OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


M

Maag, Peter (1919-) - svájci karm. Elsősorban koncertdirigensként lett világhírű, de több alkalommal volt operai vezetőkarnagy is, így Bonnban, majd a bécsi Volksoperben. Vendégdirigensként is számos nagy operaházban és fesztiválon működött közre. Hangversenydirigensi erényei: precizitása, hallatlan fantáziája és színgazdag képzeletvilága, valamint stílusismerete operai produkcióit is magas színvonalúvá teszik.

Maazel, Lorin (1930-) - amerikai karm. Már gyermekkorában feltűnt karmesteri tehetsége, majd hegedűsként kezdte igazi pályáját. 1952-től vezényel Európában. 1960-ban mint az Ünnepi Játékok fennállása óta a legfiatalabb karmestert hívták meg Bayreuthba. 1962-ben debütált a Met-ben, majd 1965-71-ig a nyugat-berlini operaház vezető karnagya és zeneigazgatója volt. Maazel az irodalom minden stíluskorszakában otthonos, s így nemcsak a klasszikus repertoárban, hanem a modern művek területén is kiváló produkciók fűződnek nevéhez. Egyike a Toscanini-iskola örököseinek; ő is mindenek elé helyezi az abszolút partitúrahűséget és a szerző akaratának teljes tiszteletét. Ugyanakkor hallatlan temperamentumával és artisztikumával tudja élővé tenni a vezényelt művet. Hangversenydirigensként éppoly jelentős, mint operai karmesterként.

Macbeth - Verdi 4 felv. operája (1847, Firenze, Pergola, ill. 1865, Párizs, O.), Piave szövegére, Shakespeare drámája nyomán. Magyar bem.: 1848, pesti N.Sz.; 1961, OH.

Már az 1847-es firenzei verzió is rendkívül érdekes és jelentős mű, az 1865-ös átdolgozás azonban Verdi egyik legnagyobb remekművét eredményezte. Tömörség, izzó drámaiság, sötét színek túlsúlya, igen kifejező zenekari nyelv és különleges hanghatások jellemzik a darabot. A boszorkányjelenetek a vizionárius groteszkség utolérhetetlen példái az egész operairodalomban. Külön érdekesség: a csatajelenet - a Falstaff zárórészéig - a fúgaforma egyetlen képviselője Verdi operai oeuvre-jében. A szövegkönyv teljes hűséggel követi Shakespeare tragédiáját.

Macbeth, Florence (1891-) - amerikai op.én. (S). Párizsban debütált, majd 1914-35 a chicagói opera híres énekesnője volt a koloratúrszoprán szerepkörben. Egy időben saját együttesével járta be az USA-t.

Macduff - Verdi Macbethjében skót nemesúr (T), akinek egész családját kiirtja a zsarnok, s aki a mű végén megöli Macbethet.

Mackerras, Charles (1925-) - ausztráliai karm. 1946-ban telepedett át Európába, 1947-48 Václav Talichnál tanult tovább Prágában. Az 50-es években a londoni S.W. karmestere volt, majd Hamburgban működött. Koncert-, oratórium- és operadirigensként egyaránt kiváló, legsajátabb stílusterülete a barokk muzsika.

Maclennan, Francis (1879-1935) - amerikai op.én. (T). 1902-ben debütált Faustként Londonban. 1904-től az Egyesült Államokban énekelt, egyike volt a legjobb amerikai Wagner-tenoroknak. Florence Easton, a híres szoprán volt a felesége; gyakran adtak duett-hangversenyeket.

MacNeil, Cornell (1925-) - amerikai op.én. (Bar). 1950-ben debütált Philadelphiában, Menotti A konzul c. operája bemutatóján, a mű férfi-főszerepében. Kisebb amerikai színpadokon működött 1952-59-ig, ekkor a Sc.-ban aratott kiugróan nagy sikert, mint az Ernani Don Carlója. Még ugyanebben az évben a Met is szerződtette. Azóta az utazó világsztárok közé tartozik, főleg Verdi-szerepekben arat jelentős sikereket. Kissé kemény hangjához leginkább a nagy karakterszerepek, mint Nabucco, Rigoletto és Amonasro illenek.

Ma dall arido stelo Ám ha itt gyógyfű teremne mégis

Madama Butterfly Pillangókisasszony

Madamigella Valery? → Kegyed Valery kisasszony?

Madamina Regiszterária

Madarassy Albert (1915-) - magyar karm. Pályáját zongoraművészként kezdte, hosszabb ideig ő volt Basilides Mária állandó kísérője. A háború után indult karmesteri pályája, egy ideig ő vezette a Postás Operaegyüttest (l. ott). 1951 óta az OH tagja, korrepetitorként, majd 1957 óta karmesterként.

Madarász Henrik - Wagner Lohengrinjében Németország királya (B).

Maddalena - A bérgyilkos Sparafucile húga (MS) Verdi Rigolettójában.

Madeira, Jean (1924-1972) - amerikai op.én. (A). Zongoraművész-csodagyermekként indult, 12 éves korában már koncertezett. Énekesként az 50-es évek elején debütált, 1953-ban már a Met-ben énekelt. Hamar szívesen látott vendége a nagy operaházaknak és fesztiváloknak. Bécs, München, London, Salzburg, Bayreuth, Aix-en-Provence színpadain lépett fel állandóan. Sötét színű, árnyalt alt, nagyszerű Carmen, Erda, Klütaimnesztra volt.

Madeleine de Coigny - Giordano André Chénier-jenek tragikus sorsú hősnője (S).

Máder Rezső (1856-1940) - magyar karm. Bécsben tanult, és a bécsi opera korrepetitoraként kezdte pályáját. 1895-1907 az OH karnagya, 1901-1907 igazgatója. Az OH-ból a Népszínházba került, mint vezető, majd a bécsi Volksoperbe. 1921-25 másodízben is meghívják az OH-ba igazgatónak. Egyike azoknak a színházi vezetőknek, akik közönyükkel lesüllyesztették az OH színvonalát. Zeneszerző is volt, Mályvácska királykisasszony c. balettje (1921) gyakran került előadásra. Az OH örökös tagja.

Madonna ékszerei, A - Wolf-Ferrari 3 felv. operája (1911, Berlin), Golisciani és Zangarini szövegére.

Madre, pietosa VergineMária, irgalmas Szűzanyám

madrigálopera - Az operaműfaj előfutárjainak egyike a XVI. sz.-ban. Lényegében szcenírozottan előadott madrigálsorozat; a kórus személyesíti meg az összes szereplőt, míg a történést mímelik vagy táncolják. Leghíresebb képviselője: Orazio Vecchi L'Anfiparnaso c. műve (1594). Néhány XX. sz.-i mű - különböző megoldásokkal - tulajdonképpen a madrigálopera felélesztése, így Menotti The unicorn c. műve vagy Orff Catulli Carminája. Sőt, ide kapcsolódnak az ún. énekes balettek is, mint pl. Milhaud Francia saláta c. darabja.

maestro - Olasz cím vagy megszólítás zeneszerzők, karmesterek, néha énekesek részére. M. al cembalo: a recitativókat kísérő muzsikus. M. concertatore: a vezénylő karmester. M. sostituto: korrepetitor, aki esetleg későbbi előadásokon vezényli is a művet. M. collaboratore: korrepetitor. M. suggeritore: súgó (az olasz operákban mindig muzsikus, aki be is inti az énekeseket). M. del coro: karigazgató. A Maestro di cappella kifejezést csak a XVIII. sz.-ig használták általános értelemben, ma kizárólag a templomi karmester neve.

maestro di musica, Il (A karmester) - Pergolesi 1 felv. vígoperája (1731, Nápoly), ismeretlen szerző szövegére. Egyike a számtalan olyan vígoperának, amelynek tárgya maga a zene, ill. az opera "üzeme". Szinte valamennyi XVIII. sz.-i olasz szerző írt hasonló tárgyú operát. A szövegkönyvek - melyek közül kiemelkednek Metastasio, Goldoni, Bertati és Calzabigi művei - mindig szatirikusan állítják a néző elé az énekesek, karmesterek és impresszáriók alakját.

Maeterlinck, Maurice (1862-1949) - belga író. Drámái nyomán a következő operák készültek: Dukas: Ariane és Kékszakáll (1907), Nougès: Tintagil halála (1905), Debussy: Pelléas és Mélisande (1902), Ábrányi Emil; Monna Vanna (1907).

Magdaléna - Pogner Éva dajkája (MS) Wagner Nürnbergi mesterdalnokok c. művében.

Maggio Musicale, Firenze - 1933-ban alapított és 1938 óta - a háborús évek kivételével - évenként megrendezett fesztivál. Alapításában Vittori Gui karmesteré a fő érdem. A fesztivál opera-, balett- és hangversenyműsorból áll, az utóbbi időkben prózadrámát is játszanak. A 60-as években - Roman Vlad vezetése idején - a Maggio Musicale egy-egy központi téma köré csoportosította a programokat. Az operaműsorok egy része a tradicionális repertoár darabjaiból áll; igen gyakran kerül sor azonban "újrafelfedezésekre", ritkán vagy úgyszólván soha nem játszott - főleg olasz - operák felújítására. Néha mai olasz és külföldi művek premierje is része a Maggio műsorának.

Magini-Coletti, Antonio (1855-1912) - olasz op.én. (Bar). 1880-ban debütált, és hamarosan Olaszország-szerte ünnepelt énekes volt. 1891-től a Met-ben is énekelt, a legnagyobb sztárokkal, t. k. a két De Reszkével, Nordicával és Lilli Lehmann-nal.

Magische Töne Bűbájos hangok

Máglya-ária Azucena (MS) kétszakaszos áriája Verdi Trubadúrja II. felvonásának 1. képében.

Magyar Karácsony - Ádám Jenő misztériumjátéka (1931, OH), Tüdős Klára szövegére.

Mahagonny városának felemelkedése és bukása - Kurt Weill 3 felv. operája (1927. Baden-Baden - 1930, Lipcse), Ben Brecht szövegére. Magyar bem.: 1966, debreceni Csokonai Színház.

Eredetileg "song-játék", majd elkészül az operai változat. - A szélhámosok alapította Mahagonny az anyagi örömök városa, ahol mindenki mindent megkap - amíg fizetni tud. Jimmy (T), a főhős azért végzi a villamosszékben, mert nem tudja kifizetni a whiskyjét.

Mahler, Gustav (1860-1911) - osztrák zszerző és karm. A karmester-Mahler korának legnagyobb dirigense volt, bizonyos tekintetben a mai karmestertípus őse és modellje. Megszállottja volt a partitúrahűségnek, a pontos zenei megszólaltatásnak. Nem tűrt sztárallűröket, együttes-munkára nevelte, kényszerítette, terrorizálta énekeseit. A drámai egység megvilágítása érdekében dolgozott együtt rendezőkkel és tervezőkkel (Bécsben Alfred Rollerrel). Zsarnoki - de mindig a művészet érdekében zsarnoki - természete miatt sehol sem maradhatott sokáig, de ahol működött, ott aranykora volt az operakultúrának. Első jelentős állomáshelye Prága volt (1885), majd Lipcse következett (1886-1888). Innen került a bpesti OH élére, tízéves szerződéssel. Igazgatósága alatt eltüntette a deficitet, megszüntette az állandó vendégfellépéseket, magyarul éneklő együttest nevelt, bemutatta a Rajna kincsét, a Walkürt, a Parasztbecsületet. 1888-91 közt működött Bpesten, majd az undorító intrikák miatt lemondott. 1891-97 Hamburg következett, majd a dicsőséges bécsi évtized 1897-1907 közt. Mahler igazgatása alatt érte el a bécsi opera azt a nívót, mely a világ első operaházai egyikévé tette. A híres Mahler-együttes az akkori idők legjelesebb német művészeit foglalta magába, az előadások színvonala világhírű lett, s a deficit itt is eltűnt. Utolsó éveiben New Yorkban tevékenykedett koncert- és operakarmesterként. Mindenekelőtt Mozart- és Wagner-dirigens volt operai területen, de ragyogó előadásokat produkált az olasz és a francia repertoárban is. Bpesti éveiből származik a híres Brahms mondás (az akkor alig 30 éves) Mahlerről: "Aki igazán jó Don Juan-előadást akar hallani, menjen Pestre!"

Maienkönigin, Die Május királynője

Maikl, Georg (1872-1951) - osztrák op.én. (T). 1899-ben debütált Mannheimben, Taminóként. 1904-től 40 éven át volt a bécsi S.O. tagja, de még 78 éves korában is (1950-ben) énekelt e színpadon. A két háború közti évtizedekben Bécs és Salzburg egyik vezető Mozart-tenorja volt.

Maionica, Silvio (1920-) - olasz op.én. (B). 1944-ben debütált Triesztben, a Bohémélet Alcindorjaként. A háború utáni években Olaszország jelentős comprimario- és karakter-basszistáinak egyike lett.

Maison, René (1895-1962) - belga op.én. (T). 1920-ban debütált Genfben, Rodolphe-ként. Különböző európai operaházak után az USA-ba került, ahol 1927-32-ig a chicagói opera, majd 1936-tól a Met együttesének tagja volt. 1950-ben visszavonult, és haláláig Bostonban volt énektanár. Sötéten baritonális hangja kiválóan alkalmassá tette a hőstenor szerepekre.

Majkut, Erich (1907-) - osztrák op.én. (T). A bécsi S.O. kórusának volt tagja, majd 1928-tól ugyane színházban magánénekes. Közel 50 éve a bécsi S.O. egyik jeles karakter-tenorja. Különböző nagy operaházakban és Bayreuthban is énekelt, kitűnő koncert- és oratóriuménekes.

Majorano, Gaetano → Caffarelli

Májusi éj - Rimszkij-Korszakov 3 felv. operája (1880, Pétervár), a zeneszerző szövegére, Gogol egyik novellája nyomán.

A forradalom után, 1917. március 12-én, ezzel a művel nyitotta meg kapuit az Orosz Állami Operaházzá változott Mariinszkij Színház.

Május királynője - Gluck művei alapján készült múlt sz.-i "pasticcio" (1888, Bécs), Max Kalbeck szövegére, Favart Les amours champêtres c. paródiája nyomán. Az összeállítás, az adaptáció J. N. Fuchs műve. Magyar bem.: 1913, OH, Kosztolányi Dezső fordításában.

Makai Péter (1932-) - magyar díszlet- és jelmeztervező, rendező. Pályáját a Szegedi N.Sz.-ban kezdte, 1964 óta az OH tagja. Nemcsak itthon, hanem külföldön is szerepelt mint tervező (Koppenhága, Belgrád, München). Az utóbbi években rendezőként is tevékenykedik.

Makláry László (1950-) - magyar karm. 1971 óta a Szegedi N.Sz. tagja, 1972-től a színház karigazgatója.

makrancos herceg, A - Gajáry István 1 felv. operája (1917, OH), Mohácsi Jenő szövegére.

Makrancos hölgy - Herrmann Götz 4 felv. vígoperája (1874, Mannheim), Widmann szövegére, Shakespeare vígjátéka nyomán.

Makropoulos ügy, A - Janáček 3 felv. operája (1926, Brno), a zeneszerző szövegére, Karel Čapek drámája nyomán.

A mű hősnője Emilia Marty énekesnő (S), aki - 300 éves. Birtokában van az életmeghosszabbító elixír receptjének. A titkos formulát azonban végül is elégeti és meghal, mert az ilyen hosszú élet csak kibírhatatlan teher lehet.

Makszakova, Marija (1902-) - szovjet op.én. (A). 1923-ban lett a moszkvai B. tagja, a 30-40-es években a színház vezető altistája. Számos alkalommal szerepelt külföldön is. Legnagyobb szerepei: Carmen, Azucena és Márfa.

Malaniuk, Ira (1923-) - lengyel szárm. svájci op.én. (A). 1945-ben debütált Grazban, 1947 óta Zürichben működik, de állandó szerződés köti a müncheni és a bécsi operához is. Bayreuthban és a nagy európai operai központokban is gyakran vendégszerepel. Kitűnő Mozart- és Strauss-énekesnő, időnként a drámai szoprán szerepekben is fellép nagy sikerrel. Bayreuthban Frickát és Magdalénát énekli. Kiváló hangversenyénekesnő.

Malatesta - Don Pasquale orvosa és barátja (Bar) Donizetti operájában. Ő gyógyítja ki az öregurat a "házasodhatnék"-ból.

Maleczky Bianca (1889-1946) - magyar op.én. (S). Különböző tanároknál, de elsősorban anyjánál, Maleczkyné Ellinger Jozefánál végezte tanulmányait. Rövid ideig vidéki társulatoknál szerepelt, majd 1912-ben az OH tagja lett. A koloratúrszoprán-szerepkörben aratott sikereket. 1921-től a Zeneakadémia énektanára volt.

Maleczky Oszkár (1894-1972) - magyar op.én. (Bar). Nagy énekes-család leszármazottja, testvére, Maleczky Bianca éppúgy jeles művész volt, mint anyja, Maleczkyné Ellinger Jozefa, apja, Maleczky Vilmos vagy nagyapja, Ellinger József. 1925-ben a V.Sz.-ban debütált, Wolf-Ferrari Négy házsártos c. operájának Mauriziójaként. 1928-ban lett az OH tagja. Repertoárja, mondhatni, a teljes irodalomra kiterjedt, mind szereptípus, mind stíluskorszak tekintetében. Egyaránt énekelt hősbariton és buffo-szerepeket, egyaránt nagyszerű megszólaltatója volt Mozart, Verdi, Wagner, Puccini vagy Kodály műveinek. Kimagasló színészi képességei és hangjának árnyalatgazdagsága mindenekelőtt buffo-szerepeiben bontakozott ki. Két olyan szerepe volt, amelyben valószínűleg világviszonylatban is az élvonalba tartozott, bár külföldön ritkán járt: Beckmesser és Gianni Schicchi. Ezekben a szerepekben valóban minden árnyalat megszólalt, alakításai gesztusokban, arcjátékban, hangsúlyokban és színekben a tökéletes kidolgozottság és a teljes átélés, sőt azonosulás mintapéldái voltak. S ez a vérbeli buffo-baritonista ugyanakkor példamutatóan tudott elénekelni olyan drámai szerepeket, mint a három Alberich, Pizarro vagy Telramund. Talán nem volt a magyar operajátszásnak univerzálisabb művésze Maleczky Oszkárnál. Évtizedeken keresztül a Zeneakadémia ének- és színpadi játéktanára volt. Kossuth-díjas, Kiváló művész.

Maleczky Vilmos (1845-1924) - lengyel szárm. magyar op.én. (Bar), M. Bianca és Oszkár apja. Emigrált lengyel család sarja, tanulmányait Münchenben végezte. A párizsi operában debütált, majd a bécsi S.O. művésze lett, ide Richter hívta meg. Amikor Richter 1872-ben a pesti N.Sz. karmestere lett, Maleczkyt a magyar fővárosba is szerződtette; a N.Sz.-ban Lunaként debütált. 1888-ig volt a N.Sz., ill. az OH neves hősbaritonja.

malheurs d'Orphée, Les (Orfeusz megpróbáltatásai) - Milhaud 3 felv. operája (1926, Brüsszel, La M.), A. Lunel szövegére. Az ősi mítosz új változata.

Malibran, Maria (1808-1836) - spanyol op.én. (A), a García-család (l. ott) híres tagja. Már 5 éves korában énekelt gyermekszerepet Nápolyban, 1825-ben debütált Rosinaként Londonban. Ugyanebben az évben apja társulatával részt vesz egy amerikai turnén, majd 1827-ben visszatér Európába. A következő évtized egyetlen hihetetlen sikerszéria: Párizs, London, Róma, Milánó, Nápoly közönsége őrjöng érte. Fiatalon hunyt el, egy lovasbalesetben szerzett sérülés következtében. Sikerének titka valószínűleg hangterjedelme volt: a kontraalttól a drámai szopránig terjedt szerepköre (az alt-Rosinától Normáig és a Fidelio-Leonóráig). A kortársi feljegyzések szerint hangjának különleges színe és vérbő színpadi temperamentuma is hozzájárult sikeréhez. A híres hegedűs, Charles de Bériot felesége volt.

Maliponte, Adriana (1938?-) - olasz op.én. (S). Tanulmányait Párizsban és Olaszországban (Carmen Melisnél) végezte, számos verseny díjazottja volt. 1958-tól a Sc.-ban kis szerepeket énekelt, majd mikor 1960-ban megnyerte a genfi énekverseny első díját, megindult nemzetközi pályafutása, mely a Met-ig is elvitte. Lírai és könnyebb drámai szerepeket egyaránt énekel (Mimi, Micaela stb.).

Mallinger, Mathilde (1847-1920) - horvát szárm. német op.én. (S). Münchenben debütált 1866-ban, Normaként. 1868-ban ő volt a Mesterdalnokok első Évája. 1869-92 a berlini opera vezető szopránja. Visszavonulása után Prágában, majd Berlinben tanított, t. k. az ő növendéke volt Lotte Lehmann.

Mal reggendoMár a grófot

Malten, Therese (1855-1930) - német op.én. (S). 1873-ban Drezdában debütált, Paminaként, s ugyanitt volt vezető szopránénekesnő három évtizeden át. Híres Wagner-hősnő, a Parsifal 1882-es bayreuthi első előadásain ő is énekelte Kundry szerepét.

mamelles de Tirésias, LesTirésziasz emlői

Ma mère, je la voisÓ, látom én anyám

Mamma! Mamma!Búcsú az anyától

Mancinelli, Luigi (1848-1921) - olasz karm. és zszerző. A századfordulós évtizedek egyik jelentős olasz dirigense. 1888-1905 a londoni C.G. vezetőkarnagya, ugyanezekben az években első dirigens a madridi operában és a Met-ben is. Ő vezényelte t. k. a Falstaff, a Tosca, a Bohémélet angliai, ill. USA-beli premierjét.

Mandryka - R. Strauss Arabellájában a gazdag földbirtokos (Bar), aki a címszereplő férje lesz.

Manelli, Francesco (1595-1667) - olasz zeneszerző és op.én. (B). Az ő Andromeda c. operájával nyílt meg a világ első nyilvános operaháza, a velencei Teatro S. Cassiano, 1637 februárjában. Manelli két szerepet is énekelt a műben.

Manhattan Opera CompanyHammerstein, Oscar

Manheit Jakab (?-1918) - magyar op.én. (Bar). Angelo Neumann társulatánál kezdte pályáját az 1880-as években. 1889-1895 volt az OH tagja, a Mahler-korszak egyik jeles művésze, Mahler egyik kedvence. A francia és az olasz hősbariton szerepkörben tevékenykedett. Visszavonulása után tanított.

Mannheimi Operaház - Az 1779-ben épült színház számos nagy karmester állomáshelye volt; évekig volt itt főzeneigazgató Weingartner, Bodanzky, Furtwängler, Kleiber és Elmendorff. Mannheimben volt Egon Wellesz Alkesztiszének és az Orff-feldolgozású Monteverdi-Orfeónak premierje, az Igor herceg és Stravinsky Csalogánya első német előadása. A színházat 1943-ban lebombázták, az új épület (befogadása 1200 személy) 1957-ben nyílt meg.

Manon - Massenet 5 felv. operája (1884, Párizs, O.C.), Meilhac és Gille szövegére, Prévost regénye nyomán. Magyar bem.: 1905, OH.

Massenet legjobb és legsikeresebb operája, a szentimentális múlt sz.-i francia opera legnevezetesebb képviselője. A darab tragédiája: Puccini azonos tárgyú, de összehasonlíthatatlanul jobb remekműve.

Manon Lescaut - Puccini 4 felv. operája (1893, Torino), Oliva, Prága, Giacosa, G. Ricordi és a zeneszerző szövegére, Prévost regénye nyomán. Magyar bem.: 1894, OH.

Puccini első világsikere. A darabot a még Puccininál is ritkaságszámba menő dallamgazdagság, a rendkívül színes zenekarkezelés, az izzó drámai hang és áradó líra, valamint a víg és tragikus operai hang különös keveredése (I. és II. felv. első fele vígoperai intonáció, a többi tragikus) jellemzi.

Manowarda, Josef von (1890-1942) - osztrák op.én. (B). 1913-ban Prágában debütált. Kisebb színpadok után 1919-ben a bécsi S.O. tagja lett, ahol haláláig a vezető énekesek közé tartozott. Salzburgban 1922-től, Bayreuthban 1931-től énekelt, 1934-től a berlini S.O.-nak is tagja volt. Főleg Wagner-szerepekben tűnt ki (Marke, Gurnemanz, Wotan), de kiváló Fülöp király és Ozmin is volt. Gyakran énekelt Bpesten is.

Manrico - Verdi Trubadúr c. operájának címszereplője (T).

Manru - Paderewski 3 felv. operája (1901, Drezda), Alfred Nossig szövegére. A híres zongoraművész és zeneszerző egyetlen operája.

Mantelli, Eugenia (1860-1926) - olasz op.én. (A). Lisszabonban debütált, 1883-ban. 1894-ben a Met művésze lett, majd saját együttest alakított; később Mascagni társulatában is működött. Híres Amneris, Ortrud, Brünnhilde.

mantuai herceg, A - Verdi Rigolettójának szoknyavadász fejedelme (T), Gilda csábítója.

Manzuoli, Giovanni (1725-1780?) - olasz op.én. (férfi S). Hazájában, Spanyolországban, majd Londonban működött. Ez utóbbi helyen 1764-65-ben a legnagyobb sztárok közé tartozott. Londonból visszatért hazájába, és a toscanai nagyherceg udvari énekese lett. Olaszországi látogatása idején, 1771-ben, énekelni tanította az ifjú Mozartot.

Mányik Ernesztina (1846-1867) - magyar op.én. (MS). Reményi Ede fedezte fel. 1864-ben Párizsban tanult, itt Rossini is segítette. 1866-ban debütált a N.Sz.-ban, a Faustban. Olaszországban nagy sikerrel kezdte nemzetközi pályafutását, de tragikusan korai halála véget vetett karrierjének. Ő volt az első magyar Ortrud.

Maometto II.Korinthosz ostroma

Mapleson, Lionel (1865-1937) - amerikai hegedűs, a Met könyvtárosa. Felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt hozott létre levelekből, kéziratokból, műsorokból és partitúrákból, s ő készítette a század elején a híres fonográf-felvételeket (a Met előadásai alatt), igen sok nagy énekes egyetlen vagy ritkaságszámba menő hangdokumentumait.

Mara, Gertrud (1749-1833) - német op.én. (S). Drezdában debütált, majd 1771-ben II. Frigyes személyesen szerződtette Berlinbe. Énekelt Párizsban, Londonban, Bécsben, nagy sikereket aratva hatalmas hangterjedelmével és gyönyörű megjelenésével.

Maragliano, Luisa (1933?-) - olasz op.én. (S). Bernben debütált 1958-ban, Mimiként. A következő évben már a veronai Arénában szerepelt, majd eljutott a Sc.-ba, a Colónba, a Met-be is. Napjaink neves lírai szopránjai közé tartozik, aki azonban a bel canto korszak koloratúrszerepeiben is otthonos és énekli Verdi műveinek drámai szerepeit is.

Már a grófot - Verdi Trubadúrja II. felvonása 1. képében Azucena (MS) és Manríco (T) többrészes nagy kettőse.

Mařák, Otakar (1872-1939) - cseh op.én. (T). 1899-ben debütált Prágában, 1901-ben a bécsi opera tagja lett. 1907-ben visszatért Prágába. Nemcsak hazájában, hanem sok európai operaházban, sőt, Amerikában is nagy sikerrel énekelte az olasz repertoár szerepeit. 1935-től New Yorkban volt énektanár.

Már ama napnak - Erik (T) cavatinája Wagner Bolygó hollandija III. felvonásában.

Már a mosolygó hajnal - Rossini Sevillai borbélya I. felvonásában Almaviva (T) szerenádja.

Már a tábor elpihent - Muszorgszkij Hovanscsinája III. felvonásában Saklovityij bojár (Bar) lírai áriája, a hazaszeretet dala.

Marcel - 1. A bohém festő (Bar), Musette szerelmese Puccini Bohéméletében. - 2. A szajnai hajó gazdája (Bar) Puccini A köpeny c. egyfelvonásosában. (Az olasz librettóban neve: Michele.) - 3. Raoul szolgája, az öreg harcos (B) Meyerbeer Hugenották c. operájában.

Marcellina - 1. Mozart Figarójában Bartolo doktor házvezetőnője (MS), akiről kiderül, hogy Figaro anyja. - 2. Beethoven Fideliójában Rocco lánya (S), aki beleszeret a férfiruhát viselő Leonórába.

Marchesi, Luigi (1755-1829) - olasz op.én. (férfi S). 1775-ben debütált, 1780 tájékán már Itália legnagyobb kasztrált énekeseként emlegették. Münchenben, Bécsben, Pétervárott, Londonban működött, majd 1806-ban visszavonult és Milánóban telepedett le.

Marchesi, Mathilde (1821-1913) - német én. (MS) és énektanár. Bécsi tanulmányok után Párizsban García növendéke lett, aki annyira nagyra tartotta képességeit, hogy amikor abbahagyta a tanítást, minden növendékét neki adta át. Pályáját hangversenyénekesnőként kezdte, majd Salvatore Marchesi neje lett. Bécsben, Kölnben és Párizsban tanított, növendéke volt Emma Calvé, Ilma Di Murska, Emma Eames, Gerster Etelka, Mary Garden, Nellie Melba és Sybil Sanderson.

Marchesi, Salvatore (1822-1908) - olasz op.én. (Bar) és énektanár. New Yorkban debütált, az Ernani Carlosaként, majd Európába visszatérve tanár lett Bécsben és Kölnben. Több szövegkönyvet (Iphigenia, Lohengrin, Tannhäuser) ő fordított olaszra.

Marchisio, Barbara (1833-1919) - olasz op.én. (A). Vicenzában debütált 1856-ban, a Norma Adalgisájaként. Európai hírű altista volt. - Húga, Teresa Marchisio (1835-1872) gyakran szerepelt együtt nővérével, Rossini kettejüknek írta öregkori miséjét. Teresa M. később énektanár lett, t. k. ő tanította Rosa Raisát és Toti dal Montét.

Marci - Kodály Háry Jánosának öreg udvari kocsisa (Bar).

Marcoux, Vanni (1877-1962) - francia op.én. (Bbar). 1889-ben debütált Bayonne-ban, Gounod Rómeó és Júliájának Lőrinc barátjaként. A párizsi O.C. híres énekese, számos Puccini-mű párizsi bemutatójának résztvevője. Kivételes színészi adottságai miatt főleg a karakterszerepekben aratott nagy sikereket, Európában és az USA-ban egyaránt. 240 szerep volt repertoárján, köztük talán a leghíresebb Massenet Don Quichotte-ja. A párizsi Conservatoire tanára is volt (1938-43), utolsó aktív éveiben (1948-51) a bordeaux-i operát vezette.

Marczis Demeter (1931-) - magyar op.én. (B). 1959-ben debütált Sparafucileként a pécsi N.Sz.-ban, azóta e színház vezető basszistája. Az irodalom számos főszerepét énekelte, Ozmintól és Sarastrótól Fülöp királyig, Roccóig, Don Juantól Gianni Schicchi-ig és Mefisztóig. Oratóriuménekesként is gyakran lép fel, bel- és külföldön egyaránt. A népi demokráciákon kívül t. k. Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban, Olaszországban, Skandináviában, Kanadában és az USA-ban vendégszerepelt. Liszt-díjas, Érdemes művész.

M'ardon le tempia Homlokom lángol

Márfa - Muszorgszkij Hovanscsinájának női főszereplője, ifjú óhitű özvegy, Andrej herceg elhagyott kedvese (A).

Márfa jóslata - Muszorgszkij Hovanscsinájának II. felvonásában Márfa (A) monológja, melyben megjósolja Golicin hercegnek a száműzetést. A monológ második részének végtelenül szomorú, éneklő témája visszatér a mű IV. felvonásának közzenéjében.

Margit - Berlioz Faust elkárhozása, Gounod Faustja és Boito Mefistofeléje női főszereplője (mindhárom S).

Marguerite de Valois - IV. Henrik francia király jegyese (S), Meyerbeer Hugenották c. operájának egyik főszereplője.

Marherr, Elfriede (1895-) - német op.én. (S). 1916-ban debütált a berlini S.O.-ban és egész pályáján át, több mint 30 évig, e színház tagja volt. Főleg Mozart- és Strauss-énekesként aratott nagy sikereket, de kitűnő volt Wagner-szerepekben is. Visszavonulása után Berlinben volt énekmester.

Maria di Rohan - Donizetti 3 felv. operája (1843, Bécs, K.), Cammarano szövegére. Magyar bem.: 1844, pesti N.Sz.

Maria di Rudenz - Donizetti 3 felv. operája (1838, Velence, F.), Cammarano szövegére.

Mária, irgalmas Szűzanyám - Leonóra (S) többrészes áriája Verdi Végzet hatalma c. operájának II. felv. 2. képében.

Mária Lujza - Kodály Háry Jánosában a császár lánya, Napóleon felesége (MS), aki beleszeret a daliás Háryba.

Mariani, Angelo (1821-1873) - olasz karm. Messinában debütált 1844-ben. 1852-ben lett a genovai C.F. vezetőkarmestere, több mint 20 évig állt e színház élén. Működése eredményeként a genovai zenekar lett Itália legjobb együttese. Ő vezényelte a Tannhäuser és a Lohengrin olasz premierjeit és Verdi műveinek számos nagyszerű előadását. Verdi legszűkebb baráti köréhez tartozott, később azonban a kapcsolat megszakadt.

Marie - Berg Wozzeckjének női főszereplője (S), a szerencsétlen katona kedvese, majd áldozata.

Marié de l'Isle, Jeanne (1872-1926) - francia op.én. (A). A híres francia mezzo, Galli-Marié unokahúga és tanítványa. 1896-ban debütált a párizsi O.C.-ban, 1903-ban nagy sikert aratott Massenet Wertherjében, majd nagynénje utóda lett, mint az O.C. híres Carmenje. Pályája utolsó éveiben Párizsban énektanár volt.

Mariinszkij Színház, Pétervár - Az 1703-ban alapított városban 1736-ban már megrendezték az első operaelőadást. Ekkor vette kezdetét egyben az olasz zeneszerzők szereplése a cári udvarban. Az említett első opera szerzője Francesco Araja, a mű címe A szerelem és a gyűlölet ereje. Araja írta az első orosz nyelvű operát is, A. P. Szumarokov szövegére, de mitológiai tárggyal: Cephalus és Procris (1755). Araját Manfredini (1759-1766), Galuppi (1766-1768), Traëtta (1768-1776), Paisiello (1776-1783), Sarti (1784-1786), Cimarosa (1787-1791), vele egyidőben. Martin y Soler (1788-1794), majd ismét Sarti (1792-1796), végül Caterino Cavos (1797-1798) követte. Ekkor I. Pál cár megtiltotta az olasz operák bemutatását. Az addig eltelt időben természetesen igen sok olasz mű premierje zajlott le a cári operaházban, t. k. Galuppi Tauriszi Iphigeniájáé és Paisiello Sevillai borbélyáé. 1783-ban nyitották meg a Nagyszínház épületét, melyet 1836-ban építettek újjá. 1843-ban újabb olasz operatársulat kezdte meg működését Pétervárott, ez azonban 3 év múlva Moszkvába költözött át. 1850-ben a Nagyszínházzal szemben egy másik operaház nyílt meg, az épületet 9 év múlva tűzvész pusztította el, de 1860-ban Mariinszkij Színház néven újra megnyílt. Ettől kezdve ez volt Pétervár operaháza. 1863-tól 1916-ig a cseh származású Eduard Naprávník volt a zenei vezető. A Mariinszkij Színházban mutatták be Verdi A végzet hatalma c. művét (1862), Valamint a legtöbb klasszikus orosz operát, így Dargomizsszkij Kővendégét (1872), Rimszkij-Korszakov Pszkovi lányát (1873), Májusi éjét (1880), Hópelyhecskéjét (1882) stb., Csajkovszkij Orléans-i szűzét (1881), Pique Dame-ját (1890) és Jolantháját (1892), Rubinstein Démonját (1875), Muszorgszkij Borisz Godunovjának 2. változatát (1874), Hovanscsináját (1886), majd a forradalom győzelme után az első premierek egyikeként a Szorocsinci vásárt (1917).

A színház további történetét l.: Kirov Operaház, Leningrád.

Marika - Krausz Mihály 1 felv. operája (1919, OH), Földes Imre szövegére. A Tanácsköztársaság alatt tartott operabemutatók egyike.

Marina - A szandomiri lengyel vajda lánya (MS), az ál-Dimitrij szerelme Muszorgszkij Borisz Godunovjában.

Marino Faliero - Donizetti 3 felv. operája (1835, Párizs, Th. d. Italiens), Bidera szövegére, Byron drámája nyomán. Magyar bem.: 1840, pesti N.Sz.

Már int a hajnal rózsaujja - Mozart Varázsfuvolája II. felvonásában a finalét bevezető fiú-tercett (S-S-A). Gyakran előadásra kerül háromszólamú kórusként is.

Marinuzzi, Gino (1882-1945) - olasz karm. Palermóban debütált, majd több olasz operaház után a T. Colón dirigense lett. Ő vezényelte Puccini Fecskéjének 1917-es monte-carlói premieriét. 1919-21 Chicagóban működött, 1928-34 a római opera vezetője, 1934-44 (Sabatával) a Scaláé. 1945 augusztusában partizánok ölték meg Milánóban.

Mario, Giovanni (1810-1883) - olasz op.én. (T). Párizsban tanult és a Nagyoperában debütált 1838-ban, az Ördög Róbert címszerepében. Párizs és London közt osztotta meg pályáját. Ő volt 1843-ban a Don Pasquale első Ernestója, Norinát ugyanakkor felesége, Giulia Grisi alakította. Kora egyik legszebb hangú tenoristája volt, elegáns és stílusos énekművész, jó színész és szép ember. (A viktoriánus-kor férfiideáljainak egyike!) Visszavonulása után szegényen halt meg Rómában.

Már itt az alkony - Verdi Macbethje II. felvonásában a Lady (S) drámai monológja. A Macbeth-revízió (1865) egyik legnagyszerűbb hozzátétele az eredeti partitúrához.

Marius - Híres római hadvezér, akit államférfiként elüldöztek, majd újra konzullá választottak. A XVIII. sz.-ban tragikus sorsa több szerzőt megihletett: G. B. Bononcini (1708), Heinichen (1719), Piccinni (1757), Galuppi (1764), Anfossi (1769), Cimarosa (1780), Bertoni (1790), Giordani (1790).

Marke - Cornwall királya, Izolda mindent megbocsátó hitvese (B) Wagner Trisztánjában.

Márki, szívemKacagóária

Markovits Ilka (1839-1915) - magyar op.én. (S). Bécsben tanult, majd 1859-ben a pesti N.Sz.-ban debütált, Meyerbeer Észak csillaga c. operájában. Igen nagy sikerrel töltötte be a koloratúrszoprán szerepkört, Hollósy-Lonovics Kornélia utóda volt. 1863-ban Pauli Richárd (l. ott) felesége lett, 1873-ban elvesztette hangját és visszavonult.

Márkus Dezső (1869-1948) - magyar karm. Különböző prózai színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az OH korrepetitora lett. Három évvel később a prágai Német Színházban kezdte operadirigensi pályafutását. Működött Amszterdamban, majd az OH-nál, végül 1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója. Ebben a minőségében éveken keresztül vezette a második bpesti operaházat.

Márkus László (1882-1946) - magyar rendező. Újságíróként és kritikusként kezdi pályáját, majd 1907-től mint prózai színházi rendező működik. 1923-ban lesz az OH tagja, főrendezőként. 1924-ben már kinevezik igazgatónak, de rövidesen lemond, mígnem 1935-ben újra ő lesz az OH igazgatója. 1944-ig maradt posztján. Rendezőként a hagyományos stílus képviselője volt, de ezt a koncepciót artisztikusan és ízlésesen valósította meg az OH színpadán. Főleg Wagner műveinek rendezése fűződik nevéhez. Az OH örökös tagja.

Mârouf - Henri Rabaud 3 felv. operája (1914, Párizs, O.C.), L. Népoty szövegére. A háború utáni évek igen népszerű francia operája.

Már összegyűlnek papjaink - Verdi Aidája IV. felv. 1. képében Amneris (MS) és Radames (T) hatalmas és drámai izzású nagy duettje.

marquise de Brinvilliers, La - Kollektív opera (1831, Párizs), Scribe és Castil-Blaze szövegére. A zenét Auber, Batton, Berton, Boieldieu, Carafa, Cherubini. Hérold és Paër írták.

Mars - A római hadisten, s főleg Vénusszal való szerelme a következő szerzőket késztette operaírásra: M. A. Ziani (1691), Ariosti (1707), J. J. Fux (1709), Campra (1712), Dittersdorf (1795).

Marsay Magda (1927-) - magyar op.én. (S). A miskolci N.Sz.-ban debütált 1957-ben, Konstanzaként. 1958 óta a debreceni Csokonai Színház tagja. A repertoár szinte valamennyi vezető lírai szoprán szerepét énekli, de drámai koloratúrszopránként is tevékenykedik. Sándor Erzsi óta először ő énekelte el magyar operaszínpadon a Hoffmann meséi hármas női főszerepét. Olaszországban, Párizsban és a népi demokratikus országokban vendégszerepelt. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Marschalkó Rózsi (1890-1969) - magyar op.én. (S). 1910-ben debütált az OH-ban, Mignonként. 1929-ig volt az OH művésze. Az operaszínpad mellett a hangversenypódiumon is igen nagy sikereket aratott, egyike az új magyar muzsika lelkes propagátorainak. Székelyhidy Ferenc felesége volt. Visszavonulása után a Nemzeti Zenedében tanított.

Márta - Flotow 4 felv. operája (1847, Bécs, K.), W. Friedrich szövegére. Magyar bem.: 1848, pesti N.Sz.

A romantikus-szentimentális német Singspiel klasszikus példáinak egyike. Ma már inkább csak néhány áriája él, a teljes művet ritkán adják elő.

A cselekmény igen naiv: Lady Harriet udvarhölgy (S) és komornája, Nancy (MS) unják az udvari életet, és a richmondi vásáron beállnak cselédnek két gazdához, Lionelhez (T) és Plumketthez (Bar). A két ál-cselédlány persze megszökik, de közben Lionel beleszeretett Ladybe, azaz "Mártába". A bonyodalom megoldása: Lionelről kiderül, hogy Derby grófjának fia, s így a boldogságnak nincs akadálya.

Márta - 1. Margit szomszédasszonya (MS) Gounod Faustjában. - 2. Ugyanaz Boito Mefistofeléjében (MS). - 3. Szép parasztlány, a földesúr szeretője d'Albert Hegyek alján c. operájában (S). - 4. Lady Harriet (S) álneve Flotow Mártájában.

Martern aller Arten Álljon bár a máglya

Martin, Riccardo (1874-1952) - amerikai op.én. (T). Egyike az első amerikai születésű operaénekeseknek, akik vezető szerepeket alakítottak a Met színpadán. Sbriglia és Jan de Reszke tanítványa volt, 1904-ben debütált Faustként Nantes-ban. 1907-ben került a Met-hez, ahol debütálásként Saljapin mellett énekelte Faust szerepét Boito Mefistofeléjében. 1918-ig volt a Met vezető tenoristáinak egyike.

Martinelli, Giovanni (1885-1969) - olasz op.én. (T). 1910-ben debütált a milánói T. dal Verme-ben, mint Ernani. Puccini ajánlatára ő énekelte a Nyugat lánya olasz premierjén Dick Johnson szerepét. 1913-tól több mint 30 éven át a Met olasz repertoárjának vezető tenoristája. Fényesen csengő hangja, izzó átélőkészsége és árnyalt éneke a század első évtizedeinek egyik "klasszikus" olasz hőstenorjává tették. Híres Otello volt, a szerep egyik legnagyszerűbb megformálója.

Martinez-Patti, Gino (1866-?) - olasz op.én. (T). A századforduló éveinek egyik jeles lírai tenorja, Donizetti, Verdi és Meyerbeer műveinek népszerű hőse.

Martini, Nino (1905-) - olasz op.én. (T). New York-ban tanult énekelni, pályáját film- és rádiószereplésekkel kezdte. 1931-ben debütált Philadelphiában. 1933-tól a Met művésze.

Marton Éva (1944-) - magyar op.én. (S). 1968-ban debütált az OH-ban, az Aranykakas Semaha királynőjeként. Igen rövid idő alatt a színház egyik vezető jugendlich-dramatisch szopránja lett (Tosca, Tatjána, Manon Lescaut, Amelia Grimaldi, Figaro-Grófné), legfőként gyönyörű hanganyaga révén. 1972 óta a frankfurti operaház tagja, de számos más operaszínpadon is vendégszerepel. Az utóbbi időkben tért át a drámai szoprán szerepekre, így pl. ő énekelte nagy sikerrel 1972-73-ban a margitszigeti Attila-előadáson Odabella szerepét.

Masaniello - Az 1647-es nagy nápolyi felkelés vezére számos opera főszereplője lett: Keiser (1706), Bishop (1825), Carafa (1827), Auber (1828), Pavesi (1831), Kazynski (1840).

Mascherini, Enzo (1910-) - olasz op.én. (Bar). 1937-ben debütált Firenzében, Georges Germont-ként. Ismert Verdi-bariton volt (pl. Macbeth, Monforte), az olasz operaházak, New York stb. színpadain szerepelt.

Mascheroni, Edoardo (1852-1911) - olasz karm. A századfordulós évek nagynevű operadirigense. Verdi kívánságára ő vezényelte a Falstaff bemutatóját. Vezető karnagya volt a római T. Apollónak (1885-92), a Sc.-nak (1892-95), vezényelt Német- és Spanyolországban, Dél-Amerikában. Két operát is írt.

Ma se m'è forza perderti Ha majd a végzet elragad

Masenyka - Smetana Eladott menyasszonyának címszereplője (S).

Masetto - Mozart Don Juanjában Zerlina jegyese (Bar), derék és féltékeny parasztlegény.

Masini, Angelo (1844-1926) - olasz op.én. (T). 1868-ban debütált Modenában, a Norma Pollionéjaként. Hamarosan európai hírű művész, az olasz színpadokon kívül Spanyol- és Oroszországban is ünnepelt sztár. Verdi is nagyra tartotta művészetét: Masinira bízta a Requiem tenorszólóját, mind a bemutatón, mind a későbbi turnékon, melyeken Verdi vezényelte a művet Londonban, Párizsban, Bécsben stb. Bár kifejezetten bel canto-énekes volt, ő énekelte Radamest a párizsi, Verdi-vezényelte Aida-premieren. A mester a Falstaffban is fel akarta léptetni Fenton szerepében (áriát is ígért neki), de Masini nem vállalta. Általában a nagy bel canto-tenoristák sorának utolsó tagjaként emlegetik.

Masini, Galliano (1902-) - olasz op.én. (T). 1924-ben debütált, Cavaradossiként. Húsz éven át (1930-50) vezető tenorja a római operaháznak. Jeles spinto-tenor, híres Cavaradossi, Turiddu és Edgar.

masnadieri, I Haramiák

Másnak bezzeg szép az élet - Mozart Varázsfuvolája II. felvonásában Monostatos (T) kétstrófás ariettája.

Mason, Edith (1893-1973) - amerikai op.én. (S). Bostonban debütált 1912-ben, Neddaként. A chicagói opera és a Met élgárdájába tartozott, de sokat szerepelt Európában is, t. k. Toscanini vezénylete alatt Salzburgban.

masque - Az opera egyik előfutára: többnyire allegorikus tárgyú, tánccal és énekkel ékes álarcos (innen az elnevezés) színmű. Angliában a XVII. sz.-ban is kedvelt műfaj, melyet csak az különböztet meg az operától, hogy sok táncos jelenete van és lényege a prózai dialógusokon nyugszik.

Mastromei, Gian Piero (1932-) - olasz op.én. (Bar). Tanulmányait Buenos Airesben végezte, s a T. Colónban debütált 1956-ban, a Rózsalovag egy kis szerepében. Pályája a két Amerikában kezdődött, majd a 60-as évek végén jött át Európába és lett a legtöbb nagy operaház gyakran szerepeltetett művésze. Mind a hősbariton-, mind a karakterszerepekben fellép.

Maszlennyikova, Irina (1918-) - szovjet op.én. (S). 1941-ben debütált a kijevi operában, 1947-ben lett a moszkvai B. művésze. Az újabb szovjet operaénekes-gárda egyik büszkesége, kiváló koloratúrszoprán.

Maszlennyikova, Leokagyija (1918-) - szovjet op.én. (S). A kijevi operában kezdte pályáját, 1946 óta a moszkvai B. ünnepelt tagja, híres lírai szoprán. Magyarországon is több ízben vendégszerepelt.

Matačič, Lovro von (1899-) - jugoszláv karm. Bécsben tanult (Sängerknabe is volt), 1919-ben Kölnben debütált. A háború előtti években hazájában működött (Belgrád), később főleg német nyelvterületen. Főzeneigazgató volt Drezdában, Frankfurtban, sokat dirigált Bécsben és Berlinben. Jelenleg főleg koncertkarmesterként működik.

Materna, Amalie (1844-1918) - osztrák op.én. (S). Szubrettként debütált Bécsben, 1864-ben, majd operettszínházakban szerepelt. 1869-ben lett a bécsi opera tagja (az Afrikai nő címszerepében debütált), s e színház egyik dísze volt 1897-ig. Az első Sába, az első bayreuthi Brünnhilde (1876) és Kundry (1882). 1877-ben Wagner londoni hangversenyeinek szólistája. Korának legnagyobb, legendás hírű Wagner-heroinája. Visszavonulása után Bécsben tanított.

Mathilde - Rossini Tell Vilmosában szereplő Habsburg hercegnő (S), Arnold Melchthal szerelmese, aki a svájciak ügye mellé áll.

Mathis, Edith (1933-) - svájci op.én. (S). 1956-ban debütált Luzernben, 1959-63 a kölni, azóta a nyugat-berlini opera tagja. A 60-as években már európai hírű lírai szoprán, főleg Mozart-szerepekben elismert művész. Kitűnő humorral rendelkezik, és így a szubrett-szerepekben is kiváló alakításokat nyújt.

Mathis, a festő - Hindemith operája 7 jelenetben (1938, Zürich), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1968, szegedi N.Sz.

Hindemith legjobb operája, egész oeuvre-jének főműve. Hőse Mathias Grünewald, a nagy német festő, a történelmi keret: az 1542-es német parasztháború.

A nácik betiltották az 1934-ben kitűzött premiert, mire Furtwängler lemondott posztjáról, Hindemith pedig emigrált.

A mű zenei anyagából készült 3 tételes szimfónia Hindemith legnépszerűbb, leggyakrabban játszott darabja. Mind ebben, mind az operában jelentős és döntő stílusfordulat állt be: Hindemith ekkor hagyta el avantgardizmusát és fordult egy erősen kontrapunktikus, de ugyanakkor romanticista stílushoz.

Mathis der MahlerMathis, a festő

Mátray Ferenc (1922-) - magyar op.én. (T). 1949-ben debütált az OH-ban, Pinkertonként. Mintegy másfél évtizedig a színház egyik legszebb hangú lírai-spinto tenorjaként tartozott a vezető művészek közé. Főleg Puccini operáiban aratott nagy sikereket (Rodolphe, Cavaradossi, Pinkerton és Johnson) az OH-ban, valamint Prágában, Albániában és Ankarában.

Mátray Gábor (1797-1875) - A neves magyar zenetudós pályafutásának jelentős állomása volt 1837, amikor a megnyíló pesti Nemzeti Színház (akkor: Magyar Színház) "zenészeti ügyeit" őrá bízzák. Mátray veti meg az alapját a N.Sz. operarészlegének: ő szerzi be az első kottaanyagokat, szerződteti a zenekart és gondoskodik hangszerekről, kottaállványokról stb. Néhány hónap múlva azonban lemondott e tisztségéről, másirányú elfoglaltságára hivatkozva.

matrimonio segreto, Il titkos házasság, A

Mátyás király - Bertha Sándor 2 felv. vígoperája (1883, Párizs), Milliet és Levallois szövegére. Magyar bem.: 1884, bpesti N.Sz. - A N.Sz. utolsó operapremierje.

Mátyás királynak választása - Arnold György dalműve (1830, Kassa), Szentjóbi Szabó László színműve nyomán. Átdolgozta: Heinisch József.

Mátyás Mária (1927-) - magyar op.én. (S). 1946-ban debütált az OH-ban, a Jancsi és Juliska Altatóbácsijaként. Egészen rövid idő alatt a színház vezető szopránjainak egyike lett, aki mind a lírai, mind a drámai szerepekben jelentős sikersorozatra nézhet vissza. Karrierje kezdetén koloratúrszoprán volt (Éj királynője, Violetta), majd a lírai szerepeken (Margit) keresztül érkezett el a nagy drámai alakításokig. Vivőerős szopránja és hangi alakítóereje, temperamentuma és színészi készsége egyaránt részes bel- és külföldi karrierjében. Vendégszerepelt Rómában, a dubrovniki fesztiválon, Bécsben, Brüsszelben, Moszkvában, valamint a szocialista államokban. Legjelentősebb szerepei: Fidelio- és Végzet-Leonóra, Tosca, Tannhäuser- és Don Carlos-Erzsébet, Senta, Örzse. Kossuth-díjas, Kiváló művész.

Matzenauer, Margarete (1881-1963) - magyar szárm. német op.én. (A, majd S). Strasbourg-ban debütált 1901-ben, az Oberon Puckjaként. 1904-11 a müncheni opera, 1911-30 a Met művésze. 1914-ig váltottan énekelt alt- és szopránszerepeket, ettől kezdve áttért a drámai szoprán szerepkörre. Kora jelentős énekese, Bayreuth, a T. Colón és a C.G. gyakori vendége. Egyaránt jelentős Wagner- és Verdi-hősnő.

Matzerath, Ottó (1914-1963) - német karm. Fiatalon kezdte vezetőkarmesteri tevékenységét, már 1938-ban Würzburgban az opera zenei vezetője. 1940-ben Karlsruhéban főzeneigazgató. A háború után inkább hangversenydirigensként tevékenykedett.

Maugeri, Carmelo (1889-?) - olasz op.én. (Bar). 1913-ban debütált Cataniában, Alfióként. Olasz és spanyol színpadokon működött, Zandonai kedvelt énekesei közé tartozott. Később, a 30-as években buffo-szerepekre állt át, és egyike volt ebben a szerepkörben Olaszország vezető énekeseinek.

Maupin - (?-1707) - francia op.én. (S). A francia opera kezdeti korszakának, Campra periódusának ünnepelt sztárja. Kalandos életét Théophile Gautier írta meg regényalakban.

Maurel, Victor (1848-1923) - francia op.én. (Bar). 1868-ban debütált a párizsi O.-ban, a Hugenották de Nevers-jeként. 1870-ben ugrott ki, egy Sc.-beli szereplésekor. Olyan jelentős eredménnyel, hogy Verdi kívánságára ő volt az első Jago (1887) és az első Falstaff (1893). E két szerepet világszerte énekelte, de jelentős Wagner-énekes is volt. Ő támogatta az ifjú Leoncavallót, s ő énekelte először a Bajazzók Tonióját. Nem hangerejével, hangszépségével tűnt ki, hanem érett művészetével és kivételes színészi képességeivel. A Met-ben töltött éveiben hasznosította festő-tanulmányait és díszleteket is tervezett. Visszavonulása után New Yorkban telepedett le, énektanárként. Könyveket is írt, hármat az énektechnikáról, egyet a Don Juan színpadraviteléről; önéletrajzát Lilli Lehmann fordította németre.

Maurer, Franz Anton (1777-1803) - osztrák op.én. (B). 1791-ben, a Varázsfuvola bemutatóján tűnt fel, mint gyermekénekes. Később Frankfurtban, 1801-től Münchenben működött, mint kora egyik neves basszistája. Operákat és dalokat is írt.

Mavra - Stravinsky 1 felv. vígoperája (1922, Párizs, O.), Boris Kochno szövésére, egy Puskin-költemény nyomán.

Ragyogó buffa, melyben Stravinsky neoklasszikus stílusát még oroszos elemek is színesítik; az olasz buffa-tradíció és az orosz románc hangja is megvan a darabban, de mindez csak idézőjelben. A zenekar rendkívül szellemes kezelése a darab egyik fő erénye.

Parasa (S) szerelmesét, Vaszilij huszárt (T) úgy hozza be a házba, hogy női ruhába öltözteti, és mint "Mavrát", az új szakácsnőt mutatja be. A lány anyja (MS) azonban borotválkozás közben rajta kapja "Mavrát", aki kénytelen az ablakon át menekülni.

Max - 1. Weber Bűvös vadászában Agátha szerelmese (T), a fiatal vadász, akit a Sátán megkísért. - 2. Křenek Húzd rá Jonny c. operájának zeneszerző főszereplője (T).

Maximilien (Miksa császár) - Milhaud 3 felv. operája (1932, Párizs, O.), Armand Lunel szövegére, Werfel drámája nyomán.

Maximowna, Ita (1914-) - orosz szárm. díszlettervező. Párizsban és Berlinben tanult. A nagy operaházak állandó munkatársa, díszletterveit mindenhol nagy siker fogadja. Főleg Günter Rennerttel dolgozik együtt, Stuttgartban és Hamburgban, de a Sc.-ban, Párizsban, Glyndebourne-ben is működik.

Mayerhofer, Elfie (1923-) - osztrák op.én. (S). 1940-ben debütált Münchenben. Később Berlinben, 1949-57 a bécsi Volksoperben, azóta a düsseldorfi operában működik, a koloratúrszoprán szerepkörben. Nemcsak operaszínpadon, hanem operettprimadonnaként is szerepel (filmen is).

Mayr, Richard (1877-1935) - osztrák op.én. (B). Előbb orvosi tanulmányokat folytatott, majd Mahler tanácsára kezdett énekelni tanulni. 1902-ben Bayreuthban debütált, Hagenként. 1902-től haláláig a bécsi S.O. tagja. Nagy és biztos magassággal rendelkező basszushang, fölényes muzikalitás és óriási stíluskészség - ezek tették kora egyik legnagyobb művészévé. Leghíresebb szerepe Ochs báró volt, ezt az alakítását azóta sem múlta felül senki. Híres Wagner-énekes (Gurnemanz!), de éppoly nevezetesek Mozart-alakításai (Leporello, Sarastro, Figaro), főleg a salzburgi produkciókban. Több főszerep első megformálója, t. k. Strauss Árnynélküli asszonyában az első Barak.

Mazeppa - Csajkovszkij 3 felv. operája (1888, Moszkva, B.), a zeneszerző és V. P. Burenyin szövegére, Puskin nyomán.

Mazurok, Jurij (1931-) - szovjet op.én. (Bar). Már tanulmányi évei alatt (1960, 1961) Prágában és Bukarestben énekversenyt nyert. 1963-ban debütált a moszkvai B.-ban, Anyeginként, és rövid idő alatt a színház vezető lírai baritonistájává vált. Európa-szerte vendégszerepel, nálunk is több ízben megfordult. A klasszikus orosz repertoárban (pl. Anyegin) nyújt kitűnő alakításokat, de ugyancsak sikerrel énekli Figarót, Georges Germont-t, Posát, Escamillót.

Mazzi, Giuseppe (?-?) - olasz op.én. (T). Egy olasz stagione tagjaként lépett fel 1852-ben a N.Sz.-ban, oly sikerrel, hogy Erkel partnerével, Luisa Ginóval együtt szerződtette. 1855-ig volt a színház tagja, ő volt az első magyarországi Carlo Moor és Mantuai herceg.

Märzendorfer, Ernst (1921-) - osztrák karm. Főleg hangversenydirigensként működik, de 1958 óta a berlini Städtische Oper dirigense is. Főleg a modern repertoárban fűződnek nevéhez jelentős sikerek.

McCormack, John (1884-1945) - angol op.én. (T). Savonában debütált - itáliai tanulmányok után - 1906-ban, Mascagni Fritz barátunk-ja címszerepében. Csak hat évig szerepelt színpadon (Angliában és az USA-ban), később csak hangversenyen énekelt. Tiszta, szép tenorhang, biztos muzikalitás ezek a tulajdonságok tették nagy művésszé.

McCracken, James (1926-) - amerikai op.én. (T). New Yorkban debütált 1952-ben, Rodolphe-ként. A következő évben már a Met-ben énekel, de egy időre csak kis szerepeket. 1957-ben Európába teszi át működése színhelyét; itt sok nagy színházban énekel vezető szerepeket, és egyben tovább folytatja tanulmányait is. 1960-ban kezdte világkarrierjét, ekkor énekelte először az Otello címszerepét. Azóta az utazó világsztárok egyike, aki főleg a hőstenor szerepekben (Otello, Radames, Florestan stb.) arat világszerte jelentős sikereket, mindenekelőtt hatalmas hanganyagával.

McIntyre, Donald (1926-) - új-zélandi op.én. (Bar). 1959-ben debütált a walesi Nemzeti Operában, Nabuccóként, majd röviddel ezután a S.W. tagja lett. 1967-ben a C.G. művésze, s azóta világjáró sztár. Sokszor lépett fel Bayreuthban (Wotan, Klingsor. Telramund). Híres oratóriumszólista.

Meader, George (1888-?) - amerikai op.én. (T). 1908-ban debütált hangversenyénekesként Londonban, majd 1910-ben a Bolygó hollandi Kormányosaként Lipcsében. A stuttgarti opera tagja lett, ő volt Strauss Ariadnéja premierjén az első Scaramuccio. A 20-as években tért vissza Amerikába, és 1921-32 a Met kiváló tenor-buffója volt. A Broadway-színházakban operett- és musical-énekesként is működött, filmezett is.

Médea - Cherubini 3 felv. operája (1797, Th. Feydeau), Hoffmann szövegére, Corneille tragédiája nyomán. Magyarorsz. bem.: 1803, pesti Német Színház.

Cherubini legjelentősebb drámai műve. Sokáig feledés borította; mióta az 1953-as firenzei Maggio Musicalén Callasszal a címszerepben felújították, újra népszerű lett és több helyen előadták.

Jázon (T) hűtlenül elhagyta feleségét, Médeát (S), és gyermekeit is elvette tőle. Korinthoszba ment, és feleségül akarja venni Kreón király (B) lányát, Dircét (S). Médea követi, minthogy azonban Jázon is hajthatatlan, Kreón is ki akarja űzni a városból, cselhez folyamodik, hogy bosszút állhasson. Kreóntól alázatos kérésével még egyetlen napot könyörög ki magának Korinthoszban, Jázont pedig az anyai szeretet gesztusával hatja meg. Amikor az egyetlen napra visszakapja gyermekeit, megöli azokat, s ugyanakkor Dircét egy - az esküvőre küldött - mérgezett diadémmal gyilkolja meg. Bosszúja végrehajtása után az Eumenidákkal körülvéve a levegőbe emelkedik és eltűnik a megdöbbent korinthosziak szeme elől. (Vö. még: Jázon. Aranygyapjú.)

Medek Anna (1885-1960) - magyar op.én. (S). 1908-ban debütált az OH-ban, Tannhäuser-Erzsébetként. Igazi kiugrása 1910-ben volt, mikor az első teljesen magyar nyelvű Lohengrin-előadás Elzáját énekelte. Főleg a jugendlich-dramatisch szerepekben aratott sikereket, az I. világháború körüli évtizedek legnagyobb magyar Sieglindéje, Elvirája, Figaro-Grófnéja. Mimije, Agáthája volt. Úgyszólván nem volt oratóriumelőadás, melyen ne lépett volna fel, és igen nagy sikerrel vendégszerepelt Bécsben, Berlinben és Hamburgban. 1932-ben vonult vissza. Az OH örökös tagja volt.

Mederitsch, Johann (Gallus) (1752-1835) - osztrák zszerző és karm. 1793-96 a pesti Német Színház zenei vezetője. Számos operát írt. valamint kísérőzenét Shakespeare Machbetjéhez.

Meditation - Massenet Thais c. operájának híres hegedűszólós közzenéje. Valamikor a legkülönbözőbb hangszeres átiratokban volt népszerű.

médium, A - Giancarlo Menotti 2 felv. operája (1946, New York, Columbia Egyetem), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1963, pécsi N.Sz.

Hátborzongató krimi-történet Madame Floráról (A), a hamis médiumról, lányáról, Monicáról (S) és a néma szolgáról, Toby-ról, akit a darab végén Madame Flora agyonlő.

medvebőrös, A - Siegfried Wagner 3 felv. operája (1899, München), a zeneszerző szövegére. Magyar bem.: 1900, OH.

Medveczky Ádám (1941-) - magyar karm. Pályáját az Állami Hangversenyzenekar ütőhangszereseként kezdte (1960-69). 1969 óta az OH tagja. Operadirigensként 1970-ben debütált, a Così fan tutté-val. 1974-ben a TV karmesterversenyének II. helyezettje. Legtehetségesebb fiatal dirigenseink egyike, aki mind az Operaházban, mind a hangversenydobogón stílusérzékével, rendkívüli színfantáziájával és temperamentumával, valamint feszült ritmikájával arat igen nagy sikereket. Liszt-díjas.

Mefistofele - Arrigo Boito 4 felv. operája prológussal (1868, Milánó, Sc.), a zeneszerző szövegére, Goethe tragédiája nyomán. Magyar bem.: 1882, bpesti N.Sz.

Boito a lehető operai teljesség igényével közelített Goethe művéhez. Megzenésítette a mennybéli Prológust, a Margit-epizódot, a klasszikus Walpurgis-éjt és a Heléna-epizódot is. Partitúrája az akkori idők modern zenéje volt, benne számos Verdi-hatással, de wagneriánus elemmel is.

Joggal változtatta meg Boito a címet; az operának valóban Mefisztó (B) a főszereplője.

Mefisztó - Az ördög a három Faust-operában, Berlioz: Faust elkárhozásában (Bar), Gounod Faustjában (Bbar) és Boito Mefistofeléjében (B).

Mefisztó szerenádja - Gounod Faustja IV. felvonásában Mefisztó (Bbar) gúnyos szerenádja Margit ablaka alatt.

Meghalt a cselszövő - Erkel Hunyadi Lászlója I. felvonásának népdallá vált és 1848-ban harci dalként énekelt zárókórusa.

Még mielőtt elvitték - Santuzza (S) monológja, szomorú szerelmi történetének elmondása Mascagni Parasztbecsületében.

Meg Page - Verdi Falstaffjában az egyik "windsori víg nő" (MS), akit Falstaff Alice-hoz hasonlóan megkörnyékez.

Meg sem állt - Pamina (S) fájdalmas-lírikus áriája Mozart Varázsfuvolájának II. felvonásában.

Megsúgta a szívem - Offenbach Hoffmann meséi c. operája Antónia-jelenetében Hoffmann (T) és Antónia (S) szerelmi kettőse.

Megunt szavak, a régi harc - Wagner Walkürje II. felvonásában Fricka (MS) és Wotan (Bbar) kettőse, a Ring-konfliktus tulajdonképpeni kipattanása.

Megy a lány hegyen, völgyön át - Muszorgszkij Hovanscsinája III. felvonásában Márfa (A) balladajellegű és népdalhangulatú, többstrófás dala.

Mei-Figner, Medea - Figner, Nyikoláj

Mein Herr, der Singer MeisterschlagUram, míg mesterré ütik

Mein Herr Marquis Kacagóária

Mein Herr und Gott, nun ruf' ich dichNagy isten, halld, szólítlak én

Mein Vater! Hochgesegneter der Helden! - Amfortas (Bar) fájdalmas-kétségbeesett, halált hívó monológja Wagner Parsifalja III. felvonásában.

Meistersinger von Nürnberg, DieNürnbergi mesterdalnokok, A

Melander, Stina-Britta (1924-) - svéd op.én. (S). 1947-ben debütált Stockholmban. Itteni sikerei után lett a hamburgi opera tagja, valamint a nagy európai operaházak és fesztiválok vendégművésze. Koloratúrszoprán és lírai szerepeket, valamint szubrettfigurákat egyaránt igen nagy sikerrel visz színpadra. Az olasz és a német repertoárban, valamint modern művekben egyformán otthonos.

Melandri, Antonio (1891-) - olasz op.én. (T). Oboistaként kezdte pályáját, hangját később fedezték fel, s így csak 1924-ben debütált Novarában. Hamar ismertté vált Olaszország-szerte, 1926-ban már a Sc. színpadán énekelte Kalafot. A 20-as évek végén már nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is ünnepelték nagy erejű tenorját, amely a kortársakat Pertilére emlékeztette. Főleg az olasz és azon belül is a verista repertoárban aratta nagy sikereit.

Melba, Nellie (1861-1931) - ausztráliai op.én. (S). A brüsszeli La M.-ben debütált 1887-ben, Gildaként. Két év múlva Londonban kezdődik világkarrierje, a legnagyobb énekesdiadalok egyike. Valóban primadonna assoluta volt, ahol csak fellépett, mindenekelőtt Londonban és New Yorkban. Érdekes pálya: kezdetben magas koloratúrszoprán, Rosinája, Luciája, Gildája alapozta meg hírnevét; aztán áttért a lírai szerepekre (Mimi, Desdemona), sőt, énekelt drámaiakat is (Aida, Elza). Megpróbálkozott a Siegfried-Brünnhildével is, de ez lett pályája egyetlen nagy bukása. Pályája végéig megtartotta hangja friss csengését; technikája - főleg koloratúrája - makulátlan volt. Színészi képességei közepesek voltak, sokan tartották alakításait hidegnek. Visszavonulása előtt számtalan "búcsúhangversenyt" adott. Jellemző világsztári népszerűségére, hogy egy fagylaltfajtát ma is "Pêche-Melba" néven ismernek.

Melchert, Helmut (1910-) - német op.én. (T). Zongoratanulmányai mellett zenetudománnyal is foglalkozott, csak 1934-ben kezdett énekelni tanulni. Hangversenyénekes volt, majd 1939-ben debütált Wuppertalban. 1943 óta a hamburgi opera tagja. Nemzetközi pályafutása a háború után indult meg. Addig Wagner-énekesként volt elismert, azóta mint a modern művek neves interpretátora. Híres Oedipus és Áron.

Melchior, Lauritz (1890-1973) - dán szárm. amerikai op.én. (T). Baritonistaként kezdte pályáját, Silvióként debütált 1913-ban Koppenhágában. Tenor-debütálása a Tannhäuser címszerepe volt, ugyanitt, 1918-ban. 1926-1950 közt a Met Wagner-repertoárjának versenytárs nélküli vezető tenorja (Trisztánt több mint kétszázszor énekelte!). 1924-31 Bayreuth állandó vendége. Hatalmas hangja késő öregkoráig megőrizte csengését, alakításai átéltek, fűtöttek voltak.

Melchissèdec, Léon (1843-1925) - francia op.én. (Bar). 1866-ban debütált a párizsi O.C.-ben, majd 1877-től 1879-ig a Th.-Lyrique, 1879-től a Nagyopera tagja. E színpadon aratta legnagyobb sikereit, a legnagyobb sztárokkal énekelt együtt, és számos francia opera premierjének volt részese. 1894-től a párizsi Conservatoire tanára volt.

Meletti, Saturno (1906-) - olasz op.én. (Bar). 1933-ban debütált Rómában, Marinuzzi egyik operájában. A két háború közti évek jelentős buffo- és karakterbaritonja volt (kitűnő Ford, t. k. Bpesten is), de ugyanakkor a bel canto korszak operáinak lírai szerepeiben is kimagasló alakításai voltak.

Melik-Pasajev, Alekszandr (1905-1964) - szovjet karm. Már 16 éves korában korrepetitor és 18 éves korában Tbilisziben operadirigens. Ezután kezdte csak komolyabb tanulmányait, majd 1930-ban ismét a tbiliszi operaházban, 1931-től haláláig a moszkvai B.-ban vezényelt. Ez utóbbi színháznak 1953-tól vezető karmestere volt. Főleg a klasszikus orosz repertoárt dirigálta, stílusosan, hagyományhűen és nagy sikerrel (t. k. hanglemezre is).

Melinda - Erkel Bánk bánjában a címszereplő felesége (S), a mű tragikus hősnője.

Melinda, te égi név - Erkel Bánk bánja I. felvonásában a címszereplő (T) kétrészes, fájdalmas-lírai áriája.

Melis, Carmen (1885-?) - olasz op.én. (S). Jan De Reszke növendéke volt, 1905-ben debütált, Massenet Thais-ának címszerepében, Novarában. Előbb Olaszországban, majd különböző nagy európai színpadokon aratott sikereket, 1909-től Amerikában működött. (1917-től a T. Colónban.) A 20-as években Milánó és Róma egyik legnagyobb sztárja volt. Főleg Puccini-művekben aratott nagy sikereket, korának egyik legjelesebb Toscája és Minnie-je volt. Pályája végén Milánóban tanított, t. k. Renata Tebaldi mestere volt.

Melis György (1923-) - magyar op.én. (Bar). 1949-ben debütált az OH-ban, a Carmen Moraleseként. Néhány év múlva már a színház első baritonistája. Palló Imre utóda mind szerepkörben, mind népszerűségben. Hanganyagát tekintve lírai bariton, de egyénisége hősbaritonná is tudja tenni. Sőt, épp ez a rendkívül sokszínű egyéniség az indoka talán annak, hogy legnagyobb alakításai éppen a hősbariton-szerepkörbe tartoznak: Don Juan, Végzet-Carlos, Figaro-Gróf. Igen komplex művészet a Melis Györgyé: a szinte minden árnyalatra képes hang éppúgy fontos benne, mint a zenei magasrendűség, a színészi játék éppúgy, mint a stiláris biztonság, a technikai tudás vagy a sokrétű egyéniség. Mindez együtt adja légkörteremtő képességét. Énekli az összes nálunk játszott Mozart-mű bariton-főszerepeit, Verdi hőseit, s a repertoár majd minden művét, Wagner kivételével. Kiváló dalénekes és oratóriumszólista, számos új magyar mű bemutatása a nevéhez fűződik. Sokszor vendégszerepelt külföldön, főleg parádés szerepében, Don Juanként (Glyndebourne, Bécs, Belgium, Hollandia, Brazília, Szovjetunió, népi demokratikus országok). Kossuth- és háromszoros Liszt-díjas, Kiváló művész.

Mélisande - Debussy Pelléasának törékeny és titokzatos hősnője (S).

Melitone - Verdi A végzet hatalma c. operájának franciskánus szerzetese (Bar). A mű egyik legfontosabb szerepe, igen sokrétű figura: egyaránt vannak komoly és komikus jelenetei.

Melitone prédikációja - Verdi A végzet hatalma c. operája III. felvonásában Melitone (Bar) dühös-felháborodott szózata a vidáman mulatozó katonákhoz. E részletet tekinthetjük Verdi Falstaff-stílusa első megjelenésének, mind zenei eszközei, mind pedig a humoros és drámai elemek összemosása, valamint az "idézőjelbe tevés" szempontjából.

mellhang - Az énekhang mély regisztere, főleg a szoprán és mezzo hangoknak ad különleges, drámai színezetet. Leginkább olasz énekesek alkalmazzák.

Melnyikov, Iván (1832-1906) - orosz op.én. (Bar). Olaszországban tanult, Pétervárott debütált 1867-ben, a Puritánok Riccardójaként. A Mariinszkij Színház vezető baritonistája 1900-ig, az első Borisz, Démon, Igor herceg, Don Juan (Dargomizsszkij Kővendég c. operájában). Énekelt az összes Csajkovszkij-operában, de az Anyegin címszerepében sikertelenül.

melodráma - 1. Az olasz terminológiában gyakran használatos "opera" értelemben. - 2. Önálló műfajként: prózai recitáció zenekari (vagy zongora-) kísérettel. Főleg a XVIII. sz.-ban volt divatos, J. Benda darabjaiban és Mozart Thamos-zenéjében érte el csúcspontjait. - 3. Néha operákban is előfordul, mint pl. a Fidelio börtönképében, mikor Leonóra és Rocco leszállnak Florestan tömlöcébe, vagy a Bűvös vadász Ördögárok-jelenetében. A bécsi iskola műveiben (Berg: Wozzeck, Lulu, Schönberg művei) a melodráma új értelmezésben, ún. Sprechgesangként kelt újra életre.

Melot - Wagner Trisztánjában szereplő lovag (T), aki elárulja a szerelmeseket Marke királynak. Az ő kardja sebzi meg Trisztánt,

Mélységes, néma csend - Donizetti Lammermoori Luciájának I. felvonásában a címszereplő (S) áriája, melyben egyik ősének szörnyű halálát mondja el.

Mengozzi, Bernardo (1758-1800) - olasz op.én. (T). Nápolyban debütált, majd Londonban és Párizsban a vezető énekesek egyike volt. Operákat is komponált. Visszavonulása után, 1794-ben a párizsi Conservatoire énektanára lett.

Menj, vén John - Verdi Falstaffja II. felv. 1. képében a címszereplő (Bar) rövid monológja, melynek vidám indulóhangja húzza alá Falstaff elégedettségét a nők meghódítása miatt. Ugyanez a tematika tér vissza a III. felvonás 1. képének elkeseredett, másik Falstaff-monológjában, mintegy idézőjelbe tett visszaemlékezésként.

Menotti, Tatiana (1911-) - olasz szárm. amerikai op.én. (S). 1931-ben debütált a bécsi Volksoperben, Olympiaként. Pályája kezdetén főleg operetteket énekelt, majd 1935-től visszatért az operaszínpadra mint szubrett. Számos fesztiválon is közreműködött, neves Oszkár, Cherubin és Despina.

Me pellegrina ed orfanaMint árva és mint hontalan

Mercedes - Bizet Carmenjében a címszereplő egyik barátnője, cigánylány (MS).

Mercè, diletti amiche - Verdi A szicíliai Vecsernye c. operája IV. felvonásában Elena (S) bolero-ritmusú dala. Hangversenyműsorokon is gyakran szerepel.

Mérimée, Prosper (1803-1870) - francia író. Művei nyomán a következő operák készültek: Az oltári szentség hintaja: Offenbach (La Périchole, 1868), Berners (1923), Büsser (1948); Carmen: Bizet (1875); Colomba: Pacini (1842), Büsser (1921); Az Ille-i Vénusz: Schoeck (1922); Matteo Falcone: Kjui (1907); Pikk dáma: Halévy (1850).

Merli, Francesco (1887-?) - olasz op.én. (T). 1916-ban debütált a Sc.-ban, Spontini Cortez c. operájában. A 30-as évek egyik legjobb olasz hőstenorja volt, kiváló Otello, Don José, Sámson, Dick Johnson és Kalaf. Érces hangját és temperamentumos énekét Bpesten is gyakran ünnepelték.

Merlin - Goldmark 3 felv. operája (1886, Bécs), Siegfried Lipiner szövegére. Magyar bem.: 1887, OH.

Goldmark második operája, ebben a műben tükröződik leginkább Wagnernek Goldmarkra gyakorolt hatása.

Merrill, Robert (1917-) - amerikai op.én. (Bar). 1944-ben debütált Trentonban, Amonasróként. A következő évben a Met együttesének tagja lett, a színház olasz repertoárjának egyik vezető baritonistájaként. Toscanini gyakran szerepeltette operaelőadásain és lemezfelvételein. Világos színezetű baritonja főleg Verdi-szerepekben aratott sikert.

Merriman, Nan (1920-) - amerikai op.én. (MS). Cincinnatiban debütált 1942-ben, a Gioconda Vak asszonyaként. Hírnevét Toscanini-vezényelte felvételeinek köszönheti, szinte valamennyi amerikai Toscanini-lemezen szerepel (Falstaff, Otello, Orfeusz, Rigoletto, Requiem).

Mert a szerelem mint a lepkeHabanera

Mért ontja szét jó illatát - Wagner Mesterdalnokokjának II. felvonásában Hans Sachs (Bbar) gyönyörű monológja. A nyári éj varázslatának ábrázolásával indul, majd átmegy Sachs elmélkedésébe, melynek során, bár nem érti, de mégis elfogadja Walther aznap reggel hallott, új hangú dalát.

Mért van úgy halálra válva? - Donizetti Lammermoori Luciájának híres szextettje a II. felvonásban. A szöveg Edgar szólamából való, ezzel szokták idézni. A szextett az egész operairodalom egyik legszebb együttese, mely nem annyira drámai erejével - megszakítja a cselekményt a legizgalmasabb ponton! -, hanem inkább csodálatosan szép, igazi bel canto dallamvilágával hat. Egyébként szabályos concertato, melynek gyors zárórészét a hangversenyelőadásokon és lemezfelvételeken el szokták hagyni (a teljes színpadi előadásban természetesen elhangzik).

Mese Szaltán cárrólSzaltán cár története

messa di voce - Olasz énektechnikai szakkifejezés. Eredménye azonos a crescendo-decrescendo jelenségével, technikailag a piano hang fokozott levegőellátással való felerősítése, majd a folyamat megfordítása.

Mészáros Imre (1866-1913) - Az Operaház igazgatója volt 1900-1901-ig, ill. 1907-12-ig. Az OH örökös tagja.

Mészáros Sándor (1929-) - magyar op.én. (B). 1958-ban debütált az OH-ban, Ramphisként. A basso cantante szerepkörben tevékenykedik. Főbb szerepei: Sarastro, Gvárdián, Fiesco, Rocco, Pimen.

Mészöly Katalin (1944-) - magyar op.én. (A). 1967-ben debütált az OH-ban, Lolaként. 1968 óta a pécsi N.Sz. tagja a drámai mezzo és alt szerepkörben (Ulrica, Azucena, Eboli, Carmen, Cherubin). Romániában vendégszerepelt. Liszt-díjas.

Messze szállt, messze a gerle - Antónia (S) zongorakíséretes dala Offenbach Hoffmann meséi c. operájában.

metafora-ária - A metastasiánus libretto-költészetben használatos módszer az áriákat valamilyen hasonlattal kezdeni ("Mint a tenger, úgy viharzik lelkem"). A Così fan tutte híres "Mint a szikla" kezdetű Fiordiligi-áriája is ilyen metafora, de valójában annak igen szellemes paródiája.

A metafora-ária a XVIII. sz.-i zeneszerzőknek számtalan lehetőséget adott hangfestésre, képszerű ábrázolásra; s igen gyakran - főleg a másod-, harmadrendű komponistáknál - ebben ki is merül a zeneszerzői ihlet; megmaradnak a hasonlatnál, a "mint a..." kifejezésénél, de a hasonlítottra, az emberi érzelmekre már alig fordítanak gondot.

Metastasio, Pietro (1698-1782) - olasz költő és librettista. 14 éves korában jelent meg első költői műve. 1730-ig Olaszországban élt, majd haláláig Bécsben, mint császári udvari költő.

Minden idők leghíresebb és leggyakrabban megzenésített librettistája volt. Vannak szövegei, melyeket 60-70 különböző zeneszerző használt fel, az Artasersére egy évszázad alatt 40 opera készült. Sikerének titka kettős: egyrészt valóban költő volt a kor számtalan versfaragó mesterembere között, gyönyörű nyelvezettel, csiszolt formakultúrával és virtuóz rímeléssel. Másrészt szövegkölteményei arisztokratikusak voltak, s a fennálló társadalmi rendet glorifikálták. Cselekményük fejedelmek, hősök, félistenek közt zajlott, az érzelmek visszafogottak, formálisak. Ez volt a kor opera seria-kedvelő, főleg arisztokrata közönségének irodalmi ideálja. Nem Metastasio volt a stílus feltalálója, de legnagyobb mestere kétségkívül ő. Librettói telve vannak különböző bonyodalmakkal, intrikákkal, mellékszálakkal. A cselekményt állandóan megállítják az áriák (általában kétstrófásak, a Da capo-forma kedvéért), amelyek - a kor stílusából fakadóan - az énekes virtuozitás csillogtatására alkalmasak. E csiszolt és kifinomult, de hideg és művi világ ellen két oldalról indult támadás: a seria világán belül Calzabigi és Gluck reformja révén, s - ennél sokkal sikeresebben - a buffa oldaláról. A XIX. sz. második-harmadik évtizedében hatása teljesen megszűnt.

Metropolitan Opera, New York - A színház régi épülete 1883-ban nyílt meg (a városban a XVIII. sz. közepe óta játszottak operákat), befogadása 3615 személy volt. Az első évtizedekben Leopold és Walter Damrosch, valamint Heinrich Conried voltak a nevezetesebb igazgatók. Már a 90-es években nemzetközi sztárgárda működött a Met-ben, Conried szerződtette Carusót, Farrart és Mahlert. 1905-35 közt Giulio Gatti-Cassazza állt a Met élén. Ekkor volt - az első két évadban - Toscanini a színház első karmestere, és ekkor került sor a Nyugat lánya és a Triptichon ősbemutatójára. A Met énekeseinek gárdája egyenlő volt a világ legnagyobb neveinek listájával. Gatti-Cassazza utóda (1935-50) Edward Johnson lett. Az ő igazgatása alatt léptek színpadra a jelentős amerikai énekesek. 1950-től Rudolf Bing került a színház élére. Az addig kizárólag idegen nyelvű előadásokat kezdték az angol nyelvűek felváltani, s ekkor kezd a Met klasszikus operetteket is játszani. Az énekes- és karmestergárda változatlanul világsztárokból áll.

1966-ban nyílt meg a Lincoln Centeren az új Metropolitan. (Befogadása 3800 személy.) Bing 1972-ben visszavonult, utóda jelenleg Schuyler Chapin.

Metternich, Josef (1915-) - német op.én. (Bar). Tánczenekari hegedűs, majd operai kórustag volt, 1945-ben debütált a berlini Städtische Operben, Tonióként. 1954 óta a müncheni és a hamburgi opera tagja, számos alkalommal vendégszerepelt a C.G.-ben, a Sc.-ban és Bécsben. Napjaink egyik jeles Wagner-baritonja, aki azonban az olasz repertoárban és a modern művekben is kitűnő alakításokat nyújt. 1957-ben ő volt Hindemith Harmonie der Welt-jének premierjén Kepler.

Metzger-Lattermann, Ottilie (1878-1943) - német op.én. (A). 1898-ban debütált Halléban, 1900-ban a kölni, majd 1903-ban a hamburgi opera tagja lett. Innen indult nagy karrierje, amely Európa minden jelentős zenei központjába elvitte, így t. k. Bpestre is. Wagner-énekesnőként volt európai hírű, Bayreuthban is igen gyakran lépett fel. 1934-ben a nácizmus elől Belgiumba menekült, de Belgium megszállása után letartóztatták; Auschwitzban halt meg.

Meyer, Kerstin (1928-) - svéd op.én. (MS). 1952-ben debütált Stockholmban, Azucenaként. Számos nagy operaházban vendégszerepel, t. k. Bayreuthban is. Legjobb szerepei: Octavian, Carmen, Brangäne.

Meyrowitz, Selmar (1875-1941) - német karm. 1900-ban kezdte pályáját Karlsruhéban. Felix Mottl asszisztenseként a New York-i Met-ben működött, majd a prágai Német Operaházban, Berlinben, Hamburgban, végül 1924-33 a berlini S.O.-ban volt nagynevű repertoárdirigens.

mezza voce - Körülbelül a pianóval egyenlő dinamikai utasítás az énekszólamban, de jelenti a kifejezés visszafogottságát is.

mezzoszoprán - A női hangosztályok középső regisztere. Országonként és stílusonként változó fogalom. Olasz művekben szinte a drámai szopránnal egyenlő, csak néhány magas hang hiányzik a szólamából és a hangszín sötétebb a szopránnál (Eboli, Amneris). Németországban körülhatároltabb, mélyebb és a felső regisztert alig érintő hangkarakter (Brangäne, Fricka).

Miasszonyunk bohóca - Massenet 3 felv. operája (1902, Monte-Carlo), Maurice Léna szövegére, Anatole France novellája nyomán.

Micaela - Bizet Carmenjében Don José falujabeli szerelme (S), akit Carmen kedvéért elhagy.

Michaeli, Louise (1830-1875) - svéd op.én. (S). Stockholmban debütált, és csakhamar svéd királyi udvari énekesnő lett. Már 1859-ben Londonban vendégszerepelt, később bejárta Európát. Jenny Lind mellett a legnagyobb svéd drámai énekesnőnek tartotta kora. 1863-73 ismét Stockholmban működött.

Michaelis, Ruth (1909-) - német op.én. (A). 1932-ben debütált Halberstadtban. Kisebb német színpadok után a stuttgarti, majd 1939-től a müncheni opera tagja. Nemcsak az operaszínpadon, hanem a koncertpódiumon is nagynevű szólista volt, főleg Bach-énekes. 1956-tól az isztambuli főiskola operatanszakán tanít.

Micheau, Janine (1914-) - francia op.én. (S). A párizsi O.C.-ben debütált 1933-ban, Charpentier Louise-ának egyik kisebb szerepében. 1936-tól a Nagyoperának is tagja, Milhaud Médeájának első címszereplője.

Michele - Puccini A köpeny c. operájának nálunk Marcelként ismert szereplője (Bar).

Mi chiamano MimiUgy hívnak, hogy Mimi

Midsummer night's dreamSzentivánéji álom

Mielke, Antonia (1852-1907) - német op.én. (S). Koloratúrszopránként kezdte pályáját, később áttért a drámai szerepekre. A Met-ben Wagner-heroinaként lépett már fel. Pályája végén visszatért Berlinbe, és tanítással foglalkozott.

Miért, hogy elvonulsz? - Amélia (S) és a címszereplő (Bar) lírai kettőse Verdi Simon Boccanegrája I. felvonásában. Ennek során fedezi fel Boccanegra, hogy Amélia a lánya.

Mierzwinski, Wladyslaw (1850-1909) - lengyel op.én. (T). Londonban és New Yorkban működött, de sokat énekelt Európában is, t. k. Bpesten. Hangja a magas d-ig ment fel, s így főleg a Meyerbeer-operákban volt híres.

Mi ez, minő varázs? - Marzellina (S), Leonóra (S), Jaquino (T) és Rocco (B) kvartettje Beethoven Fideliójának I. felvonásában. Az együttes zeneileg kánonformában épült; hangulatilag pedig tökéletes ábrázolása annak, hogyan áll meg az idő egy pillanatra mind a négy szereplő számára, természetesen négy különböző lélektani okból.

Míg élünk, meg ne kérdezd - Lohengrin tiltó szózatának a mű folyamán vezérmotívumként szereplő (és szállóigévé vált) kezdősora Wagner Lohengrinjé-ben.

Mignon - Thomas 3 felv. operája (1866, Párizs, O.C.), Barbier és Carré szövegére, Goethe Wilhelm Meisters Lehrjahre c. regénye nyomán. Magyar bem.: 1873, pesti N.Sz.

A szentimentális francia lírai operatípusnak a maga idején nagyon népszerű képviselője. Ma csak Mignon "Isméred-e azt a hont"-áriája és Philine koloratúrás dala él hangversenyműsorokon.

A romantikus történetben elrabolt gyermekről, emlékezetét vesztett apáról van szó, meg az ifjú Wilhelm Meisterről, aki a darab végén elnyeri Mignont.

Mihajlov, Makszim (1893-) - szovjet op.én. (B). 1924-29 egy moszkvai ortodox templom archidiakónusa volt, 1929-32 hangversenyénekes, majd 1932-től a B. egyik vezető basszistája. A nagy orosz repertoárban voltak kiemelkedő szerepei: Szuszanyin, Koncsak, Varlaam, Pimen.

Mihajlova, Marija (1864-1920) - orosz op.én. (S). 1892-ben debütált Pétervárott, mint a Hugenották Valois Margitja. Még ugyanebben az évben szerepelt Csajkovszkij Jolantha c. operája premierjén. Egész pályája során a pétervári színház tagja volt. Bár sokszor hívták külföldre (így pl. Oscar Hammerstein New Yorkba), soha nem hagyta el az orosz fővárost. 1912-ben vonult vissza. Mint fennmaradt hanglemezei mutatják, korának egyik legszebb és legbiztosabb technikájú koloratúrszopránja volt.

Mi hozta lázba önt? - Amélia (S), Ulrica (A) és Richard (T) tercettje Verdi Álarcosbálja I. felv. 2. képében.

Miklós - Offenbach Hoffmann meséi c. operájában a költő barátja és kalandjainak társa; nadrágszerep (MS).

Miklóssy Irén (1910-) - magyar op.én. (S). 1933-ban debütált az OH-ban, Lakméként. Kisebb megszakításokkal 1948-ig volt az OH tagja, a koloratúrszoprán szerepkörben (Szilágyi Erzsébet, Violetta, az Éj királynője, a Hoffmann meséi hármas szerepe). Jelenleg énektanár.

Mikó András (1922-) - magyar rendező. 1946 óta az OH tagja, 1948-ban kezdte rendezői pályáját, a Così fan tutté-vel. 1950 óta a Zeneművészeti Főiskola színpadi játék-tanára, 1963-tól az OH főrendezője. Igen gyakran hívták meg vendégrendezésre külföldre, így t. k. Kölnbe, Varsóba, Koppenhágába, Helsinkibe, Karlsruhéba stb. Mikó rendezői egyénisége leginkább a modern darabokban bontakozik ki, ezekben nem riad vissza a legkorszerűbb eszközöktől sem, melyeket egyébként a klasszikus repertoárba tartozó művek színpadra állításánál is előszeretettel alkalmaz. Munkáit feltűnő tömegmozgatás-érzék, a hatásos színpadképek, tablók, a látványosság kedvelése, valamint - főleg ugyancsak a modern alkotásokban - gondosan kidolgozott egyéni beállítások jellemzik. Mint tanár, a fiatal generáció úgyszólván minden tagját ő vezette be a színpadi játék mesterségébe. Érdemes művész, Kossuth-díjas.

MilánóT. alla Scala, T. della Cannobiana, T. Carcano, T. Lirico, T. Dal Verme.

Milanov, Zinka (1906-) - horvát szárm. op.én. (S). 1927-ben debütált Ljubljanában, a Trubadúr Leonórájaként. 1928-35 a zágrábi opera vezető szopránja, Minnie-től Sieglindéig terjedő repertoárral. 1937-ben Salzburgban Toscaninivel énekli a Verdi-Requiem szopránszólóját, mire a Met szerződteti. Itt is Leonóraként mutatkozik be, s 1937-től a 60-as évekig vitán felül vezető szopránja a Met olasz repertoárjának. A 40-es évek legnagyobb Verdi-hősnője. A legszebb drámai hangok egyike; átélt, fűtött és árnyalatokban - főleg piano-színekben - gazdag éneklés jellemezték művészetét.

Milaskina, Tamara (1934-) - szovjet op.én. (S). 1958-ban debütált, még főiskolás korában, a moszkvai B.-ban, Tatjánaként. Igen hamar a színház vezető drámai szopránjai közé került, s oly nagy sikert aratott a B. Sc.-beli vendégjátéka során, hogy a nagy milánói operaház vendégszereplésre hívta meg. Fő szerepei: Aida, Carlos-Erzsébet, Tatjána, Faust-Margit, Alice Ford, Liza, Jaroszlavna stb. Bécsben Verdi Aidáját, Párizsban Toscát, Oslóban Tatjánát énekelte nagy sikerrel.

Milde, Hans von (1821-1899) - német op.én. (Bar). A weimari opera hírneves művésze volt Liszt idején, ő volt a Lohengrin első Telramundja. - Felesége, Rosa Agthe-Milde (1827-1906) ugyancsak Weimarban működött, ő volt az első Elza. Mindketten jelentős pedagógiai tevékenységet is kifejtettek. - Fiuk, Franz Milde (1855-1929) szintén operaénekes volt és ugyancsak tanított.

Mildenburg, Anna → Bahr-Mildenburg, Anna

Milder-Hauptmann, Pauline Anna (1785-1838) - osztrák op.én. (S). Schikaneder fedezte fel és Salieri tanította; Bécsben debütált 1803-ban, Süssmayr egyik operájában. Ő volt 1805-ben a Fidelio első Leonórája. 1812-29 közt Berlinben énekel, de Spontinivel, a teljhatalmú és zsarnok igazgatóval összetűzött, s távozni kényszerült. Főleg Gluck-szerepekben (Iphigenia, Alceste, Armida) aratott igen nagy sikereket.

Mildmay, Audrey (1900-1953) - angol op.én. (S). A Carl Rosa-társulatnál kezdte pályáját, majd 1931-ben férjhez ment John Christie-hez (l. ott). Ő vette rá férjét a glyndebourne-i opera megépíttetésére és a fesztivál megrendezésére. Főleg Mozart- és Donizetti-operák szubrett szerepeit énekelte a fesztiválokon. A háború után Rudolf Binggel együtt ő vetette fel az Edinburgh-i fesztivál ötletét.

Mild und leiseIzolda szerelmi halála

Milinkovič, Georgine von (1913-) - Prágában született, horvát szárm. német op.én. (A). 1937-ben debütált Zürichben. Münchenben, majd Prágában működött, 1948 óta a bécsi és a müncheni opera tagja. 1951 óta Bayreuth, Salzburg és Edinburgh fesztiváljainak vendége. Részt vett Salzburgban Strauss Danae c. operája premierjén. Neves hangversenyénekesnő is.

Mill, Arnold van (1921-) - holland op.én. (B). 1946-ban debütált Brüsszelben. Különböző holland, belga és német színpadok után 1953 óta a hamburgi opera tagja. Számos fesztiválon és nagy operaházban vendégszerepelt. Wagner- és Verdi-énekesként, valamint Don Juanként egyaránt jelentős művész, hatalmas hanganyag és kiváló drámai kifejezés jellemzi énekét.

Miller Lajos (1940-) - magyar op.én. (Bar). 1968-ban debütált az OH-ban, Szokolay Hamletjének Horatiójaként. A fiatal lírai bariton-gárda jelentős egyénisége, aki eddig főleg Verdi-szerepekben mutatta meg képességeit. Vendégszerepelt Prágában, Pozsonyban, Münchenben és az Aix-en-Provence-i fesztiválon. Főbb szerepei: René, Posa, Anyegin, Wolfram. Liszt-díjas.

Millico, Giuseppe (1739-1802) - olasz op.én. (férfi S). Hazájában aratott nagy sikerei után Pétervárott, majd Bécsben (Gluck Orfeuszának 1770-es előadásain), Londonban és Berlinben szerepelt. Komponált is, több operát írt.

Milnes, Sherril (1935-) - amerikai op.én. (Bar). A tanglewood-i fesztiválon kezdődött pályája 1960-ban, a következő évben debütált színpadon, Baltimore-ban, az André Chénier Gérard-jaként. 1962-ben már a chicagói Lyric-ben énekel, 1965-ben a Met-ben. Jelenleg napjaink egyik legnagyobb Verdi-baritonja, aki mind hangszépségével, mind kitűnő színészi játékával és muzikalitásával kiemelkedik pályatársai közül. Karmesteri tanulmányokat is folytatott; így történt, hogy nem egy alkalommal vezényelt olyan felvételt, amelyen kollegája és barátja, Placido Domingo énekelt és ugyanígy az ő énekét kísérte karmesterként Domingo.

Milói Vénusz - Hubay Jenő 1 felv. operája (1935, OH), Góth Sándor és Farkas Imre szövegére.

Mily bűvös látomás e képKép-ária

Mily földöntúli hangot ad - Mozart Varázsfuvolája I. finaléjában Tamino (T) fuvolaszólós jelenete, melyben a fuvola hangjára megszelídült állatok gyűlnek az ifjú herceg köré.

Mily furcsa látvány - Verdi Álarcosbálja II. felvonásának finaléja, Amélia (S), René (Bar), Samuel (B), Tom (B) és a férfikar részvételével. Az együttesben csodálatosan kontrasztál az összeesküvők gúnyos kacagása Amélia kétségbeesésével és René indulatával.

Mily nagy bánat - Konstanza (S) fájdalmas-lírikus áriája Mozart Szöktetés a szerájból c. operájának II. felvonásában.

Mily öröm fénye az - Amneris (MS) és Radames (T) kettőse, mely Aida (S) belépésével tercetté változik, Verdi Aidája I. felvonásában.

Mily szép vagy, édesem - Erkel Hunyadi Lászlója II. felvonásában Gara Mária (S) és a címszereplő (T) szerelmi kettőse.

Mily szörnyű sors - A címszereplő (Bar) és Fiesco (B) drámai kettőse Verdi Simon Boccanegrája előjátékában.

Mily tiszta ég - Orfeusz (A) jelenete az eliziumi mezők megpillantásakor, Gluck operájának II. felvonásában.

Mime - Nibelung törpe (T), Siegfried nevelője, majd áldozata Wagner Rajna kincse és Siegfried c. zenedrámáiban.

Mimi - Puccini Bohéméletének tüdővészes varrólánykája (S), a darab tragikus sorsú hősnője.

Minden csitri lány - Mozart Così fan tutte-jának II. felvonásában Despina (S) vidám áriája, melyben úrnőit kitanítja a szerelem örömeire.

Mindig az égbe néz - Verdi Álarcosbál c. operája I. felvonásában Oszkár (S) kétstrófás, sanzonszerű dala Ulrica jósnőről.

Mindszenti Ödön (1908-1955) - magyar op.én. (Bar). Későn kezdett énekelni, 1946-ban debütált a bpesti Vígoperában, majd 1946-ban Silvióként az OH-ban. Sajnálatosan rövid pályafutása alatt főleg a karakter-szerepekben, elsősorban Papagenóként jeleskedett.

Mines of sulphur, The (A kénbányák) - R. R. Bennett 3 felv. operája (1965, London, S.W.), Beverly Cross szövegére. A szerző első operája, a második világháború utáni évtizedek egyik legjobb, stílusában kissé Alban Bergre emlékeztető műve.

Minghini-Cattaneo, Irene (1892-1944) - olasz op.én. (MS). 1918-ban debütált Savonában, Azucenaként. Milánóban, Torinóban, Rómában aratott nagy sikereket, 1925-ben már a veronai Aréna ünnepli, 1928-ban a Sc. Ettől kezdve egész Európára és Dél-Amerikára kiterjedő vendégjátékok növelik hírnevét. 1944-ben légitámadás áldozata lett. Hatalmas hanganyaga és rendkívüli drámai kifejezőkészsége korának egyik legnagyobb drámai mezzójává tette. Karrierje utolsó periódusában drámai szoprán szerepeket is énekelt.

Mingotti-féle operatársulat - Az egyik legjelesebb XVIII. sz.-i olasz operastagione. 1732-56 működtek, beutazták Ausztriát, Németországot, Skandináviát, Angliát. A társulat vezetője Angelo és Pietro Mingotti volt. Felléptek Pozsonyban is. 1747-50 az együttes karmestere Gluck volt.

Mingotti, Regina (1722-1808) - olasz op.én. (S). Pietro Mingotti felesége. Porpora növendéke volt; Drezdában és Nápolyban nagy siker fogadta fellépéseit, s mindkét helyen Faustina Bordoni riválisa, sőt, személyes ellensége volt. Spanyol- és Franciaország, majd Anglia lesz tevékenységének színhelye. Mindenhol, de főleg Londonban, nemcsak művészetével és hangjával vált híressé, hanem veszekedéseivel és primadonna-allűrjeivel is.

Miniszter-tercett - Puccini Turandotja II. felv. 1. képe, a három miniszter: Ping (Bar), Pang (T) és Pong (T) többrészes nagyjelenete. Cselekménye nincs, tulajdonképpen komikus-lírikus közjáték. Zenéje annál gazdagabb kifejező dallamokban, hangszerelési megoldásokban és harmóniai különlegességekben.

Minnie - Puccini A Nyugat lánya c. operájának címszereplője (S), a Polkaszalon tulajdonosnője.

Mint a hűvös őszi szellő - Mozart Don Juanja II. felvonásában Anna (S), Elvira (S), Zerlina (S), Ottavio (T), Leporello (B) és Masetto (Bar) szextettje, a Don Juan-partitúra egyik csúcspontja.

Mint álomkép - A címszereplő (Bbar) és Senta (S) nagy kettőse Wagner Bolygó hollandija II. felvonásában.

Mint árva és mint hontalan - Leonóra (S) románca, a szülői háztól való búcsúja Verdi A végzet hatalma c. operájának I. felvonásában.

Mint a szikla - Fiordiligi (S) híres áriája Mozart Così fan tutte-jának I. felvonásában. A történet további folyamatának ismeretében és a Così egészének stílusát tekintve, nyilvánvaló az ária parodisztikus jellege. Fiordiligi bárhogy is hivatkozik sziklaszilárd hűségére, ő is "elbukik" a csábítással szemben. A paródiát az opera seria hagyományos eszközeinek - mint pl. az oktávnál is nagyobb ugrásoknak - túlzott alkalmazása is mutatja.

Mint a tenger - Erkel Hunyadi Lászlója II. felvonásában Szilágyi Erzsébet (S) félelemmel telt, drámai áriája.

Mintha a föld - Verdi Macbethje II. felvonásában Banquo (B) nagyjelenete, tulajdonképpen recitativo és arioso.

Miolan-Carvalho, Marie (1827-1895) - francia op.én. (S). A párizsi O.C.-ban debütált 1849-ben, mint Lucia. 1855-ig az O.C. 1856-67 a párizsi Théâtre Lyrique tagja volt. Ő volt az első Margit, Júlia és Mireille (Gounod operáiban). Londonban, Pétervárott és Berlinben is nagy sikerrel lépett fel. A híres Párizsi operaigazgató, Léon Carvalho felesége.

Miracle - Offenbach Hoffmann meséi c. operájában a költő rossz szelleme az Antónia-képben, mint sarlatán csodadoktor (Bar).

Mira, o Norma - Norma (S) és Adalgisa (S vagy MS) híres duettje Bellini operájában, a mű egyik legismertebb részlete.

Mireille - Gounod 3 (eredetileg 5) felv. operája (1864, Párizs. Th. Lyrique), Carré szövegére, Mistral provençal eposza nyomán.

Mir ist so wunderbarMi ez, minő varázs?

Misciano, Alvinio (1915-) - olasz op.én. (T). Rómában debütált 1945-ben, a Nyugat lánya egyik szerepében. Az 50-es évek közepén jutott fel pályája a főszerepekhez. A klasszikus és a modern irodalomban egyaránt otthonos művész; jóképességű és biztos muzikalitású lírai tenor.

Miserere - Verdi Trubadúrjának híres jelenete a IV. felvonásban: a börtöntoronyban Manrico (T) fogolytársai éneklik a bűnbánó zsoltárt, Manrico Leonórára emlékezik, míg Leonóra (S) a falakon kívül hallgatja elborzadva.

Misszail - Muszorgszkij Borisz Godunovjának egyik részeges kolduló barátja (T).

Mithridatész - Pontus királya, aki többször legyőzte a rómaiakat, mígnem Pompeius leverte; Mithridatész a vereség után öngyilkos lett. A róla írt operák nagy része Racine tragédiájának átdolgozásaira, másrészt Apostolo Zeno szövegkönyvére készültek: Alessandro Scarlatti (1707), Caldara (1728), Porpora (1733), Terradellas (1746), K. H. Graun (1750), Sarti (1765), Mozart (1770), Sacchini(1777), Zingarelli (1797).

Mit mir, mit mirVélem, vélem

Mi tradìCsókja csalfa

Mitridate, re di Ponto (Mithridatész, Pontus királya) - Mozart 2 felv. operája (1770, Milánó), Cigna-Santi szövegére. Racine tragédiája nyomán.

Az ifjú Mozart egyik legdrámaibb darabja, melyben szinte már szétfeszíti a hagyományos olasz opera seria kereteit. Ez az izzó drámaiság annál csodálatosabb, mivel a 14 éves Mozart nem élhette át azokat a szenvedélyeket (szerelem, bosszúvágy, apa elleni harc), amelyek a librettó fő mozgatói.

Mitropoulos, Dimitri (1896-1960) - görög karm. Athénben, Brüsszelben és Berlinben (Busoninál) tanult, majd a berlini S.O. korrepetitora volt 1921-25 közt. Pályája elsősorban a koncertdobogón zajlott le; 1954 és 60 közt volt a Met dirigense. Főleg a modern operák terén voltak igen jelentős produkciói (Wozzeck).

Mitterwurzer, Anton (1818-1872) - osztrák op.én. (Bar). Kisebb ausztriai színpadokon kezdte pályáját, majd 1839-ben a drezdai operaház szerződtette. 30 éven át volt e színház egyik oszlopa, korának legjobb német énekesei közé tartozott; főleg Wagner műveiben aratott igen nagy sikereket.

Miura, Tamaki (1884-1946) - japán op.én. (S). Tokióban debütált, Santuzzaként. Puccini Pillangókisasszonyának címszerepét énekelte világszerte.

Mixová, Ivana (1924?-) - cseh op.én. (A). 1949-ben debütált Olomoucban. E színház, majd az ostravai együttes tagja, 1956 óta a prágai Národní Divadlo művésze. A színház vezető altistáinak egyike, európai hírű Carmen.

Mlada - Rimszkij-Korszakov 4 felv. operája (1892, Pétervár), a zeneszerző szövegére. Ugyanerre a szövegre korábban Rimszkij, Borodin, Muszorgszkij és Kjui együttesen írt operát, mely azonban befejezetlenül maradt és előadásra nem került.

M. Nagy Miklós (1941-) - magyar op.én. (Bar). 1970-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, a Denevér Falkejaként. 1973-ig e színház, azóta az OH tagja. A karakter-bariton szerepkörben működik.

Moffo, Anna (1934-) - amerikai op.én. (S). Az olasz TV-ben debütált 1956-ban, Pillangókisasszonyként, színpadra a spoletói Fesztiválon lépett először, ugyanebben az évben, Norinaként. 1961-től a Met együttesének tagja. Hamar futott be világkarriert, operaszínpadon és filmen egyaránt (utóbbi területen gyönyörű megjelenésével és kitűnő színészi képességeivel). A gyors és forszírozott karrier meg is bosszulta magát: Moffo a 70-es évek elejére letűnt.

Moharózsa - Hubay "zenei novellája" 4 képben, előjátékkal (1903, OH), Max Rothauser szövegére, Ouida nyomán.

Moldován Stefánia (1931-) - magyar op.én. (S). 1954-ben debütált a szegedi N.Sz.-ban, Mimiként. Már Szegeden számos vezető szerepet énekelt, Mozarttól Verdiig és Pucciniig. 1961 óta az OH tagja. A színház egyik legjobb drámai szopránja, aki mind kiegyenlített hangjának szépségével, mind pedig az árnyalatok gazdagságával kitűnik. Főleg remek piano magas regisztere biztosít számára kiemelkedő helyet. Számos hangversenyen és operaelőadáson lépett fel külföldön, Párizsban, Brüsszelben, Londonban, Rómában, Milánóban, Kubában és a népi demokratikus országokban. Mindenekelőtt Verdi-énekesnő (mindkét Leonóra, Desdemona, Amélia), de jelentős Mozart- és Puccini-alakításokat is mondhat magáénak (Donna Elvira, Manon, Tosca, Minnie). Liszt-díjas, Érdemes művész.

Molière (Jean Baptiste Poquelin, 1622-1673) - francia színműíró. Művei nyomán keletkezett operák: Kényeskedők: Lattuada (1929); Nők iskolája: Liebermann (1955), Mortari (1959); Élide hercegnője: Galuppi (1749); Szerelem, mint orvos: Wolf-Ferrari (1913); Botcsinálta doktor: Gounod (1857); Tartuffe: Kósa (1950); Amphitryon: Grétry (1788); Pourceaugnac úr: Hasse (1727), Franchetti (1897); Az úrhatnám polgár: Hasse (1726), Strauss (Ariadne, 1912, ill. 1916), Képzelt beteg: Thern Károly (1855).

molinara, La (A molnárlány) - Paisiello 2 felv. vígoperája (1788, Nápoly), G. Palomba szövegére. Ebben a darabban hangzik fel az a "Nel cor più non mi sento" kezdeti ária, amelyre többek között Beethoven is írt variációkat.

Molinari-Pradelli, Francesco (1911-) - olasz karm. 1938-ban kezdte pályáját, hangversenydirigensként. Később a világjáró olasz operakarmesterek egyike lett: a nagy olasz operaházakban, Amerikában, szerte Európában (az 50-es években nálunk is többször) szerepel, elsősorban az olasz repertoárban.

Momcsil - Lubomir Pipkov 3 felv. operája (1948, Szófia), Hriszto Radevszki szövegére.

Mona Lisa - Schillings 2 felv. operája (1915, Stuttgart), Beatrice Dovsky szövegére.

Mon coeur s'ouvre à ta voixSzívem kinyílt

Mond, Derhold, A

mondo della luna, Ilholdbéli világ, A

Mondo ladroGaz világ

Monforte - Verdi A szicíliai vecsernye c. operájában a zsarnok francia helytartó (Bar).

Mongini, Pietro (1830-1874) - olasz op.én. (T). Pályája Londonban teljesedett ki, ahol vezető énekese volt a Her Majesty's Theatre-nek és a C.G.-nek. 1871-ben ő volt az Aida kairói premierjén az első Radames.

Monna Vanna - ifj. Ábrányi Emil 3 felv. operája (1907, OH), az id. Ábrányi Emil fordította Maeterlinck-drámára. - Ugyanezt a témát és ugyancsak Maeterlinck drámájára Février is operaszínpadra vitte (1909, Párizs, O.).

monodráma - 1. XVIII. sz.-i műfaj, tulajdonképpen azonos a melodrámával (l. ott, 2.). - 2. Egyszemélyes drámai mű vagy opera neve napjainkban. A műfaj két leghíresebb képviselője Schönberg Erwartungja és Poulenc La voix humaine-je.

monológ - A megjelölés dramaturgiai és nem formai. Lehet zárt formájú ária (Ford monológja a Falstaffban), vagy teljesen szabad "scena" (Pari siamo - Rigoletto monológja). A lényeg, hogy a szereplő egyedül legyen a színpadon és érzelmeinek adjon hangot. A legtöbb esetben az erős drámai feszültségű magánjeleneteket nevezik monológnak.

Monostatos - Mozart Varázsfuvolájában a gonosz szerecsen (T). Tulajdonképpen a darab egyetlen igazán negatív szereplője, Sarastro egyetlen komoly ellenlábasa. E felfogás helyességét igazolja pl. Goethe, aki "Der Zauberflöte zweiter Teil" c. töredékében Monostatosnak főszerepet juttat.

Montarsolo, Paolo (1925-) - olasz op.én. (B). A torinói T. Regióban debütált, s 1950-ben már a Sc.-ban is énekelt. Napjaink egyik legjobb basszus-buffója, ellenállhatatlan humorú Don Basilio, Uberto (Úrhatnám szolgáló), Leporello stb. Nagyszerű énektechnikájához és átütő erejű hanganyagához kiváló színészi képességek járulnak. Számos modern opera bemutatóján vett részt.

Monte-carlói Operaház - 1879-ben nyitották meg a kis színházat (befogadása 600 személy), mely legfényesebb korszakát Raoul Gunsbourg igazgatása alatt érte meg. Részletesen lásd → Gunsbourg.

Montefusco, Licinio (1936-) - olasz op.én. (Bar). 1963-ban debütált a firenzei Maggio Musicale-n, Renatóként. Jelentős hősbariton, kissé kemény hangszínnel, de kitűnő színészi és hangi alakítókészséggel. Főleg Verdi-operákban lép fel sikerrel.

Monterone - Verdi Rigolettójának egyik fontos mellékalakja (B): ő átkozza meg Rigolettót.

Montesanto, Luigi (1887-1954) - olasz op.én. (Bar). 1909-ben debütált Palermóban, Escamillóként. Igen hamar nagy karriert futott be hazájában, 1913-ban már őt hívják meg a párizsi Théâtre des Champs-Élysées megnyitó előadására Figarónak. Még ugyanebben az évben Amerikába hívták, és ugyancsak 1913-ban a Salome T. Colón-beli premierjén énekli Jochanaant. 1918-ban a Met énekese lett, ő volt Puccini Köpenyének első Marcelja. Pályája 1940-ig sikerek sorozata volt, a világ szinte minden nagy színpadán fellépett. 1940-ben visszavonult és énektanár lett; az ő növendéke Giuseppe di Stefano.

Monteux, Pierre (1875-1964) - francia karm. Pályája elsősorban a koncertdobogón és Gyagilev Orosz Balettjénél ívelt a legnagyobbak közé. A század 10-es éveiben, majd élete utolsó évtizedében volt operakarmester, a párizsi O.-ban, ill. a Met-ben.

Montezuma - Mexikó utolsó uralkodója, akit Cortez kivégeztetett, sok XVIII. sz.-i opera hőse lett (vö. még a Cortezről szóló operákkal): Vivaldi (1733), K. H. Graun (1755, francia szövegét II. Frigyes írta), Majo (1765), Paisiello (1773), Sacchini (1775), Galuppi (1775), Anfossi (1776), Zingarelli (1781).

Moore, Grace (1901-1947) - amerikai op.én. (S). 1928-ban debütált Párizsban, korábban az USA-ban musicalénekesnő volt. Még 1928-ban a Met művésze lett, s főleg Puccini-szerepekben vált híressé. Karrierjét nem annyira hangja, mint szépsége, valamint filmjei indokolták. Légi katasztrófa áldozata lett. Bpesten is fellépett.

Moore, Thomas (1779-1852) - ír költő. Ő maga is komponált dalokat, az Utolsó rózsa címűt Flotow bedolgozta a Márta zenéjébe. Lalla Ruokh c. eposza nyomán Spontini (1822), F. David (1862), Rubinstein (1863) és Stanford (1881) írt operát.

Morel, Marisa (1914-) - olasz op.én. (S). A Sc.-ban debütált Mimiként, 1933-ban. 1941-ig olasz operaházakban és a Met-ben lépett fel. Ekkor saját társulatot alapított Mozart-művek előadására. Aix-en-Provence-ban, Párizsban és több más helyen is szerepelt a társulat.

Morelli, Carlo (1897-) - chilei op.én. (Bar). Firenzében debütált 1922-ben. Csakhamar Olaszország-szerte jó nevet szerzett magának. Fellépett a Sc.-ban is. Később Amerikába került, ahol a chicagói opera, majd 1935-40 a Met énekese volt.

Morena, Berta (1878-1952) - német op.én. (S). 1898-ban debütált Münchenben, Agáthaként. E színház tagja maradt egészen 1924-ig. Korának híres Wagner-hősnői közé tartozott.

Morgenlich leuchtendVersenydal

Moriani, Napoleon (1808-1878) - olasz op.én. (T). 1833-ban debütált Paviában. Kora egyik jeles lírai tenorja volt. Verdi is nagyra becsülte: az Attila és a Lombardok c. operákba külön áriákat írt részére.

Morrò, ma prima in graziaHa már a sorsom eldőlt

Moscona, Nicola (1907-) - görög szárm. amerikai op.én. (B). 1930-ban debütált Athénben, Sparafucileként. Hazájában működött, majd olaszországi tanulmányok után 1937-ben a Met művésze lett. Ez évtől egészen 1962-ig a Met egyik legtöbbet foglalkoztatott énekese volt, több mint 450 előadáson vett részt, száz operában. Korunk egyik legjobb karakterbasszusa, t. k. számos Toscanini-felvétel énekesgárdájának tagja.

Moser, Edda (1940?-) - német op.én. (S). A világhírű zenetudós, Hans Joachim Moser lánya. Pályáját hangversenyénekesként kezdte, nemcsak a klasszikus, hanem a legmodernebb vokális irodalom interpretátoraként. 1968-ban ugrott ki, amikor Karajan a salzburgi Húsvéti Fesztiválra szerződtette. 1970-ben meghódítja a Met-et és a B.-t. 1971-ben a bécsi S.O.-t. Kivételes képességű koloratúrszoprán, egyike azon keveseknek, akiknél a koloratúra nemcsak könnyeden pergetett díszítés, hanem hordozója lehet súlyos drámai akcentusoknak is. Ezért nagyszerű Éj királynője. Donna Anna és Idomeneo-Elektra. Kiváló dalénekes.

Most lesz, vagy később - R. Strauss Rózsalovagja III. felvonásában Sophie (S), a Tábornagyné (S) és Octavian (MS) tercettje.

Most még tréfaKatonakórus 1.

Most végre láthatlak - Aida (S) és Radames (T) kettőse, az úgynevezett nagy Nílusparti duett Verdi Aidája III. felvonásában.

Mottl, Felix (1856-1911) - osztrák karm. Bécsben végezte tanulmányait, t. k. Bruckner vezetésével. Már az első bayreuthi Festspielen (1876) közreműködött, mint Wagner asszisztense. 1881-től 1903-ig a karlsruhei operát vezette, igen magasra emelve az előadások színvonalát. Közben - 1888-1902 - állandó dirigense volt Bayreuthnak. 1903-11 közt Münchenben működött, 1907-től az opera igazgatója is volt. Mottl gondozta a Wagner-művek zongorakivonatainak publikálását.

Kora egyik legjelesebb karmestere, Mahler és Richter mellett a legnevesebb Wagner-dirigense volt.

Mozart és Salieri - Rimszkij-Korszakov 2 felv. operája (1898, Moszkva), Puskin drámai költeményére. Magyar bem.: 1948, Bpesti Vígopera.

Mózes - Rossini 3 felv. "azione tragicosacrá"-ja (1818, Nápoly, S.C.), Tottola szövegére. A szerző 1827-ben átdolgozta a művet a párizsi Nagyopera számára. Magyarorsz. bem.: 1820, pesti Német Színház.

Rossini egyik legnagyobb remekműve, a nagyopera-stílus olasz változatának kiindulópontja. Mind a 3 felvonásos olasz, mind a 4 felvonásos francia változat gyakran kerül színre napjainkban.

A libretto némi szerelmi bonyodalommal fűszerezi a bibliai történetet.

Mózes és Áron - Schönberg befejezetlen operája (1957, Zürich), a zeneszerző szövegére. (A kompozíciós munka több évtizedig tartott. Két felvonás már 1932-ben készen állott; 1951-ben még revideálta Schönberg a művet, a III. felvonás azonban nem készült el.)

A mű centrális gondolatát Mózes és Áron szerepe adja: Mózes az Isten embere, aki nem képes a gondolatot, a tant megfogalmazni - a szerep prózai. A gondolatnak tolmácsra van szüksége, a tolmácsolás, a mindenki által érthetővé tevés azonban szükségszerűen torzítja az eszmét - ez a feladat jut Áronnak; a szerep énekesszerep (T).

Az elkészült két felvonás az égő csipkebokor-jelenettől a kőtáblák eltöréséig követi a bibliai cselekményt.

Mödl, Martha (1912-) - német op.én. (S). Remscheidben debütált 1942-ben, Cherubinként. 1945-49 mezzóként a düsseldorfi, majd - szopránként - 1949 óta a hamburgi opera tagja. Ugyanez időtől kezdve állandó vendége a bécsi S.O.-nak is. Gyakran lépett fel Bayreuthban, s ő volt a bécsi S.O. megnyitásakor a Fidelio címszereplője. Az utóbbi időkben a nagy drámai karakterszerepeket tolmácsolja kiválóan.

Mögst du, mein KindJó szívvel lásd

Mörder, Hoffnung der Frauen (A gyilkos, az asszonyok reménye) - Hindemith 1 felv. operája (1921, Stuttgart), Oskar Kokoschka szövegére.

Mrs. Quickly - Windsori idősebb hölgy (A), Verdi Falstaffjában. Ő közvetíti Ford Alice és Falstaff randevúit.

Muck, Carl (1859-1940) - német karm. Zürichben kezdte pályáját, majd kisebb német színházakban működött. 1886-ban ő lett Angelo Neumann prágai társulatának zenei vezetője, 1892-ben pedig a berlini opera karnagya, 1908-tól főzeneigazgatója. A század 10-es éveitől kezdve egyre inkább a hangversenypódium vonzotta: a bostoni, majd a hamburgi filharmonikusok vezetője volt. Egyike a századvég és a XX. sz. eleje neves Wagner-dirigenseinek. Igen sokszor vezényelt Bayreuthban (1901-1930), és valósággal iskolát teremtett a Wagner-művek előadása terén. Kora legnagyobb Parsifal-tolmácsolójaként tisztelték.

muette de Portici, Laportici néma, A

Mugnone, Leopoldo (1858-1941) - olasz karm. Nápolyban, szülővárosában tanult, csodagyerekként kezdte pályáját: 12 éves korában vígoperát írt, melyet be is mutattak, és 16 évesen már a velencei Fenice-ben végigvezényelt egy buffa-stagionét. 1890-ben a Parasztbecsület, 1900-ban a Tosca premierjét ő dirigálta. Korának egyik legjobb olasz operakarmestere volt.

Mullings, Frank (1881-1953) - angol op.én. (T). 1907-ben debütált Coventryben, Faustként. Az első angol Parsifal, híres Wagner-énekes és elsőrangú Otello volt.

Munteanu, Pétre (1919-) - román szárm. op.én. (T). 1940-ben debütált Bukarestben. A háború után előbb hangversenyénekesként tűnt fel Olaszországban, majd 1947-től számos modern és régi mű premierjén vett részt a Sc.-ban. Igen sokoldalú énekes, aki a bel canto operában éppúgy otthonos, mint Mozart műveiben, a modern színpadi alkotásokban éppúgy, mint Bach, Händel és más szerzők oratórium-szólóiban.

Mura Péter (1924-) - magyar karm. 1945-ben lett az OH tagja, mint korrepetitor. 1950-53 a Gördülő Opera zenei vezetője, majd 1953-57 a Miskolci N.Sz. zeneigazgatója, az ottani operarészleg megszervezője. 1957-61 Lengyelországban működött, a varsói, majd a bytomi operaházban, ugyanez időben a katowicei Zeneakadémia operatanszak-tanára. 1961 óta a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgató-karmestere. Liszt-díjas, Érdemes művész.

Muratore, Lucien (1878-1954) - francia op.én. (T). Pályáját prózai színészként kezdte; énekesként 1902-ben debütált a párizsi O.C.-ban. Igen sok francia opera főszerepét alakította a premieren, 1943-ban az O.C. igazgatója lett. Híres énekes-színész, neves énektanár volt.

Musette - Marcel szerelmese (S) Puccini Bohéméletében.

Musette keringője - Puccini Bohéméletének II. felvonásában Musette (S) kihívóan kacér bemutatkozó áriája, keringő-ritmusban.

Muszely, Melitta (1928-) - magyar szárm. osztrák op.én. (S). 1952-ben debütált Regensburgban, 1954 óta a hamburgi opera tagja. Számos nagy színpadon énekelt, lírai és drámai szoprán szerepekben egyaránt otthonos.

Muzio, Claudia (1889-1936) - olasz op.én. (S). Apja is színházi ember: a C.G. és a Met rendezője volt. Claudia Muzio 1910-ben debütált Messinában, Gildaként. Főleg Amerikában működött, a Met-ben és Chicagóban. Ő volt 1918-ban a Köpeny első Georgette-je. Gyönyörű hangja és sugárzó egyénisége tette világsztárrá. Leghíresebb szerepei Violetta, Desdemona és a Puccini-hősnők voltak.

Muzio, Emanuele (1825-1890) - olasz karm. és zeneszerző. Verdi egyetlen tanítványa és feltétlen, odaadó híve. Levelezésüket Muzio sajnos megsemmisítette, de megmaradtak azok a levelek, melyeket Verdi apósához, Antonio Barezzihez írt: a Verdi-életút egyik leglényegesebb kútforrása ez a levélanyag. Karmesterként is főleg mestere műveit terjesztette és propagálta. Több Verdi-művet mutatott be külföldön: Belgiumban, Franciaországban, Angliában és Amerikában. Ő maga is foglalkozott zeneszerzéssel, operákat, dalokat és zongoraműveket írt.

Müller, Maria (1898-1958) - osztrák-német op.én. (S). Linzben debütált 1919-ben, Elzaként. Prágai és müncheni szerződések után 1920-ban került a berlini S.O. tagjai közé, ahol 1943-ig az egyik vezető szoprán volt. Ugyanakkor 1925-1935 a Met állandó vendége is. Még 1950-52 is énekelt a berlini Städtische Operben. Főleg a jugendlich-dramatisch Wagner-szerepekben volt kora egyik nagy sztárja (Elza, Erzsébet, Éva, Senta), de Verdi-operákban és akkori modern művekben is kiváló produkciói voltak (pl. Jenufa). A két háború közt igen gyakran vendégszerepelt Bpesten. Főleg csengő, meleg hangja és magas színpadi kultúrája tették világsztárrá.

Müncheni Operaház - A bajor fővárosban 1653-ban játszottak először operát. Az első operaház, a híres Residenztheater (vagy - építészéről - Cuvilliès-színház) 1753-ban nyílt meg. Itt volt Mozart La finta giardiniera-jának (1775) és Idomeneójának (1781) bemutatója. A gyönyörű rokokó épület (egy 1958-as rekonstrukció után) ma is áll és működik.

A nagy operaház (Hof- und Nationaltheater) 1818-ban nyílt meg. Főzeneigazgatóinak névsora a legnagyobb neveket tartalmazza: Bülow (1867-69), Wüllner (1869-71), Hermann Levi (1872-96), Mottl (1903-11), Bruno Walter (1911-22), Knappertsbusch (1922-34), Clemens Krauss (1937-44), Solti (1946-52), Fricsay (1955-59), Keilberth (1959-68). Karmestere volt a színháznak Richard Strauss is (1886-89, ill. 1894-98).

Ebben a színházban mutatták be a Trisztánt (1865), a Nürnbergi mesterdalnokokat (1868), a Rajna kincsét (1869) és a Walkürt (1870), Strauss Friedenstag-ját (1938) és Capriccióját (1942), Pfitzner Palestrináját (1917), Orff Holdját (1939) és Hindemith Harmonie der Welt-jét (1957).

München harmadik operaházát, a Prinzregententheatert 1901-ben nyitották meg, ünnepi Wagner-színházként. Az 1943-ban lebombázott Nationaltheaternek ez a színház adott otthont 1945-1963 közt. Ekkor építették újjá a nagy operaházat; a Prinzregententheater azóta főleg operettet játszik.

1901 óta rendezik meg nyaranként a Müncheni Operafesztivált, középpontjában a város nagy szülötte, Richard Strauss műveivel.

Münsel, Patrice (1925-) - amerikai op.én. (S). 18 éves korában debütált, 1943-ban, a Met-ben, mint a Mignon Philine-je. A társulat legfiatalabb tagja volt a Met fennállása óta. 15 éven keresztül a nagy New York-i operaház egyik vezető koloratúrszopránja.




Hátra Kezdőlap Előre