Fülszöveg

Természetes kiválasztódás útján napfényre került tehetségek? Becsületes, de kis képességű; tanult, de emberekkel bánni nem tudó vagy jellemhibás vezetők, akik között szélhámosok és diktátorok is vannak? Egyszer a tagokkal, sőt a városi munkások ellátásával is törődő grállovagok, máskor meg a családjuktól is elszakadt, márkás kocsikon furikázó földesurak? Pünkösti Árpád meggyőzően okadatolt, ténygazdag, merész gondolati ívelésű könyve a téeszelnökökről szól, az 1948-1988 között eltelt negyven esztendő "kiválasztottjairól", akik hol alulról, hol felülről kapták a megbízatást, ennélfogva kiszámíthatatlanul zúdultak nyakukba az elismerések és a dörgedelmek is.

Csupán egy megkülönböztetett társadalmi csoport bemutatására vállalkozna a könyv? Szó sincs róla. A bérezési eljárás megújításáért, a munkaegységrendszer megszüntetéséért, az önálló gépvásárlás jogáért, a melléküzemágakban megvalósuló "kiegészítő tevékenységért" folytatott küzdelmek messze túlmutatnak önmagukon. Szintúgy azok a fejezetek is, amelyek a személyi összefonódásokat, a "vadásztársaságok" megkülönböztető szerepét, a kontraszelekciót segítő, a tudást, szakmai tapasztalatot, helyismeretet háttérbe szorító "karriertaktika" kialakulását tűzik tollhegyre. Nem utolsósorban pedig azoknak a nyugtalan szellemű téeszelnököknek a kálváriáját, akiket a gazdasági reform 1973-as kisiklatása után fogtak perbe és ítéltek el olyan "bűnökért", amelyekért ma már - mint "vállalkozó típusú" emberek - korunk hőseinek számítanának.

Pünkösti Árpád szociográfiája igen jelentős szellemi teljesítmény s egyben érdekfeszítő olvasmány: reprezentatív keresztmetszetet ad a mezőgazdaságról, a hazai demokratizálódás kísérleti műhelyéről, s így pótolhatatlan tanúsággal szolgál az elmúlt négy évtized egész magyar társadalomtörténetéről is.