 |
energiapontocskája csak olyan mélységekig és távolságokig tud valamit felfogni, amilyen mértékben a saját önismeretéig eljutott. Onnan, ahonnan őt visszahozta, ott van a VÉG, az Omegapont. Onnan már nincs visszaút. A földön a te világodban ezt úgy mondják, hogy „meghalt”. Amelyik ember energiapontocskája átjut az alagúton túli világba azok meghaltak, azoknak már nincs visszaút többé. A küszöbénél mindenkinek le kell tennie értelmének gyümölcsét, a tetteit, ami kitörülhetetlenül eggyé van válva lelkükkel. Mert az agy, kezdve az embriókorabeli állapottól, minden időben rögzíti az értelem gyümölcsét, a tetteket. Olyan akár egy videokazetta, amelyről bármikor visszajátszható a rajtalevő film. Óriási tévedésben van az ember, ha azt hiszi, hogy a halál utáni állapotból vissza lehet térni, hogy a halál utáni életbe bepillantást nyerhet, és újra feléledhet! Sajnos ez nem lehetséges, mert aki meghalt, soha nem térhet vissza földi létébe. Még mi sem, az égi lények sem tudunk abba az alagútba belépni, csak a küszöbig jutunk el, ahonnan téged is visszahoztalak, mivel a halál utáni élet már egyedül a Teremtő világa. Ott már csak neki van hatalma. Ezért kell a tudomány erejével az embernek egészen odáig fejlődnie, hogy mindezeket meg tudja érteni. Hiszen még a szeme előtt lezajló természeti jelenségeket sem érti igazán, amiben pedig a Teremtő ABC-je van elrejtve. Az embernek mindazokat még meg kell fejtenie, hogy olvasni tudja azt. Hiram a kicsike Szelídség magyarázata közben értette meg igazán, hogy a fejtetőn lévő érzékszerv, a „koronácska” hiánya okozza, hogy nem tudja az ember a földi létében felfogni a Teremtőt. Hiszen, ha a szem vagy a fül nem volna, akkor nem látnánk, hallanánk. Pedig a szín, a hang létezik, csak mi nem tudnánk érzékelni. A Teremtő akarata az, – folytatta a kicsike Szelídség angyala, hogy az embernek a saját fejlődését magának kell véghezvinnie, éspedig mutációval. A DNS-eiket meg kell változtatnia annyira, hogy kialakítsák a fejük tetején a „korona” érzékszervét azért, hogy kommunikálni tudjanak vele. De ez csak akkor lehetséges, ha ezeket az ismeretlen energiahullámokat mind felfedezik, amelyek itt a mi világunkban mindenhol kavarognak. Mert ahhoz is egészen más energiahullám szükséges, hogy elinduljanak a Világűrbe. A fénynél, vagy még a tachionoknál is nagyobb sebességet kell elérnie a jövő űrhajóinak ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Hogy teljesen feltárulhasson az ember előtt az egész univerzum. Sajnos azonban még a „végtelenség” fogalmát is csak az idő mértékével tudja elképzelni. Pedig az az energiákra értendő. Ez a dimenzió is, amelyben most te
|
 |
vagy, ez is átlépi az emberi képzelet legmesszebbmenő határát is. Pedig az általad ismert univerzumon kívül még végtelen sok, teljesen más energiákkal rendelkező univerzumok is léteznek, amit már láttál is. Azokban a legkisebb energia is erősebb, mint a ti univerzumotokban lévő összes energiák többszöröse. Ezt az ember soha nem fogja tudni még csak elképzelni sem. Az égi lények közül is akad, akik számára szintén nem lehetséges. Közben a kicsike Szelídség angyala elbúcsúzott Hiramtól, mert megérkeztek a Múzsák és a Tudományok birodalma határához, ahová ő nem léphetett be.
Amikor az őt váró fénylénnyel tovább repült Hiram, észlelte, hogy a Tudományok, a Művészetek lényei izgatottan és vitatkozva állják körbe a fényáradatban lebegő univerzumot. Hiram csodálkozott azon, hogy ő is érzékelni tudja izgalmuk okát. Meglepetten fedezte fel, hogy milyen nagy forgalom zajlik le abban. Az egyik galaxistól a másikig, különböző lények közlekedtek. Némelyek hasonlítottak az emberhez, mások teljesen különböztek tőle, és Hiram számára ismeretlen, hosszúkás vagy gömb alakú járműveikkel hol felbukkantak, hol meg eltűntek a különböző távolságokban levő bolygókon, vörös óriásokon. Volt olyan jármű is, amely útja közepén megsemmisülve robbant szét és nem tudta elérni célpontját. Sőt, olyanok is akadtak, amelyeket a lények a belőlük kisugárzó energiahullámmal megsemmisítettek, vagy eltérítettek irányuktól. Aztán azt is észlelte Hiram, hogy sok gömb alakú jármű veszi útját az egyik bolygó felé, de sajnos egyik sem érhette el. Majd egy távoli kékes színű bolygó vonta magára a figyelmét, amin vízhez hasonló óriási foltok csillogtak. Körös-körül hegyek, dombok, és csodálatos gazdagságban pompázó növények voltak, amik majdnem az égig értek. Valamiféle élőlényeket is látott rajta Hiram, mintha számtalan számára ismeretlen állatféle volna. Ezt a bolygót is egy gömb alakú jármű célozta meg. Hiram legnagyobb meglepetésére elérte a bolygót, de nem szállt le rá, hanem egy bizonyos magasságban megállt. Egy kicsiny rakétaszerű alkalmatosság repült ki belőle, amiben emberhez hasonló lények ültek. Leszálláshelyül egy magas hegycsúcsot szemeltek ki. Amikor kiszálltak belőle, akkor a bolygón élő állatszerű lények figyelték az idegeneket. Félhettek tőlük, mert nem mertek hozzájuk közeledni, hanem csak egy bizonyos távolságban lestek, hogy mit
|
 |
