CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
A DIASZPÓRA AZ IGE MÉRTÉKE ALATT (Pap Géza püspök előszava)
SZÓRVÁNY-E A SZÓRVÁNY?
Szórványban élünk-e, vagy csak bennünk él a szórvány?
BESZÉLGETÉSEK KÖZÖS DOLGAINKRÓL
Kultúrélet a Füzes menti tóvidéken
Kötelességünk kiutat mutatni a megmaradáshoz
Legerősebb alapunk az egyház
Az utolsó, a félbemaradt templom
A háború sem állhat a szolgálat útjába
Mindig Isten kezében voltunk
Egymás terhét hordozzátok!
ARCKÉPEK A VÉGEKRŐL
Jajszó a Mezőségről
Nekem mindig az árnyékos oldal jutott
Kövek és emlékek pásztora
A szórvány volt a mindenem
A somogyomi obsitos
Még szólnak a harangok
Egy udvarház utolsó asszonya
KÜLDJ EL ENGEM!
Megbecsülni a végeket
Az otthonteremtők ünnepe
Cselekedjünk jót mindenekkel
Ímhol vagyok, küldj el engem
ARCOK, SORSOK, BARANGOLÁSOK
Aztán itt ragadtunk
A Mezőség apostola
Pusztakamarási emlékek
Egy este özv. Sütő Andrásnénál
Szívében mindig magyar
Emlékek a Sztrigy menti magyarságról
Az ördög szeme
A Bábolna-hegy lábánál
Az anyaméh gyümölcse jutalom
Megnősült a fiam
Belebarátkoztam a magyarokba
A Kisjézus megszületett
Harinai életkép
Zavaros a Nyárád
Joschka mindig vársz
Nem emlékszem!
Kinek szolgál a bölény?
BUKOVINA, MIT VÉTETTEM?
Jól éltünk a magyarokkal
Telep utca Magyarnemegyén
Bizonnyal feltámadott!
Erőst szerettem a magyarokot
"Jába tapodják le a csángó nemzetséget!"
MAGYAROK HAVASELVÉN
Egy székely legény hajóra szállt
Találkozásom Kálvinnal Havasalföldön
Egy regáti életsors
Ott a haza, ahol a család
Hit vagy anyanyelv?
ELMÚLÁSBAN, DE REMÉNYSÉGBEN
Elég néked az én kegyelmem
"Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani"
Búcsú a Mezőség Mózesétől
Az Úrnál van a kegyelem!
Ti vagytok a világ világossága
Őrállóul adtalak téged!
MEGTARTÓ MÚLT, MEGŐRZŐ EMLÉKEZET
Ne felejtkezzetek el rólunk!
Reményeink megtartó iskolája
Magyar egyház, de milyen nyelven?
Egymást szeressétek!
Úgy Duna-televízíózzunk, hogy megmaradjunk!
Megtartó múlt, megőrző emlékezet
KÖNYVEK ÉS GONDOK
Évfordulós olvasgató szórványmagyarság-kutatáshoz
Egy könyv és ami azután következik
MIT ÉR A SZÓRVÁNY, HA MAGYAR?
Változó értékrendek
Magyarként erdélyi végvárakban
Harc a romániai magyar szélmalmokkal?
Mit ér a szórvány, ha magyar?
Testvérül születni a nyomorúság idejére
HAZATEKINTŐ
Szülőföld-édesanyánk
Szemeid tanítóidra néznek
Hazanéző szoboravatásra
Iskolám rendes feltámadása
Wass Albert - marad!
A REMÉNYSÉG NEM SZÉGYENÍT MEG
Algyógyi Nyilatkozat, avagy mit ér a szórvány, ha magyar?
A szórványsors reménysége
JEGYZETEK
HELYNÉVMUTATÓ
Fülszöveg
Trianon óta többször is nekigyürkőztünk a szórványügynek. Mások mértékadó
véleményét szem előtt tartva, úgy érzem, hogy elég hatástalanul, valahol
mindig elsikkadt ez a kérdés, nem vált igazi ügyévé a magyarságnak.
Egyházunk is megrekedt annál, hogy meghirdette a szórványgondot, a
lelkiismereti elköteleztetést, de az nem tudott igazi közüggyé válni
akkor, amikor talán lehetett volna még többet is tenni...
Természetesen rég működő bomlasztó erők eredőjeként jött létre az, ami most
a szórványokban van. Biztos, hogy nem lehet egyik napról a másikra teljesen
újjászülni ezeket a közösségeket, viszont nem reménytelen eset. Az orvos is
úgy küszködik a betegéért, hogy mindent megtegyen érte... Az életben tartás
az ő feladata. De hát nem csak a végeredmény minősíti ezt a szórványmunkát
sem, hanem a cél, a hit, az eszmény. Az erkölcsi hozzáállásunk a legfontosabb:
mit tett meg az egyház ezekért a közösségekért? Ha szegényebbek is leszünk
a beolvadottakkal, akkor is elmondhatjuk, hogy megtettünk mindent, amit
megtehettünk... Arról nem is beszélve, hogy egy hősies helytállás
tanulságával mi és a testvérként segítő nagyobb gyülekezetek leszünk
gazdagabbak. Ez az az eset, amikor a szegénységünk gazdagsággá válik, és
nem szerezhetünk magunknak semmiképpen felmentést semmilyen reálpolitikai
jellegű meggondolás alapján a szórványmunka elhanyagolására...
Ebben a nagyfokú és sokirányú szórványosodásban kötelességünk kiutat
mutatni a megmaradáshoz. Önazonosságukban, nemzeti, szellemi, hitbéli
mivoltukban megtartani a szétszórtságban élőket...
Tőkés László