Előszó

Jelen gyüjtemény, kevés kivétellel, csak olyan beszédeket foglal magában, melyek közéletünk állandó főkérdéseivel, vagy a politikai helyzet nevezetesebb fejlődési mozzanataival függnek össze, és így az utolsó két évtíz parlamenti történetéhez tartoznak, "cujus pars aliquantula fui." Megérdemlik-e, hogy életüket ily módon meghosszabbítsák az alkalomszerűség óráján túl: erre a kérdésre sem válaszolni nem vagyok illetékes, sem ebben az irányban felelősséget nem vállalok. A felelősségnek ezt a részét tisztelt kiadóimra hárítom át: náluk született az eszme, és csak ismételt sürgetéssel nyerték meg beleegyezésemet annak megvalósításához.

Viszont annál teljesebb az én felelősségem a beszédek tartalmáért és formájáért. Midőn e gyűjtemény kiadásába beleegyeztem, tudtam, hogy ezzel mint szónok és mint politikus újból felhívom magam ellen a kritikát. Mint politikus is, ámbár kiadóim előtt nem lebegett politikai czél. De e beszédek mindegyikén annyira rajta van a politikai akczió természete, hogy az esztétikai birálat is csak ebből a szempontból méltányolhatja azokat helyesen; összeségükben pedig megtestesítik egész politikai pályámat, annak eredményeit és eredménytelenségeit, alapgondolatait és hullámzásait. Itt tehát az alkalom, hogy barát és ellenfél ítélőszéket ülhessen fölöttem és most már nem csupán egyes ténykedéseimet birálhassa, hanem egész köztevékenységemet, egész politikai egyéniségemet. De vajjon nyerhet-e igazságos ítéletet az, a ki még benne áll a küzdelem kellő közepében; a kinek sikerei vereséget, vereségei sikert jelentenek sokak számára? A kiknek velem szemben ez a helyzete, azoktól, hosszú évek bő tapasztalásai után, ilyet nem reménylek, de talán - az emberi természet törvényei szerint - nem is kívánhatok. Ellenben az elfogulatlan hazai közönség ítéletét, mint magyar politikus, nyugodt önérzettel várom. Mert ha tévedtem is gyakran: igen sok esetben beváltak előrelátásaim, és terjedtek, részben meg is valósultak eszméim. Ha nézeteim a fejlődés törvénye alá estek is, sőt némely részben átalakultak, - a mi talán senkinél sem természetesebb, mint annál, a kit a körülmények vezérszerepre hívtak, mielőtt egyénisége teljesen kiforrhatott volna -: sohasem voltam kénytelen magamat a legfőbb irányzatok tekintetében dezavuálni. De leginkább abban találok megnyugvást, hogy szigorú voltam a közélet erkölcsi alapjainak megóvásában, és intranzigens a magyar nemzet jogainak és önérzetének fentartásában. Sohasem kerestem az egyéni ambiczió vagy hatalomvágy kielégítését a nemzet valamely jogának vagy jogos aspirácziójának árán: minden szavam a jogok és jogos kívánalmak védelmének volt szánva. A ki önnönmagáról ugyanennyit mondhat el, ám az vessen követ az én politikai tévedéseimre.

Sokkal kevesebb önbizalommal teszem ki magamat annak az irodalmi birálatnak, melyet e gyüjtemény közzététele előidézhet. Nagyon érzem szónoki alkotásaimnak hiányait és különösen azokat a nyelvészeti tökéletlenségeket, melyek szónoki módszeremnek majdnem elkerülhetetlen folyományai. Beszédeimnek nyelvezete ugyanis majdnem mindig a rögtönzésnek szülöttje. Egész közpályámon csak három politikai beszédre emlékszem, melyet szóról-szóra előre leírtam: és ezeknek csak egyikét vették föl ebbe a gyűjteménybe, azt, a melyet Kossuth Lajos emlékének szenteltem a képviselőházban. Igen természetes, hogy ilyen módon nem keletkezhetik csupa kerekded és kifogástalan mondat. Hogy e beszédek nyelvészeti tekintetben is megüthessék azt az irodalmi mértéket, melyet önkénytelenül alkalmazunk, midőn könyvet veszünk kezünkbe, ehez oly nagymérvű átdolgozást igényelnének, melyre én idő hiánya miatt nem vállalkozhattam, és melyet más nem végezhet a beszédek egyéni jellegének sérelme nélkül. Így tehát, Benedek Elek barátom szíves segítségével, csupán a legszükségesebb irályi simítást tettem és a beszédek minden lényeges változtatás nélkül, abban a szövegben jelennek meg itt, a melyben azokat elmondtam. Erről mindenki meggyőződhetik, ha e kiadvány bármely oldalát a megfelelő országgyűlési naplóval vagy hírlapi közleménynyel összehasonlitja.

...

Ezekből látható, hogy alig léteznek kevésbbé akademikus jellegű szónoki termékek, mint az én beszédeim. A politikai harcznak eszközei biz azok s bár esztétikailag elfogadható formára törekszem, ez a törekvés szükségképpen alárendelt szerepet játszik, ama főczél mellett, hogy a fegyver védjen és találjon. Ha beszédeimet összegyüjtve, kiadásra érdemeseknek találták, hát tartsák meg ez ujabb megjelenésükben is eredeti jellegüket, annak minden netán létező előnyével, és összes általam jól ismert hátrányával együtt. De, megvallom, sokkal több bizalommal bocsátottam azokat a politikai harczok nyilt tengerére, a hol elemükben voltak, és nem egy viharral sikeresen daczoltak, mint az irodalmi bírálatnak látszólag csendes kikötőjébe, a hol esetleg olyan építészek és ácsok is fogják egyes részleteiket bírálni, a kik mesterek a kéjutazásokra alkalmas, finom berendezésű vizi járművek összeállításában, de hadihajót sohasem építettek, sőt talán harczban sem láttak.

E bevezető szavak végezetéül, köszönetet mondok Benedek Elek barátomnak, a ki nem csupán - mint már említem - az irályi csiszolás munkájában volt segítségemre, hanem a gyűjteménybe fölveendő beszédek kiszemelésében is, - az én jóváhagyásom mellett - és minden beszédhez az előzményeket ismertető bevezetést nagy praecisióval és történelmi hűséggel megírta.

Budapest, 1895. évi május havában.
Apponyi Albert gróf.