Egész közgazdasági életünket gyökereiben támadta meg a kivándorlás. Évről évre, hónapról hónapra, sőt napról napra feltartóztathatlanul növekszik a kivándorlók száma. Ma már nem szakadozott s változó jelenségekről van szó: hanem végzetes nemzeti veszedelmünkről. Magyarország népe fogy. Iparfejlesztésünk így megakad, meglévő gyáraink bővülni nem tudnak, sőt eddigi üzemüket is csak a legnagyobb erőfeszítések között tarthatják fönn. A hazai termelésnek minden ága közvetlenül érzi e nagy emberveszteségnek összes visszahatását.

Ezért azt hiszszük, hogy Szövetségünk nemcsak minden tagjának legigazabb érdekében cselekszik, de nemzeti kötelességet vállal, midőn munkásságának középpontjául a közeljövőben a kivándorlás és munkáshiány kérdését tekinti. Mindnyájunknak s az egész magyar iparnak legégetőbb bajáról, legéletbevágóbb kérdéséről van itt szó. Szükség van a vállvetett munkásságra: sem habozásnak, sem halogatásnak helye nem lehet.

Szövetségünk f. évi április hó 22-én tartott közgyűlése akként határozott, hogy a törvényhozás, a kormány, valamint a gyáripar feladatait e nagy és végzetes problémában pontos, kézzelfogható indítványokban állapítják meg. Hogy mennél szélesebb alapon érhessünk czélt kettős ankétet rendeztünk, a legközvetlenebbül érdekeltektől kérve be a gyakorlati élet igaz tapasztalatait.

Először körlevelet intéztünk Szövetségünk tagjaihoz, a magyar gyáriparosokhoz.

Ezután együttes tanácskozásra hívtuk meg a magyar közgazdasági élet legfőbb érdekképviseleteit, kormányunk képviselőit s közéletünk több kiváló szakerejét.

Mindkét ankétnek gazdag anyagát e kötetben adjuk át a magyar közönségnek.