Bevezetés

A mai magyar szellemi élet egyik jellemző jelensége, hogy a multszázadeleji egyetemes megújhodásunk nagy alakjai, főként Berzsenyi és Kölcsey, Csokonai és Fazekas, Széchenyi és Vörösmarty egyre jobban közérdeklődésünk kereszttüzébe kerülnek. Mintha csak az örök magyar szellemiség és európai korszerűség manapság újból esedékes szintézisének vívódó lelkű tudatosítói e hajdani útkeresőkben igyekeznének meglátni mai sorskérdéseink megoldásához az útbaigazítást és hitfakasztó önigazolást. És mintha a magyar szellem- és ízléstörténet búvárai is e lázasan vajúdó kor sokrétű életérzésében, magabízó életlendületében, egymásratorlódó irodalmi ízlésrétegződéseiben akarnák megragadni és szemtől-szembe szemlélni a magyar lelkület rejtett titkait, a magyar művészi lelki alkat legbensőbb lényegét és a mindenkori európai szellemi áramlatokkal szemben tanúsított magatartásának beszédes mozzanatait.

Csak természetes, hogy költőink és tudósaink egyre szélesedő, egyre mélyebbre ásó együttes érdeklődése e multszázadi megújhodás hagyományos értékelését érezhetően megmásítja, sőt nem egy helyen gyökeresen át is alakítja. Az az egyoldalú szemlélet, amely e korszak nagyjaiban elsősorban csak a századközépi páratlan magyar kibontakozás útegyengető előfutárait értékelte, immár erősen meghalványult, mivel az egyéni önértékeket felszínre búvárló vizsgálódás sorra kiderítette, hogy e nagy "előfutárok" nemcsak történeti előkészítő szerepükben jelentősek, hanem önmagukban is külön-külön egészek, egy-egy európai szellemi áramlat és irodalmi ízlésirány magyar árnyalatának érdekes és értékes delelői, önértékű kiteljesítői voltak. A történeti kegyeletnél jóval nagyobb megtartó és megelevenítő erőt is biztosít számukra az a felismerés, hogy bennük a magyar polgári-népi rokokó, deákos empire, vagy egyéni romantika egy-egy jellegzetes magyar változatát, betetőzését szemlélhetjük.

Az örök magyarság és korszerű európaiság újból esedékes szintézisének és a hozzá felbúvárlandó tömény magyar lényegnek a kérdése veti felszínre Fazekas Mihály ízlés- és szellemtörténeti szempontok szerint való tanulmányozásának a szükségességét is. A mindig népszerű Lúdas Matyi mai nagy sorskérdéseinkkel kapcsolatban ugyan magában véve is megint szembetűnően időszerűvé vált, de ezúttal költőjében nemcsak a hagyományos egyoldalúsággal elkönyvelt népi szószólót, hanem a költői hagyatéka egészéből kibontakozó tősgyökeresen magyar, de egyben ízig-vérig európai egész embert és egész költőt igyekszünk meglátni és megmutatni.

Fazekas Mihály eleddig ugyanis csaknem kizárólag úgy élt irodalmi közvéleményünkben, mint a Lúdas Matyi hírneves költője és az első rendszeres Magyar Fűvészkönyv egyik tudós szerzője. Vagyis irodalmi köztudatunk, bár legjobb alkotásai alapján, mégis egyoldalúan leginkább a népies-reális ízlésirány egyik előfutárát és a magyarnyelvű tudományosság egyik előkészítőjét méltányolta benne, s még csak futólag is alig vett tudomást arról a kora szellemi áramlatait és ízléstörekvéseit érdekesen tükröző jellegzetes költői egyéniségről, amely hagyatékából a maga igazi teljességében bontakozik elénk. Pedig kisebb költeményei igen érdekes emberi és művészi lelkület titkait zárják magukba, és egészen új megvilágításba helyezik magát a költő főművét is.

...