck Auliszi Iphigeniájában Agamemnon anyja (A). - 2. Strauss Elektrájában férjének gyilkosa (MS).

Kmentt, Waldemar (1929-) - osztrák op.én. (T). Pályáját zongoristaként kezdte, 1949-ben kezdett énekelni tanulni. 1950-ben már a IX. szimfónia tenorszólóját énekelte Karl Böhm vezényletével. 1951 óta a bécsi S.O. tagja, a Mozart-repertoár egyik vezető énekese. Európa igen sok operaházában és fesztiválján lép fel, operaénekesként éppoly híres, mint dalénekesként. Töretlenül szép, kiegyenlített, és ha kell, hősi színezetű tenorján nemcsak a Mozart-szerepek szólalnak meg ideálisan, hanem az irodalom lírai, sőt, karakter-alakításaiban is nagy sikereket mondhat magáénak. Kitűnő színész is, egyike a bécsi zenekultúra letéteményeseinek.

Knappertsbusch, Hans (1888-1965) - német karm. 1911-ben debütált Mülheimben. 1922-ben a müncheni opera főzeneigazgatója lett. Pályája nagy része a bajor fővároshoz kapcsolódik. 1922-36, majd 1954-től halálig itt élt és működött. 1936-50 közt, a nácizmus elleni tiltakozásként a bécsi S.O.-ban működött. 1951 óta dirigált rendszeresen Bayreuthban. Európa számos operájában vendégszerepelt, többször vezényelt Wagner-ciklusokat Budapesten is.

Századunk egyik legnagyobb Wagner-dirigense volt. Wagner-felfogását valami őserő és hieratikus monumentalitás jellemezte (híres lassú tempók!). A Ring és mindenekelőtt a Parsifal volt legjelentősebb produkciója. Wagner mellett R. Strauss, koncertdobogón pedig Bruckner művészete állt igen közel hozzá.

Kniplová, Nagyezsda (1932-) - cseh op.én. (S). 1956-ban debütált Ústí n. L.-ben, az Igor herceg Jaroszlavnájaként. 1950-ig e színház, 1964-ig a brnói opera, azóta a prágai Národní Divadlo tagja. 1963-ban indult meg nemzetközi karrierje, mely Bécsbe, Münchenbe, Salzburgba és a Met-be vitte el. Énekli az olasz repertoárt is, de világhíressé mint Wagner-heroina vált (mindhárom Brünnhilde, Izolda stb.). Többször fellépett Bpesten is.

Knote, Heinrich (1870-1953) - német op.én. (T). 1892-ben debütált Münchenben. A század első évtizedeinek egyik legjelentősebb Wagner-tenorja, világhíres Siegfried, Trisztán és Tannhäuser. Az olasz repertoárban is jeleskedett. Daliás megjelenése és elsőrangú szövegkiejtése tette hatalmas hanganyaga mellett ideális hőstenorrá.

Koch, Hellmut (1908-1975) - német karm. Noha oratóriumdirigensként szerzett világhírnevet, foglalkozott operavezényléssel is: a berlini S.O.-ban az ő vezetése alatt szólaltak meg a barokk művek, így pl. Händel operái.

Kočí, Přemysl (1917-) - cseh op.én. (Bar). 1939 óta működik operaénekesként, 1949-től a prágai Národní Divadlo tagjai jelenleg igazgatója.

Kocsis Irma (1847-?) - magyar op.én. (S, MS). Pályáját Kolozsvárott kezdte 1865-ben. Még ebben az évben a N.Sz. tagja lett, melynek nyugalomba vonulásáig, 1882-ig egyik vezető énekese volt. Énekelte a francia, olasz és német repertoár számos nagy szerepét, ő volt az első magyar Eboli és Vénusz.

Kohn, Karl-Christian (1928-) - német op.én. (B). 1952-ben debütált Düsseldorfban, 1957 óta a müncheni opera tagja. Elsősorban Mozart-énekesként aratott nagy sikereket, de ugyanígy jeles hangversenyénekes is.

koldusopera, A - 3 felv. "ballad-opera" (1728, London), John Gay szövegére. Zenéjét összeállította, adaptálta és részben szerezte John Christopher Pepusch.

A darab ötletét talán Swift adta egy megjegyzésével. Gay mindenesetre remekművet alkotott, mely egyaránt gúnyolja ki a kor politikusait (Macheath szerepében pl. Walpole-t), a híres primadonnák hiúsági botrányait (Polly-Lucy veszekedését vö. a Cuzzoni-Bordoni verekedéssel) és a kor opera seriáinak konvencióit. Az eredeti darabban korabeli utcai dalok, balladák köréből való a zenei anyag. 1886-ig játszották a művet, majd 1920-tól Frederick Austin feldolgozásában közel 1500-szor adták (opera-rekord!).

A további feldolgozások: Brecht-Weill (1928, magyar bem.: 1930, Bpest, Vígszínház), Edward Dent (1944), Britten (1948, magyar bem.: 1975, bpesti E.Sz.), Arthur Bliss (1953, film). Britten feldolgozása szinte új mű számba megy, míg a Brecht-Weill-féle, mindössze egy számot tart meg az eredetiből.

A Brecht-Weill darabot 1928-ban mutatták be Berlinben. Brecht Kipling és Villon verseit is felhasználta. Kurt Weill ún. song-muzsikát írt hozzá, azaz a jazz és az utcai dalok hatását érvényesítette.

Brecht librettója természetesen telve van társadalomkritikai momentumokkal, ezt Weill száraz-csípős zenéje még jobban kiemeli.

Kollo, René (1938-) - német op.én. (T). A 900-as évek híres operettkomponistája, Walter Kollo unokája. Pályáját a könnyűzene területén kezdte, operaénekesként 1965-ben debütált Braunschweigben. 1967-ben a düsseldorfi opera szerződtette, melynek ma is tagja. München, Bayreuth, Bécs, a Sc, a Fenice és 1969 óta Bayreuth és Salzburg ünnepli, mint napjaink egyik legjobb hőstenorját. Főleg Wagner-szerepekben (Stolzingi Walther, Lohengrin, Tannhäuser, Erik) arat jelentős sikereket.

koloratúra - A kifejezés nem az olasz nyelvből ered, mint hinni lehetne, hanem a német Koloratur-ból; a helyes olasz szakszó: fioritura. Általában dúsan ékesített éneklést értünk alatta, a dallam különböző hagyományos figurációkkal való kidíszítését. Ebben az értelemben a koloratúra oly régi, mint maga az ének: pl. a gregorián dallamok állandóan alkalmazzák. Szűkített értelemben véve: az operaária díszített formája, elsősorban szopránhangra. (A történeti anyagban, főleg a bel canto korszakban azonban számos koloratúra-alt és koloratúra-tenor szerepet ismerünk, pl. a Sevillai borbély Rosinája és Almavivája.) Korszakonként változott a koloratúrás ének: hol nem volt más, mint üres virtuozitás, csillogó külső díszítés, hol hozzátartozott a drámai ábrázolás eszközeihez (az Éj királynője).

koloratúralt - A XVIII. sz.-ban nemcsak a szoprán hangosztály, de az alt is ismerte a dúsan ékítményes éneket. Rossini operáiban sok ilyen szerep van (pl. a Sevillai borbély Rosinája is, eredeti hangfekvése szerint).

koloratúr-technika - Akár a szoprán, akár más hangfajok esetében tulajdonképpen különleges természeti gégeadottság, melynek következtében a hang "szalad". Ennek hiányában tanítani nem lehet. A koloratúrszoprán fogalma tehát nem azonos a hangmagassággal, hangfekvéssel: egy énekesnőnek meglehet a legmagasabb regiszter feletti uralma, ha különleges gégeadottsága hiányzik, nem lesz alkalmas az ékítményes énekszólamok megszólaltatására.

Koltay Valéria (1925-) - magyar op.én. (S). 1948-ban debütált az OH-ban, Blondeként, Klemperer vezénylete alatt. Főleg Mozart-szubrettként tűnt ki, énekelt valamennyi nagy Mozart-operában. Ezenkívül Norinaként, Rosinaként mondhat magáénak jelentős alakításokat. Hollandiában, Svájcban, az USA-ban, Skandináviában és Jugoszláviában lépett fel.

Kolombusz Kristóf - Amerika felfedezője a következő operák hőse: Fabrici (1789), Camicer (1818), Morlacchi (1828), Ricci testvérek (1829), Bottesini (1847), Milhaud (1928), Egk (1942).

Komáromy Pál (1892-1966) - magyar op.én. (B). 1913-ban debütált az OH-ban. A színház egyik jelentős karakter- és buffo-basszusa volt, aki azonban drámai szerepekben is kitűnt. 1945-ben ő lett az Operaház igazgatója, ő szervezte újjá a színház társulatát és az ő vezetése alatt kezdődtek meg az előadások. Fő szerepei közé tartozott Iván Hovanszkij, Ochs, Don Pasquale, Paolo Albiani, Bartolo stb. Vendégszerepelt Bécsben, Bayreuthban, Olaszországban és Buenos Airesben.

Komische Oper, Berlin - A régi Scala-színház rekonstruált épületében 1947-ben nyílt meg, befogadása 1338 személy. Intendánsa azóta is Walter Felsenstein. Európa egyik legvitatottabb operaháza, melynek működésére az intendáns-főrendező tevékenysége és elvei nyomják rá bélyegüket. (Vö. Felsenstein.)

Komlóssy Erzsébet (1933-) - magyar op.én. (MS). 1955-ben debütált a szegedi N.Sz.-ban a Székely fonó Háziasszonyaként. Három évadon át működött itt, majd 1958-tól az OH énekesgárdájának vált egyik büszkeségévé. Itthon és külföldön egyaránt igen nagy sikereket aratott, főleg a nagy drámai mezzo-szerepekben (Ulrica, Azucena, Carmen, Amneris és Szokolay Vérnászának Anyája). Igazi drámai művész, aki már színpadra lépésekor is izzó légkört tud teremteni. Hatalmas, átütő erejű hanganyaga éppúgy erre a szerepkörre teszi alkalmassá, mint színészi képességei és mindenekelőtt temperamentuma, mely alakításainak talán legfőbb értéke és jellemzője. De jelentős sikereket aratott a lírai hangolású szerepekben is, mint pl. az Orfeusz címszerepe, Márfa vagy Delila. Sokszor vendégszerepelt külföldön, Londonban, Kölnben, Moszkvában, Rómában, Milánóban, Berlinben stb. Kossuth- és Liszt-díjas.

Komor Vilmos (1895-1971) - magyar karm. Az OH zenekarának brácsásaként kezdte pályáját 1920-ban, karmesterként a Lohengrinnel debütált a bécsi Volksoperben, 1926-ban. 1921-ben lett a Filharmonikusok titkára, majd a Rádió, később a Városi Színház karmestere. 1939-44 az OMIKE Operaegyüttesének vezetője, 1945-től haláláig az OH karmestere. Számos hangversenyszerű operaelőadást vezényelt, t. k. az Állatkertben, ő kezdeményezte ezzel Magyarországon a szabadtéri (és olcsó helyáras) operaelőadásokat. Az OH-ban több bemutató előadást is dirigált, s egyike volt a legsokoldalúbb repertoárkarmestereknek. A háború után sokszor vendégszerepelt külföldön, főleg az NDK-ban (a drezdai opera állandó vendége volt). Hangversenydirigensként is egyike volt a legtöbbet szereplő művészeknek, ő mutatta be Bartók "Falun" c. művét. Kossuth-díjas, Kiváló művész.

komponista, A - Richard Strauss Ariadnéja előjátékának szereplője (S); a cselekmény szerint ő írja az előadásra kerülő Ariadne-opera muzsikáját.

Koncsak kán - Borodin Igor hercegében a poloveciek vezére (B), aki legyőzi és foglyul ejti Igort. - Lánya, Koncsakovna (MS) Igor fiának, Vlagyimirnak szerelmese, majd felesége.

Kondrasin, Kirill (1914-) - szovjet karm. Bár főleg hangversenydirigensként lett világhírű, pályájának tekintélyes részét a moszkvai B. dirigenseként töltötte el. Tanulmányai végeztével lett előbb a leningrádi Kis Színház karmestere, majd 1943-60-ig a moszkvai opera egyik vezető karnagya volt. Több új szovjet operát ő mutatott be.

Konetzni, Anny (1902-1968) - osztrák op.én. (MS). A bécsi Volksoper kórusában énekelt, majd újabb tanulmányok után Chemnitzben debütált 1927-ben, mezzóként. 1931-35 a berlini, 1935-54 a bécsi S.O. tagja volt.

Konetzni, Hilde (1905-) - osztrák op.én. (S). Előbbi húga. Ő is Chemnitzben debütált 1929-ben, Sieglindeként. 1932-36 Prágában, majd a bécsi S.O.-ban működött. A nagy bécsi kultúra örököse, híres Wagner-szoprán, Strauss- és Mozart-énekesnő.

Konstanza - Mozart Szöktetésének hősnője (S), Belmonte szerelme, akit meg akar szöktetni Szelim basa rabságából.

Konstanza! Konstanza! Ma láthatlak végre! - Mozart Szöktetésének I. felvonásában Belmonte (T) szerelmi áriája.

kontraalt - A német és a magyar terminológiában a legmélyebb altfekvés. Inkább hangszínre, mint fekvésre értik. Franciában, angolban és olaszban a "contralto" általában: alt.

kontratenor - Különleges képességű tenorhang, főleg a fejhang-regiszter felerősítése révén áll elő. Nem tévesztendő össze a kasztráltakkal! A kontratenor (mely a női hangok magasságában és színezetével szólal meg) valamikor igen népszerű volt, főleg az oratórium-előadásokon. Az operában B. Britten újította fel: a Szentivánéji álomban Oberon szerepét erre a hangfajra írta.

Konwitschny, Franz (1901-1962) - német karm. Stuttgartban debütált 1926-ban (1933-ig itt működött). Később Freiburgban, Frankfurtban, Hannoverben, majd 1953-tól az NDK-ban (1953-55 Drezda, 1955-1962 Berlin, S.O.) volt főzeneigazgató. Az újjáépített S.O. első zenei vezetője.

konzul, A - Giancarlo Menotti 3 felv. operája (1950, Philadelphia), a zeneszerző szövegére. A szerző ezzel az erősen politikai színezetű darabbal aratta első nagy sikerét.

Kónya Sándor (1923-) - magyar szárm. német op.én. (T). 1951-ben debütált Bielefeldben, Turidduként. Darmstadt, Stuttgart és Hamburg után 1955-ben a nyugat-berlini opera tagja lett. Nagy kiugrását 1958-as bayreuthi sikere jelentette (Lohengrin); ettől kezdve világjáró sztár-énekes lett. A 60-as évek közepe óta gyakran vendégszerepelt Bpesten is. - Nagy kultúra, finom stílusérzék és igazi csengő tenorhang jellemzik művészi portréját.

Korcsmáros Péter (1945-) - magyar op.én. (T). A debreceni Csokonai Színházban debütált 1973-ban, a Manon Lescaut Des Grieux-jeként. Azóta e színház tagja a lírai tenor szerepkörben.

Koréh Endre (1906-1960) - magyar op.én. (B). 1930-ban debütált az OH-ban, Sparafucileként. Csodálatos zengésű, igazi "kormos" basszusa hamar feltűnést keltett, és Székely Mihály mellett az OH első basszistája lett. Nemcsak a gyönyörű hang, hanem az egész magasrendű alakítóművészet is oka volt nagy sikereinek. Egyéniségéhez és hangjához a Wagner-szerepek álltak legközelebb, egyike volt a legjobb magyar Hundingoknak, Hageneknek és Fafnereknek. Ugyanakkor hangja alkalmas volt a lírai árnyalatok megszólaltatására is, ez a készsége tette kiváló Verdi- és Mozart-énekessé. Egyike volt a magyar operajátszás legnagyobb művészeinek. 1948-ban - miután már több ízben vendégszerepelt ott - a bécsi S.O. tagja lett. Itt is főleg Mozart- és Wagner-énekesként aratott jelentős sikereket; ő volt Frank Martin Vihar c. operájának első Kalibánja. Vendégszerepelt a Met-ben (Ochsként), a salzburgi, firenzei és glyndebourne-i fesztiválokon. Tragikusan korai halála zárta le nagy ívben feltörő nemzetközi karrierjét.

Korinthosz ostroma - Rossini 3 felv. operája (1826, Párizs, O.), Soumet és Balochi szövegére. Magyarorsz. bem.: 1827, pesti Német Színház.

Rossini Maometto II. c. olasz szövegű operájának (1820, Nápoly, S.C.) francia szövegre készült átdolgozása. Egyike a francia stílusú "nagyopera" őseinek.

Korjus, Milica (1912-) - bizonytalan nemzetiségű op.én. (S). (Egyes források szerint amerikai, mások szerint lengyel születésű, de lehet, hogy svéd származású.) 1933-ban a berlini S.O. tagja lett, fellépett több híres operaházban, de főleg hangversenyénekesként és filmsztárként aratott nagy sikereket. Kivételes magasságokban is érvényesülő koloratúrszoprán volt. 1936 óta Amerikában él.

Kormányos, hadd az őrt! - Wagner A bolygó hollandi c. operájának III. felvonásában a matrózok nagy kórustétele, melyhez később a hollandi hajójának legénysége is csatlakozik a maga kísérteties énekével. Wagner a két témát ellenpontosan is összefűzi.

Kornai Rezső (1888-1929) - magyar op.én. (Bar). 1913-ban debütált az OH-ban. Főként buffo-szerepekben volt jelentős énekes.

Kornai Richárd (1870-?) - magyar op.én. (B) és díszlettervező. Pályáját prózai színészként kezdte Nagyszebenben, majd különböző magyar és osztrák színpadokon működött. 1895-1913 az OH magánénekese, jeles Ochs, Windsori-Falstaff, Mefisztó és Mozart-Figaro. 1913-ban fülbántalmai miatt lelépett a színpadról, s attól kezdve a színház egyik díszlettervezője volt (fiatal korában festőnek készült).

Kórodi András (1922-) - magyar karm. 1946-ban a Háry János vezénylésével debütált az OH-ban. Azóta a színház egyik vezető karmestere, utóbb első dirigense. 1957 óta a Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjét vezeti, 1967 óta a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya. Európa szinte minden országában vendégszerepelt, meghívta a moszkvai B., és a dortmundi opera is vendégdirigálásra. Tevékenysége egyaránt kiterjed az opera és a hangversenyzene műfajára. Számos új magyar opera bemutató előadását vezényelte. Kossuth és Liszt-díjas, Kiváló művész.

korona gyémántjai, A - Auber 3 felv. operája (1841, Párizs, O.C.), Scribe és J. V. de Saint-Georges szövegére. Auber legsikeresebb operáinak egyike. Magyar bem.: 1880, bpesti N.Sz.

Koronázási induló - Meyerbeer Próféta c. operájának egykor rendkívül népszerű zenekari indulója.

Koronázási jelenet - Muszorgszkij Borisz Godunovja I. felvonásának 1. képe, Borisz cárrá koronázásának jelenete. (Az ünneplő kórus főtémája azonos Beethoven op. 59. no. 2., e-moll vonósnégyese Scherzójának témájával.)

Korondy György (1936-) - magyar op.én. (T). 1962-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, Faustként. Négy évadon át e színház tagja, 1966 óta az OH művésze, a lírai és spinto-tenor szerepkörben. (Mozart műveitől Pucciniig és a könnyebb Verdi tenorhősökig, a Lucia Edgarjától a Hoffmann címszerepéig terjed skálája.) Több ízben vendégszerepelt külföldön, Moszkvában, Helsinkiben, Bécsben, az NDK-ban és az NSZK-ban. Hangversenyénekesként is tevékenykedik. Liszt-díjas.

korrepetitor - Az operák zenei betanításában közreműködő muzsikus. Feladata sokféle: zongora mellett, az ún. zongorapróbákon (l. próba) ő tanítja be az énekeseknek a szólamot; az együttes próbákon, amikor még nem áll zenekar rendelkezésre, a korrepetitor kíséri zongorán a próbát; az előadások során ő látja el az ún. színpadi szolgálatot ("Dienst"), azaz a korrepetitor vezényli a színpadon, a kulisszák mögött megszólaló hangszereket vagy kisebb együtteseket, kórusokat, sőt, ha az énekes olyan pozícióba kerül játék közben, hogy a karmestert nem láthatja, a színpadi szolgálatot ellátó korrepetitortól kapja a beintéseket. A korrepetitorság az operai karmesteri pálya nélkülözhetetlen előiskolája.

Košler, Zdeněk (1928-) - cseh karm. 1948-ban lett a prágai opera korrepetitora, 1951-től karmesterként működik. Egy ideig az olomouci operaház zenei vezetője volt, jelenleg a Národní Divadlo ünnepelt karmesterei közé tartozik; számos külföldi operaházban is szerepelt vendégdirigensként.

Kossowski, Edmund (1920-) - lengyel op.én. (B). Krakkóban debütált 1943-ban. Hosszabb ideig e színház, majd a varsói opera első basszistája. Főleg a drámai és a karakter-szerepekben nyújtott kiváló alakításokat mind a lengyel, mind a nemzetközi repertoárban.

Koszó István (1923-) - magyar op.én. (B, majd T, majd ismét B). 1947-ben debütált az OH-ban, a Tosca Angelottijaként. Igen tehetséges karakter-basszistaként kezdte pályáját, majd 1951-ben tenoristává képezte át magát (e minőségében Cavaradossiként debütált). 1954-ben megszűnt operai szerződése, 1956-ban Németországba távozott, ahol azóta a stuttgarti opera tagja, ismét basszistaként.

Koussevitzky, Serge (1874-1951) - orosz szárm. amerikai karm. Bár pályája mindenekelőtt a hangversenydirigens karrierje volt, az opera terén is voltak érdemei. Az elsők közt vezényelte Nyugat-Európában (pl. Párizsban) Muszorgszkij, Borodin és Rimszkij-Korszakov operáit. Ő rendelte meg Brittentől a Peter Grimes-t.

Kovács-dal - Wagner Siegfriedje I. felvonásában a címszereplő (T) dala, miközben a széttört Nothungot, apja kardját kovácsolja.

Kovács Eszter (1941-) - magyar op.én. (S). 1965-ben debütált az OH-ban, a Carmen Mercedeseként. Néhány évig kisebb szerepeket énekelt, majd 1968 körül áttért a nagy drámai főszerepekre, így t. k. a Wagner-heroinák alakítására. Sieglinde és az Istenek alkonya-Brünnhilde eléneklésére több NSZK operaház meghívta. A Wagner-szerepeken kívül Santuzzát, Fideliót és Jenufát alakította eddig nagy sikerrel. Liszt-díjas.

Kovařovic, Karel (1862-1920) - cseh karm. és zeneszerző. Pályáját a prágai opera zenekarában kezdte, majd Brnóban operadirigens. 1900-1920 a prágai Národní Divadlo művészeti igazgatója és vezető karnagya volt. Az első jelentős cseh operakarmester, aki nagyszerű próbamunkájával és igényességével együttesét európai színvonalra emelte. Számos művet, köztük Janáček Jenufáját ő mutatta be.

Kováts Kolozs (1948-) - magyar op.én. (B). 1970-ben debütált az OH-ban, Ránki Az ember tragédiája c. művében, az Úr hangjaként. Gyönyörű hanganyaggal rendelkező fiatal művész, aki főleg a magasabb fekvésű basszusszerepekben aratott jelentős sikereket (Fülöp, a Lombardok Paganója). Énekli Sarastrót, Doszifejt és több kisebb szerepet is, gyakran szerepel oratóriumszólistaként. Fellépett Frankfurtban, Londonban, Rio de Janeiróban, Torinóban és Helsinkiben.

Kováts Zoltán (1946-) - magyar karm. 1973-ban debütált a debreceni Csokonai Színházban, a Lammermoori Luciával. Azóta e színház karmestere.

Kozlovszkij, Iván (1900-) - szovjet op.én. (T). 1920-ban debütált Poltavában, 1926 óta tagja a B.-nak. A 30-as, 40-es évek vezető lírai tenorja a Szovjetunióban, kitűnő Lenszkij és Faust, de énekelt súlyosabb szerepeket is, pl. Lohengrint. Karakterszerepekben is kiváló alakítások fűződnek nevéhez, mint pl. a Borisz Godunov Bolondja.

Kozma Lajos (1939-) - magyar op.én. (T). 1961-ben debütált az OH-ban, a Macbeth Malcolmjaként. Három évadon keresztül volt e színház tagja, ez alatt az idő alatt t. k. énekelte Pelléast. 1964-ben Olaszországban telepedett le, s azóta európai hírű művész. Főleg mint Pelléas és mint Mozart-énekes arat sikereket, a nagy operaházakban és fesztiválokon.

Kozub, Ernst (1925-1971) - német op.én. (T). 1952-ben debütált a berlini Komische Operben, Lortzing Cár és ács c. operájában. A háború utáni évek egyik jelentős német hőstenorja, hosszú éveken át a berlini S.O. és a Komische Oper tagja. 1961-től Hamburgban működött. Nemcsak a hagyományos repertoárban, hanem a modern művekben is jelentős alakításokat nyújtott.

Kölni Operaház - A színház régi épületét 1943-ban lebombázták; az új, modern stílusú épület 1957-ben nyílt meg, befogadása 1346 személy. A régi kölni operaház nagy időszaka az 1917-1924 közti periódus volt, amikor Otto Klemperer állt az élén. További nevezetes karmesterek: Otto Lohse, Szenkár Jenő (ő mutatta be Kölnben 1926-ban Bartók Csodálatos mandarinját), Otto Ackermann és Wolfgang Sawallisch. Az új épület első intendánsa Oscar Fritz Schuh, főzeneigazgató Sawallisch volt. 1962-től 1973-ban bekövetkezett tragikus haláláig Kertész István állt a kölni opera élén. A színház egyrészt a klasszikus repertoár kevéssé ismert darabjainak propagálásával, másrészt a legmodernebb tendenciák operai termésének bemutatásával vált híressé. Itt játszották először t. k. Zimmermann előadhatatlan nehézségűnek tartott A katonák c. operáját és számos más modern darabot. Kertész vezetése idején több magyar mű, így pl. Szokolay Hamletje is előadásra került, és az együttesben számos magyar művész kapott helyet állandó tagként vagy vendégként.

König Hirsch Szarvaskirály

Königin von Saba, Die Sába királynője

Königskinder, DieKirályfi és királylány

köpeny, A - Puccini 1 felv. operája (1918, New York, Met), Adami szövegére, Didier Gold azonos című drámája nyomán. A Triptichon első része. Magyar bem.: 1922, OH.

A késői Puccini-stílus egyik legnagyobb remeke a darab. Talán ebben a műben nyilvánul meg leginkább Debussy Puccinira gyakorolt hatása, mind a harmóniavilágban, mind a zenekarkezelésben. Ezek a rendszerint tájleíró "debussyánus" részek azonban csak keretéül szolgálnak a sötét tragédiának, melyet Puccini zenéje izzó drámaisággal bont ki. Rendkívüli színpadi érzékével vegyíti a zeneszerző a különböző elemeket, melyekhez az említetteken kívül francia sanzon-töredékek, sőt, vígoperába való részletek is járulnak. Az egész mű tömörsége a korábbi nagy Puccini-darabok útját követi.

Környei Béla (1875-1925) - magyar op.én. (T). 1896-ban kezdte pályáját a Népszínház énekkarában mint basszista. Temesváron lett szólista, ekkor már bariton, és mire 1907-ben a Népszínházba (a későbbi V.Sz.-ba) került, már Don Josét énekli. 1908-ban lett az OH tagja, a színház vezető hőstenorja. Főleg a Verdi- és Puccini-szerepekben aratott rendkívül nagy sikereket hatalmas erejű hangjával. 1915-ben három évadra a bécsi S.O.-hoz szerződött, ahol t. k. ő volt Strauss Ariadnéja első Bacchusa. 1918-ban hazatért, és 1925-ben, fiatalon, pályája tetőpontján halt meg. Az OH örökös tagja volt.

Kőszeghy Károly (1820-1891) - magyar op.én. (B). Bécsben tanult énekelni, Bartay Endre fedezte fel. 1843-ban debütált a pesti N.Sz.-ban, az Alvajáró Rodolfójaként. 1887-ig volt a N.Sz., illetve az OH tagja. A legmegbízhatóbb és leggyakrabban szereplő művészek egyike, a társulat oszlopa. Az első magyar II. Fülöp stb. Úgyszólván nem volt bemutató és magyarországi premier, melyen ne kapott volna vezető szerepet. Nemcsak hangjával, hanem - a korabeli kritikák szerint - jó színészi képességeivel is feltűnt.

Köszönöm s hálával viszonzom Torreádor-dal

Köth, Erika (1927-) - német op.én. (S). Tanulmányi ideje alatt jazz-énekesnő volt, hogy ezzel keresse meg a tanuláshoz szükséges pénzt. 1947-ben Christa Ludwiggal osztozva nyeri meg a frankfurti rádió versenyének 1. díját; a következő évben a Denevér Adéljaként debütál Kaiserslauternben. Karlsruhei szerződés után 1953 óta a müncheni és a bécsi opera tagja. Kiváló magas regiszterrel rendelkező koloratúrszoprán (Zerbinetta, Lucia, Éj királynője).

Kövecses Béla (1919-) - magyar op.én. (T). 1946-ban debütált az OH-ban az Aida Hírnökeként. Hamar a színház egyik vezető énekese lett, az 50-es, 60-as években a lírai és a spinto-szerepek kiváló alakítói közé tartozott (Rodolphe, Pinkerton stb.). Érdemes művész.

kővendég, A - Dargomizsszkij 3 felv. operája (1872, Pétervár), Puskin drámájára.

A szerző csak zongoravázlatban hagyta hátra művét, melyet Rimszkij-Korszakov egészített ki és hangszerelt; a nyitány Kjui műve. Dargomizsszkij jövőbemutató alkotása a darab (egyébként a Don Juan-legenda feldolgozása): a szó-, illetve beszédritmus első megjelenése az orosz muzsikában, mint zenei alapanyag. A szerző példáját követték az Ötök operakomponistái is - elsősorban Muszorgszkij -, mikor az orosz recitativót kialakították.

közönség - Az operaelőadás integráns résztvevője. Tőle függ a siker, neki szól az előadás. A közönség reakciója néha katasztrofális bukásokat eredményezhet; művek (Traviata, Pillangókisasszony, párizsi Tannhäuser) éppúgy megbukhatnak, mint énekesek (Caruso, Galli-Curci Pesten!), karmesterek vagy rendezők. Ugyanakkor az ellenkezője is megtörténhetik (pl. Cimarosa Titkos házasságát bécsi premierjén elejétől-végéig meg kellett ismételni). Nemzeti karakterek szerint is változik a közönség: az olasz aktív résztvevője a produkciónak, tapsol és belekiált az előadásba, a német számára majdnem templomi szertartás egy operai est. Nagyobb különbség e vonatkozásban nem képzelhető el, mint a veronai Aréna és Bayreuth között.

közzene - Operák felvonásai előtt vagy jelenetei között felhangzó zenekari közjáték. Főleg a múlt századi francia és német daljátékokban volt divatos, akkor valóban a felvonások között játszották. Jelentésében és funkciójában vele teljesen azonos az Intermezzo.

Krammer Teréz (1868-1934) - magyar op.én. (S). Pályafutását német színpadokon kezdte, tagja volt különböző kisebb operaházaknak, majd a drezdainak. Már ekkor rendkívül sokoldalú énekesként tevékenykedett, koloratúrszerepektől Wagner-heroinákig terjedt szerepköre. 1902-12 az OH tagja. Ő volt az első magyar Tosca és Elektra. 1912-ben két évadra Frankfurtba szerződött, de 1914-ben visszatért Bpestre. Ebben az évben ő énekelte a Parsifal budapesti bemutatóján Kundry szerepét. A háború előtti évek legnagyobb magyar drámai szopránjai közé tartozott.

Kraus, Alfredo (1927-) - spanyol-osztrák szárm. op.én. (T). 1956-ban debütált Kairóban, Mantuai hercegként. A 60-as években már Olaszországban szerepelt nagy sikerrel, t. k. a Sc.-ban. Azóta operaházak és fesztiválok ünnepelt lírai tenorja, Rossini, Donizetti és Bellini műveinek kiváló tolmácsolója.

Kraus, Ernst (1863-1941) - német op.én. (T). Mannheimben debütált 1893-ban, Taminóként. Előbb a Damrosch-féle New York-i operatársulatnál működött, majd 1896-1924 között a berlini S.O. egyik vezető tenoristája. Főleg Wagner-tenorként nevezetes, gyakran lépett fel Bayreuthban.

Kraus, Felix von (1870-1937) - osztrák op.én. (B). Egyetemi doktorátusa után autodidakta módon tanult énekelni és 1899-ben Bayreuthban debütált, Hagenként. A század első évtizedében Bayreuthban és Európa vezető operaházaiban mint kora leghíresebb Wagner-basszistáinak egyike lett elismert. 1908-1924-ig a müncheni operaház művészeti vezetője és a müncheni konzervatórium énektanára.

Kraus, Otakar (1909-) - cseh szárm. angol op.én. (Bar). 1935-ben debütált Brnóban, Amonasroként. 1936-tól 1939-ig a pozsonyi társulat tagja, majd Angliában működött. Több operatársulat tagja volt, 1951-től a C.G.-é. Ő volt az első Nick Shadow Stravinsky The Rake's progress-ében, valamint Britten több operájának premierjén is részt vett. Híres Alberich (Bayreuthban is), nagyszerű színész és a maszk-készítés egyik legnagyobb mestere.

Krause, Tom (1934-) - finn op.én. (Bar). 1956-ban kezdett énekelni tanulni, 1958-ban debütált Nyugat-Berlinben. 1961 óta a hamburgi opera tagja. 1962 óta Bayreuth vendége. Képzett, szép és árnyalatgazdag baritonja főleg Wagner-szerepekben aratott Európa-szerte sikereket, de énekli az olasz repertoárt is.

Krauss, Clemens (1893-1954) - osztrák karm. Brnóban debütált 1913-ban Lortzing Cár és ács-ával. Kisebb színházak után Bécsbe került, ahol Schalk asszisztense volt, majd Frankfurt, Bécs és Berlin következett. 1937-től 1942-ig Münchenben főzeneigazgató. A két háború közti évtizedek egyik legjelesebb operadirigense volt, speciálisan Strauss-karmester. Strauss-szal szoros barátságban is volt: ő vezényelte az Arabella, a Friedenstag, a Capriccio és a Die Liebe der Danae premierjeit, a Capricciónak librettóját is ő írta.

Krauss, Fritz (1883-?) - német op.én. (T). 1911-ben debütált Brémában. Kisebb német színpadok után 1915-21 a kölni, 1921-43 a müncheni opera tagja volt. Sokfelé vendégszerepelt, érdekes módon Wagner- és Mozart-tenorként egyaránt. 1943-ban vonult vissza, és Münchenben lett énektanár.

Krauss, Gabrielle (1842-1906) - osztrák op.én. (S). 1859-ben debütált Bécsben, a Tell Vilmos Mathilde-jaként. 1867-ig Bécsben, aztán Olasz- és Oroszországban, majd Párizsban működött. Ő volt a jelenlegi párizsi operaépület megnyitásán (1875) a Zsidónő címszereplője. Számos francia opera főszerepét ő alakította először, híres drámai hősnő volt. Annyira jó színésznő volt, hogy "az éneklő Rachel"-nek nevezték.

Krebs, Helmut (1913-) - német op.én. (T). Előbb hangversenyénekesként működött, majd 1938-ban a berlini Städtische Operben debütált. 1947 óta a nyugat-berlini opera tagja. Nemzetközileg elismert és mindenhová szívesen hívott vendégművész, mivel az egész régi és az egész új művek avatott tolmácsolója. Ő volt Schönberg Mózes és Áronjának első Áronja, kiváló Kapitány (Wozzeck), ugyanakkor lemezre énekelte és színpadon alakította Monteverdi Orfeóját, az Idomeneo Idamantesét is. Híres Bach-énekes, elismert Evangelista. Zeneszerzéssel is foglalkozik.

Krémer József (1930-) - magyar op.én. (Bar). 1966-ban debütált a pécsi N.Sz.-ban, Händel Julius Caesarjában. 1973-ig e színház tagja, azóta a debreceni Csokonai Színházé, közben három évig az innsbrucki Landestheaterben is működött a hősbariton szerepkörben.

Kremer, Martin (1898-1971) - német op.én. (T). Kasselben debütált, 1924-ben. Wiesbadenen keresztül került 1930-ban Drezdába, ahol 1941-ig volt a színház egyik vezető tenorja. Szerepelt Strauss több művének, így az Arabellának, a Hallgatag asszonynak és a Daphnénak premierjén, Bayreuth egyik neves Dávidja volt. A háború alatt Oslóban működött, 1945 után Wiesbadenben. Korának egyik neves tenor-buffója volt.

Krenn, Fritz (1897-1963) - osztrák op.én. (B). A bécsi Volksoperben debütált, Alfióként. Bécsben, Wiesbadenben, Berlinben, majd 1938-tól haláláig újra a bécsi S.O.-ban működött. Mint korának egyik legjelesebb buffo-basszusa, sokat vendégszerepelt Európában és Amerikában.

Kreppel, Walter (1923-) - német op.én. (B). 1945-ben debütált Nürnbergben, a Hegyek alján Tommasójaként. Kisebb színházak után 1959-ben a müncheni opera tagja lett, 1960-tól ugyanakkor a bécsi S.O. szerződtette. Mozart- és Wagner-szerepekben lép fel sikerrel; nagy volumenű, sötét basszus.

Kriegsgefangene, Die hadifogoly, A

Krips, Josef (1902-1974) - osztrák karm. Weingartner növendéke volt, és a bécsi Volksoperben debütált 1924-ben, a Cigánybáróval. Kisebb német színházak után a bécsi S.O. egyik vezető karmestere, az Anschlussig. A háború után ő volt egyike azoknak, akik Bécs operai életét újjászervezték. Jelentős szerepe volt a Salzburgi Ünnepi Játékok történetében is, már az első, 1935-ös ünnepi játékon is vezényelt.

Krolloper, Berlin - II. Vilmos császár utasítására fogtak hozzá a német főváros második operaházának tervezéséhez. Az építkezés 1914-ben kezdődött, de csak 1924-ben nyílt meg a színház. Fénykorát 1927 és 1931 között élte, amikor Klemperer volt a zenei vezetője. Ekkor a Krolloper Európa legmerészebb kísérleti színházainak egyike lett (Schönberg-, Stravinsky-, Hindemith-bemutatók). A Krolloper 1933-ig működött, ekkor - a Reichstag égése után - ide helyezték át a birodalmi gyűlés székhelyét.

Krombholc, Jaroslav (1918-) - cseh karm. 1940 óta és főleg a háború után a prágai Nemzeti Színház egyik vezető karmestere, Janáček műveinek avatott tolmácsolója (Bpesten ő tanította be az Eladott menyasszony felújítását).

Kronold, Selma (1866-1920) - lengyel szárm. amerikai op.én. (S). Nikisch Artúr tanítványa volt, és Lipcsében debütált 1882-ben, Agáthaként. Később Angelo Neumann Wagner-társulatának lett tagja, majd a berlini operaházban működött. 1891-től különböző amerikai operaházak, így a Met egyik vezető énekese lett. Ő énekelte először Amerikában Santuzzát, Neddát és a Puccini-Manont. 1904-ben visszavonult, majd apáca lett.

Kruglikova, Jelena (1905-) - szovjet op.én. (S). 1933-ban debütált a moszkvai B.-ban, melynek visszavonulásáig egyik vezető művésze volt. Mind a klasszikus orosz, mind a nemzetközi repertoárban jeles alakítások fűződnek nevéhez. Hangversenyénekesként is működött.

Krull, Annie (1876-1947) - német op.én. (S). 1898-ban debütált Plauenben. 1900-ban került a drezdai operába, ahol egy évtizedig sikert sikerre halmozott. Strauss őrá akarta bízni a Salome címszerepét a premieren, de a színház primadonnája, Marie Wittich kapta a szerepet. Annie Krull volt viszont az első Elektra. 1910-től kezdett hanyatlani, és kisebb színpadokon fejezte be működését. Hatalmas erejű drámai szopránja a Strauss-szerepeken kívül Wagner műveiben érvényesült a legjobban.

Krusceniski, Salomea (1872-1953) - lengyel szárm. olasz op.én. (S). 1896-ban debütált Triesztben. A század első évtizedeinek egyik leghíresebb olaszországi heroinája, 1907-től a Sc. sztárjainak egyike. Ő alakította Puccini Pillangókisasszonyának címszerepét az 1904-es bresciai előadáson, amely a Sc.-beli nagy bukás után elindította a mű világsikerét. Híres volt Wagner- és Strauss-szerepekben (az első itáliai Elektra), s ő volt Pizzetti Fédrájának első címszereplője.

Kubelík, Rafael (1914-) - cseh szárm. karm., a híres hegedűművész, Jan Kubelík fia. Pályáját hangversenydirigensként kezdte, majd a brnói opera vezetőkarmestere lett. 1948 óta külföldön él: Edinburgh-ban, majd Londonban tevékenykedett (1955-58 a C.G. zenei vezetője), majd Münchenben. Tevékenysége megoszlik a hangverseny és az opera között. A Toscanini-típusba tartozó dirigensek egyike, aki egyrészt lendületével, másrészt rendkívüli zenei igényességével szerzett hírnevet magának.

Kuhse, Hannelore (1925-) - német op.én. (S). 1951-ben debütált Gerában. 1952-59 a schwerini, 1959-64 a lipcsei, azóta a berlini opera tagja, egyike a S.O. legjelentősebb drámai szopránjainak. Elsősorban Wagner-heroinaként arat jelentős sikereket, t. k. Budapesten is (Izolda, Brünnhilde, Senta).

Kujbisevi Opera - Az első operaelőadást 1931-ben tartották e városban. 1941-ben ide evakuálták a B.-t, amely az 1938-ban épített új színházépületben játszott. A jelenlegi társulat nemcsak Kujbisevben, hanem az OSzSzSzK délkeleti városaiban is játszik.

Kulka János (1929-) - magyar szárm. karm. 1949-ben lett az OH tagja, előbb korrepetitorként, majd karigazgatóként, 1953-tól karmesterként. 1957-ben a müncheni operához került, két év után Stuttgartban első karmester, 1961-64 Hamburgban tölti be ugyanezt a pozíciót, 1964-75 a wuppertali opera főzeneigazgatója. 1975-től Stuttgartban "Staatskapellmeister". Főleg wuppertali tevékenysége idején vált híressé, nem utolsósorban azzal, hogy számos modern operát mutatott be. Vezényelt - operában és hangversenyen - Brüsszelben, Granadában, Bostonban, a T. Colónban, a barcelonai Liceóban, Milánóban, a bécsi S.O.-ban stb. Külföldi vendégjátékai során is sok modern művet tanított be, így t. k. a Colónban Schönberg Mózes és Áronját, Genfben Berg Luluját, Bécsben a Katja Kabanovát. Művészetét a rendkívüli precizitás és ugyanakkor színérzék, fantázia, átfűtött temperamentum jellemzik.

Kullman, Charles (1903-) - amerikai op.én. (T). 1929-ben debütált Pinkertonként egy amerikai társulat keretében. Berlinben, majd Londonban működött, 1935-től 1962-ig a Met-ben. Híres Puccini-énekes, de hőstenor-szerepeket is sikerrel alakított. Jelentős tevékenységet fejtett ki oratóriumszólistaként is.

Kundry - Wagner Parsifaljában a titokzatos, hol jó, hol rossz tetteket végrehajtó nő (S). Még a Golgothára menő Jézus átkozta meg, mert nevetett rajta; Parsifal váltja meg bűneitől.

Kunok - Császár György 4 felv. operája (1848, pesti N.Sz.), Kirchlehner Ferenc szövegére. A múlt sz.-i magyar operarepertoárnak Erkel művei után talán legnépszerűbb és leggyakrabban játszott alkotása.

Kunsági Kálmán (1936-) - magyar op.én. (T). 1969-ben debütált az OH-ban, Petrovics Bűn és bűnhődés c. operájában. Azóta a színház tagja a karakter- és comprimario-tenor szerepkörben.

Kunz, Erich (1909-) - osztrák op.én. (Bar). Opavában debütált 1933-ban, Ozminként. 1940 óta a bécsi S.O. egyik legnevezetesebb tagja, korunk legjobb Mozart-énekeseinek egyike. Leporellója, Figarója, Papagenója világszerte elismert alakítások. Tökéletes stíluskészsége mellé egészen kivételes színészi képességek is járulnak, bővérű bécsi komédiázókedv és káprázatos technika további erényei. A Mozart-szerepeken kívül több ízben énekelte - Bayreuthban is - Beckmessert. Megtestesítője a híres "bécsi kedélynek"; ez teszi utolérhetetlenné leghíresebb szerepében, a Varázsfuvola Papagenójában, és ez teszi alkalmassá arra, hogy a bécsi énekesjátékok (Raimund, Nestroy) felújításain ő legyen az ünnepelt sztár. Igen híres dalénekes. Bpesten is énekelt.

Kupper, Annelies (1906-) - német op.én. (S). Boroszlóban debütált 1935-ben. Kisebb színpadok után a hamburgi társulat tagja lett, majd 1946 óta a müncheni opera tagja. Főleg a lírai szoprán szerepkörben aratott nagy sikereket (Strauss Danae-jának első címszereplője), jeles dal- és oratóriuménekes. A modern zene propagálóinak egyike.

Kurwenal - Trisztán fegyvernöke (Bar) Wagner zenedrámájában.

Kurz, Selma (1874-1933) - osztrák op.én. (S). Hamburgban debütált 1895-ben, Mignonként, ekkor még mint mezzo. 1899-ben Mahler szerződtette a bécsi S.O.-hoz, ahol a híres Mahler-társulat egyik legnagyobb erőssége lett. 1927-ig ún. jugendlich-dramatisch szerepeket énekelt, mint pl. Sieglindét, Tannhäuser-Erzsébetet stb. Majd áttanult koloratúrszopránná, és korának egyik leghíresebb Luciája, Gildája és Violettája lett. Trillái utolérhetetlenek voltak a maguk idejében, technikai kivitelezés és időtartam tekintetében egyaránt.

Kusche, Benno (1916-) - német op.én. (Bbar). Koblenzben debütált 1938-ban; 1946 óta a müncheni opera neves tagja, a háború utáni évek egyik legjobb német karakter-énekese (Beckmesser, Leporello, Ochs stb.).

Kuznyecova, Marija (1880-?) - orosz op.én. (S). Pétervárott debütált 1905-ben. A háború előtti években neves Puccini-énekesként már Európa-szerte vendégszerepelt, hazájában a legnépszerűbb énekesek egyike volt. Szerepköre Carmentől a Lohengrin Elzájáig terjedt. 1920-ban elhagyta a Szovjetuniót, és Barcelonában telepedett le.

Külkey László (1926-) - magyar op.én. (T). 1946-ban debütált az OH-ban, a Trisztán Ifjú hajósaként. Részben a lírai tenor-, részben - főleg - a comprimario- és karakterszerepekben tevékenykedik, ezen a területen egyike legjelesebb művészeinknek. Több mint 60 szerepet alakít. Legjobb tolmácsolásai közt első helyen talán V. László szinte rászabott szerepe áll, valamint a Borisz Bolondja, a Bánk bán Ottója, a Végzet hatalma Trabucója stb. A lírai tenorszerepkörben énekelte Alfrédot, Windsori-Fentont, Almavivát, Tannhäuser-Walthert. Vendégszerepelt Ausztriában, az USA-ban, Kanadában és a népi demokratikus országokban.

kvartett - Négy szólóénekhangra és esetleg kórusra írt operai együttes. A klasszikus operairodalom előszeretettel alkalmazza; leghíresebb példái: a Rigoletto III. felvonásbeli, a Bohémélet III. felvonásbeli, a Don Juan I. felvonásbeli, a Così II. felvonásbeli, a Fidelio mindkét felvonásbeli kvartettjei stb.

kvintett - Öt szólóénekhangra és esetleg kórusra írt operai együttes. Sok híres példája közül a legnevezetesebb talán a Nürnbergi mesterdalnokok III. felvonásának nagy ötöse és az Álarcosbál kacagókvintettje.




Hátra Kezdőlap Előre