 |
formának sem. De, ha arra gondolok, hogy ha a Földön megszűnne a gonoszság, akkor számunkra a Sátán is megsemmisülne a magából kibocsájtott energiahálójával együtt, és akkor csak Isten energiája létezne, ahová minden lélek kerülni fog. Az ember az értelmet azért kapta, hogy ezt felismerje. Ezért függ gondolatainktól tetteink iránya. Ne pedig Isten vagy a Sátán harcoljon egymással, hogy kinek jusson több lélek. Ezeket a konfliktusokat különben már a legkorábbi Eposzok is feltárták. A Gilgames Eposzban erről van szó. Ezzel a szabad akarat a teljes kiszolgáltatottságunkat igazolja. Az évezredek áramlataiban megpróbáltuk ezt a keserű valóságot elködösíteni és teljesen más formában magyarázni. Tudom, hogy amit írok, nagyon kegyetlenül hangzik. De vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a többi formák, amelyek még az Űrben léteznek, talán sokkal szigorúbb feltételeket kaptak, mint az ember. Erre választ adni igaz, ma még nem lehet. Akár arra sem, hogy léteznek-e még valamiféle lényi formák az Űrben. Mind ezt csak a jövő fogja megfejteni. Egy azonban már bizonyos, hogy az egyik embernek a másik ember segítségére kell lenni. Ezért hívom fel olyan gyakran a figyelmet arra, hogy az ég horizontjára óriásbetűkkel kell felírni, hogy minden pillanatban láthassuk, Istennek és a Sátánnak nincsen szüksége életünk idejére. Életünk idejére csak nekünk van szükség, mert nem mindegy, hogy meg sem születve töltöttük be feladatunkat. Vagy leélhetünk egy életet. Istennek és a Sátánnak egy magzat lelke, amelyik még nem született meg elegendő lenne. Azonban a tudományok még nem tartanak ott, hogy egy embrió az anyaméhben szaporodjon tovább, illetve osztódhasson. Azért kell megszületni, hogy ivaréretté váljunk, és megsokszorozhassuk magunkat. Lehet, hogy a jövő meg fogja valósítani a lélek osztódását. Akkor viszont mink is olyan hasonló testnélküli lényekké fogunk válni, amelyek még az Univerzumban léteznek. A ma fejlődése már nemcsak feltárta azt az ajtót, amivel ezt elérhetjük, hanem már be is léptünk rajta tudományainkkal a klónozás, a törzssejtek, a DNA, a DNS, a computermikroszkóp megvalósulásával, csak azért, mert ez elő van írva. A TEREMTŐNEK igen elege lehet egy olyan emberiségből, aki mindig a jó ellen szegül, és a Sátán Anion energiahálójában megreked. S nem érti, hogy mit jelent embernek lenni a Földön. Ha elgondolkozunk ezen, akkor már tudjuk, hogy nem szabad háborúzni, egymást gyilkolni, fejetlenül sztrájkolni és a vasúti sínhez kötözni magunkat, hanem a közös megoldást kell keresni. De visszatérve lelkünkre, hogy miért nem tudunk hozzáférni életünk idején, és miért
|
 |
tabu a számunkra. Azért mert nemcsak a TEREMTŐ, hanem Isten és a Sátán éltető eleme. Hiszen, ha a jó iránya felé hajlunk, lelkünk Isten képmásává válik. Ha a rossz, a Sátán képmását tükrözi vissza. De, hogy Isten, vagy a Sátán éltető eleme lehessen, ahhoz előbb ebben az anyagi bőrtokban kell azzá formálódnia, amit életünk idején értelmünkkel mi magunk választunk. S ha meghalunk, csak akkor válik valósággá a választott dimenzió. Ezt az anyagi bőrtokot, ami a testünk, szó szerint kell venni. A léleknek azonban egy levegővel töltött bőrtok, akár a léggömb, nem felelne meg. Ezért testünknek ebben az anyagi hús és vér formában kellett megvalósulnia, ami kitölti, hogy értelmünk is megvalósulhasson, s választhasson a jó és a rossz között. A lélek csak ezáltal válhat azzá, amelyik dimenzióba bele fog kerülni. Ezt eddig így ebben a formában szintén nem tudtuk megfejteni. De ha azt vesszük, egy fogamzás utáni sejt sem tudja elképzelni születés utáni valóságát. Előbb annak a sejtnek az anyaméhben át kell alakulnia azzá, amivé válni fog, hogy megszülethessen. Éppen így, előbb az élet idején lelkünknek is, tetteink által előbb azzá kell formálódnia, amivé válni fogunk. Utána meg kell halni, hogy az anyagi testet levethesse a lélek magáról, hogy az a dimenzió megvalósulhasson, ahová kerülni fog. Ennek az anyagi bőrtoknak, a testünknek ezért lett több feladat kiszabva az élet idejére, nem csak az, hogy a lelket magába zárja. Legelőször is tapasztalatot kell gyűjteni. Azután szaporodni kell. Mert ahhoz, hogy értelmünk eldönthesse, hogy tetteinkkel Istent vagy a Sátánt szolgáljuk, elengedhetetlen a tapasztalatgyűjtés. A ma embere azonban már tudja, hogy az értelem ki van szolgáltatva védtelenül az érzelemnek. Néha, mint egy rabszolga vakon követi annak minden kívánságát. Ilyenkor kell legyőzni érzelmünket és megvívni a harcot saját magunkkal. Ez a legnehezebb, mivel lemondani nagyon nehéz. Az emberiség is ezért oszlott minden időben két csoportra. Ezt kell megszüntetnie a jövő egyházainak. S a népeket a békés egymás mellett élésre tanítani, ami a legnehezebb. Isten bizonyítása pedig a tudományokra fog hárulni. Hiszen csak a fejlődéssel tárulhat fel minden Univerzumon túli valóság. Ezzel a jövő papjai akár akarjuk, akár nem, a tudósok lesznek, hogy bebizonyíthassák azt, amit a vallások eddig a hittel hiába próbáltak. Ekkorra azonban a vallások teljesen más értelmet fognak nyerni, minden vallásháború nélkül.
|
 |
