HIRAM és MARIH   Magdalena HODONYI - Ickler   
körbefonta Marih energiapontocskáját és suttogva azt mondta, hogy ahová most menni fognak, oda még az emberi Tulajdonságokat megtestesítő angyaloknak is csak nagyon ritkán van bejárásuk. Ahogy mind feljebb és feljebb értek, belekerültek egy leírhatatlanul tényesen szikrázó, mozgó végtelen színekben pompázó energiahullámba. Olyan gyönyörűségesen szép jelenségeknek lettek tanúi, amik abban lezajlottak óriási kisülések közben, hogy Marih energiapontocskájának igen nagyon bele kellett kapaszkodni a kicsike Szelídség angyalába, különben elveszítették volna egymást a nagy kavarodásban. A kicsike Szelídség angyala egyszerre arra figyelmeztette Mariht, hogy belekerültek a Múzsák és Tudományok lényeinek birodalmába. Ők a legmagasabb lények. Felettük már csak a Négy átlátszó lény létezik, aztán már csak a TEREMTŐ! A Négy lény, akik a Teremtőn kívül a legerősebb energiákkal rendelkeznek, lelkekből, szemekből állnak, s a szeplőtelen tisztaságtól átlátszóak. Feladatuk, hogy születéskor nemcsak az embernek, hanem minden élőlénynek kiosszák az élet megvalósulásához szükséges energiapontocskát, ezenkívül az ösztönt, illetve az értelmet is. Ezen túl ők továbbítják a Teremtő akaratát. Mink is az ő utasításait követjük. Majd azzal folytatta, hogy a Múzsák, a Tudományok angyalainak birodalma egy titokzatos külön világ. Marih érezte, hogy a kicsike Szelídség enyhén megborzong, ahogy ezt kimondja. Nem véletlenül, hiszen ez már a Teremtő világa volt. A Múzsák és a Tudományok lényei szabták meg azt, hogy kiket válasszanak ki halhatatlan, nagy dolgok létrehozására és azok milyen ütemben segítsék elő a fejlődést. Mert sajnos az ember még mindig nem fogja fel, hogy a Teremtő mindent véglegesre teremtett. Az ősember idejében is éppen úgy létezett minden, a földben az ércek, a tudomány és technika, mint a te idődben, vagy ami évezredek múlva fog létezni. Tudnod kell azt is, folytatta, hogy a természet az igazi orvosa mindennek. Annyi leleménnyel tud harcolni teremtményeiért, hogy a legmodernebb emberi orvoslási tudomány még évmilliók múlva sem érhet a nyomába. Tehát a gyógyítás tudománya, vagy bármilyen más tudomány sem jelent mást, mint a Teremtő által létrehozott dolgok megtalálását. Az ember nem tud semmi olyan újat alkotni, ami ne lett volna. Ezért az a feladata, hogy szakaszról-szakaszra fedezze fel a már létezőt. Azt, ami el van rejtve az időben. Gondolj arra, hogy a búvár sem tud új óceánokat, tengereket alkotni, csak a meglévőbe merül bele, s igyekszik megtalálni azt, ami  eddig  rejtve  volt  előtte.  A  gyógyítás  tudománya  is  ilyen.  A  már  meglévőt kell megtalálni, ami fűben, fában már örök időtől fogva benne rejlett, hogy ezzel enyhítsenek a Betegség rettenetes angyala által okozott szenvedésen. Ez az egyedül létező tökély az egész Mindenségben. Igen!, semmilyen tudomány, semmilyen művészet nincs, amit az ember újonnan alkotna, mert minden a kezdettől fogva van. Az előírt idő előtt azonban nem találhatja meg. Hiszen a felfelé törő lépcsőfokokon is csak lépésről-lépésre lehet előre haladni. A Sátán ebbe kontárkodott bele már az első emberpár idején. Mégpedig azzal, hogy az emberi értelembe beleoltotta a sátáni türelmetlenséget. Az édeni nyugalmat, biztonságot változtatta át káoszi türelmetlenségre, amivel elködösült a valóság, így ültethette csak bele azt a vágyat az emberbe, hogy istennek érezze magát. Azt higgye, hogy ő is tud újat alkotni. Nem lett volna szabad a Sátánra hallgatnia, meg kellett volna maradnia az édeni türelemnél, hogy áldozatok nélkül találja meg a már meglévőt. Gondolj Hirosimára. A nukleáris energiák első gyümölcse. Mégis már az elején milyen sok áldozatot követelt a sátáni türelmetlenség miatt, hogy az ember megpróbálta a fejlődés előírt ütemét százasával, ezresével átugorni. Ez nem megy, mivel csak lépésről-lépésre haladhat előre. A türelmetlen ugrálgatás miatt a sátáni szakadékba minden időben számtalan áldozat fog belehullani, értelmetlenül. Ez csak azt támasztja alá, hogy a Teremtő ajándékával, a szabad akarat kegyével az ember nem tud igazán mit kezdeni. Tönkretesz mindent. Saját magát, a Földet, amit pedig csak használatra kapott. A környező bolygókat az űrkutatás előrehaladásával. S ha már majdnem mindent sikerült megsemmisítenie és nem tudja, hogyan tovább, akkor vádlón-követelőn kiáltja: – Hol vagy Isten, hogy engedhetted ezt meg! Ezért az a kívánsága a Tudományok angyalainak, hogy a földnek szüksége van egy egyetemes „világvédelmi” törvényre, ami mentes minden anyagi érdektől, ami később az egész univerzumot is magába foglalja, s ezáltal meg lesz óvva minden. Marih összerezzent, mert a Tudományok egyik angyalának szózata hangzott: – Hogy az ember azért nem tudja egységben meglátni a lényeget, ami az Alfát és az Omegát összeköti, mert hiányzik az az érzékszerve, amivel ezt felfoghatná. Míg beszélt, egyre több gigantikus orgánumú hang csatlakozott hozzá: – Hogy egy gabonaszem annyit nyom súlyban, mint száznyolcvanhétmillió véglény. Vagy pedig,  hogy  végtelen  milliárd  ember  energiapontocskája  annyit  tesz  ki, mint egy
28 29
  «első            ‹előző            28-29   30-31   32-33   34-35   36-37   38-39            következő›            utolsó»