CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
I. Bévezetésül: A polgári népjollétről. A jolét anyagilag. Első kellék a
tápszer. Élelmi mozgalmak. Más az ital. Szeszes italok. Más a ruházat.
A divat. Más a lakhely. Építési düh korunkban. A jollét szellemileg.
Rabszolgaság. Más az alkotmány. Vígasztalások. Más a nyelv. Nemzeti
irodalom. Más a vallás
II. Marosszék: Székelyhon földében temérdek kincs, népénél nemzeti erő,
alkotmányában szabadság. S mind ez parlagon
III. Marosvásárhely: Várfalak és céhek. Műipar. Művészet. Ökörsütés.
Hőstettek. Kiváltságok. Lángelmék. Ujabb mozgalmak. Teleki-könyvtár
IV. Mikháza: Kolostorok. Romai régiségek
V. Makfalva: A Wesselényi-iskola. Népnevelési óhajtások. Ó és újteremtés.
Virad a hatodik nap. Korány-csillagok
VI. Udvarhelyszék: Attila lakhelye. Az anyaszék. Székelyek eredetéről
kételyek és vélemények. Egy probléma
VII. Parajd: Sóűgy
VIII. Korond: Előpatak. Borszék. Korond
IX. Firtos: Várrom. Más két hegy. A hon felszíne. Szegénység oka. A népben
az ok. Csak népnevelés segit
X. Gagy: Orvosi politia
XI. Sz. Keresztur: Gymnasiumi szerkezet. Szép művészetek
XII. Agyagfalva: Az agyagfalvi Constitutio. Adózás kezdete, kifejlése, jelenje
XIII. Udvarhely: Iskoláink. Isk. törvényeink. Kis József emléke.
XIV. Székelytámad: A vár. Szabadságharcok. Előjáték. Balassazendülés.
Kolozsvári vérnap. Bátori Sigmond. Bátori András. Székely Mózes. Bocskai.
Apotheosis
XV. Oláhfalu: Történeti jellemvonal. Anekdoták. O. kiváltságai
XVI. Kiruj: Szövőgyár és vashámor
XVII. Homor. Almás: Jellemzés. Hétköznap. Vasárnap. Vallásosság. Templom és
iskola. Munkásság. Kisdedóvó-intézet
XVIII. Hargita: Almási barlang. Minősége. Keletkezése. Regék
XIX. Homrodmente: Jobbágyság származása. Rendek kifejlése. Urbér.
Örökváltság. Jobb jövő
XX. Rika: Bitófa. Halálos büntetés. Ne ölj!
XXI. Erdővidék: Gazdasági egylet. Benkő szobra. Szobrászat története. Mai
szobrászat célja. Végszó hozzánk
XXII. Felső-Rákos: Borvize
XXIII. Vargyas: Katonaság. A kat. szabályzat. Lustrák
XXIV. Középajta: Benkő József. Papi kepe. Papiözvegy nyugpénz
XXV. Bölön: Farkas Sándor emlékezete
XXIV. Nagyajta
XXVII. Háromszék: Földészet. Tájbeszéd
XXVIII. Sepsiszentgyörgy: Katonai iskola és fenyíték
XXIX. Laborfalva: Erdély és Magyarhon. Laborfalvi Róza
XXX. Eresztevény s Székelybánja
XXXI. Kovászna: Borvize és iskolája
XXXII. Torjai és Tusnádi hegyek; Büdös. Szentanna-tava. Bálványosvár. Egy
történeti rege
XXXIV. Csík: Gyár és dolgozóház. Revindicált havasok
XXXV. Csíktusnád: a székelyek mint papok
XXXVI. Csíkszereda: vára, s egy társulat esete
XXXVII. Cs. Somlyó: Börtönkamrák. Külföld börtönei körül
XXXVIII. Mádéfalva: Népszava. Emlékezet 1763ra
XXXIX. Szentdomokos: Erdély Peru. Bányája története. Bátori András bukta.
E tragoedia Frankhonban. A Bourbon és Bátori-ház. Emlékek a sír körül
XL. Tarkő: Egy példázat az unióra
XLI. Gyergyó: A marosi tutajozás veszedelmei és nyeresége
XLII. Gy. Szentmiklós: Kereskedésünk. Mozgalmak. Kivihető anyag
XLIII. Borszék: Fördés. Haszonbére. Utak
XLIV. Sz. Gerlice: mint Borföld
XLV. Aranyosszék: A Bogát. Királyi jog. Népmiveltség. Nevezetesebb falvai
XLVI. Domboru: Babona és Halottház
XLVII. Székelykő: Virad
Bevezetés
Nagyszerü idők elébe megyünk. Az ész mindenható tüze meg fog víni a durva
erővel; s hol a férfi, ki mint Hunyadi hajdonán e nemzetet, isten emberként
vezesse át százada veres-tengerén. A nagy király bajnok atyja erővel sujtá
le az erőt, most erő és ész kell a nagy pályára, ha nem akarjuk a nemzet
sorsát, mellynek táncát megszoká követni a magyar nemzeté. Azon férfi
előde, kinek fényíve alá tevém le igénytelen munkám, győzve holt el e hon
küzdelmiben: méltó utóda hazájának él hazájának hal; a más kit költőink
megénekeltek, Hunyadiban egy koronát vett meg életén a magyarnak: hiv sarja
nemzeti muzeumában a nemzetet akarja megtartani; egy más fejdelme volt a
kard-, mint méltó vére, fejdelme lesz az ész fénykorának. Szükségünk volna
stentori hangra, melly elhitesse, hogy a két magyarhazának nincs üdvösség e
szón kivül: egyesüljünk: igende ide értelem ide miveltség kell, melly közös
legyen mint napvilág; s a nemes gróf, nem érdemtelenebb rokonával, e
nemzeti napnak csillaga, mondhatnám teremtője. Világosságot bocsátanak,
hogy múlt dicsőségünk láncait keressük fel, összekötni általa a magyar
korona szebb jövőjét.
Kinek ajánlhatám méltábban, mert vannak sok nagyjaink, de többel van
a nemzet, mint világhírű könyvekkel, mellyek nyelvét nem értjük. És a
tisztelt férfiak tettel lépnek fel: segédkarokat nyújtanak a fiatal
erőnek; nekem egyik támot adott az önérzetnek, más legyen! szavával tul
tett chaoszamon. Egyik jelent, másik jövőt adott; s bár egyik nevét nem
említem, a nemes grófokat egymástól külön képzelni nem tudom.
Még egypár szót. Célom nem volt valami encyclopediai rendszerű munkát adni,
illyet nálunk még ma nem lehet; Benkő- Kállay- Scheintnál is szűkebb körben
fordulok meg; azért nem akarom másként tekintetni iratkámat, mint honi
kutatásaim első füzetét; melly némelly tárgyokat felvesz úgy, miként
irás és népmonda előad, másokat elkísér a kiismerés és vitatás bizonyos
stádiumáig, legtöbbet pedig csak elvileg emlit meg, vagy egészen elhalgat.
Legyen egyelőre hát utazás, memoire vagy kinek mint tetszik, legalább nem
latin nem német, tán pragmaticai hitelességűvel egykor beválthatom. Most
az adatokat inkább mottokként használom, hogy legyenek vonalok a kor
festésiben.
Bizalommal nyujtom azoknak, kik jobb jövőt remélve, megvalják, miként a
két Magyarhonban csaknem minden parlagon még, kik nem kivánnak önérdekből
hizelegni a tespedés csigavérű barátinak; meleg kebellel különösön az iker
magyarhon fiatalainak, mint kiknek kezökbe van letéve a hon szebb jövője.
Ha figyelmet támaszthaték a Székelyhon s igy korszerű érdekeink iránt,
legmagosabb jutalmam.
Kolozsvártt Novemb. 17. 1841.
a Szerző.