Utószó

A 2008-as évben különféle okokból elhatároztam, hogy nem foglalkozok többé lírai művekkel. Prózai, egyszerűbb alkotások felé fordultam. A reflekciók inspirációja nélkül nem is nagyon volt kedvem újra versíráshoz fogni, de néhány kedves ismerősöm megkért, hogy próbáljak meg nekifutni még egyszer a dolognak. Így hát összeszedtem magam, hogy elkészítsem ezt az apró, szerény verseskötetecskét. A kötet messze nem olyan egységes, mint az eddigiek, ámbár a maga ingadozásaival és összetettségével reprezentálja megfelelően életem azon korszakát, melyben ezek a versek íródtak.

A képeket Molnár Ildikó készítette, pasztellel. Nem értek a vizuális művészetekhez, de véleményem szerint kiválóan illenek a versekbe szőtt többrétegű interpretációs stílushoz. Ezúton szeretném neki megköszönni a munkáját.

Végezetül az olvasóimtól szeretném kérni, hogy ha véletlen lehangolta őket a kötetecske néhány borongósabb verse, vegyék a fáradtságot és csavarjanak egyet gondolatviláguk kaleidoszkópján, hogy új színekkel és új fényben tekinthessenek majdan ismét alkotásaimra.

NAGY ATTILA