Bevezető

Jelen kutatás a Nemzeti Felnőttképzési Intézet megbízásából került elvégzésre. A kutatás az e-learning lehetséges szerepét vizsgálja a magyarországi felnőttképzésben. A kutatás egyik fő célkitűzése az alapfogalmak, elméleti kiindulópontok újszerű értelmezésének, részben új modellek és megközelítések bevezetésének igénye, stratégiai szempontból releváns, erős elméleti rendszerező fókuszpontok kimunkálása. A kutatás további feladata reális helyzetértékelés készítése arról, hogy a magyar társadalom egésze - és annak egyes csoportjai - mennyire felkészült az IKT eszközrendszer által biztosított új tanulási és informálódási lehetőségek befogadására, azok kihasználására. A helyzetértékelést és az összefüggések feltárását követően a kutatás további feladata olyan javaslatok megfogalmazása, amelyek alkalmasak lehetnek új fejlesztési programok, hatékonyabb támogatási és ösztönzési intézkedések bevezetésére a felnőttképzés területén. A kutatásnak ebben a fázisában költségszámításokkal alátámasztott hatáselemzést is végeztünk.

Legfontosabb módszertani törekvésünk a kritikus vizsgálódás, hiszen az IKT alapú fejlesztések eredményeinek értékelése során a valós vagy vélt szervezeti és működési hozadékok általában szövevényesen összebogozódnak az eszközgyarapodás irreleváns mutatóival. Ezen a fejlesztési területen az ígéretek és az eddigi hozadék között - legalábbis az oktatás területén - még jelentős különbség van. Az Európai Uniós fejlesztésekre és a hazaiakra egyaránt igaz, hogy az eddig realizálódott hasznok a költségekhez képest elenyészők. Persze, ez egy ilyen új területen részben természetesnek tekinthető. Azonban az is kézenfekvő, hogy a kihívások tudatosítása, a kívánt és egyúttal lehetséges jövő körvonalainak "letapogatása", a rendelkezésünkre álló eszközrendszer valós potenciáljának felmérése jelentősen javíthatja a bevezetésre kerülő fejlesztési programok költség-haszon arányát.

Kutatásunk egyik kulcs komponense az e-learning fogalom eddigi megközelítéseinek elemzése és újraértelmezése, egy strukturált, design-orientációjú, stratégiaalkotás szempontjából releváns munka-definíció kialakítása volt. Vizsgáltuk és értelmeztük továbbá az e-learning viszonyát, helyét az oktatási modernizáció vezérfogalmainak rendszerében - mindenek előtt az egész életre kiterjedő tanulással való kapcsolatát. Előrebocsátjuk, hogy itt nem egy öncélú tudományos fogalomértelmezésről van szó. Az e-learning ma az IKT technológia oktatási, képzési, tanulási és humánerőforrás fejlesztési felhasználásának teljes spektrumát jelenti. Amikor a tananyagfejlesztés gettójába zárjuk, stratégiai jelentősége szorul háttérbe, transzformatív ereje marad kihasználatlanul.

Az is nyilvánvaló volt számunkra, hogy kutatásunk nem csupán olyan értelemben irányul a jövőre, hogy eredményei (remélhetően) fejlesztési programokhoz fognak kiindulási alapul szolgálni. Az a technológia, amelynek az implementációjáról itt szó van, minden megelőzőnél jövőorientáltabb, és nem valószínű, hogy megállna a fejlődésben. A jövő - mivel virtuális tartomány - csak ritkán alakul elképzeléseink szerint. Nagyot tévedhetünk, ha a kreatív jövő már ma prognosztizálhatóan mutatkozó elemeit figyelmen kívül hagyjuk, vagy lineárisan extrapoláljuk mikor valójában exponenciális görbével írható le a változás menete - vagy fordítva. Ezért szükséges volt elemezni, mi az, ami a társadalmi tanulásra illetve ennek eszközrendszerére vonatkozóan a közeljövőben várható. Nagyon sok releváns forrás szól pedagógia paradigmaváltásáról, amely már sokfelé a világban kibontakozó realitás. Az IKT telítettség, az internet penetráció pedig már Magyarországon is a küszöbön áll. Az nem kétséges, hogy középtávon bekövetkezik, csak azt nem tudjuk, terjedése mikor gyorsul fel meredekebb exponenciális görbével leírható módon.

Empirikus kutatásaink, a begyűjtött adatsorok értékelése és másodelemzése megerősítette azt a közismert tényt, hogy Magyarországon az információs társadalom kihívásainak és lehetőségeinek tudatosultsága nem megfelelő mértékű, az új világra való felkészülés lassú, a készenlét és a készültség alacsony szintű. Nem találtunk az eddigiektől jelentősen különböző, a gyors siker reményével kecsegtető beavatkozási pontokat. Sajátos e-learning tudatos nézőpontunk azonban a régi problémák egy részének új megközelítését tette lehetővé, amelyek javaslatainkban is megmutatkoznak.

Kézenfekvő, hogy az adat és információelemzés során a Sulinet program tanulmányozása kellett hogy legyen az egyik fókuszpont, hiszen a magyar közoktatás utóbbi évtizedeinek ez a legnagyobb volumenű rendszerszintű, információs- és kommunikációs technika implementációjára építő modernizációs vállalkozása. Közel egy évtizedes története számos olyan tapasztalatot tesz elérhetővé és értékelhetővé, amelyek alkalmasak és hasznosíthatók lehetnének arra, hogy egy hasonló volumenű információ-technológiai bázisú felnőttképzési modernizációs projekt átgondolt tervezését és eredményes megvalósítását elősegítsék. Általában elmondható azonban a Sulinet programról, hogy eddig a hozzá fűzött reményeket nem volt képes beváltani. A folyamatos sikerpropaganda és az eszközszaporodást leíró impozánsan emelkedő számsorok sem takarhatják el azt a tényt, hogy valós eredménymutatókat tekintve a közoktatás teljesítménye folyamatosan romlik. Mindazonáltal a program néhány elemének módosított átvétele ajánlható, sikertelen vagy csekély hozamú programjai, akciói pedig megmutatják, mit kell elkerülni.

Sokan elfeledkeznek róla, még többen nem tudják, hogy a Sulinet program közvetlen előzményeként volt Magyarországon egy nagy ívű oktatási informatikai fejlesztési program, amely - a Sulinettől eltérően - teljes egészében sikeresnek és példaértékűnek mondható. A Soros Alapítvány programját abban a reményben elemeztük, hogy olyan fejlesztési modellt tudjunk mutatni a felnőttképzés informatikai infrastruktúra implementációjával összekapcsolt pedagógiai modernizációjáért felelős döntéshozóknak, ami jól működött.

Kutatásunk megkezdésekor arra számítottunk, hogy tapasztalataink és felismeréseink birtokában hasznosítható ajánlásokat tudunk megfogalmazni a döntéshozók, szakemberek számára: minták bemutatásával, jövőképek, lehetséges iskolai felnőttképzési e-learning stratégiák és fejlesztési modellek alkotásával ösztönözhetjük a felnőttképzés nagyrendszerén belüli informatikai-stratégiai gondolkodást. Vizsgálatainkat lezárva és eredményeinket összesítve úgy tűnik, hogy ez a feltevésünk igazolódott, és a Zárótanulmányban megfogalmazott javaslataink hasznosak lehetnek a felnőttképzésnek az egész életre kiterjedő tanulás nemzeti programjához igazodó átalakítása során.