Előszó

Gyermekkorom egyik megrendítő élménye volt, amikor két évvel fiatalabb húgom a hetvenes évek elején az egy hónapos zánkai úttörőtáborozásból fürdőszoba nélküli házunkba hazatérve teljesen másképpen kezdett mosakodni, mint addig azt otthon megszoktuk. Lám, a sok puccos városi "fürdőszobás" lány között ő is milyen különc, kényes lett - gondoltam magamban. Valóban irritáló volt számomra, amit esténként művelt, hiszen nálunk a hétköznapi esti mosakodás csak néhány kitüntetett testrész megmosásából és esetleg fogmosásból állt. A teljes testre kiterjedő alapos mosakodás és hajmosás ideje a vasárnap volt, s amikor csak tehettük, ezt a községi termálfürdő kádas - majd mikor már nagyobbak lettünk, a "közös"-nek nevezett medencés - részlegében oldottuk meg Ehhez képest a húgom naponta képes volt egy közepes méretű lavórban tetőtől talpig lemosakodni, összepancsolva ezzel a fél nyári konyhát és felhasználva a teljes vízmelegítő kapacitásunkat (mosófazék), jól összevizezve a kettőnk közös törölközőjét Ezután még hosszú percekig suvickolta a fogait, majd a zokniját és a fehérneműjét is kimosta, kiöblítette. Hordhattuk neki a vizet a sarki törpekútról, és kereshettük az udvaron a helyet, hogy hova öntsük azt a rengeteg mosdóvizet. Ma már furcsának tűnik felidézni ezeket az emlékeket, hiszen időközben én is "városi dáma" lettem - legalábbis az akkori körülményekhez képest. Persze, ha az ember ilyen jellegű dolgokra emlékezik vissza, inkább egy másikfajta élmény jut eszébe. Például a mi Vilma nénink, aki az utcánkban lakó nagyon öreg, csúf boszorkány kinézetű, de alapjában véve jóságos vénasszony volt, s akinek bozótos elhanyagolt udvaráról mi, az utca gyerekei eszegettük le a málnát, epret, édesgyökeret, papsajtot. Olykor- olykor pogácsával is megkínált szegény bennünket Nem is sejtette, hogy sok fáradságba kerülő süteményei a leggyorsabb úton kerülnek a legközelebbi tyúkudvar földjére, vagy az utcában lakó értelmi fogyatékos fú "Bolond Gábor" szájába. Szegény Vilma néni kezei ugyan a miénknél bizonyára nem voltak koszosabbak, öregsége, csúnyasága, idegensége mégis a tisztátalanság érzetét keltette bennünk. Talán ezért láttuk a pogácsáit is szürkének, s ezért nem volt gusztusunk elfogyasztani őket, bármilyen éhesek voltunk.

Ezekhez hasonló történeteket bárki tudna mesélni a saját életéből is, hiszen a tisztasággal kapcsolatos különbségekre általában érzékenyek vagyunk, különösen abban az esetben, ha egy idegen családban, településen, országban az általunk megszokottnál kevésbé komfortos körülmények közé vagy csak idegen helyre kerülünk.

Ez a könyv a 20. század első felének magyar népi tisztálkodási szokásait mutatja be - a testi tisztálkodástól a szabadtéri fürdőzésen át a rituális, mágikus mosdásig. így a tisztelt olvasó nemcsak a tisztálkodás módjait ismerheti meg, hanem képet alkothat a tisztaság-tisztátalanság, a tiszta, nem tiszta fogalmak sokrétűségéről illetve arról hogy ezek mennyire jelen vannak mai mindennapjainkban is.

Juhász Katalin