Bevezetés

A most dúló második világháború igazolja, milyen döntő fontosságú a nyersanyagok birtoklása a nemzetek életében. A norvég és svéd vasérc, a román olaj, a hollandindiai kaucsuk véres versengés tárgya volt a közelmúltban, most pedig a kaukázusi olajért és az ukrán síkság nyersanyag gazdagságáért méri össze gigászi erejét már második éve a világ két leghatalmasabb hadserege: a német és az orosz.

Nem kevésbbé fontos nyersanyag a szén is, nélküle háborút viselni és ipart folytatni nem lehet. A vas és acél, a közlekedés, a hajtóanyagok, a vegyiipar mind-mind sok szenet fogyaszt és nem túlzás, ha a szén döntő fontosságáról beszélünk az országok gazdasági életében különösen háború idején.

Hazánk sohasem tartozott a szénben gazdag országok közé, a trianoni országcsonkítás után pedig többek között legnagyobb szénmedencénket, a Zsilvölgyét is elvesztettük, így a forradalom zűrzavarai után az újjáépítés megindultával az előtt a feladat előtt állott a magyar szénbányászat, hogy a megmaradt szénbányákból lássa el kellő mennyiségű szénnel az országot, miután a behozatal valutáris okokból alaposan megcsökkent és a gáz-szén importra korlátozódott. E feladat megoldásának nagy felkészültséggel fogtak neki a bányák, üzemeiket bővítették, gépesítették, termelésüket fokozták, úgyhogy a kegyetlen békeparancsot követő második évben már 70 millió q szenet tudtak termelni.

A közbejött valutáris viszonyok miatt gazdasági életünk a mélypontra zuhant, ami a bányák fejlesztését is megakasztotta. E nyomasztó korszak a 30-as évek közepéig tartott, akkor ismét mutatkozni kezdtek a javulás jelei, a termelés 1938-ban 90 milliót, 1939-ben 100 milliót ért el. Így elmondhatjuk, hogy a szénbányászat megtette kötelességét és mindent elkövetett, hogy a gyáripart az újjáépítés küzdelmes éveiben a szükséges energiával ellássa.

Ebben a munkában a nógrádi medence is derekasan kivette részét, épp azért, mikor elérkeztünk az e vidéken működő legnagyobb vállalat, a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. fennállásának háromnegyed százados fordulójához, nem vélünk felesleges munkát végezni, ha a medence és vele a vállalat küzdelmes történetét, jelen helyzetét és jövőbeni kilátásait behatóbban tárgyaljuk és közreadjuk.