Előszó

Jelen munkámmal a célom az, hogy II. Rákóczi Ferenc 1711 és 1735 közötti diplomáciai és irodalmi tevékenységét tárjam fel és értékeljem a kor politikai viszonyainak és eszmei áramlatainak keretében.

Szalay László, a modern magyar történetírás egyik jeles képviselője és a társadalomtörténeti szemlélet úttörője, az osztrák neoabszolutizmus egyre nyilvánvalóbb válságának idején II. Rákóczi Ferenc bujdosása címen oklevélkivonatokat jelentetett meg, amelyek a fejedelem diplomáciáját 1710 januárjától 1712 januárjáig világítják meg.

...

Szalay Rákóczi bujdosását "bús egy regének" nevezte, éspedig azért, mert a fejedelem minden erőfeszítése ellenére nem tudta elérni, hogy a különböző "hatalmasságok", ahogy ő mondja, támogassák terveit. Az okleveleket azért közli, mert historikusként fel akarja fedni, melyek voltak a történelmi szereplő cselekedeteinek igazi rugói és lehetőségei. A történelmi "rekonstrukciót" állítja tehát első helyre, de nem mond le a pszichológia alkalmazásáról sem, és ha röviden is, elmondja véleményét Rákóczi akkori tevékenységének személyes mozgatórugóiról.

...

Mindezek után magyarázatot kell adnom a munka címére. A bujdosás szót nem "kuruckodásból" és nem is azért használom, mert "szép". A magyar költészet, főleg 1670 után, sűrűn alkalmazza ezt a kifejezést, amikor a Habsburg-elnyomás elől hazájukat elhagyni kénytelen magyarok gondolatait és érzéseit fejezi ki. De ezt a megjelölést használja Rákóczi is, amikor például 1711. február 18-án így inti Károlyi Sándort: "Vezérelje és kormányozza azért Kegyelmed hadakozását absentiámban mennyire jobban lehet, az midőn én minden bujdosás és nyomorúságok által űzni s keresni kívánom boldogulását." A száműzetést 1714-ben a magyar országgyűlés mondta ki, egy olyan országgyűlés, amelynek egyes tagjai saját múltjukkal is szembefordultak.

...