Előszó

Az apám, Dabi Lukács (1909-1992) egy egyszerű, hétköznapi ember volt, aki falun született, majd 13 éves korában felkerült inasnak Budapestre. Előbb lakatosnak, majd villanyszerelőnek tanult, de később a MÁV-hoz került távírásznak. Ekkor elvégezte a polgári iskolát. A II. világháborúban a MÁV felmentette a katonai szolgálat alól. Ha jól tudom, kb. 30-35 évet dolgozott a budapesti Nyugati pályaudvaron, mint raktárnok.

Nagyon szerette - amatőr módon - a matematikát és a fizikát. Egészen a haláláig ilyen tárgyú könyveket olvasott, és sokat gondolkodott a világról. Gondolatait éveken át különálló papírlapokra, füzetekbe írta, majd nem sokkal a halála előtt átnézte a feljegyzéseit és az alábbi formában összegyűjtötte.

Gondolom, hogy érdekes lehet többek számára, hogy egy egyszerű, még csak nem is érettségizett ember mit gondolt a világról.

Dabi István