Bevezetés

"Külsőségek nyomatéktalanok akkor, ha minden rendén van a nemzet életében, de a küzdelem korában külsőségek eszmék hordozói és zászlai."

Azt hiszem, bátran felírhatom Toldy Ferencnek eme jeles mondását annak a korszaknak homlokára, melyből tárgyamat merítettem: a XVIII. század alkonyára és a XIX. század hajnalára. Eme századok utolsó, illetve első évei ölelik fel azon korszakot, melyet előzőleg általánosságban politikai és társadalmi oldalról óhajtok megvilágítani, mert célomnak, hogy a magyar viselet történetét eme korban feltüntessem, megfelelő hátteret csak úgy találhatok, ha előzőleg vázolom ama külföldi hatásokat, melyek eme kor viselet-történetére a mai napig is eltörülhetetlen bélyeget nyomtak.

Századonkinti szoros határvonalat húzni a viselettörténet terén nem igen lehet, mert az a divat, mely az előző korban születik, gyakran átterjed a következő század tartamára is. De az idegen hatásokat, melyeket nemzetünkre a szomszédos vagy esetleg távolabbi népek gyakoroltak, mint minden téren és minden korban, úgy a viselet terén is s talán épen eme korban lehet legjobban kimutatni. Amint nyomokat hagyott népünk viselettörténetében előbb a német, olasz, majd a török és lengyel nép érintkezése, ép úgy kimutatható a német közvetítés által eljutott francia hatás is. A XVIII. sz. első felében még a kuruc hatás érvényesül legmagyarosabb formáiban, de már a század második felében kezd tért foglalni a nyugati, francia hatás, mely Bécs közvetítése által jut el hozzánk. De nemcsak eljutott; rövid száműzetés után végleg meg is telepedett nálunk, úgyszólván polgárjogot nyert; olyannyira, hogy jövevény voltát ma talán már csak akkor érezzük, mikor ünnepélyesebb, kivételesebb alkalmakkor előkelőbbjeinket őseink régi öltözetében látjuk, vagy midőn a formákhoz szívósan ragaszkodó tősgyökeres magyar nép körébe tévedünk.

...

Könnyen érthető, hogy a francia-német divatnak eme nagy-arányú fellépése hazánkkal is állandóan éreztette befolyását. 1790 tekinthető a külföldi hatással szemben mintegy fordulópontnak a hazai viselet történetében; dacára azonban az országszerte kitörő lelkesedésnek és nemzeti ellenállásnak, e fordulat nem teremthetett állandó magyar divatot. 1820-25-ig újból hódít a külföld, sőt a II. József halálát követő kor is a legtarkább keveredésben mutatja a magyar és külföldi divatot.

A nagyobb, öntudatosabb visszahatás csak 1825 táján lép föl és tart megszakítás nélkül 60-ig s innen a legnagyobb magyarossággal 67-ig. Ekkor volt talán utolsó igazi feltámadása a nemzeti divatnak; innen kezdve általánossá lesz nálunk is az európai divat a szerepet játszó világban, sőt a polgárság körében is.

Úgylátszik, érezte a nemzet is Toldy mondását, hogy külsőségek jelentéktelenek akkor, ha minden rendén van a nemzet életében. S ezt - úgylátszik - mindenki elmondhatta 1867-ben.