Tétel adatlapja
CÍMLAP
Apponyi Albert
Emlékirataim
Ötven év


TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

I. Ifjuság. - Családi otthon. - Kalksburg. - Egyetem
II. Első politikai befolyások. - A konzervativ iskola
III. Első lépések. - Tapogatódzások
IV. Képviselői pályám kezdete. - A Deák-párt bomlása. - A Sennyey-párt
V. Az 1878. évi közgazdasági kiegyezés. - A keleti válság. - Az "egyesült ellenzék"
VI. A szabadelvű párturalom fénykora. - A "mérsékelt ellenzék" fejlődése (1878-1889)
VII A véderővita. - Tisza Kálmán bukása. - A Szabadelvű-párt hanyatlása.
VIII. Az egyházpolitikai éra
IX. A Bánffy-éra. - A "Nemzeti párt" feloszlása



Előszó

A következő lapokon sem önéletrajzot, sem vallomásokat nem kivánok irni; naplónak sem nevezhetem e feljegyzéseimet, mert azok nem keletkeztek az eseményekkel egyidejűleg, nap-nap után, hanem a politikától való visszavonulásom után egy munkálatban iratnak le. Ennek megvan az a hátránya, hogy a részletek elevensége elhalványul, de viszont az az előnye, hogy az egyes eseményeket tiszta történelmi távlatból nézem, amelyben valódi fontosságuk és nem a pillanatnyi behatások tulhajtásai szerint érvényesülnek. Az elmondandók történelmi hűségéről mégis kezeskedem, mert beszédeim áttekintése élénken visszaidézi emlékezetembe az eseményeket és a helyzeteket, amelyekhez fűződtek; amire világosan nem emlékszem, azt nem is adom elő mint tényt.

Tulajdonképeni célom az, hogy adatokat szolgáltassak e nevezetes korszak történelmének bölcseletéhez és ezzel hasznos útmutatásokat a jövőre, E cél előtt háttérbe szorulnak az önéletrajzi szempontok, bár nem tagadom, arra is törekszem, hogy saját közéleti tevékenységem emlékét, a hibák palástolása nélkül, sőt azok főbbjeinek kidomboritásával, abba a világitásba helyezzem, amelyet megérdemel és amely feljogosit arra a reményre, hogy tisztességes nevet hagyok az utókorra.

A tárgyi szempontoknak az egyéniekkel való egyensulyba hozatalát nagyon megkönnyiti az a körülmény, hogy 50 éves politikai pályám úgyszólván teljesen összeesik magával a leirandó korszakkal, hazánk történelmének utolsó félszázadával. A kaotikus forrongás napjaiban irom e sorokat, amikor emberi ész nem tudja még meglátni a nemzeti és társadalmi erők leendő egyensulyviszonyait. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a régi többé vissza nem tér, hogy mind a régi nemzeti eszme, mind a régi társadalmi rend olyan gyökeres átalakuláson megy keresztül, milyent a kereszténység terjedése óta a világ nem látott, hogy tehát erről a korról mint a régi Magyarország utolsó korszakáról kell beszélnünk, bár töretlen hittel bizom az uj Magyarországban, a magyar nemzetnek most ellankadt és megzavart, de feltámadásra rendelt életerejében és hivatásában.


×