CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
1. A faktoring gazdasági jelentősége
2. A faktoring jogi alapjai
2.1. A faktoring-szerződés története, fogalma, jellege
2.2. A faktoring-szerződés típusai
2.3. A faktoring-szerződés alanyai
2.3.1. A faktor
2.3.2. A faktoráló
2.3.3. Az adós
2.4. A faktoring-szerződés tárgya
2.4.1. Közvetlen tárgya
2.4.2. Közvetett tárgya
2.5. A faktoring-szerződés megkötése
2.6. A faktoring-szerződés tartalma
2.6.1. A faktoráló jogai és kötelezettségei
2.6.2. A faktor jogai és kötelezettségei
2.6.3. Az adós jogai és kötelezettségei
2.7. A faktoring szerződés megszűnése
2.8. Egyéb rendelkezések
3. A faktoring-szerződés elhatárolása más szerződésektől
3.1. A faktoring és az engedményezés
3.2. A faktoring és a work out jellegű "faktoring"
3.3. A faktoring és az adásvétel
2.4. A faktoring és a váltóleszámítolás
2.5. A faktoring és a hitel- és kölcsönszerződés
3.6. A faktoring és a forfetírozás
4. A faktoring gyakorlati megközelítése
4.1. A faktorálás folyamata
4.1.1. A szerződés kötés előtti szakasz
4.1.2. A szerződéskötés utáni szakasz
4.2. A faktoring költségei
4.3. Adózási és számviteli kérdések
5. A faktoring alternatívái
5.1. De lege ferenda
5.2. A faktoring jövője
Felhasznált irodalom
Bevezetés
A mai gazdasági élet alaptétele és elsődleges mozgatórugója valamint
egyben fokmérője is a fejlődés, növekedés, a piacszerzés. Ezen tendencia
eredményeként jelenik meg az élesedő konkurenciaharc valamint a termékek és
szolgáltatások forgalmának felgyorsulása, ez a megnövekedett forgóeszköz
szükséglet magával hozza azt a problémát, hogy a klasszikus gazdasági
illetve jogi megoldások nem megfelelőek vagy esetleg túl statikusak
egy-egy tranzakció kivitelezéséhez vagy hosszú távú üzleti kapcsolat
fenntartásához, ezért maguk a piaci elvárások kényszerítették
metamorfózisra a kodifikált szerződések szabályait.
A finanszírozás területén találhatjuk meg az előzőekben említett hatások
eredményeként kialakult atipikus szerződést a faktoringot.
A faktorálás hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, amely
napjainkban ismét virágkorát éli. Magyarországon a szolgáltatás csak a
90-es évek végén indult fejlődésnek. A vállalatok életében szereplő célok
tekintetében a faktoring az operatív célok közé sorolható, elsősorban a
rövid távú forráshiány és likviditási problémák megoldására ad megfelelő
választ.
A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de a gazdaságos faktorálás
lényege éppen a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási
helyzet optimális szinten alakuljon. Futni a pénzünk után fárasztó és
időigényes dolog, a pénzügyi szektor pedig különösen érzékeny a nagyobb
tételek késedelmeire. Ma egyre több intézménynek jelent nehézséget a
követelések ügyintézése, azok szakszerű nyilvántartása a pénzbehajtással
kapcsolatos határidők és jogi lépések gyors és hatékony megtétele. Főleg
a tömeges fogyasztás alapjául szolgáló fogyasztási cikkek értékesítői,
szállítói szembesülnek azzal a problémával, hogy az árut vagy a
szolgáltatást a megrendelő nem fizeti ki azonnal, hanem halasztott fizetést
vagy "nyitvaszállítást" alkalmaz, amely általában a piaci erőviszonyoktól
függően harminc naptól akár százhúsz napig is terjedhet. Ám ha a
szállítónál újabb megrendelési igény jelentkezik az előző ügyletének
fizetési moratóriuma alatt, akkor likviditási, finanszírozási problémája
adódik, azaz likviditási hézag keletkezik nála. Hiába van meg a termelés
elvi lehetősége, a futószalagok üresen fognak állni, ha nincsen megfelelő
forrás az alapanyagok beszerzésére.
Ha a vállalat nem akar, vagy nem tud újabb hitelt felvenni akkor a
faktorházhoz fordul, akivel hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek.
A feltételek mindig a szolgáltatást igénybevevő cég arculatához igazodnak,
figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait.
Így létrejönnek olyan tartós együttműködések faktoráló és faktor
között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat ahhoz, hogy a kívánt
gazdasági növekedést realizálhassák, a termelés és termelékenység
zökkenőmentes lehessen. Ezen három pólusú szerződés alapján a követelését
átruházza a szállító a faktorra, aki ezt érvényesíti és ellátja az abból
adódó adminisztrációs feladatokat, a harmadik szereplő: az adós pedig
köteles teljesíteni, de immár a faktor felé.
...