ELŐSZÓ

...

A "Magyar Ujságnak" f. é. aprilis 7-kei számában a következő tételeken kezdődik a vezérczikk:

"Az osztrák kormánynak hő vágya - a közösügyi tervezet elfogadása, teljesűlt.

"A fegyveres capitulatió Világosnál nem volt elég Austria megmentésére. Mi nem hiszszük, hogy evégre a magyar nemzet közjogi capitulatiója is mellőzhetlen kellék volna....."

A világosi fegyverletételnek a közösügyi tervezet elfogadásával tett ezen összehasonlításából kiviláglik a "Magyar Ujságnak" abbeli szándoka, hogy a közösügyi tervezet felől mind azok közt, a kik azt önállón megitélni nem bírják, a lehető legkedvezőtlenebb nézet terjedezzen országszerte.

Ezen törekvését a "Magyar Ujságnak," a mennyire tőlem telik, megnehezítendő - közlök alább több rendbeli levelet, melyeknek még eddig nem akadt gazdája, s a melyeknek genesise röviden imez:

1862-ben a véletlen beavatott a világosi fegyverletételt oly kiméletlenűl elitélő magyar emigratiónak e tárgyban való tulajdonképeni eszejárásába.

Ebből természetesen hosszabb, s a dolgot minden oldalról megvilágító, élőszóbeli vita keletkezett ismételten. Előttem pedig érdekesnek látszék, valahányszor végét érte egy-egy vádpontnak megvitatása - összeállítani barátságos levél alakjában a mindkét részről fölmerűlt érveket vagy egyéb sincerizálásokat.

Ötödfél éve már, hogy megirvák e levelek. De miután azon gyötrelmes lelki vajudáson, mely véglemondásomhoz vezetett, akkor is már túl valék: innen van, hogy én e levelek hangulatában kivetőt ma sem találok. De ha ilyenre netalán a kegyes olvasó akadna mégis: nézze el, kérem.

Nem bántani, szándékom, - hanem felvilágosítani, legfölebb is inteni, ott, a hol ezt tenni, hazafi kötelesség.

Irtam Viktringben, Klagenfurt mellett,
1867. aprilis 29-én.
Görgei Arthur.