HIRAM és MARIH   Magdalena HODONYI - Ickler   
sok csillagpor lett dobálva, amikből kis ebihalakhoz hasonló száguldó csillagocskák váltak, s olyan apróknak tűntek, hogy Marih elmosolyodott. Ekkor felvilágosította az óriáslény, hogy ezek az ebihalhoz hasonlatos apró újszülött csillagocskák, amiknek szélessége emberi számítás szerint duplája az általad ismert Naprendszernek. A farkuk, amit olyan furcsán csóválgatnak, százhatvan milliárd kilométer. A fejük a földgolyó ezerszerese. Folytatni akarta, de Marih erre rémülten hanyatlott volna le, ha nem tartotta volna meg fényével olyan erősen. Aztán lassan magához térve itt is, ott is rengeteg Fekete Lyukat fedezett fel az előtte vibráló körte alakú univerzumban. Készségesen megint felvilágosította a lény, hogy egy ilyen Fekete Lyuk milliárdszor nehezebb az általad ismert Napnál és mindent magába szív, amit elér. Még a fény sem térhet ki előle. Ez a rengeteg galaxis, melyek mindegyike milliárd és milliárd csillagocskából tevődik össze, építőkövei az egész világűrnek. Majd a távolabb lévő Kocsikerék nevű galaxisra mutatott, minek fénye, amit magából kibocsát, több százmillió évig van úton, amíg eléri a Földet. A neutrinuszokat is a figyelmedbe ajánlom, s az apró Részecskéket, amik az egész univerzumot elöntik, amit más lények dobáltak bele. Ezek akadálytalanul mindenen keresztül tudnak sugározni. A neutrinuszok, de Marih már nem érthette, amit az mondani akart tovább, mivel olyan hangosak lettek a körülöttük levő lények, hogy csak azokat hallotta. Az egyik lény kijelentette: – Dacára testi mivolta ellenére, az ember a tudományok erejével mindezt már megismerhette volna. Sőt uralkodna is bizonyos dolgokon. Ha felfogná a Teremtő akaratát, s nem a gonoszra hallgatna, már tovább tartana. Majd egy másik lény azzal folytatta: – Hogy csak a gondolat képes arra, hogy a pillanat töredéke alatt ott tudjon lenni, ahová képzeli magát. Az ő világukban anyag erre nem képes. Aztán újra az előbbi lényt hallotta, hogy az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy minden vallás egy tőről fakad, mert csak egy Teremtő van, s csak tőle s általa indul ki minden. Az embernek egy tető alá kell hoznia a világ különböző vallásait, mivel nincs alsóbb- vagy felsőbbrendű vallás. Egyik sem kisebb vagy hatalmasabb a másiknál, mivel mind a Teremtő nagyságát méltatja. A sátáni erőszak esetleg elkábíthatja a jelent, de soha a jövőt. Ezért nem lenne szabad az embereknek vallásháborúkkal egymást irtani. Ahogy a Föld Marih előtt tündökölve lebegett, szomorúan fedezte fel, hogy mennyire megváltozott rajta minden. Először nem fogta fel, hogy  miért.  Aztán felfedezte, hogy hiszen azért, mivel nincsenek rajta állatok. Nemcsak a szárazföldről, hanem még az óceánok mélyéről is hiányoznak. Energiapontocskája feljajdult, mert azonnal tudta, hogy ez csakis a saját bűn miatt van. Mivel az emberben a kapzsiság, a hatalom vágya nagyobb lett, mint a lelkiismeret. Hirtelen azon sem csodálkozott volna, ha a Teremtő vette volna el büntetésként. Hiszen az ember a sok-sok évszázad alatt kényére-kedvére nemcsak kínozta, ölte saját anyagi érdekeiért, hanem még kedvtelésből is. Semmikor sem tudta megbecsülni a rábízott életeket. Marih látta, hogy a Tudományok egyik lénye haragtól szikrázva, a föld mélyében felhalmozott hatalmas vulkanikus erőket egy belőle áradó sugárral a pillanat töredéke alatt mozgásba hozza. Azon a helyen megremegett, majd kártyavárként dőlt össze minden, sőt a megnyíló föld torka elnyelte még a romokat is. Felfogta, hogy hatalmas földi katasztrófának a tanúja. Az a lény is szomorú lett erre a látványra. Azonban felvilágosította Mariht, hogyha akarnák a Tudományok lényei, akár egész földrészeket tudnának pillanatok alatt úgy megsemmisíteni, mintha nem is léteztek volna. De nem teszik, mivel ha megfigyelted az óceánok mélyén azokat az óriási repedéseket, ezt az egyikük repesztette azért, hogy a vulkánok fészkei könnyebben tudjanak mozgásba lendülni, ha feltöltődtek, hogy a felgyülemlett lávát könnyebben ki tudják dobni magukból már ott a vizek mélyén, s ne okozzon fent annyi kellemetlenséget, ha kitörnek. Bizony nagyon oda kell figyelnie az embernek mindenféle kísérleteire úgy a víz alatti, mint a földalatti robbantásaira is, nehogy mozgásba hozza ezeket. Tovább akartak volna beszélgetni, de hatalmas, mindent betöltő harsonák szólaltak meg, ami megremegtette még az előttük fénylő, vibráló univerzumot is. A Négy átlátszó lény, akik a Teremtő akaratát hordozták magukban, és egyenként is többmilliárd Omegavillám erejével rendelkeztek, fújták meg. Jelezték, hogy a Teremtő akaratát teszik közzé. A lények szinte egyszerre hagyták abba a kiabálást, fecsegést, néma csend lett! – A földön az ember megint nem fér a bőrébe. A Sátán teljesen hatalmába kaparintotta a gyenge emberi lelkeket. Elérte, hogy emberi erővel pillanatok alatt meg tudja semmisíteni a földön lévő összes lényeket, a rossz Tudomány angyala segítségével. Ezt meg kell akadályozni. A jó Tudományok lényeire nehéz feladat hárul, mivel a legnagyobb gonosz ellen kell felvenni a harcot. A lény most felhívta Marih figyelmét az előttük lebegő  univerzumban  vibráló  Földre,  ahol  láthatta azt a borzalmas infernót, amit a
36 37
  «első            ‹előző            36-37   38-39   40-41   42-43   44-45   46-47            következő›            utolsó»