TARTALOM

ELŐSZÓ

VISSZHANG
HA BEKOPOGNAK AZ AJTÓN
MADÁRKÁM, GYERE IDE

Ezekhez a színmű fordításaimhoz, sajnos, két tragikus haláleset tartozik.

Raimundas Samulevičius tehetséges és sikeresnek induló litván drámaíró (1937-ben született) 1981-ben tragikus körülmények között vesztette életét. Kaunasból az egyik barátja - egy rendőrtiszt fia - vitte Vilniusba. A barátja lakásában voltak, amikor az az apja szolgálati pisztolyát nézte, ami véletlenül elsült, és a golyó Raimundast a szemén találta. A drámaíró azonnal meghalt.

Személyes ismerősöm, sőt jó barátom volt. Lengyelországban a Gdański Rádió mutatta be fordításomban az egyik hangjátékát, és a krakkói "Życie Literackie" c. irodalmi hetilap közölte, szintén az én fordításomban, az egyik elbeszélését.

Ezeket a színműveket lefordításuk után átadtam Elbert Jánosnak, akinek valamilyen terve volt vele, azonban a terv megvalósítására már nem került sor, mert Elbert János 1983-ban titokzatos körülmények között a Balatonba fulladt.

A színdarabok ezután a többi fordításaim, írásaim között hevertek.

A műveket magától a szerzőtől kaptam még kéziratban, és az első nyomtatott példányban.

Dabi István

/1969/

Algis
Vytas
Milda
Erich
Stepas
Gėlė
Fiú (Algis)
Ramunė
Muzsikus
Vetra
Őr
Albe
Povilas

MILDA
Ó, micsoda hókupacok!

ALGIS
Vytas, vegyük a karunkra!

VYTAS
Én már tíz éve cipelem. Ha akarod, vidd te magad!

MILDA
Szégyentelen! Mindenekelőtt még soká lesz tíz év!

ALGIS
Gyere, Milda, a karomba! (Át akarja ölelni.)

MILDA
(Nevetve kiszabadítja magát.) Még leejtesz.

VYTAS
Nem vagy üvegből, össze nem törsz!

MILDA
Jaj, siessetek! Behavaztam a cipőmet! (Nevetve eltűnnek. Sötét.)

ALGIS
(Meglátja az asztalokat.) Jó kis hely! Innen mindent lehet látni. Te hová ülsz?

MILDA
Mindegy. Talán ide. Kivel állt le beszélgetni Vytas?

ALGIS
Avyželėvel. Iszákos egy személy! Kikunyerál pár rubelt...

MILDA
Nekem mindjárt nem tetszett.

ALGIS
Vytas intézetében dolgozott. Nemrég dobták ki. (Milda és Algis helyet foglal.)

MILDA
De mégis, hol hagytad Vandát?

ALGIS
Szép lány volt Vanda - lengyel királylány.

MILDA
Késik?

ALGIS
(nevet) nem jön el.

MILDA
Miért? (Algis nevet.) Min nevetsz?

ALGIS
Csupán azért, mert vidám vagyok.

MILDA
Miért?

ALGIS
Mert nem jön el.

MILDA
De akkor hol van?

ALGIS
Eltűnt. (Nevet.)

MILDA
De tényleg!

ALGIS
Nem tud eljönni. A kolléganője beteg. Vanda helyettesíti. Tudod, nagylelkű.

MILDA
Szegényke! Együtt érzek vele. Szilveszter éjjelén ügyeletes, amikor az egész világ mulat...

ALGIS
Kikombinál magának egy kis szeszt... Tesz hozzá kevéske citromot... és illően kiünnepli magát.

MILDA
Nem irigylem. (Szünet.) No, fecsegő egy ember a kedvesem. Most sem egyhamar jön ide.

ALGIS
A harmadik személy nem mindig kívánatos.

MILDA
De közületek ki a harmadik?

ALGIS
(nevet) Ma le akarom itatni.

MILDA
Miért? (Algis nevet.) Miért? (Algis megint nevet.) Miért ilyen ravasz a szemed?

ALGIS
Csak most veszed észre?

MILDA
Most is, korábban is.

ALGIS
Azt mondják, hogy a nők jó megfigyelők. Iszol konyakot?

MILDA
Várjuk meg Vytast!

ALGIS
Sokáig kell várni. Az a részeges jajgat, sopánkodik, míg Vytas könnyes szemmel nem ad neki egy ötöst...

MILDA
Egy fillérje sincs.

ALGIS
Hála istennek. Undorító egy alak! Én ilyenekkel szóba sem állok. A pokolba kívánom az ilyen vörös orrúakat. De Vytas... (konyakot tölt.) No, megnedvesítjük az ajkunkat?

MILDA
Talán felmelegszem...

ALGIS
Egészségedre!

MILDA
Lehet az enyémre is. (Isznak.)

ALGIS
No. Ez alkalommal le fogom itatni Vytast... Te majd beviszed a szobába, lefekteted az ágyikóba, mi pedig autózni fogunk...

MILDA
Micsoda? Micsoda?!

ALGIS
Elmegyünk... messze a városon túlra, valahová a tó mellé... No, mit szólsz hozzá? (Milda hallgat.) Hallgatsz, tehát beleegyezel?

MILDA
(Nevet.) És megfürdünk a tóban?

ALGIS
Milyen tóban?

MILDA
Amelyikhez elmegyünk.

ALGIS
Persze! Vágunk egy léket, és megmártózunk a vízben.

MILDA
És ha elkap a forgalmi rendőr?

ALGIS
A forgalmi rendőr? A tóban?

MILDA
De hogyan hajtasz ki a városból?

ALGIS
Szilveszter van... össznépi banzáj. A forgalmi rendőrök is a népet alkotják.

MILDA
Nézd csak, hogy néznek ki! (A terem mélyébe mutat.)

ALGIS
Huligánok!

MILDA
És az a pipa! Micsoda pipa! Te miért nem szerzel magadnak egy olyat?

ALGIS
Nem ment még el az eszem!

MILDA
Úgy látszik, szomszédaink lesznek... (Bejön Erich, Stepas, Ramunė, Gėlė)

STEPAS
Barátaim, foglaljatok helyet!

RAMUNĖ
Oh, milyen szép itt! (Gėlė elmosolyodik.)

ERICH
Setzen Sie sich!

RAMUNĖ
Danke, danke mister Erich!

MILDA
Affekta majmok!

ALGIS
Fekete harisnyában!

MILDA
Elhallgathatnál! Az enyém is fekete.

ALGIS
(Megnézi.) Aha, Amerikából!

MILDA
Pagėgiaiból. Nagyanyám kötötte.

STEPAS
No, mivel kezdjük, barátaim!

GĖLĖ
Csak ne a Klein-féle nyelvtanról folytatandó vitával!

RAMUNĖ
Isten ments! Ki nem állhatom a nyelvtant.

STEPAS
Akkor piros kaviárral.

ERICH
Nein, nein, Stefan, én táncolni akarok.

GĖLĖ
Litván twistet!

ERICH
Ki táncol velem?

RAMUNĖ
Jól táncol?

ERICH
Berlinben végeztem a táncakadémiát.

RAMUNĖ
Ola la!

ERICH
Mindjárt levizsgáztatom. (Erich és Ramunė elmegy.)

GĖLĖ
Ki ez?

STEPAS
Mune.

GĖLĖ
(Nevet.) Mune! Ez is név?

STEPAS
Ramune - Mune.

GĖLĖ
És tovább?

STEPAS
Ez talán kevés?

GĖLĖ
Hol dolgozik?

STEPAS
Nem tudom. Talán a "Linai"-ban. Azt mondta, hogy Mune, csupán ennyit. Talán tényleg nem fontos...

GĖLĖ
Ivott már egy kicsit.

STEPAS
Szilveszter van!

GĖLĖ
Te még kölyök vagy!

STEPAS
Örök fiatal, sokat ígérő... Hála Istennek, nem öregszem meg egyhamar.

GĖLĖ
Huszonnyolc éves, Stefan... (Nevet.)

STEPAS
Stefan...(nevet) Nagyon kedves gyerek.

GĖLĖ
De szükségtelenül hoztad el ide.

STEPAS
Először is kérdezd meg, hogy ki kit hozott.

GĖLĖ
Te!

STEPAS
Mindez nem olyan egyszerű, ahogyan neked tűnik.

GĖLĖ
Érdekes!

STEPAS
Látod, nem tudtam, hogy egy kis bortól ennyire megszédül az ember.

GĖLĖ
Micsoda?

STEPAS
Ott csak bor volt meg keksz. Az irodalomról, a művészetről fecsegtünk. Megittunk egy-egy kis pohárral, bekaptunk pár falatot. Ramunė mellettem ült. Találkozott a tekintetünk. Hát, megtetszett nekem... Amikor kimentem, találkoztam vele a folyosón. Tudtam, taxit nem kapok, a trolimegállót nem volt kedvem megkeresni. Azt javasolta, hogy elkísér.

GĖLĖ
Miután megkérted?

STEPAS
Talán... és ez olyan fontos?

GĖLĖ
Jogilag igen.

STEPAS
(Kezet csókol a nőnek.) Hallgasd tovább... Kisiettünk a térre. Szürkés, hideg a levegő. Reszketett és hozzám simult. Én átöleltem... No, ne nevess... Minden hátsó gondolat nélkül.

GĖLĖ
(nevet) Csak úgy testvérileg?

STEPAS
Becsületszóra, testvérileg! És aztán... egyszóval... (Gúnyos mosollyal.) Tél van, a fákon nincs levél, a csillagok távoliak és hidegek. Mi teljesen egyedül vagyunk... Egyszóval meghívott magához.

GĖLĖ
És te?

STEPAS
Akkor én meghívtam őt ide.

GĖLĖ
Nem volt rá szükség.

STEPAS
El kellett volna mennem hozzá?

GĖLĖ
Téged itt mindenki ismer...

STEPAS
A kávéházban évente háromszor ha megfordulok. Vagy még kevesebbszer.

GĖLĖ
Annál rosszabb. Ha mindennap látnának, hozzászoknának, és nem tűnnél fel.

STEPAS
Nem esik le a korona a fejemről.

GĖLĖ
Nem szeretnéd, ha pletykálnának rólad...

STEPAS
A pletykáktól úgysem védheti meg magát az ember.

GĖLĖ
Jól táncol.

STEPAS
Erich is. Azt hittem, hogy csak a saját táncaikat tudja.

GĖLĖ
Irigyled? (Stepas nevet.) Iratkozz be tanfolyamra!

STEPAS
Szakácstanfolyamra?

GĖLĖ
Tánctanfolyamra! Szenzáció lenne. A Kultúrpark szervezte tánciskolát látogatja a mi városunk ifjú írója, S. Valiunas is. (Nevet.) Akarod? A vasárnapi számban megírom.

STEPAS
Köszönöm. (Megcsókolja a nő kezét.)

GĖLĖ
(Nevet) De hiszen tényleg részeg vagy! Pedig azt gondoltam, hogy csak megjátszod magad.

STEPAS
Várj egy kicsit, azonnal kijózanodom...

MILDA
Talán ide kellene vezetni.

ALGIS
Majd maga idejön. Máskor tudni fogja, hogy nem érdemes iszákosokkal leülni egy asztalhoz. No, a másik lábra! (Milda lábára pillant, és konyakot tölt.)

MILDA
Ne légy malac!

ALGIS
Több disznóhús lesz ebben az ötéves tervben! Proszit!

MILDA
Mégis elszaladok megkeresni. (Iszik.)

STEPAS
Nézz csak a szomszédainkra! Ne olyan feltűnően!

GĖLĖ
Nem tudok lopva nézni.

STEPAS
Nézz úgy. Mint egy nyomozó. Ne pedig úgy, mint az ügyész! Mintha másvalamit figyelnél... a belső berendezést, a mennyezetet, a mozaikot! (Nevet)

GĖLĖ
Nem házaspár.

STEPAS
Szerelmesek?

GĖLĖ
Talán...

STEPAS
Korábban a szeretőket kihívták párbajra. Most névtelen leveleket írnak ellenük... Iszol?

GĖLĖ
Nem.

STEPAS
Miért?

GĖLĖ
Megvárom, amíg teljesen ki nem józanodsz...

STEPAS
Ez büntetés?

GĖLĖ
Az.

STEPAS
Miért?

GĖLĖ
Mune-Ramunėért.

STEPAS
Mennyire féltékenyek vagytok ti, mindannyian!

GĖLĖ
Nem azért. Én egyszerűen nem szeretem az át nem gondolt tetteket.

STEPAS
Mi rossz van abban, hogy elhoztam ezt a kis virágszálat?

GĖLĖ
Nem tudom. Azt nem tudom, hogy mi rossz van benne, de nem kellett volna.

STEPAS
Meglesz a témád egy cikkhez. Erkölcsi kérdések. (Nevet.) De Ramunė egy szegény kislány. Sajnálom. Becsületszavamra! Tél, hideg, távoli csillagok, magány... ezek a szavak, mint a pelyva, de valahol... valahol tényleg valamilyen szomorúság rejlik benne... egyedül él. Az apjára nem emlékszik. A háborúban esett el. Az anyja meghalt... boldogtalan szerelem. Mint kutya követte... elutazott Kazahsztánba... de az a fiú mégis dobta.

GĖLĖ
Így mesélte?

STEPAS
Nem, de így volt!

GĖLĖ
Honnan tudod?

STEPAS
Fantáziálok. (Elneveti magát.)

GĖLĖ
Nagy kölyök.

STEPAS
Az Újévet várva bolondozni is lehet. Iszunk?

GĖLĖ
Amikor visszajönnek a mieink.

STEPAS
Arra várhatsz. Remarque elrabolja a lányomat...

GĖLĖ
Tudod, ő... emlékszem... ő...

STEPAS
Ki az az ő?

GĖLĖ
A szomszédunk...

STEPAS
Ja! Mégis csak egy unszimpatikus pofa!

GĖLĖ
A Gaisai főmérnöke.

STEPAS
Érzem: öreg, és pénzes.

GĖLĖ
Kaptunk egy levelet...

STEPAS
Mit mondtam?

GĖLĖ
Úgy néz ki, hogy erkölcsi arcát régóta nem mossa. Tőlünk valaki ellenőrizte.

STEPAS
No, és hogy volt?

GĖLĖ
Igazában nem is emlékszem, hogy hogyan is végződött a dolog. A tekintete valahogyan ravasz. Jóllakott és elégedett.

STEPAS
Többé-kevésbé mindenki szeme ravasz.

GĖLĖ
Csak nem a tied.

STEPAS
Ez azt jelenti, hogy képes vagyok elrejteni a ravaszságomat.

GĖLĖ
A te szemed jó, jóságos... mint egy angyalé... (Elneveti magát.)

STEPAS
Patás angyalé?

GĖLĖ
Hiszen te szeretsz engem... (Nevet.)

STEPAS
(Zavartan) Őszintén szólva - talán... no, nem tagadom... de te honnan tudod?

GĖLĖ
(Nevet) A szemedből.

MILDA
Nekem tetszik az a gyerek.

ALGIS
A szomszédunk?

MILDA
Aha...

ALGIS
Tipikus divatmajom! Tudod az olyanokat, mint ő, egyenesen a fekete kocsiba és a rendőrségre!

MILDA
Miért?

ALGIS
Még kérded? Miért? Ha ilyen majom, semmi jót ne várj tőle. Vágd le a loboncát, vedd el pipáját!

MILDA
És tíz nap múlva? (Nevet.)

ALGIS
Nem bírná ki.

MILDA
Jó, hogy te nem vagy ügyész.

ALGIS
(Nevet) Nos, a trigonometriára! (Konyakot tölt.)

MILDA
Várj! Vytas! Végre!

ALGIS
Még ki is pirult. Szegény!

VYTAS
Üdvözletem!

STEPAS
Ah, jó estét! Honnan került ide?

VYTAS
És maga? (Mindketten elnevetik magukat.)

STEPAS
Mikor utazik Dániába?

VYTAS
Még nem tudni. A konferenciát elhalasztották. Ezenkívül akadt még pár más jelölt is...

STEPAS
Hol ül?

VYTAS
Annál az asztalnál.

STEPAS
Akkor szomszédok leszünk.

VYTAS
Úgy látszik. Később majd még beszélgetünk...

STEPAS
Feltétlenül. (Vytas odamegy a saját társaságához.)

GĖLĖ
Miért nem mutattál be neki?

STEPAS
Féltem, hogy még megtetszik neked.

GĖLĖ
Kicsoda ő?

STEPAS
Tanár.

GĖLĖ
Mit tanít?

STEPAS
Isten tudja. Valamit a fákról, az erdőkről... (nevet) A könyvébe ezt írta nekem: "Hogy tudd, mennyi tölgyfa nő Litvániában."

GĖLĖ
És tudod?

STEPAS
Nem. (nevet)

GĖLĖ
Nagyon szimpatikus bácsi.

MILDA
Mi pedig csak várunk, várunk...

VYTAS
De sikerült már nélkülem is innotok.

MILDA
Már el akartam menni, hogy megkeresselek.

ALGIS
Mondtuk, hogy meg kell menteni a férjét.

MILDA
Kit köszöntöttél itt?

VYTAS
Kit? Itt annyi az ismerősöm...

MILDA
Ezt itt ni!

VYTAS
Ja. Az Valiunas. Stepas Valiunas.

ALGIS
Micsoda Valiunas?

VYTAS
Író.

MILDA
Ja, az, akiről beszéltél?

VYTAS
Aha.

MILDA
Nem ismertem meg. A fényképen másképpen néz ki.

VYTAS
Tudod, a fényképek...

ALGIS
Én meg azt gondoltam, hogy egy divatmajom. Honnan ismeritek egymást?

VYTAS
Tavaly nyáron, amikor Palangába mentem, az úton beszédbe elegyedtünk. Így ismerkedtünk meg.

ALGIS
Mégiscsak egy ingyenélő.

VYTAS
Kicsoda?

ALGIS
Az a te Valiunasod. Kigondol mindenféle ostobaságot vagy meghallgat másokat. Ilyenekkel még beszélni is félelmetes dolog. Fecsegj neki, ő pedig téged, egy-kettő, bevesz a regényébe. Aztán mindenki elolvassa, és nevetni fognak...

VYTAS
Nem ír regényeket. Csak elbeszéléseket. Nem olvastál?

ALGIS
Klasszikusokat olvasni sincs időm, és annyi kis írócska termett most egyszerre... Emlékszel, Vytas, Mažaika - (Mildához) - az irodalomtanárunk - azt szokta volt mondogatni: ne olvassatok jó könyveket, csak a legjobbakat olvassátok el!

VYTAS
(Nevet) Ez tehát azt jelenti, hogy te csak a legjobbakat... láttam az íróasztalodon a "Sporthorgász"-t... igazi klasszikus! (Mindenki nevet, a legjobban Algis.)

ALGIS
Igaz, azzal is dicsekedj el, hogy hány rubelt csalt ki tőled Avyželė!

VYTAS
Egyet sem kért.

ALGIS
Csodálkozom.

VYTAS
És tőled?

ALGIS
Éntőlem? Csak egy fityiszt kapna. Én részegesekkel nem foglalkozom.

VYTAS
Ő egyáltalán nem részeges!

ALGIS
Nemegyszer én magam is láttam! A sörözőben az orrával nemegyszer a földet szántja.

VYTAS
Ha iszik is, nem munkaidőben. De most nem teheti... a felesége beteg, a lánya még kicsi. Nehéz a sorsa.

ALGIS
(Mildához) Nem megmondtam? Meghatja Vytast, elködösíti...

VYTAS
Tudod, szeretnék most neked odavágni egy olyan szót...

ALGIS
Ha Milda megengedi...

VYTAS
Lesz még rá időm, hogy megmondjam, amikor ő nem hallja. Te nem ismered ezt az embert.

ALGIS
Nem is kívánom megismerni.

VYTAS
Akkor minek beszélsz itt össze-vissza? Valaha verseket írt...

ALGIS
Én is írtam... a gimnáziumban.

VYTAS
Kiadott egy verses drámát "A lángok királya" címen.

MILDA
Valóban?

ALGIS
Nagy dolog! A barátok összedobtak száz litet és kinyomtatta.

VYTAS
Hallgass, öregem! Liudas Gira elolvasta és megdicsérte. Gira akkor színházigazgató volt. Azt is megígérte, hogy bemutatja.

ALGIS
És te ismerted Liudas Girát?

VYTAS
Nem.

ALGIS
Akkor honnan tudod, hogy megdicsérte? (Szünet.)

VYTAS
(Az ujjaival dobol az asztallapon.) Érted, hogy mit jelent egy ilyen embernek elveszíteni az állását?

ALGIS
Nem érdekel.

VYTAS
Most tényleg be fog rúgni.

ALGIS
Váljék az egészségére!

VYTAS
A helyén meg Jankunaitė ül, a rektor rokona.

ALGIS
Vytuk, ne hallgass a szóbeszédre! Igyunk, barátaim!

VYTAS
Ez nem szóbeszéd, ez az igazság.

ALGIS
Ne légy szentebb a pápánál!

VYTAS
Holnap bemegyek a rektorhoz.

ALGIS
Holnap részeg leszel.

VYTAS
Akkor holnapután. Elmegyek a rektorhoz, és megmondom neki, hogy ezt nem teheti, Makuliusnak is megmondom.

ALGIS
Ha kevesebbet oktatgatsz, nyugodtabban élhetsz.

VYTAS
Képzeld el, milyen aljas az a Makulius! Az intézet felelős titkárt keresett, felvették volna. Avyželė papírjai tiszták. Mitőlünk saját kérésére lépett ki, de Makulius valahonnan tudomást szerezve erről, eltanácsolta. Azt kezdte híresztelni, hogy részeges, nem kötelességtudó...

ALGIS
No és ők?

VYTAS
Természetesen visszautasították.

ALGIS
És jól tették.

VYTAS
Tudod, te úgy beszélsz, mint... (Tölt magának egy nagy pohár pálinkát és kiissza.)

MILDA
Vytas!

VYTAS
Amikor az ember ilyen disznóságokat lát, a sárga földig le akarja inni magát.

MILDA
Mit veszel mindent a szívedre? No, és kicsoda neked ez az Avyželė? A testvéred? A rokonod?

VYTAS
Nem, de így nem szabad eljárni!

ALGIS
Ne verd bele az orrodat mások dolgába!

VYTAS
Hallgass! Ne lásd? Ne hallgasd meg?

ALGIS
Ha kell, csukd be a szemed! Az egészségesebb dolog.

VYTAS
Becsületszóra! Itt mindenki hallja... Becsületszóra, holnap bemegyek...

ALGIS
Holnapután.

VYTAS
Holnapután... a rektorhoz!

MILDA
Magyarázd el végre, hogy mi történt!

VYTAS
Avyželė a nagypéldányszámú kiadványok részlegében dolgozott felelős szerkesztőként. No és egy lánynak, a rektor rokonának, szüksége lett egy helyre... a munkaviszony megkezdéséhez vagy isten tudja mihez... A lány csak most került ki az iskolapadból. Sem Á-t, sem B-t nem tud. Az iskolában faliújságot szerkesztett. (Dühösen felnevet.) És elkezdődött! Avyželė mindjárt bűnbak lett. Bármit is tesz, sohasem jó. Nem tudta ezt elviselni: "Akár el is mehetek." Pont ez kellett nekik! "Írd meg a felmondásodat!" Meg is írta. Később megbánta, de akkor már túl késő volt...

MILDA
De, Vytas... én azt gondoltam, hogy ez téged érint. Egy Avyželėért? Hadd járjon ő maga a saját ügyében!

VYTAS
Kikiáltották alkoholistának. Nem törődik magával.

MILDA
Ne fájjon miatta a fejed! Szilveszter van, Vytas! Pár óra múlva boldogabb új év köszönt be. Gyerünk táncolni!

VYTAS
Menj ővele, ha annyira akarsz!

MILDA
Ah, találkozott egy undok alakkal, és elrontja a hangulatot. Becsületszóra, már én is kezdem őt gyűlölni... ezt az Avyželėt.

VYTAS
Menjetek inkább táncolni... (Tölt magának pálinkát.) Nektek talán konyakot, hiszen ti urak vagytok! (Konyakot tölt.) Az egészségetekre, a tietekre, akik mindennel meg vagytok elégedve! Boldog emberek vagytok ti. (Iszik.)

MILDA
Egyél valamit, Vytas! És ne légy olyan szeszélyes!

ALGIS
(Felemeli a poharát.) Én - becsületszóra! - elégedett vagyok. Mindennel! Mi lehet gyönyörűbb az életnél? Semmi! Tudod, gyakran elgondolkodom, és képtelen vagyok megérteni... a lakásod olyan, mint egy szentély, van egy Moszkvicsod, minden évben külföldre utazol, kiadsz egy-egy könyvet. Az életed jól megy, de te állandóan elégedetlen, boldogtalan vagy.

VYTAS
Ezért te mindig boldog vagy.

ALGIS
Igen. Boldog vagyok. Mindig. Te pedig egy morgó medve vagy. Mi hiányzik neked, Vytas? Micsoda?

VYTAS
Ha a Földön szinte mindenki jóllakott és boldog lesz, és csak egyetlen egy ember éhes és boldogtalan, akkor is nyugtalankodni kell miatta. Érted te ezt? Érted, fiacskám? Az ember egyetlen, megismételhetetlen, újjá nem teremthető valami!

ALGIS
Mindez nagyon szép, de öregem, nekem elég a saját gondom. Valahol bombák robbannak, valahol emberek pusztulnak el... Tudom. De miben segíthetek én őrajtuk? Semmiben. Akkor minek teremtsünk káoszt a saját fejünkben?

VYTAS
Hogy boldog légy, neked nem sok dologra van szükséged: lelősz egy nyulat - boldog vagy, berúgsz - boldog vagy.

ALGIS
Igen, igen, te átkozott pesszimista! Én boldog vagyok.

VYTAS
Boldog...

ALGIS
Optimista vagyok.

VYTAS
Nem, csak elégedett vagy.

ALGIS
Optimista és elégedett, az egy és ugyanaz.

VYTAS
Az ördögbe sem! Az optimista a jövőben hisz, abban bízik, te pedig csak saját magadban bízol.

ALGIS
Mit mondjak, Vytas, mit? Egészséges vagyok, a nők kedvelnek, prémiumot kapok. "Emeljük, emeljük fel a boldogság serlegét!" Gyerünk, Milda, rázzunk egyet!

MILDA
(Vytashoz) Te pedig ne izgasd fel magad mindenféle semmiségért! (Megcsókolja az állát.) No, mosolyodj már el! Nagyon szépen kérlek, mosolyogj!

VYTAS
Menjetek már, mozduljatok!

ALGIS
Gyerünk, Milda, Hadd elmélkedjen magában... (Milda és Algis elmegy. Zene. Sötét.)

ALBE
(Vytashoz) Szervusz!

VYTAS
Ah, Albe? Szervusz!

ALBE
Ünnepelünk, ünnepelünk?

VYTAS
Enoterápia.

ALBE
És emberi nyelven?

VYTAS
Borral gyógyítom magam. Foglalj helyet!

ALBE
Megtehetem.

VYTAS
Te talán az éjszakát is itt töltöd?

ALBE
Most nem probléma hol tölteni az éjszakát.

VYTAS
De ha azt beszélik, hogy nincs elegendő szálloda.

ALBE
De a lányokból túl sok van.

VYTAS
(Nevet) No, iszunk?

ALBE
A maga számlájára!

VYTAS
(Tölt neki és magának konyakot.) Proszit!

ALBE
Köszönöm. (Isznak.)

VYTAS
Egyedül vagy?

ALBE
Minek nekem pótkocsi? Hiszen nem vagyok teherautó.

VYTAS
Irigyellek, állandóan szép lányokkal.

ALBE
Norgelanė asszonyt csak nem bántotta meg az isten?

VYTAS
Norgela urat ellenben megbántotta.

ALBE
Nagyon szép feleséget adott neki. (Vytas furcsán mosolyog.) Ha tudom, hogy nem féltékenykedik, elárulhatom, hogy táncoltam vele.

VYTAS
Mit?

ALBE
Shake-et... tegnapelőtt...

VYTAS
Tegnapelőtt? Nem lehet... Tegnapelőtt ügyeletes volt.

ALBE
Még nincs szklerózisom. Tegnapelőtt.

VYTAS
Azt mondta, hogy egész éjjel ügyeletes volt...

ALBE
(Nevet.) Mi ebben a különbség? A kórházban vagy a kávéházban ügyeletes...

VYTAS
(Félbeszakítja.) Kóstold meg a kaviárt!

ALBE
Szintetikus?

VYTAS
Hála Istennek, még nem. Bár azt beszélik, hogy hamarosan gyártani kezdik. Régi kalucsniból.

ALBE
(Elneveti magát és megkóstolja a kaviárt.) Meg lehet enni.

GĖLĖ
(Stepashoz) Nézd csak, micsoda Apollo!

STEPAS
Hol?

GĖLĖ
Itt mellettünk.

STEPAS
Albe?

GĖLĖ
Aranyifjú?

STEPAS
Higany! Szervusz! (Int Albének.)

ALBE
(Stepashoz) Boldog Új Évet!

STEPAS
(Felemeli összeszorított öklét.) Neked is!

GĖLĖ
Azt mondod, hogy nem jársz presszókba, de mindenkit ismersz.

STEPAS
Egykor szomszédok voltunk.

VYTAS
(Albehez) Te is ismered?

ALBE
Én a fél várost ismerem.

VYTAS
Jó fiú!

ALBE
Fiú? A harmadik X-et tapossa! De ki az ott vele?

VYTAS
Nem ismerem.

ALBE
Nem lenne rossz, csak egy kicsit sovány.

VYTAS
Ellenben az a másik barátnője. Ott táncol. Az a piros ruhás, látod?

ALBE
(Örömmel) Aha, Ramunėle! Ő is itt van?

VYTAS
Kedves kisasszony, ahogyan az egyik klasszikusunk mondta. (Mindketten elnevetik magukat.)

ALBE
Stepas-szal jött?

VYTAS
Bizonyára, hiszen mellett ül.

ALBE
Honnan ismerhetik egymást?

VYTAS
Nem tudom. De kicsoda ő?

ALBE
A "Mūsų liniai"-ban dolgozik. Jó kis bábu!

VYTAS
Figyelj, tényleg olyanok, ahogyan mondod?

ALBE
Jó csajok. Miért nem szabad vigadni? Ha megöregszem, lesz mire emlékeznem. Tudja, hogy fog kinézni annyi év múlva? Mint a nagynéném! Ez a kémia!

VYTAS
De talán csak szóbeszéd?

ALBE
Tanácskozzon az orvosokkal! Sokáig nem bírják ki. Még a tej sem segít!

VYTAS
Az átkozott szintetika! Kigondolnak mindenféle ördögi dolgot, de ha menekülni akarunk - a tehénhez!

ALBE
A tehénke a mi örök megmentőnk! (Elneveti magát.) Maga állandóan a kipusztuló fákról, halakról, őzekről ír... de a szomszédok ahogyan dohányoztak, most is éppúgy dohányoznak. A halak, ahogyan pusztultak, ugyanúgy pusztulnak.

VYTAS
No, mit tanácsolsz?

ALBE
Köpni mindenre!

VYTAS
És utánunk a vízözön?

ALBE
A technika fejlődést nem állíthatja meg!

VYTAS
De az elbutulás, a meghülyülés útját el kell vágni!

ALBE
Maga idealista!

VYTAS
Materialista, Albe, materialista! Mert azt akarom, hogy a Földön emberek éljenek, ne pedig szaharai vakondokok, amik még, amint mondják, a sugárzásra is köpnek.

ALBE
És maga mit tanácsol Ramunėnek?

VYTAS
Keressen másik munkát!

ALBE
Maga igazi tréfamester! De úgy beszél, mintha nyugodt lenne. (Szünet.) Lecsapom Stepas kezéről, habár barátok vagyunk.

VYTAS
No. Folytatjuk? (Tölteni akar Albenek.)

ALBE
(A tenyerével letakarja a poharát) Volt a koktélbárban?

VYTAS
Nincs ott semmi érdekes.

ALBE
Hát a calvados?

VYTAS
Azt mondták, hogy nincs?

ALBE
Lesz!

VYTAS
Akkor gyerünk! (Felállnak. Stepas és Gėlė mellett haladnak el.)

STEPAS
Már mennek?

VYTAS
Orfeusz elvisz a pokolba...

ALBE
Nem csatlakoztok hozzánk?

STEPAS
(Gėlėhez) Gyerünk át a koktélbárba!

GĖLĖ
Túl magasak a székek.

ALBE
Felemeljük.

GĖLĖ
Talán később.

ALBE
Akkor a viszontlátásra a pokolban! (Vytas és Albe kimegy.)

STEPAS
Tudod, ezt nem értem. Tizennyolc évesekkel kezdesz ki.

GĖLĖ
Akadt egy öreg!

STEPAS
Már öreg vagyok. Megkérdeztem egyszer egy tizenhét évest: hány éves koráig fiatal az ember. Ő pedig: huszonhatig. Tehát már két éve öreg vagyok. (Elmosolyodik.) A Beatles-frizura, a széles bőrszíj engem nem érdekel. Én szűk nadrágot és tarka inget viseltem. Most pipázom... de engem az érdekel, hogy mire gondolnak. Már feszélyezve érzik magukat mellettem, úgy néznek rám, mint egy gondozásra szoruló öregre... én pedig őrájuk, mint más bolygók lakóira...

GĖLĖ
Várj csak, eltelik még pár év, és találtok majd közös nyelvet.

STEPAS
De akkor lesznek más tizenévesek. (Szünet). Tranzisztoros rádiók, shake, zsargon - mindez csak póz. És belül mi van? Szörnyen szeretném megérteni őket, és félek, hogy nem értem meg. De talán... talán csak úgy tűnik, hogy együtt élünk, pedig valóban... Hiszen mások a mi indulási pontjaink... Mint a futók, akik más-más időben startolnak. Az egyik már messze van, nagyon messze, a másik pedig csak indul...

GĖLĖ
(Mosolyog.) Állj meg, akkor utolérnek.

STEPAS
Nem lehet ezt elképzelni. (Szünet) Én talán nem írom meg a kisregényemet...

GĖLĖ
Stepas, hiszen sírtál, hogy nem fogod megírni a "Találkozás"-t.

STEPAS
A "Találkozás" az teljesen más. A "Találkozás"-t magamról írtam. De amit őróluk írok, ismét csak saját magamról lesz. A mi fiatalságunk, gondolataink, a mi szavaink. Csupán minden feltétlenül áttéve a hatvanas évekbe...

GĖLĖ
Minden rendben lesz, Stepas. Ez alkalommal is megírod!

STEPAS
Optimista!

GĖLĖ
Nem így van? Te magad is tudod, hogy így!

STEPAS
Lehet. De nekem most ettől még nem könnyebb a dolgom. (Hirtelen.) Figyelj csak! Ha én most odamegyek ahhoz a bácsihoz és pofon vágom?

GĖLĖ
(Nevet.) Nagyon udvariatlan leszel.

STEPAS
Petras Jonaitis találkozott Jonas Petraitisszal. (Gėlė nevet.) Ez a te cikkedből van, amit az udvariasságról írtál.

GĖLĖ
Meg akarsz sérteni?

STEPAS
De az tényleg jó cikk. Becsszó! Habár, őszintén megvallva, a te cikkeid az ifjúságról nekem nem tetszenek.

GĖLĖ
Miért?

STEPAS
Túl racionálisak és igazak.

GĖLĖ
És ez baj?

STEPAS
Tudod, olykor tévedni is jobb dolog. Legalább egy kicsit... Ha az ember téved, akkor mindenki számára érthető. De az okosak és az igazak valamiért gyanúsaknak tűnnek.

GĖLĖ
Én is gyanús vagyok?

STEPAS
Te kivétel vagy! De te is... úgy írsz, mint egy bíró, aki előtt minden világos. "A mi derék fiataljaink" és pont.

GĖLĖ
De ez vitathatatlan. És nem is értem, hogy mit akarsz mondani.

STEPAS
Pokolba a frázisokkal! Az ördögbe a felszínes ítéletekkel! Fontoljuk meg, és ne csak vakon állítsuk! (Szünet) Az ifjúság nem lehet sem rossz, sem jó. Olyan, mint maga a nép! Millióan. Derék és alávaló, ostoba és okos. (Szünet.) Nem akarom átölelni, amit nem lehet. Meg akarok érteni egyet: egy fiút, egy lányt! És ha sikerülne megértenem akár csak egyet is...

GĖLĖ
Azt gondolod, hogy Ramunė megmagyarázza neked? (Stepas mosolyog. Visszajön Ramunė és Erich)

RAMUNĖ
No, hogy táncoltunk?

STEPAS
Jól.

RAMUNĖ
Csak jól?

STEPAS
Csodásan!

ERICH
(Gėlėhez.) Az a férfi a Rádiótól, szeretne beszélni velem...

GĖLĖ
Ja, Petras? Hívd ide hozzánk!

ERICH
Nem egyedül van.

GĖLĖ
Kár...

ERICH
Egy pillanatra itt hagynálak benneteket, szabad?

GĖLĖ
Csak ne maradj el túl soká! (Erich elmegy.)

STEPAS
(Gėlėhez) Gyerünk táncolni!

GĖLĖ
(gúnyosan) Ha Ramunė megengedi.

RAMUNĖ
Megengedem. Csak Stepas nem túl jó táncos. Háromszor is a lábamra lépett.

GĖLĖ
Akkor magának szerencséje volt. Velem rosszabb dolgok szoktak történni. (Gėlė és Stepas elmegy. Ramunė egyedül ül. Megszólal a zene. Ramunė figyeli a táncolókat. Néha kritikusan elfintorítja az orrát.)

ALBE
(Odamegy Ramunėhez.) Egy ilyen asztalnál, és egyedül?

RAMUNĖ
(Örvendve) Albe?

ALBE
Nem hiszed? (Stepas helyére ül.)

RAMUNĖ
Mit keresel itt?

ALBE
Semmit.

RAMUNĖ
Mit eszel?

ALBE
Semmit.

RAMUNĖ
Hogyhogy semmit? Egész idő alatt rágsz valamit.

ALBE
Rágógumit.

RAMUNĖ
Adj egyet!

ALBE
Nincs. (Szünet.)

RAMUNĖ
Láttad a barátomat?

ALBE
Nem. Játszani fogtok?

RAMUNĖ
Disznó! Tudod, hogy ő kicsoda? Író!

ALBE
Akkor ő írta a harmadosztályú gépkocsivezetői tankönyvet?

RAMUNĖ
Egy elbeszéléskötetet, te ostoba!

ALBE
Nem szeretem a prédikátorokat.

RAMUNĖ
Miért a prédikátorokat?

ALBE
Az írók, a prédikátorok egyformán oktatnak. Régóta ismered?

RAMUNĖ
Régóta.

ALBE
Egy nap? Kettő?

RAMUNĖ
Két éve!

ALBE
Ola la! Tölts konyakot!

RAMUNĖ
(Odatolja a poharát.) Idd ki az enyémet!

ALBE
Alig van a fenekén!

RAMUNĖ
Nem töltök neked az idegen konyakból.

ALBE
Nem a tied?

RAMUNĖ
Csak két kopekem van, a trolira.

ALBE
Adjak kölcsön még egyet, a kompra?

RAMUNĖ
Stepas elvisz taxin.

ALBE
Mit nem mondasz? Pedig azzal dicsekedtél, hogy megkapod a százhetvenet is!

RAMUNĖ
Elértem a kétszázat! Selejtet termeltünk. Az egész gyár. (Nevet.) Most szigorúan vesznek. Minket is, a mestereket is! Hát te mennyit keresel?

ALBE
Nem az számít, hogy mennyit keresek, hanem hogy mennyim van.

RAMUNĖ
És mennyid van?

ALBE
Amennyi van, az mind az enyém! (Nevet.)

RAMUNĖ
Disznó! Még sokáig fogsz itt ülni?

ALBE
Miért?

RAMUNĖ
Menj innen! Ahová akarsz!

ALBE
A fényes holnapba?

RAMUNĖ
Mehetsz a holnapba is...

ALBE
A holnap olyan, mint az autóbusz - maga eljön - megvárom.

RAMUNĖ
Albe, mindjárt visszajön Stepas. Nem akarom, hogy meglásson téged.

ALBE
Őszintén beszélsz.

RAMUNĖ
És kedvesen.

ALBE
De talán örülni fog, ha meglát?

RAMUNĖ
Eredj, Albe! Légy ember!

ALBE
És ha én véletlenül éppen azt akarom, hogy az író úr adja nekem a könyvét, és dedikálja, szorítsa meg a kezem...

RAMUNĖ
Albe, már jönnek!

ALBE
És azt mondaná: "A könyvem, Albinas, megtanítja élni. Sok sikert a munkában és boldogságot a magánéletben." (Jön Stepas és Gėlė. Stepas, megpillantva Albet, barátságosan elmosolyodik.)

STEPAS
Már vissza is jöttél a pokolból?

RAMUNĖ
Ismeritek egymást?

ALBE
(Ramunėhez) Régóta. (Stepashoz) Calvados nem volt.

STEPAS
(Gėlėhez) Ismerkedjetek meg. Albinas...

GĖLĖ
Gėlė.

ALBE
Örvendek. (Kezet fog a nővel.)

STEPAS
Iszol velünk?

ALBE
Egyszer is visszautasítottam?

STEPAS
Az anyád azt mondja, hogy absztinens vagy.

ALBE
Az anyák sohasem ismerik a gyerekeiket.

GĖLĖ
Mert a gyerekek nem viszik el az anyákat a Metropolba.

ALBE
Régóta nem járok abba a kocsmába. A Szélmalmot szoktam látogatni. (Stepashoz) Te már voltál ott?

STEPAS
Amíg nincs Volgám...

ALBE
A mi korunkban ha az embernek nincs autója, az már bűn!

STEPAS
És ha pénze nincs?

ALBE
Az kétszeres bűn.

STEPAS
Akkor én javíthatatlan bűnöző vagyok!

ALBE
Hát a könyved?

STEPAS
A könyvek olyanok, mint a gyerekek, öregem. Ők mindig a sors kegyére bízzák a szüleiket.

ALBE
Akkor hagyd abba az írást, és gyere el mihozzánk az üzembe. Nálunk az éjjeliőr is többet keres. (Szünet.)

STEPAS
Tényleg menjek el éjjeliőrnek?... Őrnek lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés...(Szünet) Igyunk!

GĖLĖ
Mire?

STEPAS
Talán arra, hogy éjjeliőr leszek? Az Újévre! (Az órára pillant.) Bár még korán van, de... (Felemeli a poharát.) Igyunk a boldog és jó Új Évre!

ALBE
Azt hiszed, hogy jobb lesz?

GĖLĖ
Hát maga?

ALBE
Minálunk mások gondolkodnak. Én nem szeretem a tervezgetést. Az mindig irreális.

GĖLĖ
De az emberek mindig reménykednek, ábrándoznak.

ALBE
Ez gyerekes dolog, bocsásson meg!

GĖLĖ
Maga miért ilyen?

ALBE
Milyen?

GĖLĖ
Hiszen mindez csak póz! Ne haragudjon, ha nyíltan beszélek, de maga Stepas barátja.

ALBE
(Ironikusan) Készen állok mindent végighallgatni.

GĖLĖ
Látja, én jóval idősebb vagyok magánál, a nagynénje is lehetnék...

ALBE
Örülnék, ha ilyen nénikém lenne.

GĖLĖ
Köszönöm - hát olykor-olykor írok magukról...

ALBE
Mirólunk? Énrólam?

GĖLĖ
Nem magáról személyesen, természetesen, de a magával egykorúakról. Megpróbálok következtetéseket levonni. Sőt tanítani. De most gondolkodom. Stepas talán tényleg igazat mondott? Nem értem magukat, de oktatok.

ALBE
Nem olvastam a cikket. Most azt mondja: póz, álarc... De mi egyáltalán nem szeretjük az álarcokat és a kétszínűsködést. A világot mi olyannak látjuk, amilyen.

GĖLĖ
És milyen?

ALBE
A világ egy cirkusz. Mindannyian a saját számunkat adjuk elő. Ki zsonglőr, ki bohóc... Az egyik tüzet nyel, a másik kócot.

STEPAS
Hát én?

ALBE
Te illuzionista vagy. A cilinderedből színes szalagokat húzol elő.

GĖLĖ
Kategorikusan... (Szünet) És maga nem akarja megjavítani?

ALBE
Mit?

GĖLĖ
A világot.

ALBE
De minek?

GĖLĖ
Hogy emberibbé tegye.

ALBE
(nevet.) Nekem a saját Volgám megjavítására sem jut időm. És a világot kellene megjavítanom? ... Javítsák meg azok, akiknek nincs mit tenniük. (Az újonnan hangszerelt Sztyenka Rjazint játssza a zenekar.)

GĖLĖ
Sztyenka Rjazin?

ALBE
Nem!

GĖLĖ
Figyeljen jól! "Volga! Volga!" (Dúdol.)

ALBE
Ez a régmúltban volt. Most pedig a "Vége a karneválnak" a címe... Gyerünk, Ramunė, táncoljunk!

RAMUNĖ
Gyerünk! (Elmennek.)

GĖLĖ
A te leendő elbeszélésed hőse?

STEPAS
Pontosabban az antihőse.

GĖLĖ
Megsértődtél, amikor azt ajánlotta, hogy menj el éjjeliőrnek?

STEPAS
Nem. Ő egyáltalán nem akart megsérteni. Ő így is gondolja.

GĖLĖ
De te azt mondtad, hogy csak egy kicsit ismered.

STEPAS
Elfecsegtünk párszor egy kis konyak mellet. (Szünet) Nagyon kényelmetlenül érzem magam mellette. Megfigyelted, hogy milyen gúnyos a tekintete? Minket néz, és ezt gondolja: szegények vagytok ti, szegények... Nem érzem magam teljes értékűnek... (mosolyog) De tényleg, talán minden semmi. A művészet, a filozófia, a jóság... félek az ilyen emberektől. Észrevetted? Én nem vitatkozom vele. A szavak - a legemelkedettebb, a legszívélyesebb szavak csak megnevettetik...

GĖLĖ
Ha csak a szavakban nem hinne, az a bajnak csak a fele lenne, de ő semmiben sem hisz.

STEPAS
Mi sok mindent nem értünk, Gėlė. Mi korábban startoltunk, az albék és a ramunék később.

GĖLĖ
De egy asztal mellett találkozunk. Te pedig azt mondod, hogy lehetetlen dolog találkozni.

STEPAS
A stadionban - talán észrevetted - a hosszútávfutók olykor egymás mellett futnak. De az egyikük az első kört fejezi be, az ellenfele pedig az utolsó előttit. Egymás mellett szaladnak, de egy egész körrel vannak egymástól távol.

GĖLĖ
Egymás mellett - minden körrel egymástól elválasztva.

DAL A KULCSOKRÓL Amikor elmegyünk, otthagyjuk a kulcsokat. Otthagyjuk a házunk kulcsait az utánunk jövőknek. Kik ők - mi azt nem tudjuk, mi kik vagyunk - ők sem fogják tudni de a kulcsokat elveszik. És hosszan fogják forgatni a zárakban, mert nem tudják, hogy merre kell, nem tudják, hogy melyik kulcs melyik zárba való. És azokat át kell tenniük, vagy új kulcsokat kell készíteniük, vagy tolvajkulcsokat... De amikor elmegyünk otthagyjuk a kulcsokat - a saját kulcsainkat az utánunk jövőknek hátrahagyjuk.

GĖLĖ
Nézd, jönnek vissza! Albe már meg is ismerkedett Erichhel.

STEPAS
(nevet) Azt reméli, hogy Erich küld majd neki rágógumit. (Bejön Erich, Ramunė és Albe.)

ALBE
Utazom tovább!

GĖLĖ
Remélem, még találkozunk.

ALBE
Feltétlenül! (Elmegy.)

GĖLĖ
(Erichhez) Adtál interjút?

ERICH
És elhoztam a verseit. (Papírlapokat vesz elő, olvas.) "Arról a sárga estéről"... megpróbálom lefordítani.

GĖLĖ
Mutasd csak meg nekem Petras verseit! (Elveszi Erichtől.)

STEPAS
Erich, te egy kicsit talán emlékszel a fasizmusra.

ERICH
Én akkor kétéves voltam. Mire emlékezhetnék?... Emlékszem az óriási holdra... az égen robbanó lövegre... egy amerikai dzsipre, az oroszok tábori konyhájának hosszú kéményére...

STEPAS
Vagyis nem tudod megmagyarázni...

ERICH
Mit? Azt, hogy hogyan jön létre a fasizmus?

RAMUNĖ
Istenem! Találtatok egy jó témát! Unalmas!

STEPAS
(Ramunėhez) Szereted a piros kaviárt?

RAMUNĖ
Nagyon.

STEPAS
Edd meg az én adagomat! Egyél és hallgass!

GĖLĖ
(Stepashoz, szemrehányóan.) Nem, te nem olvastad az udvariasságról szóló cikkemet.

ERICH
Az egyik írónk ezt mondta: amikor állandóan a legnagyobb esztelenségeket állítják, hogy például a bolgárok mocskosak, a litvánok tolvajok, a spanyolok erkölcstelenek, és amikor mindenki elkezdi ezt ismételgetni, akkor veszi kezdetét a fasizmus...

STEPAS
Olvastam egyszer egy magyar költő versét: egy sörözőben egy részeg beleköt egy gyerekbe és arcon csapja. Senki sem áll a gyerek mellé, mindenki közömbösen nézi. Csak egy valaki mondja: "Úgy látszik, vernek egy cigányt"... egy cigányt... ebben a mondatban, úgy tűnik, ott van az egész fasizmus lényege. Nem embert vernek, nem egy bűnöst, hanem valamilyen cigányt... valamilyent... valamilyen lengyelt... valamilyen litvánt... Nagy dolog ez?

GĖLĖ
Nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy mindnyájunkban ott rejlik a fasiszta?

STEPAS
De bennem tényleg nem rejlik!

ERICH
Énbennem sem. (Mosolyog.) Habár német vagyok.

GĖLĖ
(Mosolyog.) Te demokratikus német vagy! Te jó vagy.

RAMUNĖ
(Felemeli a poharát.) Erichre, a demokratikus németre! (Mindenki nevet. Hangosan szól a zene. Bejön Milda és Algis.)

MILDA
És hol van a mi Vytasunk?

ALGIS
El nem vész!

MILDA
Csak be ne rúgjon!

ALGIS
Hadd legyen! Ma Szilveszter van. És egész évben úgyis megjátssza a józan életűt!

MILDA
Végül is nem gyerek!

ALGIS
Azt képzeled, hogy nekem nincsenek gondjaim, kellemetlenségeim? Isten adjon ennyi mindent az ellenségeimnek! De tudom, hogy ha marcangolom önmagam, az semmit sem segít. Minek ordibálni, ha lehet mosolyogni?

MILDA
Már nemegyszer mondtam neki. Mindjárt haragszik, háborog... (Konyakot tölt.)

ALGIS
Azzal vádol engem, hogy elégedett vagyok, boldog. De én ezt kiharcoltam, nem a lottón nyertem. Dolgoztam, fáradoztam, mint koldus álldogáltam a főnökök ajtaja előtt. De most... de most mindennel elégedett vagyok, ez igaz! De hiszen nagy boldogság elégedettnek lenni. Ő azonban nem képes boldog lenni, és ezért megőrül. Az irigységtől. (Szünet.)

MILDA
Igyunk az egészségünkre!

ALGIS
Igyunk! (Tölt.) No, az egészségedre!

MILDA
A tiedre! (Isznak, összecsókolóznak. Bejön Vytas. Talán úgy tenne, hogy semmit sem látott, de Milda észreveszi.)

VYTAS
(Mintegy boldogan.) Egészségedre!

MILDA
(boldogan) Mi most arra iszunk, hogy szabadon tegezzük egymást.

VYTAS
Sok boldogságot! (Leül. Szünet.)

ALGIS
Hol voltál?

VYTAS
Ott, ahová a király is gyalog jár.

MILDA
(Mesterkélten, szemrehányóan.) No, de Vytalis!

VYTAS
No, jól van, jól! (Algishoz) Adj gyufát!

ALGIS
(Odaadja a dobozt.) Egy szál maradt benne.

VYTAS
(Rágyújt. Szünet. Olvassa a címke feliratát.) Gyufa a gyárigazgatónak! (Megmutatja a rajzot Algisnak.) Ez te vagy!

ALGIS
(Rápillant.) Hasonlít? Milda, nézd csak meg!

MILDA
(Nevet) Nem mondanám.

ALGIS
(Vytashoz) No látod! A nejed azt mondja: nem hasonlít.

VYTAS
(Haragosan elneveti magát.) Az én nejemnek nagy tekintélye van előtted.

ALGIS
No, nyugodtan, akár csak egy kicsit is hasonlítok rá?

VYTAS
Nem pofára, csak úgy általánosságban!

ALGIS
Figyelj csak, nem untad még meg, mi? Legyen józan, legyen részeg, folyton csak ugyanazt hajtogatja. Talán nem érted, hogy minekünk a termelés a fontos, nem pedig a környezetvédelem! Mi javakat termelünk!

VYTAS
Kinek?

ALGIS
Magunknak és a gyermekeinknek!

VYTAS
Tudod, milyenek lesznek azok a gyerekek? Betegesek, torzszülöttek! Még atombombára sem lesz szükség! A te civilizációd megsemmisíti az emberiséget! (Szünet.) De én talán hülye vagyok, teljesen kretén, az ördög tudja, hogy honnan kerültem a Földre, mint a kutya egy mély kútba. És kedvem támad kutyaként nyüszíteni... Neked talán nincs kedved? Soha?

ALGIS
Részeg vagy, Vytas!

VYTAS
Egy kiló halért hidegre ültetik az orvpecázót!

ALGIS
Egy kilóért még nem ültetik le.

VYTAS
Te pedig milliót pusztítasz el, és semmi!

ALGIS
Hogyhogy semmi? Büntetést fizetünk. (Nevet.) Te szörnyen elmaradtál az egész élettől, barátocskám. Értsd meg, a technika századában...

VYTAS
(Félbeszakítja.) Ha a te technikád a leégett fenyvesek, a tüdőrák, akkor legyen az háromszor is átkozott!

ALGIS
Vytas, te részeg vagy, és nem tudod, hogy mit fecsegsz!

VYTAS
Részegen is elmondhatom, amit gondolok. Te, legkedvesebb barátom, gané vagy!

ALGIS
De legalább ne ilyen hangosan!

VYTAS
Megmondhatom súgva is, ha félsz, hogy valaki meghallja. Te, barátocskám, gané vagy!

MILDA
Vytas, ez aljasság! Szégyellem magam miattad...

VYTAS
Te inkább hallgatnál, Milda. Azt hiszed, hogy én nem értem... nem látom... nem veszem észre...

MILDA
Mi van veled, Vytas? Miről beszélsz?

VYTAS
Te ugyanolyan csaló vagy, mint ő... a mi pozitív hősünk!

MILDA
Nekem ez fáj!

VYTAS
Ne játszd meg magad, ha nem vagy rá képes... Ne rezegtesd a hangodat... (nevet) és ne nézz ilyen szemekkel! Ahogyan Júdás nézett Krisztusra. Az ördögbe, a pokolba! Szálljatok be a kocsiba és eredjetek! Mire vártok? A felesége ügyeletes... az ágy üres.

MILDA
(Algishoz) Elment az esze...

VYTAS
Talán hívjuk ki a mentőket? (Nevet) Húzzátok rám a kényszerzubbonyt! Így! (Mutatja) Csak szörnyen kényelmetlen lenne. Tíz könyv szerzőjéről kiderül, hogy elvesztette az eszét. (Nevet) És ne nézz engem ilyen szemekkel! A tekintet nem kés, nem hasít ketté... Mit hallgatsz, te, pozitív hős?

ALGIS
Úgy látszik, hogy itt az ideje, hogy ágyba kerülj.

VYTAS
Szilveszterkor?

ALGIS
Az ágyban köszöntsd az Új Évet!

VYTAS
Hát ti? Ti hol köszöntitek?

MILDA
Mit tegyünk vele? Istenem! Annyira nem akartam eljönni erre az átkozott ünnepségre...

VYTAS
Te nem akartál! Én nem akartam! Ő sem akart! Akkor hogyan kerültünk mi ide? Hogyan? (Szünet) Menjetek... No, menjetek táncolni... Vagy... őhozzá!

MILDA
Téged pedig elvisznek a kijózanítóba.

VYTAS
No, jól van. Az ördögbe is! (Lehajtott fejjel ül.) Ne féljetek, többet nem fogok inni. Úgysem segít.

MILDA
Vytas!

VYTAS
Ofélia, azonnal az amatőr színjátszó csoportba!

MILDA
Vytas!

VYTAS
Ha ti nem mentek, elmegyek én!

MILDA
Hová? (Vytas legyint és elmegy. Ekkor tér vissza Stepas és Ramunė)

RAMUNĖ
Pezsgőt, pezsgőt!

STEPAS
Megfázol.

RAMUNĖ
Én megfázom? Hát te? (Odasimul Stefanicshoz)

STEPAS
Én, látod, olyan vagyok, mint egy kihűlt fűtőtest...

RAMUNĖ
(Megérinti a kezével.) Kihűlt fűtőtest... (A homlokára teszi a kezét.) Forráspont!

STEPAS
Sok bort ittam!

RAMUNĖ
Igyál még konyakot!

STEPAS
Van feleségem, Ramunė. Én nős vagyok. Nős!

RAMUNĖ
És aztán?

STEPAS
Én nős vagyok. NŐS!

RAMUNĖ
Már mondtad... Istenem, milyen unalmas is vagy te... Én pedig úgy képzeltem, hogy te modern gondolkodású vagy. Derék legény! És ráadásul író! (Hozzásimul.) Csókolj meg!

STEPAS
Néznek.

RAMUNĖ
Megtiltottad, hogy nézzenek? (Stepas sután megcsókolja.) Oh! Micsoda hideg, ha! Brr... Talán nem tudsz csókolózni?

STEPAS
Igyál egy kis pezsgőt, te szegény kis emberke...

RAMUNĖ
(Haragosan) Minek nevezel te engem?

STEPAS
Szegény kis emberke...

RAMUNĖ
Én szegény? Nem én vagyok szegény, hanem te, tudod, hogy te milyen vagy? Kocsonya vagy! Kocsonya citrom nélkül! Én pedig virágszál! Te gyáva vagy! Félsz az emberektől, félsz a feleségedtől! Én senkitől sem félek! Senkitől! Te tetszel nekem, és én nem félek senkitől. Azt akarom, hogy te csókolj meg engem! És nyíltan! Én itt unatkozom. Gyerünk el innen! Menjünk! Kocsonya citrom nélkül! Legalább Szilveszter éjjelén! Legyél ember! És ne nevezz engem szegénykének! Ez undorító. Ki nem állhatom. Én nem vagyok szegény! Gazdag vagyok! (Átöleli a férfit.) Menjünk el hozzám! (Belekapaszkodik a nyakába és húzza magával.)

STEPAS
(Eltaszítja.) Ne butáskodj! Inkább igyál egy kis pezsgőt, és megyünk...

RAMUNĖ
(Boldogan) Megyünk?

STEPAS
És megyünk táncolni.

RAMUNĖ
Kocsonya! Igazi kocsonya! (Tölt magának a pezsgőből.) Te nem iszol?

STEPAS
Nekem már elég...

RAMUNĖ
Ha nem akarsz, hát ne igyál! Iszom én egyedül is. (Lassan, ízlelgetve az italt, iszik. Megjelenik Vytas. Odamegy Stepashoz és Ramunėhez.)

MILDA
Mit tegyünk?

ALGIS
Ne törődj vele, ez minden!

MILDA
Talán ez lesz a legjobb...

VYTAS
Nem zavarlak titeket?

STEPAS
Nem, nem!

VYTAS
Tényleg nem fogok zavarni?

STEPAS
Már én éppen ide akartam hívni.

VYTAS
Tényleg? (Ramunėhez) Szervusz...

STEPAS
Ismerik egymást? Ramunė... Vytas Norgela...

RAMUNĖ
Szervusz.

STEPAS
Iszunk?

VYTAS
Köszönöm. Én már úgyis... Itt az ideje, hogy kijózanodjam.

RAMUNĖ
Éjfélig még sok idő van.

VYTAS
Annál jobb. Ha minden hullámzik és forog.

RAMUNĖ
A Föld forog.

VYTAS
(Elneveti magát.) Talán ezért is... (Stepashoz) No, mi újság?

STEPAS
Semmi újság.

VYTAS
A könyv megjelent?

STEPAS
Meg.

VYTAS
De én nem láttam. Annyi a munkám! Még arra sem jutott időm, hogy benézzek a könyvesboltba. Azt kérdezitek, hogy miért van ekkora időhiány? Emlékszem a gyermekkoromra... Milyen hosszúak voltak a nappalok... Hosszú reggelek és hosszú esték... Most észre sem veszem a napokat. Csak az estéket... mint a napok csutkáit. Ti nem érzitek?

STEPAS
Nem, erre még nem gondoltam...

VYTAS
Még kisgyerek! Mikor is születtél?

STEPAS
Negyvenben.

VYTAS
Érthető, hogy az időt napokkal méri. Én hetekkel... Hétfő - a reggel, vasárnap - az éjszaka. Valamikor hallottam, hogy amikor az ember öregszik, számára az idő kezd sietni. Most már én magam is észreveszem... (Szünet.) Mondjátok, nem zavarok?

RAMUNĖ
(Nevet) Micsoda egy nevetséges ember maga!

STEPAS
Iszik? Ez jó konyak...

VYTAS
Micsoda?

STEPAS
Jó márka.

RAMUNĖ
Töltök magának. (Tölt.)

VYTAS
Köszönöm. Most csak az estéket veszem észre... A gyermekkoromban csak reggelek voltak... (Iszik) Gaiva... emlékszem, amikor kicsi voltam, és a gyerekkocsiban ültem, gaivát ittam.

STEPAS
Az íze talán másmilyen volt.

VYTAS
Minden bizonnyal... az reggel volt... nagyon-nagyon régen. (Szünet.) No, megyek is.

STEPAS
Hová?

VYTAS
Bárhová...

STEPAS
Várjon egy kicsit! Mindjárt visszajönnek a barátaim.

VYTAS
Kik azok?

STEPAS
Jó emberek. Gėlė - a szerkesztőségből. Erich - diák a demokratikus Németországból.

VYTAS
Tudsz németül?

STEPAS
Guten Tag! Setzen Sie sich, Anne und Berta baden... Erich jól beszél litvánul. Le akar valamit fordítani tőlünk...

VYTAS
Rendes gyereknek látszik.

STEPAS
Alig pár napja ismerjük egymást. Gėlė Berlinben ismerkedett meg vele, ahol turistaként járt.

VYTAS
Emlékszel rájuk?

STEPAS
Kikre?

VYTAS
A németekre.

STEPAS
Akkor két- vagy hároméves voltam... abból az időből csak egy darázsra emlékszem... megcsípte az ajkam.

VYTAS
Én emlékszem a zászlókra, a foglyokra, a fát szállító fogatokra, a golyószórók kereplésére... (Szünet) Az én... barátom... még német börtönben is ült.

STEPAS
Börtönben ült? Bizonyára egy kicsit idősebb magánál.

VYTAS
Nem sokkal. Alig néhány évvel. Töltényeket lopott, eladta a partizánoknak.

STEPAS
Arra gondolok, hogy írok egy kisregényt a német megszállás éveiről. Sokat mesélhetne. Mutasson be neki!

VYTAS
Csalódni fogsz. Semmire sem emlékszik. Csak az önéletrajzában nem felejti el megemlíteni. Látod, milyen gonosz vagyok... Nem rossz... (Szünet.) Bár, őszintén szólva, jó téma lehetne egy regényhez... A mi utcánkban, Klevaiban, élt egy zsidó... nem tudtuk a nevét, egyszerűen Muzsikusnak neveztük. Az étteremben játszott. Amikor közeledtek a németek, nem menekült el. "Hiszen semmi rosszat sem tettem..." Egyszer, amikor már bejöttek a németek, találkoztam vele. Vitte a kis hegedűjét, a kabátján ott sárgállott a csillag. "Látod, Vytas, kitüntettek!" Miért nem menekült el? Nem bújt el? Nem értem... Algis mesélte, hogy a börtönben találkozott egy zsidóval, egy zenésszel. Azt állítja, hogy az más valaki volt, de én valamiért meg vagyok róla győződve, hogy ő volt az...

MUZSIKUS
Mulatnak. Az étteremben,

VETRA
Mulatnak. A gazemberek!

MUZSIKUS
Miért gazemberek? Sokan vannak, akik mulatnak. Szilveszter van!

VETRA
Most? A véres világban? Ki mulathat most? Csak a kutyák!

MUZSIKUS
(Járkál a cellában.) Reggelig játszottunk.

VETRA
Átkozott burzsujok!

MUZSIKUS
Hol a burzsuj? Hol a munkás? Az Újév az mindenki ünnepe!

VETRA
A munkás a burzsujtól mindig megkülönböztethető!

MUZSIKUS
Mennyire gyűlölködsz!

VETRA
Te pedig mennyire alázatos vagy!

MUZSIKUS
Alázatossággal keressük meg a kenyeret.

VETRA
De harcolni kell! Az ördögbe is! Harcolni! (szünet)

MUZSIKUS
Te harcoltál, én nem. Mi a különbség? Együtt fogunk meghalni.

VETRA
Figyelj csak, és miért nem csuktak le téged korábban?

MUZSIKUS
Az igazolványomban az állt, hogy román vagyok. A szüleim Constanţából származnak. Engem itt senki sem ismert...

VETRA
Hallottalak játszani. Az étteremben... még fel is figyeltem. Csoda! Egy zsidó! És itt az SS. Arra is emlékszem, hogy mit játszottál. Hallod? (Hallani az "Es geht alles vorüber" foszlányait.) Ezt! (Szünet) Én is akartam hegedülni... de... (Legyint.)

MUZSIKUS
Megtaníthatnálak.

VETRA
Ha a túlvilágon találunk hegedűt.

MUZSIKUS
Mikor vezetnek ki minket?

VETRA
Jövőre.

MUZSIKUS
A jövő évig maradt még pár óra. (Félhangon)
Zig gevein amul,
A klein idale,
Hot er hegat
A' kleine fidale.
Fi-fi-fi,
Fi-fi-fi,
Macht dos fidale,
Oi, dos fidale...

VETRA
Miről szól ez a dal?

MUZSIKUS
Élt egy kis zsidó gyerek, volt egy kis hegedűje. Fi-fi-fi, szól a kis hegedű, oj, az a kis hegedű... (Az ajtón túlról lépések hallatszanak.)

VETRA
(Felugrik) Jönnek.

MUZSIKUS
Nem értünk.

VETRA
Értünk, az átkozottak! (Nyílik az ajtó. Az őr belök egy fiút.)

ŐR
Lesz egy kis barátotok. (Becsapja az ajtót. A fiú végigzuhan a padlón.)

VETRA
Gyerek! (Föléje hajol.) Jól elintézték! (Muzsikushoz.) Add ide a kulacsot!

MUZSIKUS
Egy korty maradt... (Átnyújtja az edényt.)

VETRA
(A fiúhoz.) Igyál! (A fiú mohón iszik.)

FIÚ
Köszönöm.

MUZSIKUS
Miért bántak így el veled?

FIÚ
A patronokért.

MUZSIKUS
Micsoda patronokért?

FIÚ
A puskákhoz. (Szünet. Vetrához.) Én magát már láttam valahol... láttam...

VETRA
Te hová való vagy?

FIÚ
Klevaiba. Az állomásról.

VETRA
Nem, mi nem találkozhattunk. Régen bent vagy?

FIÚ
Két hete.

VETRA
A patronokért, azt mondod?

FIÚ
A vagonokból loptam. Teletömtem a zsebeimet és szaladok a pásztorhoz...

VETRA
Télen a pásztorhoz?

FIÚ
Nyáron teheneket legeltettek az erdő mellett... Behajítom a tűzbe... Trata-trata! Mint egy golyószóró.

MUZSIKUS
És nem féltetek?

FIÚ
Mitől kellett volna félni?

MUZSIKUS
Hiszen a golyók...

FIÚ
De mi gödröt ástunk... a gödörben gyújtottunk tüzet...

VETRA
És egész nyáron loptad a patronokat?

FIÚ
Nyáron is, ősszel is, télen is...

MUZSIKUS
És nem féltél?

FIÚ
Mitől féltem volna. Sok a vagon... ki veszi ott észre?

VETRA
Mégis elcsíptek...

FIÚ
Nem láttam, hogy egy rendőr figyel. Megraktam a táskám... a rendőr odaugrott hozzám, én futásnak eredtem. A táska leesett, ő felkapta. Jurkštas a neve... én elrejtőztem a nagynénémnél. Éjjel odaszaladt apa, mondja, hogy a rendőrség keres. Mondja, hogy a táskámat Jurkštas bevitte a parancsnokságra... a táskában pedig ott vannak a füzetek, a könyvek. Így jutottak a nyomomra.

MUZSIKUS
Szegény kisfiú!

FIÚ
Apát csukták volna börtönbe... Magam jelentkeztem a rendőrségen.

MUZSIKUS
Nagyon megvertek?

FIÚ
Kezdetben fájt, de már hozzászoktam.

MUZSIKUS
Hány éves vagy?

FIÚ
Tizenkettő.

MUZSIKUS
Hiszen még gyerek!

VETRA
Ők ezzel nem törődnek.

MUZSIKUS
De a gyerekeket nem szabad kínozni. Miféle ellenség ő?

VETRA
Most majd az lesz!

MUZSIKUS
Megkínozni egy gyereket néhány patronért?

FIÚ
Azt mondják, a patronokat a partizánoknak adtam.

MUZSIKUS
Ostobaság!

FIÚ
Én a tűzbe dobáltam azokat.

VETRA
És télen?

FIÚ
Télen?... Tartalékoltam nyárra...

VETRA
Hogy átadd a partizánoknak?

FIÚ
(Kiabál) Nem! Nem! Én nem láttam semmiféle partizánt sem!

MUZSIKUS
(Vetrához) Ne kínozd a gyereket!

VETRA
(A fiúhoz.) Bocsáss meg nekem! Tudom, megvertek. Azt mondtad, hogy valahol láttál engem... (A fiú hallgat.) Nem tévedtél. Csak akkor vörös szakállam volt.

FIÚ
Emlékszem. Sütött a nap. A tehenek bementek a bokrok közé. Mi feküdtünk. Maga jött, és hangosan köszönt. Mi felugrottunk.

VETRA
Hogy hívnak?

FIÚ
Algisnak. Algis Vardunas vagyok.

VETRA
Én Vetra.

FIÚ
Maga Vetra? (Vetra bólint.) Vetra...

VETRA
Derék férfi vagy, Algis. (Lövések, zene, részeg kiáltások.)

FIÚ
Tizenkettő...

VETRA
Új év...

MUZSIKUS
Az utolsó...

DAL A BÉKÉRŐL MEG A JÁTÉKOKRÓL Nagyon okosak vagytok, ősz emberek, a harcok sebeivel és sebhelyeivel felékesítve, nem szenveditek a háborút meg a tüzet, sem a golyókat. Békét követeltek, de esténként a televízió képernyőjén rémülettel figyelitek az égő házakat, habár azok messze vannak a tieitektől. A repülőgép hatalmas fakeresztre emlékeztet titeket. De minden nap (mert minden egyes nap a ti fiaitoknak és unokáitoknak a születés- vagy névnapja, vagy mert ötöst kaptak matematikából) gondosan becsomagolt ajándékokat visztek haza: puskákat, tankokat, rakétákat, kardokat... És már nem valahol hét tengeren túl, már nem a nagyvilágban, hanem a ti házaitokban sokasodnak a fegyverek, a lőszerek, készülnek a fegyverraktárak, és hallani a jövő lövéseit, a lövegek robbanását, a golyószórók kereplését, amikor az még csak a gyerek ajkán szól. Itt van a Halál főpróbája! És felszáll a por, az utcák szürke pora... Nagyapák, ezek az unokáitok, apák, ezek a fiaitok, kipirulva háborúsdit játszanak! A fakardok pengnek, mint az acél, fatankok gázolnak át a romokon... Ti vagytok, akik elsőként tanítotok kegyetlenséget, de majd emberséget vártok! És nem gondoljátok, hogy magatok előtt hadsereget fegyvereztek fel... Vegyétek el a fegyvereket! Vegyétek el a tankokat, a mauzereket, a gépfegyvereket, a fényes rakétákat, a kardokat. Vegyétek el, és semmisítsétek meg! Tudom, lesznek most könnyek, azonban elkerülitek azokat a jövőben. Apák, nagyapák! A világ nagy lefegyverzését kezdjétek meg a saját udvarotokon!

RAMUNĖ
Tudjátok, hogy mit szeretnék a leginkább? Hogy az emberek ne játsszák meg magukat, és ne hazudjanak...

STEPAS
Ezt én is szeretném!

VYTAS
Ki nem szeretné?

RAMUNĖ
Mindenki szeretné... de akkor az emberek miért ilyen szívtelenek?

VYTAS
Mindenféle akad...

RAMUNĖ
Mindenkinek nyíltnak és egyenesnek kellene lennie. Kell lennie! (Vytashoz) Min mosolyog?

VYTAS
Magán. Maga nagyon kedves gyerek...

RAMUNĖ
Gyerek vagyok? Már... (Elneveti magát.) Szeretnék hasonlítani a feleségére...

VYTAS
Hála Istennek, ez lehetetlen!

RAMUNĖ
De ő nagyon szép!

VYTAS
Talán...

RAMUNĖ
Nem talán, hanem valóban!

VYTAS
Valóban?

RAMUNĖ
Összeveszett vele, igaz?

STEPAS
Mune!

RAMUNĖ
Mi a bajod? Nem kérdezhetem meg?

VYTAS
Tényleg, miért ne kérdezhetné meg?

STEPAS
Megkérdezni még lehet, de nem feltétlenül kell felelni minden kérdésre.

VYTAS
Töltök magamnak egy kis pálinkát.

STEPAS
Nem inkább konyakot?

RAMUNĖ
Ráunt?

STEPAS
Ramunė, nem az ügyészségről vagy!

RAMUNĖ
Nem, lehet, hogy nem szereti magát, ha állandóan azzal táncol... egyébként nem tetszik nekem... ez még semmit sem jelent.

VYTAS
Nem is rossz a pálinka. (Szünet) Persze, ő szeret engem... Lustán... én is... Biztosan, én is ugyanúgy... Magam sem tudom... Valamikor szerettem... csak már nem emlékszem rá, hogy mikor. Talán, amikor szegény egyetemista voltam... Én lyukas cipőben, a könyökömön szakadt ruhában... Megvetett... Érthető is... Végül meglátta, hogy talán ezt-azt elérek... Hozzám szokott. Talán tetszeni is kezdtem neki... ő énnekem akkor nagyon tetszett... (Szünet) Sztolicsnaja. Żubrówka, fél liter... (Szünet.) Szerettem. Eltekintve a szavaitól, amiket sohasem tudok elfelejteni, de nem vagyok hajlamos bárkiről is rosszat gondolni... Már talán a terhükre vagyok. Mondják meg nyíltan: Vytas, eredj a pokolba, már ununk!

STEPAS
Becsületszóra! Maga...

RAMUNĖ
Maga nagyon érdekes ember!

VYTAS
Én bizonyosan nem vagyok tárgyilagos. De hiszen nem vagyok gép. Egyébként annál is előfordul, hogy nem tárgyilagos, amikor kiég valamelyik lámpa. Nagy ostobaságot követtem el... világos dolog volt, hogy engem nem szeret, de én... megszoktam, és kiderült hogy... végül is az ördög tudja... hiszen a világon annyi szép, rendes ember van, de van olyan pillanat, amikor kiderül, hogy mindegyik szemét... Néha megyek, nézem az embereket, vagy sorban állok a fogaskerekűnél, és gondolkodom... Itt, ez bizonyára jó ember. És az... de honnan tudhatod meg? Hogyan jössz rá? Hiszen nem mész oda és nem mondod neki: Jó estét, nekem úgy tűnik, hogy maga jó ember. Én Vytas Norgela vagyok, ismerkedjünk meg... És elmennek mellettem ezek a jó emberek. Mások keresnek valakit. Lehet, találnak is. Nekem azonban nem volt időm keresni. A laboratórium, a munka, munka... Mi kötött minket össze? Azt hittem, hogy ővele beszélek, de kiderült, hogy önmagammal beszéltem. Kellett nekem egy ember... Ma is kell nekem egy olyan valaki, aki esetleg meghallgat... De ő... Egyetlen egy mondatára sem emlékszem vissza... Minden olyan banális... Most megkóstolom a konyakot... (Tölt magának.)

RAMUNĖ
Ha látta, hogy ő ilyen, hogy nem szereti, akkor minek kellett megnősülnie?

VYTAS
Magam sem tudom.

RAMUNĖ
Váljanak el!

VYTAS
Maga mindent milyen jól megold!

RAMUNĖ
Én így is tennék!

VYTAS
De én nem... Tudom, hogy egyszer kellene... de...

RAMUNĖ
De?

VYTAS
De elhalasztom.

RAMUNĖ
Maga... gyáva!

VYTAS
Tényleg! Gyáva.

STEPAS
Mune!

VYTAS
Igazat mondott. Én gyáva vagyok. Le tudom rombolni a tekintélyeket, tudok harcolni a gazemberekkel a munkahelyemen és másutt... De itt... Ramunė igazat mondott. Én gyáva vagyok!

RAMUNĖ
Istenem, maguk férfiak mennyire gyávák! Háborúkat kezdenek, emberek millióit irtják ki, feltalálják az atombombát, de ott, ahol nincs szükség semmiféle bátorságra, félnek. (Vytashoz). És maga fél! És ő is!

VYTAS
Stepas nem fél. Nyíltan és szívből jövőn ír.

RAMUNĖ
Ír - talán. De a feleségétől fél.

VYTAS
(Stepashoz) Már nős vagy?

STEPAS
Látja...

VYTAS
Mikor volt rá időd?

STEPAS
Nőtlen vagyok... csak tréfáltam...

RAMUNĖ
Tréfáltál? (Felugrik.) Persze, amikor a lány maga akaszkodik a nyakatokba, akkor kezdtek húzódzkodni. De hiszen nekem semmi sem kell! Te beszélsz... írsz... És én ritkán olvasok... Azt hittem, hogy te... De te... Hülye!

STEPAS
Mune!

RAMUNĖ
Megijedtél, hogy vadászok rád, követni foglak az utcán, telefonálgatni fogok, botrányt csapok... Ettől ijedtél meg, ostoba!

STEPAS
Mune...

RAMUNĖ
Eredj a pokolba! (Vytashoz.) Jó éjszakát! (Kimegy.)

STEPAS
Mune... (Szünet) No, ennyi volt.

VYTAS
Én voltam a hibás, bocsáss meg!

STEPAS
Miért hibás? (Szünet) Másokra számíthatok, de magam... nem hiszem, hogy bárki is... érti, elgondolkodtam... No, ha ő... az ördögbe...

VYTAS
Ha olyan lenne, nem ment volna el...

STEPAS
Konyakot vagy pálinkát?

VYTAS
Ceruzát meg papírt.

STEPAS
Micsodát?

VYTAS
Egy ceruzát és egy papírlapot.

STEPAS
Rögtön... (Átad Vytasnak egy ceruzát, a jegyzetfüzetéből kitép egy lapot.) Máris megy?

VYTAS
Igen.

STEPAS
Hová?

VYTAS
Úgy látszik, a vihar elült... csillagos lesz az ég.

STEPAS
Nem várja meg az éjfelet?

VYTAS
Nem! (Szünet.) tudom, hogy jó ember vagy. Egy gazember nem írhat így. Az ördögbe... Beittam... kezdek szentimentális és nevetséges lenni... Jó éjszakát! Mennyi ostobaságot összehordtam! Nevetséges, amikor egy ember bekerül egy üzlet kirakatába a próbababák közé. Ilyen vagyok én, úgy gondolom... Mit jelent, ha az ember iszik valamennyit... Isten veled!

STEPAS
De...

VYTAS
Egyszer majd találkozunk. Hívj fel, ha lesz időd és kedved... Jó éjszakát!

STEPAS
Jó éjszakát... (Vytas odamegy az asztalukhoz, ír valamit. A papírt ott hagyja. Visszamegy Stepashoz.)

VYTAS
Majdnem elfelejtettem... (Visszaadja a ceruzát.) Köszönöm. Minden jót!

STEPAS
Minden jót! (Vytas elmegy.)

DAL AZ EMBERRŐL Engem elpusztítanak minden nap. Minden nap elpusztítanak engem. Minden egyes pillanatban elpusztítanak engem, az Embert! A dzsungelekben - nyílvesszők! A tengereken - viharok, széttépnek engem bombák, a szívembe golyók repülnek. Az esernyőim tehetetlenek a radioaktív esőkkel, a megolvadt, fénylő halálcseppekkel szemben... Engem elpusztítanak minden nap: a barátok árulása, az ellenség nevetése, a félelem és az éhség elpusztít engem - az Embert minden nap, minden pillanatban. De én élek! Élek! Halljátok, gazemberek? Akkor miért állítjátok, hogy az ember halandó?

GĖLĖ
Stepas, mit csinálsz?

STEPAS
Töltök magamnak.

GĖLĖ
Mit?

STEPAS
A kisgyerek vizet iszik. Az apja kérdi: "Mit csinálsz?" A gyerek így felel: "Töltök magamba, töltök."

GĖLĖ
És Ramunė hol van?

STEPAS
Kiment.

GĖLĖ
Elrohant Albevel?

STEPAS
Semmit sem értesz. Elment és nem jön vissza.

GĖLĖ
Szegény! Így nem csábította el a kisfiúcskámat.

STEPAS
Oh nem, Gėlė...

GĖLĖ
(Gyengéd mosollyal) Nagyon átéled? (Stepas nem felel.)

ERICH
"Russzkaja vodka" mindent kigyógyít. (Tölt magának és a barátainak.) Igyunk! (Visszajön Milda és Algis.)

MILDA
De Vytas még mindig nem került elő... (Észreveszi a papírlapot, olvassa.) "Vigadjatok, ameddig csak meg nem unjátok! Gyalog kell hazajönnötök. Én elvittem az autót egy kicsit kocsikázni..." Megint valamilyen ostobaság!

ALGIS
Teljesen elment az esze! Olyan, mint a köd vagy a füst.

MILDA
Valahol belezuhan egy árokba.

ALGIS
Még ha csak egy árokba... De lehet, hogy még nem indult el. Nem olyan könnyű bemelegíteni a motort. (Kisiet.)

MILDA
(Odamegy Stepashoz.) Bocsánat... Maga, ha nem tévedek, ismeri a férjem... már rég elment?

STEPAS
Nem, alig öt perce... De mi történt?

MILDA
Semmi, semmi. Bocsásson meg!

STEPAS
Kérem! (Milda visszamegy a saját asztalukhoz. Leül.)

GĖLĖ
Mi történik itt?

STEPAS
Norgela hagyott ott valamilyen írást és elment...

GĖLĖ
Nem élnek együtt?

STEPAS
Ilyen ostobával én sem élnék együtt.

GĖLĖ
(Mintegy haragosan) Ostoba? Hogy beszél, író úr?

ERICH
Minálunk: dumme Gans.

STEPAS
És még azt kérditek, hogy mikor lesz az esküvőm. Amikor egy ilyen bolond családot látok, égnek áll a hajam.

GĖLĖ
(Gúnyosan) Talán én nem lennék ilyen. (Mindenki nevet. A zenekar hangosan játszik, hol twist-et, hol shake-et. Visszajön Algis.)

MILDA
No és?

ALGIS
Már elment. A nyom az egyik mellékutcától a másikig vezet...

MILDA
Majd megállítják a forgalmi rendőrök.

ALGIS
Tíz perc múlva éjfél... Most senki sem állítja meg... Telefonáljak?

MILDA
Kinek?

ALGIS
Az ügyeletesnek.

MILDA
Hogy Norgela docens részegen volánhoz ült? El tudod képzelni, hogy mekkora botrány lenne?

ALGIS
És ha baleset? (Az órák elütik a tizenkettőt. Boldogan felbolydul az étterem. Felugorva koccint Erich, Gėlė és Stepas.)

GĖLĖ
Boldog Újévet!

ERICH
Boldog Újévet!

STEPAS
Erich. A következő Újévet Berlinben fogjuk ünnepelni.

ERICH
Várlak. De be ne csapjatok! (Gėlėhez) Ez a berlini maci! (Átnyújt egy kis plüss mackót.)

GĖLĖ
Oh, milyen édes kis brumi! (Arcon csókolja Erichet.) Köszönöm.

STEPAS
És engem?

GĖLĖ
Téged miért?

STEPAS
Előlegként. (Gėlė nevet. Stepast is megcsókolja.) És tessék! (Átnyújt neki egy töltőtollat.) Ötszínű. Majd kijavíthatod vele az elbeszéléseimet.

MILDA
Igyunk!

ALGIS
(Dühösen) Mire?

MILDA
Hogyhogy mire? Hát az Új Évre!

ALGIS
És ha nekimegy egy oszlopnak? Vagy elgázol valakit? (Szünet.)

MILDA
Ti barátok vagytok. De már nem látod olyan nagyon gyakran. Nekem azonban minden nap együtt kell élnem vele. Minden egyes napon! Azt mondja, hogy én őt nem szeretem... és nem téved. Már régóta nem szeretem. Makacs, és gyermekesen ostoba, mintha most lépett volna le a falvédőről... nagy lármát csap a munkakerülők miatt, dühöng, oktatgat... megpróbáltam kibékülni vele, de eredménytelenül. És amikor nekem már nincs kedvem a béküléshez, megkezdődik a pokol... Ő egy gonosz, buta, egoista!

ALGIS
Látod, Milda...

MILDA
Egyáltalán nem értem, hogy mit akar és hová igyekszik. És nem is akarom megérteni. Én már mindent meguntam.

ALGIS
De ha bármi is történik...

MILDA
Te bűnösnek érezheted magad, ez a te dolgod! Én nem! Ő maga rúgott be, ő maga kezdett vádolni engem és téged... isten tudja miféle bűnökkel. Maga szállt be a kocsiba... maga ment el... én nem érzem magam bűnösnek. Nem! (Algis tölt magának pálinkát és kiissza.)

ERICH
(Átöleli Gėlėt és Stepast, énekel)
Es geht alles vorüber,
Es geht alles vorbei,
Nach jedem Dezember
Kommt wieder ein Mai.
Es geht alles vorüber,
Es geht...

ALGIS
(Felugrik.) Hallgass el!

ERICH
...alles vorbei...

ALGIS
(Odaszalad Erichhez.) Hallgass!

STEPAS
Maga részeg? (Felugrik.)

ERICH
Maga... milyen joga van magának?

ALGIS
Van jogom! (Megüti Erichet. Összeakaszkodnak. Stepas próbálja szétválasztani őket. Beszalad Albe. Mosolyogva figyel. Zaj. Zűrzavar.)

POVILAS
No, barátom, megfőzted a kását... Mit tegyünk most?

ALGIS
Nem tudom.

POVILAS
Te nem tudod, én nem tudom. Akkor ki tudja?

ALGIS
Elküldtök utcát seperni?

POVILAS
Nem ártana... (Szünet.) Hiszen józan voltál...

ALGIS
Majdnem...

POVILAS
Ha részeg, még megérteném.

ALGIS
Nemcsak a részegek verekszenek...

POVILAS
Ok nélkül csak a részegek.

ALGIS
Akkor részeg voltam.

POVILAS
Figyelj csak, öregem... Ne ködösíts! Beszéljünk nyíltan... Mert én, becsületszavamra, semmit sem értek. Ült ott egy ember, szórakozott, te pedig odamész, és minden ok nélkül lekensz neki egy pofont.

ALGIS
Jól céloztam! És nem védekezem!

POVILAS
És kinek? Egy demokratikus országból jött vendégünknek!

ALGIS
Magunk miatt kellett volna kiválasztanom valakit?

POVILAS
Jobb lett volna...

ALGIS
Eredeti akartam lenni. (Szünet.) Figyelj csak... nem telefonálnál?

POVILAS
Hová?

ALGIS
Én nem tudom, hová... oda, ahol tudhatnak valamit a balesetekről.

POVILAS
Miféle balesetekről?

ALGIS
No, az autóbalesetekről...

POVILAS
Történt valamilyen baleset? Mikor?

ALGIS
Nem tudom, hogy hol és mikor... de történhetett.

POVILAS
Konkrétabban!

ALGIS
A városunkban. Bár az is lehet, hogy túl a városon...

POVILAS
Tudsz valamit?

ALGIS
Ne kérdezősködj!

POVILAS
Miért idegesít téged ez annyira?

ALGIS
Nem fontos!

POVILAS
Hm.

ALGIS
Légy a barátom, tudakold meg!

POVILAS
Megpróbálom... (Tárcsázik.) Griešius? Itt Povilas. Figyelj csak, hogy megy nálatok?... Nyugalom? Aha... Valamilyen baleset?... Semmilyen?... Nem... a barátomat érdekli... Nem újságíró. Nem. (Elneveti magát.) No, akkor nem zavarlak... Viszontlátásra! Jó éjszakát! (Leteszi a kagylót.) Még nem volt baleset... (Szünet.) Jó bácsika - Griešius. Mókamester. Egyszer egy étteremben rendelt egy Trabantot olajban... (Nevet.)

ALGIS
(Zavartan) Trabantot?

POVILAS
No, azt a német... keveset fogyasztó autót.

ALGIS
Humoros.

POVILAS
Jól van... (Szünet.) Figyelj, öregem... de miért tetted ezt, hirtelen, minden ok nélkül.

ALGIS
Okom volt.

POVILAS
Micsoda?

ALGIS
Énekelt.

POVILAS
És aztán? Szilveszter van. (Algis hallgat.) Talán fasiszta ének volt?

ALGIS
Egy kis dal, egyszerű. Talán népdal...

POVILAS
És ezért ütötted meg? (Algis hallgat.) No, előfordul, néha... előfordul... ül ott egy ilyen felfuvalkodott, tele hassal... neked nem tetszik a pofája... de ez a német nagyon szimpatikus... egyetemista, litvánul tanul... öregem, talán lefordítja Donelaitist, te pedig felpofozod! És ez a litván vendégszeretet?! (Algis hallgat.) Adj hálát az istennek, hogy nem eredt el az orra vére... De mégiscsak egy huligán tett. Még most is... No, miért, öregem?

ALGIS
Rágyújthatok?

POVILAS
Te igen!

ALGIS
Adj, hadd szippantsak egyet!

POVILAS
(Elővesz egy csomag cigarettát.) Tessék!

ALGIS
Akkor rágyújtok. Köszönöm.

POVILAS
(Felül az asztal szélére.) Azt hittem, hogy nyugodt éjszaka lesz... ha történik is valami, csak reggel felé... de ezzel elkezdődött... Gratulálok!

ALGIS
Nincs mihez.

POVILAS
De gondold csak el, mi lesz ezután! A gyár főmérnöke... közöljük a munkahelyeden... elkezdődik! Oho!

ALGIS
Tudom.

POVILAS
Hiszen te ördögien óvatos vagy... Akkor hogyan tehetted ezt?

ALGIS
Úgy látszik, meg tudtam tenni... Belecsaptam a pofájába, és nem bánom. (Szünet.) Bár a gyerek, tudom, ártatlan...

POVILAS
Várj csak, öregem, várj! Tehát magad is azt mondod, hogy a gyerek ártatlan, de te...

ALGIS
De én...

POVILAS
A presszó nincs innen messze. Amíg hoztak, nem tudtál volna kijózanodni... tehát eléggé józan voltál.

ALGIS
Hogy ment a szombati vadászat?

POVILAS
Üres kézzel tértem haza. Armonas lőtt két nyulat, Strazdas egy rókát... Figyelj csak, az ördögbe is, miért verted meg azt a fiút?

ALGIS
Nem tudom.

POVILAS
Tudod! (szünet)

ALGIS
Tudom.

POVILAS
Tehát miért?

ALGIS
Te úgysem érted meg. Ne sértődj meg, de ahhoz, hogy megértsd, a helyemben kellene lenned... világos?

POVILAS
Nem...

ALGIS
Végül is számít ez? Részeg állapotban Algis Vardunas polgártárs rátámadott Erich... Erich...

POVILAS
Schelcher...

ALGIS
Erich Schelcher polgártársra. A büntetőtörvénykönyv ilyen és ilyen paragrafusa alapján Algis Vardunas polgártárs...

ŐR
Boldog Újévet!

FIÚ
Köszönöm! (A Muzsikus és Vetra hallgat.)

ŐR
(A Muzsikushoz.) Jól játszol, muzsikus?

MUZSIKUS
Úgy játszom, ahogyan táncolnak.

ŐR
No, mutasd meg, hogy mit tudsz! (Odaadja a hegedűt. A Muzsikus játszik. A zsidó dallam egy kisvárosba visz el minket, ahol szegfű, mandula, mákos perec illata érződik.) Mit játszol, te bolond? (A Muzsikus abbahagyja.) Eljátszod, hogy "Es geht alles vorüber"?

MUZSIKUS
Nem tudom.

ŐR
Nem tudod? Hazudsz! Hé, ti, ki játssza el közületek, hogy "Es geht alles vorüber"? Azt azonnal kiengedem. Halljátok? Menjetek a világ négy tája felé! Te is, te izraelita! Szabadon engedlek.

MUZSIKUS
Az első őrig?

ŐR
(Nevet.) Ravasz vagy. No, legyen, az első őrig! De legalább egy percig szabad leszel! Ma olyan hóvihar van, hogy talán messzebbre is sikerül eljutnod. (Nevet.) Játsszál félóra szabadságért! Ki tudja, talán életben is maradsz? Talán úgy elmész, hogy észre sem vesznek, valahol elbújsz és kivárod a tietek győzelmét. (Nevet.) Az Isten útjai kifürkészhetetlenek. A szabadságért érdemes játszani! (Odanyújtja a Muzsikusnak a hegedűt.) Es geht alles vorüber.

MUZSIKUS
Ne gúnyolódj!

ŐR
Esküszöm, nem gúnyolódom! (Nevet.) Nem hiszel a Kánaánban? (Vetrához) Hát te? Téged is kiengedlek.

VETRA
Kiengedsz? Engem? (Nevet.)

ŐR
Tudsz játszani?

VETRA
Tudok.

ŐR
(Nyújtja a hegedűt.) Játssz!

VETRA
Csak nem ezen. Add ide a géppuskát! Azon eljátszom neked a gyászindulót.

ŐR
Kutyafajzat!

VETRA
Virtuózul eljátszom.

ŐR
Bolondok! Én szabadságot kínálok, ti pedig... No, amíg nem késő. (Elbődül.) Es geht alles vorüber.

FIÚ
Én eljátszom.

ŐR
Te? Te tudsz játszani?

FIÚ
Tudok. Adja ide, eljátszom.

ŐR
Nesze! (Odaadja a hegedűt.) Csak óvatosan! (Nevet.) Ez egy Stradivari.

FIÚ
És maga... maga tényleg elenged?

ŐR
Ha jól eljátszod. (Nevet.)

FIÚ
Eljátszom... (Játszik.)

ŐR
(Szünet után a könnyeit törli.) Jól van. Istenem! Nagyszerű! Igaz, muzsikus?

MUZSIKUS
Jól játszik a gyerek, nagyon jól...

ŐR
Te szabad vagy. No, mit bámulsz? Te szabad vagy. Eredj! (Kinyitja az ajtót.) Te, nem ők! (Vetra és a Muzsikus felé int.) Senki sem tart vissza, eredj már! (A fiú óvatosan megy az ajtó felé, hitetlenkedve néz a Muzsikusra és Vetrára.)

VETRA
Menj, amíg ki nem józanodik... Menj... Isten áldjon! (Zene: Es geht alles vorüber.)

DAL A FIAMHOZ Te még csak négyéves vagy, fiam. Akkor tudd meg - a Földön éltek emberek, akiket lelőttek, keresztre feszítettek, felakasztottak, de ők nem hagyták az igazukat. Mindig emlékezz erre, fiam, habár, amikor felnősz, meg fognak győzni téged, hogy nincs neked igazad, csak az erőseknek van igazuk, minden igazságnál a legnagyobb igazuk. De te még csak négyéves vagy. Akkor tudd, hogy sok barátod van, és néhány hűséges barátod, akik nem árulnak el téged. És te ne áruld el őket, fiam! Habár, amikor felnősz, meggyőződsz róla, hogy a barátok elhúzódnak, amikor már nincs rád szükség, elhúzódnak, amikor téged üldöznek, elhúzódnak, amikor üres a zsebed. De még csak négyéves vagy... Én elmondok neked sok banális igazságot, fiam, amiket, később magad is meggyőződsz róla, az emberek áthúznak és kinevetnek! De te emlékezz legalább olykor-olykor ezekre az én banális igazságaimra... Érdemes! (Olaf Olsen norvég költő alapján.)

VYTAS
No, itt van... havas térség, üres út és mi...

RAMUNĖ
Kapcsolja ki a lámpákat!

VYTAS
Kikapcsolhatom. (Elmegy. Ramunė charlstont táncol. Kialszanak a fények. Az autóban hangosabban szól a rádió. Visszajön.) Fázik?

RAMUNĖ
Nem.

VYTAS
Akkor mi van magával?

RAMUNĖ
Boldog vagyok - táncolok. (Nevet.) Táncolunk egyet? Charlston a havas sivatagban!

VYTAS
Én olyan táncos vagyok, mint amilyen motoros a ló. (Mindketten nevetnek.)

RAMUNĖ
Akkor emelje fel a fejét! Látja, mennyi csillag? És ez a fényszóró ki akarta oltani azokat.

VYTAS
Hogyan kerültünk ide?

RAMUNĖ
A sofőr kérdezi az utast?

VYTAS
Én nem emlékszem.

RAMUNĖ
Tréfál?

VYTAS
Nem. Becsületszavamra!

RAMUNĖ
Nem emlékszik, hogy hogyan jött?

VYTAS
Emlékszem, hogy hogyan jöttem ki a kávéházból... hogy nem tudtam beindítani a motort... aztán... és most egyszerre itt... Mindez olyan, mint egy álom...

RAMUNĖ
De hiszen maga... maga nem volt annyira részeg. Meglátott engem és meghívott autózni.

VYTAS
Nem értem, hogy hogyan egyezhetett bele?

RAMUNĖ
Én bátor vagyok! (Nevet.) Ezen kívül szeretem a nagy sebességet. A huszadik század!

VYTAS
Hiszen összeütközhettünk volna... És már nem lenne számunkra új és boldog ezerkilencszáz...

RAMUNĖ
Maga mellett ültem. Ha valami van, elkaphattam volna a kormányt...

VYTAS
Tud vezetni?

RAMUNĖ
Nem.

VYTAS
Akkor maga tényleg bátor!

RAMUNĖ
Maga is bátor!

VYTAS
Ez nem bátorság, hanem ostobaság!

RAMUNĖ
De minden szerencsésen végződött... (szünet)

VYTAS
Isten tudja, hogy minden-e... de ebben a pillanatban én boldog vagyok! Az Új Évet egy havas sivatagban köszöntjük! És ezek a csillagok! Amikor felnézek rájuk, erősnek érzem magam. Minden eltűnik, ami gyenge, ostoba, alávaló...

RAMUNĖ
Tudja, én irigylem magát. Csak nem az autót, nem a tudományos fokozatát, nem a könyveket... (Elneveti magát.) A maga alapját irigylem. Nem tudom, hogy hogyan is mondjam... No, ahhoz, hogy a rakéta felemelkedjen, kilövőhelynek is kell lennie, igaz?

VYTAS
Igaz.

RAMUNĖ
Akkor magának van egy ilyen alapja.

VYTAS
És mi az?

RAMUNĖ
Az emlékek... maga átélte, legyen az a gyerekkorában, de átélte a háborút, a megszállást... Emlékszik valami szörnyűségesre... Néha ilyesmire is szüksége van az embernek. De énnekem semmi... Érti? Mindaz, amire emlékszem, egyszerű, lágy, mint a köd vagy a vatta... Ne mosolyogjon! Negyvenhétben születtem...

VYTAS
Én pedig szeretnék a maga helyében lenni. Nem emlékezném sem a foglyokra, akik a fával rakott kocsikat húzták, sem az útszélen fekvő holt katonákra, sem az emberek számára előkészített vagonokra. (Szünet.)

RAMUNĖ
De maga tényleg szörnyen nézett ki! Holtsápadt, mint a papír... fehér... Megállított engem egy ismerős fiú, de maga odajött, megfogta a kezem és ezt mondta: "Autózzunk, Ramunė!"

VYTAS
Én? Én odamentem? Igazat beszél?

RAMUNĖ
Becsszó! A fiúnak még a szája is tátva maradt. Úgy sejtem, a maga diákja. Ha jól tudom, levelező hallgató.

VYTAS
El tudom képzelni, hogy mit gondolt. (Elneveti magát.)

RAMUNĖ
Miért hajlamosak az emberek mindig arra, hogy rosszabbra gondoljanak, mint ami tényleg van? Ha te jószívű vagy, bolondnak tartanak, ha te... De az ördögök nem látták! Mondja meg, hogy hol vagyunk!

VYTAS
A réten... a világ végén...

RAMUNĖ
De pontosabban!

VYTAS
Átjöttünk a Neris hídján?

RAMUNĖ
Át.

VYTAS
Tehát nincs messze Klevai.

RAMUNĖ
Klevai? És az a Klevai messze van Kaunastól?

VYTAS
Úgy félszáz kilométerre.

RAMUNĖ
Olala!

VYTAS
Én Klevaiban végeztem a középiskolát...

RAMUNĖ
Klevaiban?

VYTAS
Igen. Nagyon régen.

RAMUNĖ
Sohasem jártam erre.

VYTAS
Gyerünk Klevaiba!

RAMUNĖ
Ne! Ne!

VYTAS
Megyünk! Ott sok osztálytársam van. Bekopogunk. Hiszen Új Év van! Senki sem alszik. Szervusz, Lukša, nem vártál? (Nevet.) Megyünk? (Szünet.)

RAMUNĖ
Megyünk!

RAMUNĖ
Már mindenki alszik.

VYTAS
Mindjárt hajnalodik.

RAMUNĖ
Hallgassa csak, mekkora csend!

VYTAS
Hány óra? Nem látom.

RAMUNĖ
Milyen hangosan ketyeg az óra. Hallgat, hallgat, és egyszerre tik-tak, tik-tak.

VYTAS
Haza kell menni.

RAMUNĖ
Miért ér véget minden, ami szép, ilyen gyorsan? Nem tarthatna örökké az éjszaka?

VYTAS
Mennyire meg voltak lepődve! Lukša nem ismert meg... Mondom: Szervusz, vén ördög! Ő pedig: Bocsásson meg, maga téved. (Nevet.)

RAMUNĖ
Nagyon kedves. Garantáltan. És a felesége...

VYTAS
(Tölt magának egy pohárba.) Magának nem töltök, mert maga még kicsike. Így is elég...

RAMUNĖ
De...

VYTAS
Valamikor volt egy falovam. Amikor kicsi voltam.

RAMUNĖ
Hol van az most?

VYTAS
Tíz éve még ott hevert a sufniban. Később eltűnt. Talán valaki feltüzelte, vagy elvitték a szomszéd gyerekek... Falovacska szürke foltokkal.

RAMUNĖ
Ilyen? (Odamegy a hintalóhoz.)

VYTAS
Honnan került ez ide?

RAMUNĖ
Egész idő alatt itt állt.

VYTAS
Nem. Csak most került ide.

RAMUNĖ
Maga nem vette észre.

VYTAS
Ideszaladt. Mihelyt az eszembe jutott. (Ramunė nevet.)

RAMUNĖ
Magának nem szabad inni.

VYTAS
(Odamegy a hintalóhoz, megtapogatja.) Fekete sörény, hosszú farok, és nagy szürke foltok... most kerekes lovakat gyártanak. Hamarosan lovacska-autókat fognak gyártani. Szegény lovak! (Megsimogatja.) Adjak egy pohár konyakot?

RAMUNĖ
Kicsi. Nem kell rászoktatni. (A lóhoz.) Hogy hívnak?

VYTAS
Nem tudja.

RAMUNĖ
Tudja.

VYTAS
Nem tudja, mert én is elfelejtettem.

RAMUNĖ
Ő tudja. (Odatartja a fülét a ló szájához.) Hogy hívnak? Megsúgta! Nekem megsúgta!

VYTAS
És hogy hívják?

RAMUNĖ
Nem mondom meg!

VYTAS
Rajta lovagoltam ki a gyermekkoromból. Bárcsak vissza tudna vinni engem oda! (Megpróbál felülni a lóra.)

RAMUNĖ
Mit csinál? Még összetöri.

VYTAS
Erős! Fából van.

RAMUNĖ
Bár fa, mégis él! (Vytas felül a lóra. Hintázik. Megjelenik a Muzsikus.)

MUZSIKUS
Ne törje össze a lovat!

VYTAS
Ez az én lovam!

MUZSIKUS
Meg az én fiamé.

VYTAS
Amikor kicsi voltam, ugyanilyen volt nekem. Fekete a sörénye, hosszú a farka.

RAMUNĖ
(Vytashoz.) Kivel beszél?

VYTAS
Mondom, ez az én lovam.

RAMUNĖ
Ez a kis Sarunas hintalova. Ott alszik a szomszéd szobában.

MUZSIKUS
Ez az én kis Nátánom lova.

VYTAS
Fakarddal a kezemben lovagoltam.

MUZSIKUS
Mindnyájunknak megvolt a maga falova.

VYTAS
És felcseréltük autóra.

MUZSIKUS
Nekem nem volt autóm, nem is lesz.

VYTAS
Maga boldog.

MUZSIKUS
Ki tudja...

RAMUNĖ
Kivel beszél?

VYTAS
Senkivel. (A Muzsikus eltűnik.)

RAMUNĖ
Mi történt magával? Rosszul van? Idehívom a házigazdát.

VYTAS
Semmi. Nem kell. Semmi, Ramunė, Noėl.

RAMUNĖ
Mit jelent ez?

VYTAS
Noël. Újévi zene.

RAMUNĖ
De kivel beszélgetett? Megjelent valaki maga előtt?

VYTAS
Volt itt egy ember. Kiment.

RAMUNĖ
Én miért nem láttam?

VYTAS
Nem láthattad, mert meghalt, amikor te még nem éltél. (Szünet.)

RAMUNĖ
Félek, meggyújtom a lámpát.

VYTAS
Nem kell.

RAMUNĖ
Meggyújtom.

VYTAS
Nem kell. (Megfogja a kezét.) Itt így is világos van.

RAMUNĖ
Úgy vidámabb lesz.

VYTAS
Most talán szomorú? (Iszik, hintázik.)

RAMUNĖ
Szilveszter éjszakája... Vidám, derűs... De amikor beköszönt az első nap hajnala - kijózanodsz. Minden világos. Világos, mint a fekete fák a hóban. (Szünet.) Maga hazamegy. Magát várja a felesége. És minden úgy lesz, ahogyan volt. És ha egyszer találkozunk az utcán. Nem fog megismerni. Szundítson egyet! Nagyon kérem! És megyünk. Engem, lehet, szintén vár valaki.

VYTAS
Jól van, szundítok. Tíz percet, nem többet. Jól van? és megyünk haza... Noël... (Vytas megpróbál felállni, de lecsúszik, eltörik a ló fateste. Vytas elterül a földön.)

RAMUNĖ
Nem megmondtam? Istenem! Mit tett most?

VYTAS
(Megpróbál felállni.) Szegény lovacska... Véget ért a Noël... Véget...

ALGIS
Milda!

MILDA
Algis! Már...

ALGIS
Énrám vársz?

MILDA
Azt gondoltam, hogy nem engednek ki...

ALGIS
Kiengedtek... (Szünet. Milda hozzásimul Algishoz.) Ki tudja, hol van most Vytas...

MILDA
Alszik.

ALGIS
Alszik?

MILDA
Mint egy csecsemő.

ALGIS
Alszik. (Nekidől egy fatörzsnek és fellélegzik.) Alszik, a vén ördög...

MILDA
Az autó ott van a garázsban. Csend, nyugalom. Gyerünk, Algis! (Kulcsot vesz elő a zsebéből.) Itt van.

ALGIS
Kulcs?

MILDA
A barátnőm, Regina, te nem ismered, elutazott Vilniusba. A lakásának a kulcsa... (Szünet.)

ALGIS
Menj haza, Milda!

MILDA
Algis!

ALGIS
A legfőbb ideje, hogy otthon légy!

MILDA
Algis, te... Hiszen azt mondtad...

ALGIS
Nem emlékszem.

MILDA
Nem akarsz emlékezni.

ALGIS
Nem akarok.

MILDA
Szeretlek.

ALGIS
De hiszen az nem igaz.

MILDA
Igaz! És te is szeretsz engem.

ALGIS
Nem. Magad is jól tudod, hogy nem. (Szünet.)

MILDA
Nem megyek vissza hozzá.

ALGIS
Ahogy akarod.

MILDA
Sohasem megyek vissza hozzá. Hallod?

ALGIS
Ha valamilyen Reginától van kulcsod, akkor költözz oda! (Szünet.)

MILDA
Aljas!

ALGIS
Légy jó! És siess haza! Taxit nem kapsz, az utcák kihaltak...

MILDA
Vytas igazat mondott. Te áruló vagy. Mindig is az voltál, és az is maradsz!

ALGIS
Ha ilyen valakit elárul, megcsal az ember, az aljasság?

MILDA
Te... (Sietve távozik.)

DAL AZ ÚJSZÜLÖTTRŐL Barátaim, emberek, egyszerűen egy örömteli hírt hozok nektek. Az imént született meg az Ember, aki csodálatba ejti a jövőben a világot! Képeket fest majd, hidakat épít vagy űrhajókat... Egyelőre nem tudom, ki ő... Akarjátok tudni a nevét? Még nem keresztelték meg! Akarjátok tudni a vezetéknevét? Nem sikerült megtalálni a szüleit! Akarjátok tudni a címét? A legközelebbi házban lakik, ő a ti szomszédotok. De talán... De talán egy másik földrészen? Első kiáltását nem fojtja el atomrobbanás, az eszét nem oltja ki a világ egész esztelensége. És habár még nem tudom sem a vezeték- sem a keresztnevét, és nem tudom, hogy hol lakik, bejelentek nektek, barátaim, egy örömteli hírt: ma a Földön megszületett az Ember!

(Sötét)

/1967/

KERNIUS
(a vendégszobában áll az ablak előtt) Éjszaka... az egész világon éjszaka van... A lámpákat eloltották, a függönyöket leengedték. A csillagokat eltakarták a felhők. Az éjszaka, mint egy folyó, kiáradt. Lebegünk a víz felszínén, mint apró szalmaszálak, szilánkok, papírfecnik... Talán nem is a nappal, hanem az éjszaka a világ természetes állapota? És talán nem az éjszaka után hajnalodik, hanem minden egyes nappal csupán az éjszaka előszobája. (Kernius bemegy a szobájába, lámpát gyújt. Odamegy az arcképhez és ironikusan nézve rá beszél. Kernius egy kicsit nevetséges is lehet, mint egy olyan valaki, aki saját magával beszélget.) Vesztettél, Kernstok... szabadságról, egyenlőségről, testvériségről ábrándoztál... Az élet legallyazott téged, mint a favágó a vén fenyőt... Elvesztetted a feleséged. Agyonlőtték a fiadat, egyedül maradtál, magába savanyodott öregember. Arról ábrándoztál, hogy megvárod az öregséget, elalszol egy napsütötte kertben, ami olyan, mint a mennyország az olcsó képeken, körülvéve unokákkal, tiszteletteljes kritikusokkal, kedves olvasókkal. Hm. De most arra vagyok kényszerítve, hogy az életemet hideg lakásban fejezzem be, a gazdag könyvtáramat pár garasért eladjam egy antikváriumban. Homéroszt és Baudelaire-t nem tudom elcserélni avas szalonnára. Ostoba! Milyen szépek is lennének az ábrándjaid, azok mégiscsak nem állandóak és olcsók, mint a színes léggömbök!

Micsoda gőgös vagy és magabiztos! Hallgatsz? Nem találsz érveket, hogy elhallgattass engem? Az öregség, kedves professzor, az nem a kritikus kollégák, akiknek az elhallgattatásához nem olyan nehéz szavakat találni! És közeledik az idő, amikor még sötétebb éjszakába kell távoznom... Te szerencsés vagy, bölcsen gondolkodó emberke! Te itt maradsz, ha nem hajítanak ki az eresz alá, én pedig vendégségbe megyek a nagy ismeretlenhez... Te valamikor tudtál harcolni és harcoltál is! De hogyan harcoljak én? Én gyenge öregember vagyok, arra kényszerítve, hogy megadjam magam, bezárkózzam a magány börtönébe. De őszintén szólva, érdemes volt-e harcolni, ha minden rosszul ért véget? Te hittél az irodalom csodás erejében. Én nem hiszek. Mit jelentenek a vastag kötetek, az emelkedett gondolatok és eszmék gyűjteményei, ha a szerzőjüket egy jött-ment csavargó megölheti egyetlen pisztolylövéssel? És vajon érdemes volt forradalmat hozni az irodalomba, hangzatos kiáltványokat írni, ha ma minden remekmű lángra lobban a tűzön, ha a nagy műveket elkorcsosultaknak kiáltják ki és arra ítélik, hogy megsemmisítsék azokat. Mit jelent az egész világ esze, értelme, ha elegendő egyetlen egy esztelen, hogy minden megsemmisüljön? Te azt hitted, hogy élni fogsz tovább a műveidben. Naiv ábrándozó! A te könyveidet is el fogják égetni. Egyesek azért gyújtják meg, mert meg akarják semmisíteni, mint az ördög írmagját; mások azért, hogy megmelegítsék a kezüket... (A számunkra láthatatlan könyvszekrényből elővesz egy vastag könyvet, lapozza. Majd a kályha mellé ül és az első adandó oldalt olvassa.) Emberek, nyújtsátok egymásnak a kezeiteket! Karjaitokat lepje be a rozsda... (Kitépi a lapot.) Milyen nevetségesen is csengenek ezek a szavak az éhes szobában! (Kitép még néhány lapot és meggyújtva azokat, bedobja a kályhába. Végül az egyik lapot a másik után tépi ki és dobja a tűzbe, melegíti megdermedt kezét.)

LINA
(Bejön.) Mit csinálsz, apa?

KERNIUS
Melegítem a kezem. (Szünet) Melegítem a kezem, Lina...

LINA
Fázol?

KERNIUS
Hát te?

LINA
Nekem melegem van. Egész úton futottam és kimelegedtem. Apa, egy hónap múlva ismert varrónő leszek. Nem csak tüzelőre, hanem süteményre is futja majd.

KERNIUS
Megértem, a varrónő nem az irodalom professzora. Az emberiségnek most papra, állatorvosra és varrónőre van szüksége. Boldog hármas!

LINA
Mit csinálsz?... Ettél már?

KERNIUS
Nem.

LINA
Mindjárt csinálok teát. Hoztam kenyeret és lekvárt.

KERNIUS
Talán egy kis teát. (Csöngetnek az ajtón.) Ki lehet az? Hány óra van most?

LINA
Nyolc... Beengedjem?

KERNIUS
Mi mást tehetnél? Nézd meg! (Lina kimegy. A távolban golyószórók kattogása. Bejön Lina és Taunys.)

TAUNYS
Jó estét, professzor!

KERNIUS
(A szalonban fogadja.) Taunys!

TAUNYS
Bocsásson meg nekem... hogy... ilyen későn... (Kezet fog Kerniusszal.) Jó estét. Lina kisasszony mondta, hogy még nem alszik, ezért be mertem törni...

KERNIUS
Még csak nem is készültem az ágyba. Úgysem tudnék aludni. Milyen jó, hogy rászántad magad, hogy eljössz. Most ritkán látogat meg engem bárki is... Az ördög tudja, hiszen rég oly sok barátom volt! Gyerünk be a dolgozószobába! Ott melegebb van, és úgy általában... Lina, csinálj erős teát!

LINA
Rendben.

KERNIUS
De Taunysnak kávét. Ő szereti az erőset, mint a pálinka!

TAUNYS
Énnekem mindegy, professzor!... Ne fáradjon, Lina kisasszony!

LINA
(Elmosolyodik.) Micsoda fáradozás! (Kimegy.)

KERNIUS
Én nem iszom kávét. Esetleg a legegyszerűbből, a cikóriából. Nem szeretem az úrhatnámságot. Tudod, falusi legény... (Nevet)

TAUNYS
De énnekem tényleg mindegy, higgye el!

KERNIUS
No, no, ne magyarázkodj! Gyerünk be a dolgozószobába! (Bemennek.) Tessék, ülj a fotelbe... Nagyon kényelmes. Én pedig a helyemre.

TAUNYS
(Nézi a papírlapokkal befedett asztalt.) Professzor, egész idő alatt alkot?

KERNIUS
Kedves Taunys! Mikor hagyod abba, hogy engem professzornak titulálj? Micsoda megtiszteltetés ez egy író számára? Semmilyen!

TAUNYS
Bocsásson meg!

KERNIUS
(Elneveti magát.) Megbocsátok. Nagyon jól tetted, hogy eljöttél. Olyan rettenetes kétségbeesés, reménytelen hangulat ragadott el... Nyisd csak ki az ablakot és vonyíts a Holdra! Bár ma nem is látszik.

TAUNYS
Olykor nekem is sötét gondolataim támadnak.

KERNIUS
No, de félre a pesszimizmussal! (Felemel néhány lapot.) Testvér, itt...

TAUNYS
Valami új dolog? Emlékiratok?

KERNIUS
Az emlékiratok az végrendelet. Nem érdemes elsietni. Én babonás vagyok.

TAUNYS
Akkor...

KERNIUS
Egy drámát kezdtem írni!

TAUNYS
(Kinyújtja a kezét.) Belekukkanthatok?

KERNIUS
Hát még nincs semmi... Éppen csak felvázoltam a tervet, pár jelenetet megpróbáltam... Itt ni... (olvas)
Bedobtak minket az idő folyamába,
Mint kutyakölyköket, hogy belefulladjunk.
Két part.
Két ellenséges szemközti part.
Meglehet, egyikhez sem jutunk el,
Azonban tudnunk kell,
Hogy melyiken akarunk kijutni.

TAUNYS
Ez valamilyen modern dolog?

KERNIUS
(Bólint) Butautasról.

TAUNYS
Butautasról?

KERNIUS
Igen. Csak nem a divatszabó Butautasról! Butautasról, Kestutis fiáról.

TAUNYS
Hiszen ez történelem!

KERNIUS
A történelem ismétlődik. És Butautas története az mai történet!

TAUNYS
Ha nem tévedek, áruló volt.

KERNIUS
Teljesen igaz! Amikor az apja, Kestutis, és a nagyapja, Algirdas Volynba ment, ő Vilniusban összeesküvést szőtt. Nem sikerült. Butautast tömlöcbe zárták. A barátai kiszabadították, és ő elmenekült a Rendhez, Aleksandernek kereszteltette át magát. Majd segítségül hívva a Kereszteseket, Litvánia ellen vonult. Ismét nem járt sikerrel. És élete végéig az uralkodó palotájában bolyongott... mint felesleges, senkinek nem szükséges bolond... Prágában temették el. (Szünet.) A vár falai, szűk utcácskák, őszi levelek... Már kifakult ég... Butautas egy olyan ember, aki nem arra a partra jutott... Öreg. Fázik. Íme így kezdődik a darabom...

TAUNYS
Vagyis a főhős egy áruló?

KERNIUS
Mostanában miről írj, ha nem árulókról és gazemberekről? Manapság egy becsületes ember hogyan foglalhat el a műben fő helyet, ha az életben félre lökték?

TAUNYS
Jaj, professzor, igaza van. (Szünet)

KERNIUS
No, milyennek találod?

TAUNYS
Jó, de mostanság talán túl bátor, nem?

KERNIUS
Mitől féljek?

TAUNYS
Tudja, a mi időnkben...

KERNIUS
Az idő... visszataszító. De emberien kell átélni... mit csinálsz most, Taunys?

TAUNYS
Vidéken utazgatok... népművészeti tárgyakat gyűjtök.

KERNIUS
Vidéken utazgatsz... istenkéket gyűjtögetsz...

TAUNYS
(Nem érezve Kernius szavaiban a gúnyt) Igen. Tudja, sikerült rábukkannom nem egyszerűen érdekes faragásokra. A tizenkilencedik század elején... sok törölköző, régi ruha érdekes díszítésekkel... Elkezdtem egy könyvet...

KERNIUS
Miről?

TAUNYS
A díszítő elemekről. A mi népi díszítéseinkről - emlékszik, egyszer arról beszélgettünk, hogy valamikor volt egy litván minta, és az a gondolatom támadt, hogy annak a maradványait éppen a mi díszítéseinkben kell keresni.

KERNIUS
Kinek van rá szüksége? Kinek kellenek ilyen könyvek? Mit adnak?

TAUNYS
Csak a művészet és a tudomány örök, minden más mulandó.

KERNIUS
Az ember nem örök. Az ördög utáni legnagyobb csoda nem örök. Ő most él, most tud gondolkodni és dönteni. Most kell segítenünk neki. Nem a díszítő elemekről szóló agyrémekkel, hanem azzal, hogy megmutatjuk neki, hogy hogyan éljen. (Szünet) Bocsáss meg, hogy így rád támadtam.

TAUNYS
Nem számít...

KERNIUS
Igaz is, hogy van Morkus?

TAUNYS
Régóta nem hallottam róla.

KERNIUS
Nem találkozgatsz vele?

TAUNYS
Nem tudja?

KERNIUS
Mit?

TAUNYS
Morkus koncentrációs táborban van.

KERNIUS
Letartóztatták?

TAUNYS
Igen. És nem csak őt, hanem Tarvidast, Kunčiust, Visbarast is. Nem tudott róla?

KERNIUS
Honnan tudtam volna? Úgy élek itt, mint egy remete.

LINA
(Bejön, csészéket és szendvicseket hoz.) Tessék, apa, neked tea, Taunys úrnak pedig kávé.

TAUNYS
Becsületszavamra, nem kellett volna így fáradoznia. Ez a lakoma...

LINA
(Nevet) Jó lakoma! Kenyér és lekvár.

TAUNYS
Minden relatív dolog, Lina kisasszony. Minden relatív... (Lina kimegy.)

KERNIUS
Vagyis Morkus is, Kunčius is...

TAUNYS
Igen... Azt mondják, hogy kapcsolatban álltak valamilyen ellenálló csoporttal. Legalábbis ezzel vádolják őket.

KERNIUS
És Visbaras? Hiszen ő már öreg! Figyelj csak, öt évvel idősebb nálam. Micsoda harcos ő? Hülyeség, abszurdum! Alig tud járni.

TAUNYS
A nácik elhatározták, hogy minden ellenségüket megsemmisítik.

KERNIUS
Képesek lesznek rá! Csak azon csodálkozom, hogy még miért nem jutottak el hozzám... Talán kisebb ellenségnek tartanak engem, mint Visbarast?

TAUNYS
Azt beszélik, hogy nemsokára újabb tisztogatásra fog sor kerülni. Még többet le fognak tartóztatni... A barátai ezért ravaszsághoz folyamodtak... Olvasott ezekben a napokban újságot?

KERNIUS
Én újságot nem olvasok! Rosszul vagyok a hazugságuktól. Reggel-este kerepel a golyószóró. Az jobban mesél arról, hogy mi történik most a világon... (Taunys elővesz a zsebéből egy újságot, és átadja Kerniusnak, aki elolvassa a címét.) "A szabadság felé". Nem lenne jobb "A rabszolgaság felé"?

TAUNYS
No, itt...

KERNIUS
(Olvas) "Megértjük mi, hogy a nagy holnapi nap nem születhet meg fájdalom és harc nélkül. A fennkölt eszmék és jelszavak mögé búvó ellenséget szét kell zúzni! Nincs helye kegyelemnek! Ezért köszöntjük a mi nagy Führerünket és acélkemény hadseregét, amely kardja ma..." És minek olvassam én el ezt a szennyet? Micsoda gané írta? Vismantas, Zakaras, Aukstuolis, Kernius. Kernius? (Szünet) Ki az, Taunys?

TAUNYS
(Bátortalanul) Maga...

KERNIUS
Én?

TAUNYS
Igen...

KERNIUS
(Elneveti magát) Elment talán az eszed? Tényleg azt hitted, hogy én képes vagyok leírni ilyen mondatokat?

TAUNYS
De ez tényleg maga... Látja: I. Kernius professzor. Ignas Kernius professzor.

KERNIUS
Én? Hogyhogy én? Hogyan... (Becsukja a szemét, mintha hirtelen rosszul lenne.)

TAUNYS
Rosszul van, professzor? (Felugrik, be akarja hívni Linát.)

KERNIUS
Ki találta ki ezt a szörnyű trükköt?

TAUNYS
A barátai...

KERNIUS
Kik azok?

TAUNYS
Mi...

KERNIUS
Te?

TAUNYS
Így-úgy én is hozzájárultam...

KERNIUS
Te?

TAUNYS
Higgye el, a legjobb érzések vezéreltek minket...

KERNIUS
Az ördögbe is, gyönyörű szavak! Bemocskoltatok engem, de azt mondjátok, hogy az én javamra tettétek.

TAUNYS
Mások már korábban tettek ilyen kijelentéseket.

KERNIUS
Így mentik a bőrüket.

TAUNYS
No, így is lehet. Mindenki akar élni!

KERNIUS
De az ördögbe is! Miért nem kérdeztetek meg előbb engem? (Taunys hallgat.) Miért?

TAUNYS
Amikor megtudtuk, hogy szerepel a Gestapo listáján, úgy döntöttünk, hogy nem késlekedhetünk tovább. Minden perc drága volt, és... és az igazat megvallva, ismerve magát, féltünk, hogy nem egyezik bele...

KERNIUS
Én sohasem egyeztem volna bele! Soha, Taunys! De most... de most minden gazember kiabálni fogja, és nagydobra verik majd, hogy Kernius, még maga Kernius is, akinek a fiát megölték, velük tart! (Kézbe veszi az újságot.) "Köszöntjük a mi nagy Führerünket és acélkemény hadseregét, amely kardja ma..." A pokolba! Undorodom. (Szünet) Egy órával korábban arról ábrándoztam, hogy nyugodtan haljak meg. Erre most nem vagyok méltó. Úgy kell meghalnom, mint egy árulónak.

TAUNYS
Ez nem árulás!

KERNIUS
Hát micsoda?

TAUNYS
Az életben maradás egyetlen módja. Ez az írás megmenti magát. Már megmentette. Ez igazolja a lojalitását.

KERNIUS
Ez nem az én írásom.

TAUNYS
De azt senki sem tudja.

KERNIUS
Annál rosszabb.

TAUNYS
Kinek?

KERNIUS
Nekem.

TAUNYS
Magának? Professzor, de hiszen az csak jó, hogy senki sem tudja. A Gestapo azt hiszi, hogy ez a maga nyilatkozata. És annak, hogy kinek a keze írta, nincs semmi jelentősége. Csak a maga neve a fontos!

KERNIUS
De az emberek! Taunys, mit mondanak majd az emberek?

TAUNYS
Az emberek? Egy ilyen időben fontos a közvélemény?

KERNIUS
Talán le kell majd állítanom az utcán a járókelőket, hogy bebizonyítsam, hogy ezt a mocskot nem én, hanem mások írták...

TAUNYS
Mi csak jót akartunk magának...

KERNIUS
Kiabálnom kell majd az embereknek, hogy az nem én vagyok. De ki fogja elhinni?

TAUNYS
Magát figyelik. A nácik nem felejtik el, hogy maga rájuk támadott...

KERNIUS
Én mindig azt írtam, amit gondoltam.

TAUNYS
Maga tévedhetett, megtéveszthették.

KERNIUS
Azt írtam, amit láttam. És én láttam, hogy az emberek hogyan változnak át hóhérokká. És a jó, tisztalelkű emberek a gyilkosok zagyvaságait kezdték ismételgetni. Az ördögbe az emberiességgel! Gondolkodni - ez a legnagyobb bűn! És én a saját szememmel láttam, a kulturált állam hogyan vált bolondokházává! És hallgatnom kellett?

TAUNYS
De, professzor, az, amit tettek, elkerülhetetlen volt. Másképpen ők...

KERNIUS
Megsemmisítettek volna engem, mint ahogy a fiamat semmisítették meg?

TAUNYS
A harc az harc.

KERNIUS
Hívatlanul jöttek a mi országunkba.

TAUNYS
Ha a gyengéhez egy erős megy vendégségbe. Akkor az mindig hívatlan vendég.

KERNIUS
(Felugrik) Én harcolni fogok!

TAUNYS
Ki ellen?

KERNIUS
Ő ellenük!

TAUNYS
A harc ma lehetetlen!

KERNIUS
Az emberek harcolnak!

TAUNYS
Az esztelenek!

KERNIUS
Az esztelenségtől a hősiességet alig egy lépés választja el.

TAUNYS
Ha a harc egyetlen módja a türelem és a hallgatás.

KERNIUS
Hallgatni arany, de most acélra van szükségünk.

TAUNYS
Mit nem hallok! Maga, Kernstok, a pacifista és humanista, acélkardot akar ragadni?

KERNIUS
Az én kezem túl gyenge, hogy felemelje a kardot. De harcolni fogok...

TAUNYS
Egész életében arra szólította az embereket, hogy éljenek békében, egyezkedjenek, ne harcoljanak.

KERNIUS
De lehet az állatokkal a békéről tárgyalni? Beugrott hozzám Leizeris. Te jól ismered...

TAUNYS
Igen.

KERNIUS
Megkérdezett: "Mondja csak Kernius, mi az én bűnöm?" Goethéről és Schillerről írt, de egy hét múlva megtudtam, hogy agyonlőtték.

TAUNYS
Zsidó volt...

KERNIUS
Hát Audrius, a fiam?

TAUNYS
Az nagy tévedés volt...

KERNIUS
Tévedés! Nap mint nap itt ülök az ablaknál... most sötét van, még csak a lámpák sem égnek... De nappal látom, hogy hogyan pusztulnak az emberek, mint űzött vadak. Látom, hogyan lövik le őket, hogyan hullanak az utca porába, husángokkal verik a foglyokat... És hogyan lehet megszabadulni ettől a látványtól, mit tanácsolsz?

TAUNYS
Ne nézzen ki az ablakon!

KERNIUS
Leengedni a redőnyt, becsukni a szemet, bedugni a fület. (Szünet). Oh, Istenem, milyen nevetséges is Dosztojevszkij Raszkolnyikovja. Milyen egyszerű és emberséges, ha összehasonlítod a gyilkosokkal, akik pontosan kiszámítják, hogy mit lehet gyártani a holttestekből.

TAUNYS
Látja, most megsemmisítik a veszélyes elemeket. Ez valahogyan megérthető, habár nem igazolható...

KERNIUS
Hát a gyerekek? Azok miféle veszélyes elemek?

TAUNYS
Az ellenség gyerekeiből, ha felnőnek, ellenségek lesznek.

KERNIUS
Fiam, mit beszélsz? Figyelj csak jól a saját szavaidra: "Megsemmisítik a veszélyes elemeket... Az ellenség gyerekeiből ellenségek lesznek..." Hiszen a gyilkosok szavait ismételgeted. Az ördögbe veled, Taunys!

TAUNYS
Talán nem ért pontosan... azt akartam...

KERNIUS
Akkor te nem érted, hogy mit is beszélsz. Hallgasd meg jól a saját szavaidat és ijedj meg tőlük! (Szünet)

TAUNYS
Életet csak egyszer adtak. És én élni akarok.

KERNIUS
Ha mindenki csak saját magára gondolna, akkor az emberiség már régen kipusztult volna.

TAUNYS
Az emberiség halhatatlan. Több ezer évet adtak neki. De én nem emberiség vagyok. Ember vagyok! És élni akarok. Van feleségem, két gyermekem - Binuta és Audrius...

KERNIUS
Énnekem is volt Audrius fiam.

TAUNYS
Értse meg, professzor, ha most valamibe belekeverednék, akkor áruló lennék, a családom árulója. Bánatot okoznék nekik... bajt... és ezért...

KERNIUS
Írjál csak a díszítőelemekről! De ne felejtsd el, hogy eljön az az idő, amikor már te sem fogsz tudni írni. Olyan könyvek kellenek majd nekik, amilyenekre szükségük van. Neked majd dicsőítened kell őket, a hódításukat felszabadításnak nevezni, igazolni a kegyetlenkedésüket és az alávalóságukat: a feketét fehérré változtatni, a fehéret meg feketévé! Íme ez vár rád holnap! Becsukni a szemed, nem látni, hallgatni... ez a te árulásod előszobája! És te most itt állsz az előszobában.

TAUNYS
Hadd legyek áruló! Hadd legyünk árulók! De mindez csak ebben a pillanatban látszik olyan szörnyűségesnek! A történelem számára a mi életrajzunknak nem lesz semmiféle jelentősége. A jövendő nemzedékek számára csak a mű lesz fontos! Kik voltak a Reneszánsz nagy mesterei? Az uralkodók talpnyalói! Smetana "Az eladott menyasszony" c. operája librettóját egy osztrák spicli írta, aki pénzért árulta a barátait. De ma ez mit számít? Semmit!

KERNIUS
Vagyis egy dolgot kell prédikálni, másikat meg csinálni?

TAUNYS
Ha nincs más kiút, igen!

KERNIUS
Soha! Soha! (Járkál a szobában.) Istenem! Én nyugodtan ülök itthon, miközben minden becsületes ember átkoz engem, mint egy megvásárolható árulót, a megszállók kutyáját.

TAUNYS
Hadd legyen így! De maga életben marad és alkothat. Alkothat a népének!

KERNIUS
Most, amikor, hála nektek, áruló lettem? Mit mondhatok most a népemnek, és ki fog követni? Senki! Egy maréknyi megvásárolható lélek! Mindaz, amit most tehetek az, hogy cáfolatot írok. Megmagyarázom az embereknek, hogy az alá a jelentés alá a nevemet a tudtomon kívül és a beleegyezésem nélkül írták.

TAUNYS
És elmegy a koncentrációs táborba.

KERNIUS
Ha kell, igen. Most tiszteletre méltóbb dolog a koncentrációs táborban rohadni, mint szabadon járni! (Megint az újságot olvassa.) "Mi, a litván kultúrában tevékenykedők, ma köszöntjük..." (Összegyűri az újságot, ledobja a padlóra.) Amikor elfogták a fiamat, végigjártam minden Gestapo parancsnokságot és állambiztonsági szervet, kiabáltam, ugráltam, mint egy vén bohóc, mint kötélen rángatott báb. Azt mondták, hogy Audrius eltűnt, hogy semmit sem tudnak... "Szabadon engedve" vigasztaltak június 26-án... Június 26-án szabad lett, igen, mert agyonlőtték. És akkor én elhallgattam. Hallgattam, amikor megölték a barátaimat, hallgattam, amikor a koncentrációs táborokba hurcolták, hallgattam, hallgattam... mert nem hittem, hogy az én hangomnak lehet még haszna. Hallgattam. És semmi mást nem tudtam kitalálni. Örültem, hogy én nem vagyok áldozat. Büszke voltam - hogy nem vagyok hóhér. De ti hóhért csináltatok belőlem! És most kiabálni fogok! Elkiabálom a világnak, annak a hárommilliárd embernek, hogy én nem akarok hóhér lenni! Most írni fogok, azonnal írni fogok, ameddig csak tudok, mert lehet, hogy holnap már nem leszek rá képes. Megírok mindent, amit látok és hallok.

TAUNYS
Ők megölik magát. Mihelyt megtudják, hogy maga ellenük van.

KERNIUS
Ők most is tudják, hogy én ellenük vagyok. De nem tudnak megölni. Nem fognak tudni megölni, mert van egy kis gyermekjátékom... (Kihúzza az íróasztal fiókját, a kezébe vesz egy kiskaliberű pisztolyt.) Itt van... Audrius játéka, amivel a madarakra célzott, de sohasem lőtt. Itt vannak a golyók. Svéd. Királyi koronával. Kicsik, és úgy lehet játszani velük, mint az ólomkatonákkal, de meg lehet tőlük halni. Ha eljönnek, felhasználom ezt a játékszert. Hasznát fogom venni Audrius játékának... (Szünet)

TAUNYS
Nagyon kellemetlen ez a számomra. Higgye el, és bocsásson meg.

KERNIUS
Így talán rendben van, Taunys. Nem, én nem tréfálok, nem gúnyolódom... Megköszönhetem neked? Felébresztettél az álmomból. Úgy látszik, így volt elrendelve... Most eredj!

TAUNYS
Nos, jó éjszakát, professzor...

KERNIUS
Isten áldjon!

TAUNYS
(Az ajtó felé megy, megtorpan.) De maga...

KERNIUS
No, jól van, fiam, jól van. Lina, kísérd ki!

TAUNYS
Nem kell... magam kitalálok. (Megjelenik Lina. Taunys Kerniushoz) Jó éjszakát!

KERNIUS
Isten veled!

LINA
(Felveszi a csészéket az asztalról.) Apa... Mindent hallottam.

KERNIUS
Mit hallottál?

LINA
Hallgatóztam. Az ajtó mögött. Az ilyen szavakért most...

KERNIUS
Mi most?

LINA
A Gestapo...

KERNIUS
Megölhet? Legyen!

LINA
Nem félsz?

KERNIUS
Már hetven éves vagyok.

LINA
Mi ennek a jelentősége?

KERNIUS
Az, hogy már nem fontosak a számomra a még hátralévő évek. (Szünet. Kernius bekapcsolja a rádiót.)

RÁDIÓ
"A szobában volt egy negyven éves nő és a tizenhat éves lánya. Semmi rosszra sem gondolva, beengedték az ismeretlent. Csak reggel vették észre a szomszédok a két nő eltűnését, amikor jött a postás, de hiába csöngetett. Néhány nap múlva az állomáson találtak két bőröndöt és bennük a feldarabolt holttestek darabjait. A rendőrség gondosan vizsgálja ezt a szörnyű tettet. Vannak adatok, amik alapján azt lehet feltételezni, hogy a gyilkos a mi városunk felé jött. Kérjük a város és a környék lakóit, hogy tegyék meg az óvintézkedéseket. Ha sötétedés után bekopog az ajtajukon egy idegen..." (Kernius kikapcsolja a rádiót.)

LINA
Borzalmas!

KERNIUS
A gazemberek! Ők maguk megölnek ezreket, de valamilyen patologikus gyilkosról beszélnek! Szándékosan híresztelnek ilyen szörnyűségeket, hogy mindenkit rémületben és sötétségben tartsanak. Azt akarják, hogy mindenki zárja be az ajtót és ott remegjen a szobájában. (Kopognak az ajtón.) Kopognak?

LINA
Kopognak... (Szünet) Már fél tizenkettő.

KERNIUS
Ki lehet az?

LINA
A rendőrség?

KERNIUS
A rendőrség már betörné.

LINA
Apa, én félek.

KERNIUS
Ha valaki kopog, be kell ereszteni.

LINA
Apa, ne menj ki... ne menj!

KERNIUS
(Átöleli) Ne félj...

LINA
Talán ő az...

KERNIUS
Kicsoda?

LINA
"Ha sötétedés után bekopog az ajtajukon egy idegen..."

KERNIUS
Ki az?

HANG
(Kintről) Eresszen be!

KERNIUS
Ki maga?

HANG
Professzor, eresszen be...

LINA
Kicsoda maga?

HANG
Viktoras Mažeika.

KERNIUS
Viktas? Ilyen későn? Azonnal, azonnal. Az átkozott kulcs. (Kinyitja az ajtót. Bejön Viktas. Az egyik keze átkötözve, a másikban pisztoly.) Mi történt veled?

VIKTAS
Üldöznek...

KERNIUS
Kik?

VIKTAS
A Gestapo. De maga ne féljen! A sarkon befordultam. Nem láthattak... Átugrottam a kerítést és... Még messze voltak. És éjszaka van, nem látsz tovább az orrodnál. (Valahol nem messze lövések.) A ganék! (Hallani, amint emberek szaladnak. Lövés. És minden elcsitul.) Elszaladtak. (Megkönnyebbülten fellélegzik. Szünet.) Nem volt más kiút. Bocsásson meg! Hiszen már éjszaka van, és...

KERNIUS
Ne magyarázkodj! Az én ajtóm a te számodra mindig nyitva áll.

VIKTAS
Köszönöm.

KERNIUS
Gyerünk beljebb...

VIKTAS
Egyedül van?

KERNIUS
Lina van itt. De hiszen ismeritek egymást. (Bemennek a szalonba. Linahoz.) Váratlan vendég jött.

VIKTAS
Jó estét.

LINA
Viktas? Micsoda? Megsebesült?

KERNIUS
Nézd meg, Lina! Talán át kell kötözni...

VIKTAS
Nem, nem kell. Apró karcolás...

KERNIUS
Ülj le, Viktas! Hiszen alig állsz a lábadon...

VIKTAS
Az igazat megvallva, igen... (leül)

KERNIUS
Reggel felhívom Gucust, ha működik a telefon... Vagy Lina elszalad... ő jó sebész, régi barátom... Majd megnézi a sebet.

VIKTAS
De becsületszóra, semmi sem kell... Milyen meleg van itt, és kellemes...

KERNIUS
Meleg és kellemes... Hát igen, ha a sötétből jön be az ember, akkor úgy tűnhet...

VIKTAS
Mindjárt elmegyek...

KERNIUS
Most? Elment az eszed? Megint akarsz találkozni velük? Nálunk töltöd az éjszakát... Ne is tiltakozz! Reggel pedig... Tedd azt, amit jónak látsz.

VIKTAS
De számomra kellemetlen.

KERNIUS
Neki kellemetlen! Az ördögbe! Ülj le és hallgass!

VIKTAS
Köszönöm, de...

KERNIUS
Nincs semmi de!

VIKTAS
Ha ők...

KERNIUS
Tudom. Agyonlőnek. Mindenkit. De itt ne félj!

VIKTAS
Nekem... Nekem nem kell félnem.

KERNIUS
Neked? Mi? Mivel vagyunk mi rosszabbak nálad? (Szünet.) Lina, csinálj nekünk valami harapnivalót!

VIKTAS
De, higgye el, nem vagyok éhes - ha lehet, egy pohár hideg vizet...

KERNIUS
Micsoda? Hideg vizet? (Linához) Csinálj teát!

LINA
Máris! (Kimegy)

KERNIUS
És most mesélj! Mindent, sorjában! Csak tedd el azt... (A pisztolyra mutat. Viktas zsebre vágja a pisztolyt.) Nem szeretem az ilyen játékszereket. Most pedig mesélj...

VIKTAS
Látja...

KERNIUS
Nem kívánom, hogy eláruld a titkodat. Tudom, konspiráció. Mondd el azt, amit el lehet mondani!

VIKTAS
(Mosolyog) Csak hallgatni lehet.

KERNIUS
De nekem tudnom kell, hogy hogyan harcoltok, hogyan veritek ezeket a gazembereket.

VIKTAS
Nos, ma éjjel... ma éjjel be kellett törnünk a börtönbe...

KERNIUS
De hiszen ott magasak a falak, őrség kutyákkal és golyószórókkal.

VIKTAS
Mégis rászántuk magunkat, hogy betörjünk. Oda zárták a mi emberünket. Valószínűleg ismerte - Julius Banga.

KERNIUS
Julius? Julius Banga?

VIKTAS
Igen...

KERNIUS
Olyan sovány, szemüveges?

VIKTAS
Igen...

KERNIUS
Francia irodalmat tanítottam neki. (Szünet.) És őt miért?

VIKTAS
Kiadtunk egy kis újságot, "Az Igazság Hangja". Julius volt a szerkesztője. (Szünet) Sokáig kínozták... De Julius nem köpte be a barátait. Golyó általi halálra ítélték. És akkor mi elhatároztuk, hogy kiszabadítjuk.

KERNIUS
Kiszabadítottátok?

VIKTAS
Nem. (A kezét a szeme elé emeli) Elkéstünk...

KERNIUS
Agyonlőtték?

VIKTAS
Ma reggel. De mi túl későn tudtuk meg... A mieink közül kettő pusztult el. Szaladtam és lövöldöztem, és vártam a golyót a hátamba. De az éjszaka sötét. És itt van maga...

KERNIUS
Egy egyszerű gyerek... hős lett. Én pedig... Láttad a mai újságokat?

VIKTAS
Átlapoztam.

KERNIUS
Olvastad azt az átkozott nyilatkozatunkat?

VIKTAS
Igen.

KERNIUS
És ennek ellenére bekopogtál az ajtómon?

VIKTAS
Nem hiszem., hogy azt maga írta. Nem tudom, hogy miért vannak olyan elképzelései, talán álarcot kellett felvennie? Nem tudom... De meg vagyok róla győződve, hogy azok nem a maga szavai és a maga gondolatai...

KERNIUS
Igen, igen! A pokolba! (Fel-alá jár a szobában.) De még senki sem tudja.

VIKTAS
Ha én nem hittem el, miért hinnék el mások?

KERNIUS
Te nem hitted el, mert régóta ismersz engem. De mások... Mások engem nem ismernek.

VIKTAS
Magát ismeri egész Litvánia.

KERNIUS
Ismer egész Litvánia! Szép szavak - mindössze ennyi.

VIKTAS
Ne ismerjék bár személyesen, de a műveit ismerik.

KERNIUS
Kedves barátom, ne felejtsd el, hogy mennyi író elárulta a hitét!

VIKTAS
De maga...

KERNIUS
Én miért nem adhatom el magam? A hóhérok nem sajnálják az ezüstöt, és ha a pénz nem segít, előveszik a korbácsot... (Szünet) Az embereknek meg kell tudniuk, hogy én nem vagyok áruló! Ez most nagyon fontos! Azok, akik tanulták a verseimet az iskolában, kell hogy tudják, hogy nem adtam el magam. Erre feltétlenül szükség van.

VIKTAS
Mit akar tenni?

KERNIUS
Cáfolatot írni! Hadd legyen az az utolsó szavam, a végrendeletem, de meg kell írnom!

VIKTAS
És hol fogja leközölni?

KERNIUS
Nem tudom...

VIKTAS
Látja, a mi "Igazság Hangja" újságunk...

KERNIUS
De hiszen azt mondtad, hogy a Gestapo a nyomotokra bukkant...

VIKTAS
Nagyon akarták... de ha azt képzelik, hogy mi elhallgatunk, nagyon nagyot tévednek! Pár nap múlva kiadjuk az új számot.

KERNIUS
És abban lehozzátok az én nyilatkozatomat.

VIKTAS
Az ötlet nagyszerű, de ha megtudja a Gestapo...

KERNIUS
Egész életemben a hősiességről írtam, tanítottam az embereket, hogy hogyan legyenek bátrak, becsületesek, most pedig, amikor énrám került a sor - ijedjek meg, tagadjam meg önmagam? Nem!

VIKTAS
Vitatkoznom kellene magával, lebeszélni, rámutatni, hogy ez esztelenség, hogy...

KERNIUS
Nem győzöl meg engem! Én makacs vagyok! Mindig ilyen voltam, most pedig öregkoromban még inkább! Megyek írni. Reggelre be is fejezem.

VIKTAS
Akkor a reggeli viszontlátásra, professzor!

LINA
(Teát hoz.) Bocsáss meg, hogy ilyen soká... De nincs tűzifa... Amíg megmelegedett... (A csészéket az asztalra teszi.)

VIKTAS
Köszönöm.

LINA
Hát apa?

VIKTAS
Elment írni. Állítólag reggelig írni fog... (Feláll, odamegy Linához. Ott állnak és egymást nézik.) Lina... (Szünet) Mennyi ideje nem láttuk egymást?

LINA
Sok... nagyon sok, Viktas...

VIKTAS
Nem felejtettél el? (Lina hallgat) Miért hallgatsz?

LINA
Talán el tudtalak felejteni? (Szünet) Súlyosan megsebesültél?

VIKTAS
Semmiség.

LINA
Ez nem semmiség - az apám vérmérgezésbe halt bele...

VIKTAS
Ejha. Énvelem semmi sem történik.

LINA
Megnézem...

VIKTAS
Nem, nem. Itt hideg van...

LINA
Menjünk az én szobámba! (Felveszi a csészéket. Átmennek Lina szobájába. Lina odatol egy alacsony széket, maga pedig az ágyra ül.)

VIKTAS
(Az órára pillant) Milyen kevés idő maradt - Hajnalban elmegyek, és lehet, hogy soha többé nem találkozunk.

LINA
Reggel kimenni, ez veszélyes dolog.

VIKTAS
Hiszen nem maradhatok nálatok. Habár szeretnék...

LINA
Véletlenül kopogtál be hozzánk?

VIKTAS
Véletlenül szaladtam be a ti utcátokba, de a ti házatokba már nem véletlenül jöttem be. (Szünet.) Tudod, hogy mi fenyeget titeket, ha itt találnak engem?

LINA
Tudom.

VIKTAS
És nem félsz?

LINA
De elszaladtak mellettünk.

VIKTAS
Visszajöhetnek.

LINA
Miért kergetnek ők téged?

VIKTAS
Ők... Amikor kicsi voltam, egyszer bementem a mocsaras erdőbe. Sok kígyó volt ott. És az egyik öreg elmondott nekem egy titkot: "Ha nem ejted ki a kígyó szót, azok sohasem támadnak." Emlékszem, amikor te azt mondtad, hogy ők...

LINA
Miért üldöznek téged?

VIKTAS
(Előveszi a zsebéből a pisztolyt.) Emlék - Megtanulhatnád, hogy hogyan kell használni.

LINA
Nem.

VIKTAS
No, nézd. (Kiveszi és visszateszi a töltényeket.) Most meg van töltve. Csak meg kell itt húzni... (Átnyújtja a nőnek.) Tessék, vedd el!

LINA
Nem, nem. Félek.

VIKTAS
Gyáva! (A padlóra teszi a pisztolyt.) Emlékszel Emmára?

LINA
Aha.

VIKTAS
Egy hadnagy jár hozzá, valamilyen Hans vagy Walter. Talán nem hazafias tett, de ostobaság is lenne hazafiasságot kívánni tőle.

LINA
Valamikor egy szakaszvezetővel barátkozott...

VIKTAS
Tehát avanzsált. (Elneveti magát.) Nekünk meg szükségünk volt fegyverre. Egyszer kilestem ezt a Hansot vagy Waltert, amikor reggel ment hazafelé... Az őszi reggel pedig sötét, mint az éj. És elvettem Hanstól vagy Waltertől a pisztolyt... (Félrerúgja a pisztolyt.)

LINA
Agyonverted?

VIKTAS
Nem. Most is jár Emmához. Csak mindig kíséri egy közlegény. Hiszen Emmának van egy húga. Úgyhogy a kiskatona nem zavar... Ha a háború tovább tart, akkor a testvérek eljutnak a tábornokokig...

LINA
Már régen nem jártam az utcámban.

VIKTAS
Én is elég régen. Az után az eset után Hansszal vagy Walterrel... Az utca, persze, ugyanolyan. Csak szűkebb és sötétebb.

LINA
Igazad van. Tényleg nagyon összeszűkült.

VIKTAS
A te ablakaidnál már nincsenek georginák... no, de beszéljünk a jelenről!

LINA
Iszol egy kis bort?

VIKTAS
Valami erősebb nincs?

LINA
Nincs. Csak bor. És az is rossz.

VIKTAS
Hozzál! (Lina kimegy. Viktas a kezébe veszi a pisztolyt, megnézi, majd visszateszi a padlóra. Visszajön Lina, üveget és poharakat hoz.)

LINA
Ír... (Az üvegeket és a poharakat a padlóra teszi.) Hozhattam volna kisebb poharakat, de...

VIKTAS
Az ördögbe velük! (Kinyitja az üveget, tölt magának és Linának. Iszik egy kortyot.) Tűrhető.

LINA
Akarsz enni valamit?

VIKTAS
Nem kell. Ilyentől nem rúgsz be. No, hogy megérjük a hajnalt! Fenékig! (Isznak. Szünet.) Majdnem egy évet töltöttem az erdőben. Ott sok derék ember van, habár banditáknak nevezik őket.

LINA
Tudom.

VIKTAS
Talán volt itt közülük valaki?

LINA
Nem, de mesélték nekem...

VIKTAS
(Tölt magának a borból.) Egyszer páncélvonatból kellett ránk lőni. Nem tudták pontosan a gazemberek, hogy hol vagyunk, mert a lövedékek a fejünk felett repültek. Feküdtem, vártam, hogy mikor talál el... de nem talált. Később megbosszultuk. Karácsonyi ajándékot tettünk nekik a sínekre, és a levegőbe repült a szerelvény az üzemanyaggal.

LINA
Te mindig is bátor voltál.

VIKTAS
Akadnak bátrabbak is. (Kiissza a bort.) Tudod, kezd ízleni. (Lina is kiissza a bort.) Nincs jogom megmondani neked. Ha elkapnának téged ők...

LINA
Hallgatni fogok, mint a sír.

VIKTAS
Ha nagyon fáj, a sír sem bírja ki.

LINA
Én kibírom!

VIKTAS
Derék lány vagy! Igazi Jeanne d'Arc! Nincs kedved eljönni mihozzánk az erdőbe?

LINA
Magaddal vinnél?

VIKTAS
Ha szépen megkérnél...

LINA
Felövezném magam töltényszíjjal, gránátokkal, és bosszút állnék.

VIKTAS
Az Eldorádói Bosszúálló. Hiszen még ezt a kis játékszert is féltél kézbe venni... (Belerúg a pisztolyba.)

LINA
Amikor kell, nem félek. Vannak nálatok nők?

VIKTAS
Vannak.

LINA
Akkor vigyél magaddal!

VIKTAS
Rendben. (Szünet.)

LINA
Nem, nem tehetem...

VIKTAS
No, vége a te nagy hősiességednek!

LINA
Vigyázni kell az öregre.

VIKTAS
Majd vigyáznak rá mások.

LINA
Kik mások? Családja már nincs. Most mindenki csak saját magára vigyáz... Mennyi vendég járt ide! Reggel-este - mint a vásárban! Amíg volt mit enni és inni. De most... Ha valaki egyszer egy hónapban betoppan, az nagy esemény. A vendégek nem szeretik a szárazságot. (Viktas tölt magának és Linának.)

VIKTAS
Ilyenek a barátok!

LINA
A legjobb barátait agyonlőtték, koncentrációs táborokba hurcolták. Mindenféle szemét maradt.

VIKTAS
A gané sosem süllyed el. Iszunk?

LINA
Igyunk! (Isznak.)

VIKTAS
A telefonotok működik?

LINA
Mikor hogy. De a leggyakrabban nem. Telefonálni akarsz?

VIKTAS
Most késő van. Esetleg hajnalban. (Szünet.) Hajnalban lőttek agyon...

LINA
Emlékszel a regényre?

VIKTAS
Valamilyen kémekről. Emlékszem, mintegy ködön át. Akkor sokat olvastam. Amikor apa aludni küldött, én a takaró alá húztam a fejem és a zseblámpa fényénél olvastam. - "Hajnalban lőtték agyon" - érdekes. De a pokolba! A pokolba! Én élni akarok. Nem akarom, hogy agyonlőjenek. Nem számít, hogy mikor, hajnalban, vagy alkonyatkor. A pokolba! (Figyelmesen nézi Linát.) Milyen keveset változtál...

LINA
Te megőszültél.

VIKTAS
Ezért hívnak Ősznek. Nem rossz, ugye?

LINA
Ősz.

VIKTAS
Viktas nincs, Ősz van. És ha minket megölnek, senki sem fogja tudni, hogy ki pusztult el...

LINA
Ti fogtok győzni.

VIKTAS
Mi fogunk győzni... Boldog lehetsz, hogy hiszel.

LINA
Te nem hiszel?

VIKTAS
Nem vagyok már gyerek. Valaha én is hittem... sok mindenben hittem... Például a szerelemben... (Szünet) Azt mondják, hogy a szerelem vak, mint nappal a bagoly. A szerelemnek semmi sem kell. Oh, nem. A szerelemnek sátáni jó a szeme, ugye, Lina? Audrius egy neves író fia volt, és már maga is kezdett hírnévre tenni szert. És te őt választottad.

LINA
Szerettem őt.

VIKTAS
És engem?

LINA
Ha minden olyan egyszerű lenne...

VIKTAS
Ma nyíltan kell beszélni. Olyan kevés időnk van, hogy ne csapjuk be egymást. Audriusnak volt háza, a legvalódibb, és pénze is a bankban... és te elmentél hozzá.

LINA
Nem én mentem, te vezettél el hozzá.

VIKTAS
Neked pénzre volt szükséged, neki pedig modellekre.

LINA
Pénze nem volt, de tudott szabadságot adni nekem! Az ég egy darabját akartam, a kék ég egy pici darabját... Mim volt nekem azelőtt? Egy kis szűk utca sara, kerítések, véget nem érő kerítések. Magas, tömör... Álmomban még most is látom. Úgy tűnik, hogy rám dől és összenyom. És én menekülök. Az átkozott kerítések, a megsüllyedt kis házak és a megdőlt klozetek. Meg akartam szökni ebből a bekerített világból. Azt mondod, hogy énnekem gazdagságra volt szükségem. Köpök rá! Audrius különös egy teremtés volt. Gyerek! Azt hitte, hogy a színekben rejlik az emberiség megmentése, hogy a képei megváltoztatják a világot. De hiszen semmit sem változtattak meg. A világnak nem színekre e volt szüksége, hanem kenyérre...

VIKTAS
... meg pálinkára.

LINA
...meg pálinkára. Igen, az én világomnak szüksége volt pálinkára. Csak nem az ő képeire. Gyerek volt... Talán éppen azért szerettem. Ő szabadságot adott nekem. És köphettem azokra a szűk, bekerített utcákra... a kerítéssel körülvett utcákra... Az ördög tudja, hogyan is nevezzem azokat. Emlékszel, hogy hívtak engem a mi utcánkban?

VIKTAS
Emlékszem.

LINA
Prostituált. Meztelenül festik a festők, majd... Nem így van? És ki más vett volna el így egy lányt? Senki.

VIKTAS
Én elvettelek volna.

LINA
Akkor mire vártál?

VIKTAS
Én magam egy mocskos lyukban nyomorogtam. Hová vittelek volna téged?

LINA
Ne magyarázkodj! Igyunk! Milyen régen is ittam. De néha úgy szeretnék berúgni! (Tölt magának egy egész pohárral és egyszerre felhajtja.) Én szerettem őt, mert gyerek volt - naiv és jó... Szerettem, mert megvédett a gúnyolódástól, az átkoktól.

VIKTAS
De ki védett meg Simas Silkétől? Emlékszel Simasra?

LINA
Mindig hálás leszek neked.

VIKTAS
És adós.

LINA
És adós, ha úgy akarod.

VIKTAS
Emlékszel, hogy hogyan bömbölt véresen, nyájasan, és köpte ki kivert fogait?

LINA
Emlékszem. (Elneveti magát.)

VIKTAS
Most nevetsz, de akkor sírtál és segítségért kiabáltál.

LINA
Köszönöm. Te jó fiú voltál.

VIKTAS
Silke most is fél tőlem. Habár már régen csináltatott magának arany fogakat. (Bort tölt magának.) Én sohasem voltam jó fiú. Mindig rossz voltam, mert nem volt sem híres apám, sem kőházam, sem csillogó pénzem. Én lumpen voltam, kilenc szakmával - a tizedik az éhség. De mindig szerettelek téged, és most is szeretlek. (Átöleli Linát. Szünet.) Hallod? Még mindig szeretlek.

LINA
(Kiszabadítja magát a férfi karjaiból.) De ha egyszer bekopognak az ajtón, s amikor kinyitod, bejön ő?

VIKTAS
Ki?

LINA
Audrius.

VIKTAS
Audrius?

LINA
És belép Audrius...

VIKTAS
Már részeg vagy. (Szomorúan) Milyen kevés kell neked...

LINA
Ne nevess!

VIKTAS
A holtak nem kopognak az ajtón.

LINA
De ha ő él?

VIKTAS
Ő halott.

LINA
Senki sem tudja, hogy hol és hogyan halt meg... És meghalt-e. Csak beszéltek róla, ködösen... Amikor elutaztunk Viržynaiba, megmutattak egy sírt... Jártál Viržynaiban?

VIKTAS
Jártam.

LINA
Nem messze a zsidó temetőtől, a kőbánya mellett. Mindenkit este lőttek agyon, és senki sem tudta, hogy közöttük volt-e Audrius. A gazdasszony, akinél akkor lakott, azt mondta, hogy hárman jöttek, puskával, és eltemették. Hová? Az öregasszony nem tudta. Ez minden. Audrius eltűnt. Érted? A rendőrségen, hisz apa végigjárt minden rendőrséget és Gestapo parancsnokságot, azt mondták, hogy nem tudják. Én is azt hiszem, hogy talán sikerült Audriusnak megszöknie.

VIKTAS
Tőlük még senki sem szökött meg.

LINA
De olyan jó, ha az ember még legalább reménykedhet. (Kiissza a bort.) Emlékszel a "Hetedik ég"-re?

VIKTAS
Nem.

LINA
Emlékezz vissza! A "Győzelem". Az utolsó előadás. Majdnem üres terem...

VIKTAS
Sok filmet láttam. Akkor majdnem minden egyes filmre elmentem.

LINA
De velem csak néhányat láttál.

VIKTAS
Mindegy - nem emlékszem.

LINA
Volt egy szegény lány, Diana. Simon Simone játszotta. Tényleg nem emlékszel? (Viktas megrázza a fejét.) Egy utcaseprőbe volt szerelmes, Csikóba. Kirobbant a háború. A fiút behívták. A háború befejeződött, de ő csak nem jött haza... úgy tűnt, hogy elesett, de Diana továbbra is várta. Tudta, hogy az él, bár nem tudta megmagyarázni, hogy miért.

VIKTAS
Már emlékszem. A film happy enddel végződött. Tánccal, énekkel. Esti köd. Párizs háztetői, füst a kéményekből... És Csikó hazatér...

LINA
És Csikó hazatért.

VIKTAS
Így fejeződött be az amerikai film. És te még mindig bízol a boldog befejezésben?

LINA
És te? Te talán nem bízol?

VIKTAS
Nem bízom! Mert a mi világunk nem amerikai film! Most a mi országunkban, a földünk felett madarak helyett golyók repdesnek, kutyák helyett szirénák vonyítanak. Itt nincs helye Csikónak és a happy endnek. Akkor a pokolba a gyermekmesékkel! Minek csapjuk be magunkat? Ők agyonlőtték Audriust.

LINA
Te úgy beszélsz, mintha tudnád.

VIKTAS
Tudom.

LINA
Tudod?

VIKTAS
Tudom, csak nem akartam megmondani.

LINA
Honnan tudod?

VIKTAS
Június 26-án lőtték agyon, Viržynaiban, este, nem messze a zsidó temetőtől. Előbb kiásatták a sírt. Mi ez nekik? Majd belelőtték őket... (Szünet)

LINA
Ki mondta neked?

VIKTAS
Egy ember, aki maga is részt vett a lövöldözésben.

LINA
???

VIKTAS
Igen, hosszú történet. De most nem mondhatok el mindent. Egyszóval: az a gazember a kezünkbe került... És miután jól megmelegítettük a hátsóját, sok nevet elárult. Audrius Kerniusét is. Bíróság nélkül intézték el. Valaki beköpte. Tudod, akkor... Mindenki az elszámolással volt elfoglalva. De Audrius - ostoba volt. El kellett volna menekülnie abból a lyukból. Ha időben elment volna, életben maradt volna.

LINA
Az a gazember maga lőtte le Audriust?

VIKTAS
Nem ő egyedül lőtt. Ő volt a vezetőjük...

LINA
De talán... Talán nem értetted jól. Talán nem azt a nevet mondta. Talán tévedtél.

VIKTAS
Ezt mondta: "Még likvidáltunk egy Kernius nevű fickót..." (Szünet)

LINA
És aztán?

VIKTAS
Mi aztán?

LINA
Hol van? A gyilkos!

VIKTAS
Lehet, hogy a pokolban. Ha van Isten, és ha legalább egy kicsit is igazságos.

LINA
Ti őt...

VIKTAS
(Pátosszal) Bosszút álltunk a barátainkért és a te Audriusodért. (Szünet) Hinni akartál... Reményt akartál. De minden reményt és a szerencsés végbe vetett hitet már rég agyonlőtték.

LINA
Tölts nekem... (Viktas tölt a nő poharába.)

VIKTAS
Ilyen az életünk, Lina... Ez minden - ebben a pillanatban... Nincs múlt és nincs jövő. Csak jelen létezik... Hiszen csoda, hogy ma életben maradtam... De holnap... Bármely pillanatban meghalhatok. Lövés az egyik sarokból vagy kínzások a Gestaponál... És ha a világon lenne akárcsak egy ember is, akinek a halálom...

LINA
Te élni fogsz, Viktas! Minden elmúlik... Meglátod!

VIKTAS
Amikorra a Nap felkel, a harmat kimarja a szemet.

LINA
Te életben maradsz! (Viktas átöleli.)

VIKTAS
Ha ez tőlem függne...

LINA
Maradj nálunk!

VIKTAS
Lehetetlen...

LINA
Miért lehetetlen? Amíg szabadon vagy, minden tetőled függ!

VIKTAS
Sajnos...

LINA
De ha a halált el lehet halasztani legalább egy nappal, egy héttel, egy hónappal...

VIKTAS
(Félbeszakítja) A halál olyan, mint az éjszaka... nem halasztod el. Bekövetkezik a kijelölt órában...

LINA
Én azt akarom, hogy éljél...

VIKTAS
És én talán nem akarom?

LINA
Imádkozni fogok az Istenhez...

VIKTAS
Az Isten csak elvesz. Még senkinek sem sikerült kiimádkozni tőle akár egy csepp vizet is...

LINA
De ha az ember nagyon akarja...

VIKTAS
Ki nem akar inkább élni, mint meghalni? De eljön a reggel és kivezetik...

LINA
Istenem! Milyen szörnyű dolog ilyen gondolattal együtt élni!

VIKTAS
Én talán élek? Csak várok... Várom a soromat...

LINA
Emlékszem, hogy te mindig vidám voltál, optimista. Még akkor is, egy garas nélkül a zsebedben... Ki vette el tőled az életbe vetett hitet?

VIKTAS
Te! Amikor elhagytál, magaddal vitted a hitem is!

LINA
Ha vissza tudnám adni...

VIKTAS
Visszaadni nem lehet - a hitet csak elvenni lehet...

LINA
Nem igaz! Ismét hinned kell a boldogságban. (Viktas egyszerre erősen átöleli.)

VIKTAS
Milyen sokáig vártam erre, Lina! Nem hittem, hogy valamikor meg is történhet, de vártam... és hittem! Lina... Lina... Lina!

VIKTAS
(Odahajol az alvó Linához.) Lina! Lina!

LINA
Viktas?

VIKTAS
Kelj fel!

LINA
Mi történt?

VIKTAS
Egyelőre semmi, de megtörténik. Nemsokára. (Lina felemelkedik az ágyon.) Öltözz és menekülj!

LINA
Mit beszélsz? Semmit sem értek.

VIKTAS
El kell innen menekülnöd.

LINA
Hová?

VIKTAS
Ahová akarsz. Csak minél messzebb innen.

LINA
Viktas...

VIKTAS
Többet ne kérdezz!

LINA
Mit beszélsz? Hát apa? Ki fogja a gondját viselni?

VIKTAS
Nem fog meghalni.

LINA
Ő öreg és gyenge.

VIKTAS
Annál jobb. Nincs mit vesztenie. Ma itt, holnap ott. De te előtted még ott az élet!

LINA
De miért kellene elmenekülnöm a saját házamból?

VIKTAS
Egy óra múlva, két óra múlva, vagy még hamarabb már nem lesz a tied. Betör ide a Gestapo.

LINA
Miért a Gestapo? Hiszen senki sem látott, te magad mondtad, hogy senki sem látott, amikor bejöttél hozzánk.

VIKTAS
Nem láttak, de tudják.

LINA
Elárulták? Ki árulta el?

VIKTAS
Nem a te dolgod! Szedd össze a legfontosabb holmit és fuss!

LINA
Hát apa?

VIKTAS
Megint apa!

LINA
Figyelmeztetted?

VIKTAS
Nem.

LINA
Miért?

VIKTAS
Azért mert éppen csak őrá van szüksége a Gestapónak. No, miért nézel így rám, mint akinek elment az esze, kidülledt szemekkel?

LINA
Azonnal megmondom neki.

VIKTAS
Te hallgatni fogsz!

LINA
Nem!

VIKTAS
Te most összeszeded az aranyaidat vagy a rongyaidat, nem tudom, milyen kincsedet, és futsz, amerre a szemed lát.

LINA
És te?

VIKTAS
Én itt maradok.

LINA
Ők téged is elpusztítanak.

VIKTAS
Te törődj csak saját magaddal! Énmiattam ne fájjon a fejed!

LINA
Mindnyájan elszökünk.

VIKTAS
Te egyedül szöksz el!

LINA
De ők...

VIKTAS
Én magam vagyok ők! (Leveszi a kezéről a kötést.)

LINA
Te?

VIKTAS
Látod? Semmiféle seb sincs! Még csak egy karcolás sem! Karneváli maszkabál!

LINA
Te...

VIKTAS
Igen!

LINA
Nem! Nem!

VIKTAS
De igen! Én vagyok ők! A Gestaponál dolgozom.

LINA
Te? A Gestaponál?... Istenem... Nem lehet!

VIKTAS
Nem lehet? Pedig így van!

LINA
De hiszen azt mesélted...

VIKTAS
Te pedig elhitted. Ostoba! Hát akkor hallgasd! A Gestapo úgy döntött, hogy eltünteti az öreg Kerniust - túlzottan ismert személyiség, hogy úgy egyszerre, különösen most, a nyilatkozat után... Ki kellett találni valamit, és ki is találtak. A tisztelt professzorhoz elmegy a Gestapo-kereste ember, talán egy partizán. Az öreg, természetesen, elrejti. Reggel a Gestapo házkutatást tart, megtalálja az elrejtett banditát. Világos, hogy nem tehetnek kivételt. Az öreget elfogják. Látod, mekkora tiszteletet adtak a mi klasszikusunknak? A Gestapo ilyen csodálatos színjátékot készített elő...

LINA
Milyen nyugodtan beszélsz.

VIKTAS
Idegek helyett vasköteleket kaptam, amiket szigeteltek a kispolgári érzésekkel szemben.

LINA
Viktas, mondd azt, hogy csak tréfálsz, hogy mindez...

VIKTAS
...hogy mindez álom, amerikai film, április elsejei tréfa. Oh! Ha tréfa lenne... Én magam is szeretném! De ha egyszer a karmaik közé kerültél, az ember már nem tréfálhat. Amikor én megpróbáltam, úgy elverték a körmeimet, hogy mint egy kutya, vonyítottam.

LINA
Kutya is vagy!

VIKTAS
Mi mindannyian kutyák vagyunk. És mindannyian kutyaéletet akarunk élni. Most értem, hogy mit is jelent élni! Saját lábon járni, nem falábakon; hideg vizet inni és látni, saját szemmel látni, a bemocskolt, de mégis szép világunkat. Amikor a hajó süllyed, kihajítanak mindenféle mocskot. Én a pokolba vetem a hitet és az eszméket.

LINA
És a lelkiismeretet!

VIKTAS
Lelkiismeret nélkül még élsz, de ólommal a homlokodban... így? Tűnj már innen, Lina!

LINA
Sehová sem megyek!

VIKTAS
(Előrántja a pisztolyt.) Elmégy.

LINA
Te nem fogsz rám lőni.

VIKTAS
Fogok lőni, fogok, mert, az ördögbe is, szeretlek. És nem akarom, hogy ők téged mindnyájan... Az ördögbe! Inkább azonnal megöllek. Gyorsan szedelőzködj, és...

LINA
(Magára veszi a pongyolát, kiszalad a nappaliba. Kernius szobájából fénysugarak a padlón. Az ajtó kissé nyitva van. Lina visszajön.) Nem tudok kimenni. Apa ír, a dolgozószoba ajtaja egy kicsit nyitva van. Észrevesz és megkérdi, hogy hová megyek. Mit mondjak neki?

VIKTAS
Mássz ki az ablakon! (Lina az ablakhoz szalad, kinéz.)

LINA
Félek.

VIKTAS
Semmi, jó a létra, lemászol.

LINA
Menj ki! Át kell öltöznöm.

VIKTAS
Segítek neked.

LINA
Eredj a pokolba!

VIKTAS
Ahogy óhajtod... (Kimegy a szalonba. Viktas a szalonban áll, az ablakon túl a távoli csillagok látszanak. Viktas rágyújt. Megszólalnak a szirénák. Légiriadó. Az eget fényszórók sugarai pásztázzák. Légiriadó. Repülőgépek zúgása, még messze, de erősen hallható. Az égen fényszórók sugarai. Légelhárító lövegek tompa hangja. A padlón fényösvény jelenik meg. Kernius kinyitja az ajtót és bemegy a szalonba.)

KERNIUS
Te nem alszol?

VIKTAS
Hogyan alhatnék most?

KERNIUS
Fel kell kelteni Linát.

VIKTAS
Hagy aludjon - csak megijed.

KERNIUS
Nem, nem. Le kell menni az óvóhelyre... Nos... A mi óvóhelyünk jó. (Kernius kopogtat Lina szobája ajtaján. A kopogtatás hangját mi nem halljuk, mert a szirénák, mint veszett kutyák vonyítanak. Megjelenik Lina már felöltözve.)

KERNIUS
Látod, mi történik?

LINA
Igen...

KERNIUS
Azonnal menj le az óvóhelyre!

LINA
Nem.

KERNIUS
Ne ellenkezz! Itt... (Most vesszük észre az öregember kezében a kis csomagot.) Ez minden, amim van... Julia karkötője, gyűrűk, az én órám... Vedd el! Kevés... de elélhetsz belőle. Legalábbis nem halsz éhen. (Bombák egész közelben.)

LINA
És ti?

KERNIUS
Nekem írnom kell. Nem sokat, de még kell.

LINA
Akkor én sem megyek sehová.

KERNIUS
Menj! Azonnal!

LINA
(Átöleli Kerniust.) Nem! Nem! Ne kergessen el! Én sehová sem megyek! (A bombák robbanásába a ház is beleremeg.)

KERNIUS
Gyorsan! (Linát az ajtó felé tolja.)

VIKTAS
Megyünk, Lina! Ne légy gyerek! (Robbanás. Lina és Viktas gyorsan kimegy. Az ablakon túl hatalmas tűz visszfénye.)

KERNIUS
(A tüzet szemléli.) Örülök... Igaz, ott talán emberek pusztulnak, talán épp olyanok, mint maguk. .. de én örülök. Ez talán valamilyen állati öröm, barbár öröm, elsődleges öröm. Az ördögbe! De ez nagyszerű! Nagyszerű, hogy lángolnak, pusztulnak. Ez bosszú. Bosszú Audriusért, a sok ezer Audriusért... Az egész égbolt lángol, a láng elnyeli a sötétet, megsemmisíti az éjszakát. Most majd írni fogok. Írni fogok a tűzről, ami elpusztítja az ő poklukat. Hadd legyen ő, a Tűz, rettenetes, félelmetes, de szükség van rá! Tűz a tűzért, halál a halálért! (Kernius gyorsan bemegy a dolgozószobába és leül írni. Ír, miközben félhangosan diktál magának.) Én mindig a népemmel tartok, amelyik harcolt, harcol és harcolni fog. És ez a harc csak akkor ér majd véget, amikor az én hazámban nem lesz egyetlen megszálló sem. A nagy tűzvészben elpusztulnak maguk a gyújtogatók, de a megtámadott népek, megedződve a tűzben, még keményebben lépnek majd a jövőbe. (Kopognak az ajtón. Kernius az ajtóhoz megy.) Ki az?

HANG
Itt lakik Kernius?

KERNIUS
Igen.

HANG
Posta. Expressz távirat.

KERNIUS
Rögtön. (Kinyitja az ajtót. Bejön Audrius.)

AUDRIUS
Itt a távirata, Kernius úr.

KERNIUS
(A sötétben nem lát.) Távirat? Nekem távirat? Itt sötét van... jöjjön beljebb! (Elöl megy. Bemennek a dolgozószobába.)

AUDRIUS
Távirat, apa! (Kernius megfordul, felismeri a fiát, akar valamit mondani, de képtelen kiejteni akár egy szót is. Audrius átöleli az apját.) Jó reggelt, apa!

KERNIUS
Audrius... Mi ez? Ember vagy, vagy jelenség? Az öregember álma, vagy valóság?

AUDRIUS
Apa, hiszel a csodákban?

KERNIUS
A csodákban?... (Megint összeölelkeznek.) Most elhiszem... (Szünet.)

AUDRIUS
Lina alszik?

KERNIUS
Lement az óvóhelyre.

AUDRIUS
Utána megyek.

KERNIUS
Várj!

AUDRIUS
Látnom kell.

KERNIUS
A veszély már elmúlt. Azonnal visszajönnek.

AUDRIUS
Jönnek? Kik?

KERNIUS
Viktas.

AUDRIUS
Viktas? Itt van nálunk?

KERNIUS
A Gestapo üldözi. Megsebesítették.

AUDRIUS
Tehát ő is...

KERNIUS
Az ellenállásban.

AUDRIUS
Régóta nálunk van?

KERNIUS
Este szaladt ide...

AUDRIUS
El tudom képzelni, hogy mennyire meg fognak lepődni, amikor meglátnak. (Szünet)

KERNIUS
Mesélj magadról!

AUDRIUS
Nem... Várj, apa... (Körülnéz a szobában, mintha először lenne ott.) Milyen különös... mintha más világba csöppentem volna, egy másik országba... ismeretlenbe, elfelejtettbe, amit csak a meséből ismerek.

KERNIUS
No, ülj le, Audrius. Hiszen kifáradtál...

AUDRIUS
Nem, nem... Én most álmodom, de fel kell ébrednem. Meg kell győződnöm a dolgok valódiságáról. (Végigsimítja kezével az asztalt.) Ez azt jelenti, hogy nem álmodom... (Odamegy a könyvespolchoz.) És a könyveim is. Az enyéim. (Elhúzza az üveget és kivesz egy vastag füzetet.) "Bélyegek". Libéria, Algéria, Svájc... És indiánok tolldíszben. A svéd oroszlán. Az én füzetem. Az én bélyegeim. Az én gyermekkorom. Igen. Megint itthon vagyok.

KERNIUS
Honnan jössz?

AUDRIUS
Az erdőből.

KERNIUS
Sokáig maradsz?

AUDRIUS
Az első napsugárig. (Odamegy a képhez.) Az embereknek most nincs szükségük képekre. A festéket felváltotta az égő lövegek tüze, az ecsetet a golyószórók csöve. (Szünet.) egyáltalán nem tudom elhinni, hogy most élhetnek az emberek, még a repdeső golyók is elkerülik őket... és valahol van Palanga, van napsütötte homok, és a művészbarátaim, akik nyugodt tengert festenek és sárga homokot... (Szünet.)

KERNIUS
Mindenütt kerestelek.

AUDRIUS
Engem kivégeztek.

KERNIUS
Június 26-án?

AUDRIUS
Június 26-án lőttek rám. Siettem eldőlni, habár arra gondoltam egyre, hogy szuronnyal befejezik a munkájukat. De nem tették. Nem néztek meg. Elfáradtak. És elsiettek megpihenni. Besötétedett... Nem tudom, miért, de tudtam, hogy életben maradok. Csak borzalmasan fájt. És amikor megpillantottam egy nőt, feljajdultam. Ő a fivérét kereste. Az nem volt ott. Engem talált meg helyette.

KERNIUS
Miért ítéltek halálra?

AUDRIUS
Halálra ítéltek... Nem ők ítéltek el. Én magam írtam alá a halálos ítéletemet.

KERNIUS
Magad? Hogy-hogy magad?

AUDRIUS
Emlékszel, 41-ben elhatároztam, hogy megfestem a földosztást. Emlékszel?

KERNIUS
Igen. És elmentél Viržynaiba.

AUDRIUS
A föld - kenyér. Nagy szeletekbe kell szelni és átadni a kiéhezetteknek. Két- vagy háromméteres vászonnak kellett lennie. Középen egy hatalmas kenyér. Ilyent a Földön sehol sem sütnek. És ezt a kenyeret szeletelik a parasztok. Egyszerű, fáradt, ráncoktól szabdalt arcok... Állnak és mosolyogva szelik a kenyeret. A háttérben - vörös Nap. Ilyennek kellett volna lennie az én Földosztásomnak. Kitört a háború... Várni akartam néhány napot, amíg haza nem lehet utazni... De eljöttek hozzám. Megnézték a vásznat. A vásznon már ott volt a világosan nem kivehető vázlat meg a kenyér. A háziasszonyom finom kenyeret tudott sütni - természet után festettem... (Elneveti magát.) "Mi ez?" - kérdezték. "Földosztás". Tudtam, hogy mit mondok, és tudtam, hogy mit fognak ők válaszolni... Hazudhattam volna, mondhattam volna, hogy csendélet, vagy valami más, de ezt mondtam "Földosztás". Gazember! Majd megmutatjuk neked a földosztást! Elvezettek. Egy intellektuel beszélt és engem is intelligensnek nevezett. (Megvilágítás. Két szem néz ránk.)

HANG
Maga - intellektualista. Mi magát nem fogjuk megkínozni, nem szúrunk a körme alá tűt. Agyonlőjük, ez minden.

AUDRIUS
Kopasz kis ember. Fáradt. Szemüveges. Nagy orr.

HANG
Neve?

AUDRIUS
Audrius.

HANG
A vezetékneve?

AUDRIUS
Kernius.

HANG
NKVD-s?

AUDRIUS
Festőművész.

HANG
Kommunista?

AUDRIUS
Nem.

HANG
De minekünk vannak híreink, hogy kommunista.

AUDRIUS
Ez azt jelenti, hogy hamisak.

HANG
Így áll ez nálunk... Kernius - kommunista.

AUDRIUS
Ki írta?

HANG
A neve semmit sem mond magának.

AUDRIUS
Így az enyém sem őneki.

HANG
(Gonoszul elneveti magát.) Akkor kicsoda maga.

AUDRIUS
Festőművész.

HANG
Ismerjük az ilyen festőművészeket! És a szovjetek vezetője, Vasinora miért ugrált annyit körülötted? Mindenhová a vörös kocsiján vitt? (Audrius hallgat.) Nem vitt volna bárkit. Magát becsülte. Ahol Vasinora, ahol az NKVD vezetője, ott van maga is!

AUDRIUS
Egy írást hoztam a Képzőművészeti Szövetségtől. Vasinora volt itt a főnök, ezért őhozzá fordultam.

HANG
Milyen írást?

AUDRIUS
Hogy alkotói szabadságra jövök Viržynaiba. Megnézni.

HANG
Hogy a bolsik hogyan osztják fel az idegen vagyont?

AUDRIUS
Igen, engem érdekelt a földreform.

HANG
Minek magának föld?

AUDRIUS
Énnekem nem kell, de... (Elhallgat.)

HANG
No, miért hallgatott el? Mondja meg nyíltan! Mi adhatunk földet. Három métert, talán elég lesz? (Szünet.)

AUDRIUS
Képet akartam festeni...

HANG
Az ilyen képekért mi lövünk. Igen. Igen! Szemet szemért, fogat fogért! Dicsőíteni akartad az ő földosztásukat, a nagygyűléseken és bemutatókon ott álltál Vasinora és Lygumas mellett. Igaz, te hallgattál, de velük együtt ott álltál! A kommunisták és az NKVD-sek mellett álltál. Az emberek láttak! (Szünet) Lygunasnak sikerült meglógnia. Amikor bementünk az államvédelmi osztályra, csak egy halom hamu volt az udvaron... Mindent megsemmisített, egy papír sem maradt. Vasinorát bekerítettük az erdő mellett... Ránk lőtt. Megsebesítette két emberünket... Nos, akkor mi... Még pár kisebb gazembert. És maga, festő úr... ugyanabba a brancsba tartozik. Nem fogjuk megkínozni magát, nem fogunk tűt szúrni a körme alá. Agyonlőjük, ez minden!

AUDRIUS
A bíróságnak meg kell értenie... Bármilyen is legyen, meg kell...

HANG
Mit kell?

AUDRIUS
Meg kell találnia az igazságot, legalábbis igyekeznie kell megtalálni...

HANG
Kedves művészkém, a földön oly sok az igazság, hogy keresni sem kell. Válaszd ki, melyik a kellemesebb. Egyébként bíróság nem lesz.

AUDRIUS
Hogy-hogy nem lesz?

HANG
Te magad elítéled magad.

AUDRIUS
Én?

HANG
Igen, te magad.

AUDRIUS
Nem érzem magam bűnösnek. Én felmentem magam.

HANG
Bűnös vagy.

AUDRIUS
De miben? Miben?

HANG
Abban, hogy Vasinora és Lygumas mellett álltál, megtapsoltad őket, és az ő piros autójukon utaztál. Az emberek láttak téged, művészkém! Az én embereim ezt nem felejtik el. És kérdezik: ha megsemmisítettük Vasinorát, elintéztük a sofőrjét... miért maradjon életben az elvtársa? Az én embereim bosszúra éhesek. És van miért bosszút állniuk, művészkém! És mi téged agyonlövünk!

AUDRIUS
(Hirtelen) Lőjetek!

HANG
Minek siessünk? Hiszen, amint mondják, nincs kezdet vég nélkül. (Audrius hallgat.) Adunk magának lehetőséget életben maradni. Élni akar? (Szünet) Vagy azt akarja, hogy agyonlőjük?

AUDRIUS
És maga talán meg akar halni?

HANG
Helyes válasz. Habár kérdés formájában.

AUDRIUS
Azt gondoltam, hogy a múltban tanító lehetett. Csak hogy mire taníthatta a tanítványait?

HANG
Holnap estére ünnepélyt rendezünk. Eljönnek a német hadsereg képviselői. Maga is érti, illően kell fogadni őket. Zászlók, jelszavak... Tárgyaltam a barátokkal, és megegyeztünk... Nos, a fénykép! Tessék, nézze meg!

AUDRIUS
Hitler és gyerekek.

HANG
Igen. A német kancellár a gyerekek nagy barátja.

AUDRIUS
Egy újságból kivágott fényképet mutatott. Hitler egy fehér ruhás kislány fejét simogatja. Mellette boldog, jóllakott gyerekek virágcsokrokkal...

HANG
Holnap estig mindezt vászonra tudja vinni!? (Szünet) Nos?

AUDRIUS
Igen.

HANG
Ez egy okos válasz. Az élet magáé.

AUDRIUS
De még nem fejeztem be...

HANG
Közölje a feltételeket.

AUDRIUS
Nem. Meg tudom festeni, de nem festem meg.

HANG
Nem?

AUDRIUS
Nem.

HANG
Gondolja csak át, hogy végül meg ne bánja!

AUDRIUS
Már átgondoltam!

HANG
Bátor felelet, de adok még három perc gondolkodási időt. (Gúnyosan) Ha megengedi, rágyújtok. (Szünet.) Visszautasítja az életet és felkészül a halálra.

AUDRIUS
Nem festem meg. (Szünet) Nem követelték, hogy áruljam el a barátaimat vagy valami hasonlót... Ha beleegyeztem volna, senki sem lőtt volna, senki sem kínzott volna meg, csak eggyel több kép lett volna a Führerről, ez minden. Valamikor eltennék a sarokba és ott lepné a por, sőt még az aláírásom sem lenne rajta. Másolat. Senki sem tudná, hogy kinek a műve. És mégis visszautasítottam... miért?

KERNIUS
Képtelen voltál beleegyezni, Audrius. Te az én fiam vagy. (Szünet.)

AUDRIUS
Mondtál valamit?

KERNIUS
Nem, csak gondolkodtam...

AUDRIUS
Miről?

KERNIUS
Hogy nem tudtál beleegyezni. Mert te az én fiam vagy.

AUDRIUS
Akkor nem tudtam. Akkor... de ha most lenne, amikor az apám is...

HANG
Letelt a három perc!

AUDRIUS
Már megmondtam.

HANG
Halálra ítélte magát - Uraim, mosom a kezeimet! Maga aláírta a halálos ítéletét! Kivezetni!

AUDRIUS
Összevertek. Kint a magas szürke kerítésnél ott állt egy csoport megkínzott ember... elhajtottak a zsidó temetőhöz és agyonlőttek mindenkit. (Felveszi az asztalról a lapokat, amiket Kernius teleírt.)... "Én mindig a népemmel tartok, amelyik harcolt, harcol és harcolni fog. És ez a harc csak akkor ér majd véget, amikor az én hazámban nem lesz egyetlen megszálló sem. A nagy tűzvészben elpusztulnak maguk a gyújtogatók, de a megtámadott népek, megedződve a tűzben még keményebben lépnek majd a jövőbe ..." Kié ez?

KERNIUS
Az enyém.

AUDRIUS
A tied? Mikor írtad?

KERNIUS
Ma éjjel. (Szünet)

AUDRIUS
Ma éjjel? Vagy tegnap?

KERNIUS
Olvastad?

AUDRIUS
Mindannyian olvastuk. Ezért jöttem el hozzád. Bár nem kellett volna kockáztatnom.

KERNIUS
Tudják, hogy te az én fiam vagy?

AUDRIUS
Csak a nevemet tudják, mást nem.

KERNIUS
Mit beszéltek rólam?

AUDRIUS
Egyesek szidnak, azt mondják, hogy elárultad őket. Mások csodálkoznak. Azt feltételezik, hogy esetleg félelemből, vagy kényszerből. Van egy gimnazista. Csak ő állította, hogy ezt nem írhattad te.

KERNIUS
Hát te?

AUDRIUS
Én nem akartam elhinni, de ott van a cikk alatt az aláírásod. Én azt hiszem, hogy nem - mégis.

KERNIUS
De eljöttél...

AUDRIUS
Mert meg akartam tudni az igazat. Bármelyik nap végem lehet, ezért tudnom kell: az apám áruló... vagy csak gyáva.

KERNIUS
Az nem az én aláírásom, Audrius.

AUDRIUS
Nem a tied?

KERNIUS
Mások írták alá helyettem. Hallod? Mások! Az ördögbe! Ha tudtam volna! Átok?

AUDRIUS
Ez azt jelenti, hogy úgy csinálták, hogy te nem is tudtál róla?

KERNIUS
A Gestapo újabb hajtóvadászatot készít elő. Én is célpont vagyok... És valaki a barátaim közül... el tudod képzelni, valaki a barátaim közül úgy döntött, hogy megmenti a vén Kernius bőrét, és ezt a szörnyű tréfát találta ki...

AUDRIUS
Én elhiszem... de az emberek...

KERNIUS
Tessék... (Felvesz egy csomó papírt.) Én ezt ezen az éjjel írtam... Az ő alávalóságukról és mocskosságukról, az én barátaimról, akiket megöltek, terólad... Viktas beadja az "Igazság Hangjá"-ba. Talán túl sokat írtam... Le lehet rövidíteni. Csak nyomtassák ki! És terjesszék Litvániában! Adják le a Rádióban! Hadd jusson el mindenhová! Hiszen a nagyvilágban is ismer engem valaki!

AUDRIUS
(Lapozgatja a kezében lévő írást.) Jól kigondoltad, apa. Szépen kigondoltad. De... egy valamire nem gondoltál. Mihelyt csak megtudja a Gestapo, végeznek veled.

KERNIUS
Jobb meghalni becsületesként, mint árulóként élni.

AUDRIUS
Terád elevenen van szükségük az embereknek.

KERNIUS
Elevenen... Ma mindenki fölött ott lebeg a halál zászlaja... mi a különbség, hogy mikor következik be mindez? (Kernius sorba rakja a lapokat.)

AUDRIUS
És te? Ülsz és várod, hogy mikor jönnek letartóztatni?

KERNIUS
Én... Hiszen én elutazhatom vidékre, Tadashoz. Ott van egy olyan zug, ami senkinek sem jut az eszébe. Majd megkérem Butkust. Van kocsija...

AUDRIUS
Ugyanaz a Butkus?

KERNIUS
Igen. Emlékszel, valamikor cipőüzlete volt, de most kievezett a nyílt vizekre. Milliomos.

AUDRIUS
Elárul téged.

KERNIUS
Ő nem árul el. Az üzlet az üzlet, az emberiesség pedig...

AUDRIUS
Jól van, apa. Ha megígéred, hogy ma mindjárt elmész Tadashoz, akkor tégy úgy, ahogyan döntöttél.

KERNIUS
Lehet, hogy Butkus ma nem tudja. De holnap-holnapután...

AUDRIUS
Esküdj meg!

KERNIUS
(Elneveti magát.) Megesküszöm!

AUDRIUS
Igaz is, Lina?

KERNIUS
Magammal viszem - Tadasnál sok hely van.

AUDRIUS
Tadastól küldj levelet Lazdenaiba, Andrikoniusnak! Ő a mi emberünk. Sőt még csak írni sem fontos. Elküldesz egy üres borítékot - Lazdenai, Andrikonius. Nem felejted el?

KERNIUS
Nem.

AUDRIUS
Ez jel lesz, hogy biztos helyen vagy.

KERNIUS
Tom Sawyer és Hucklebery Finn! Játék!

AUDRIUS
Játék. Minden nap így játszva pusztulnak a mieink. (Bejön Viktas. Megremeg, amikor megpillantja Audriust.)

VIKTAS
Audrius?

AUDRIUS
Szervusz, Viktas! (Átöleli Viktast.) Szervusz, barátocskám!

VIKTAS
Szervusz, Audrius! (Szünet. Egymást nézik.) Sok mindent láttam, de...

AUDRIUS
Szellemmel még nem találkoztál? (Elneveti magát.)

VIKTAS
Honnan kerül ez ide?

AUDRIUS
Úgy gondolom, hogy mindketten ugyanonnan jöttünk.

VIKTAS
Illegalitás? Partizánok?

AUDRIUS
Egyszer majd elbeszélgetünk erről...

VIKTAS
Bocsáss meg, ostoba kérdés... de mindez annyira lehetetlen... (Az órára pillant.) Már mennem kell.

KERNIUS
És a seb?

VIKTAS
Semmiség! Még a kötést is levettem. (Kerniushoz.) És a maga nyilatkozata? Befejezte?

KERNIUS
Igen. (Felveszi az asztalról a teleírt lapokat.) Az írásom olvasható. Nézd meg!

VIKTAS
(Nézi.) Pompás.

AUDRIUS
Csak vasárnapnál korábban ne közöljétek!

VIKTAS
Korábban nem is tudjuk.

AUDRIUS
Vasárnapig apa el tud rejtőzni.

VIKTAS
Jól kigondoltátok.

KERNIUS
(Viktashoz) Várj egy percet! (Valamit javít a kéziratban.)

AUDRIUS
Most nincs idő, apa... Ez felhívás...

KERNIUS
Alatta lesz az én aláírásom.

AUDRIUS
(Nevet) Nehéz a klasszikus sorsa! (Viktashoz) És Lina hol van?

VIKTAS
Mindjárt jön. Szegény, annyira megijedt... A bombák egész közel hullottak.

AUDRIUS
A Vulkán gyár felrobbant.

KERNIUS
Talán lemehetnénk érte...

AUDRIUS
Úgy hallom, már jön is fel a lépcsőn.

VIKTAS
(Hallgatózik.) Nem, ez csak a szél... (Kernius állandóan a kéziratot javítgatja.)

AUDRIUS
Siess, apa. (Bejön Lina.)

VIKTAS
Lina?

AUDRIUS
Lina!

LINA
Audrius?... Istenem!... (Megtántorodik.)

AUDRIUS
Rosszul vagy, Lina?

LINA
Nem, nem... semmi... (Kerniushoz.) Ne adja oda neki a kéziratot!

KERNIUS
Nos, csak...

LINA
Ne adja oda neki!

KERNIUS
De hiszen Viktas átadja...

LINA
A Gestaponak.

KERNIUS
Mit beszélsz, Lina?

VIKTAS
Lina!

LINA
Ő áruló!

VIKTAS
(Előveszi a pisztolyt.) No, ha valaki megpróbál bolondozni...

AUDRIUS
Viktas!

VIKTAS
Csend legyen! Mindenki menjen be a szalonba!

KERNIUS
De mit jelentsen ez, Viktas?

VIKTAS
Menjenek, menjenek! Gyorsan! (Mindenki bemegy a szalonba.) Megengedem, hogy leüljenek. (Kernius leül.)

KERNIUS
Semmit sem értek...

VIKTAS
Nincs itt mit nem érteni. (Gúnyosan, gonoszan felnevet.) Én a hetes számú ügynök vagyok... Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült. (Odamegy a telefonhoz. Kíváncsin szemlélve a többieket, tárcsázza a számot.) Miért nincs jelzés?

LINA
A telefon nem működik.

VIKTAS
(Hitetlenkedve.) Nem működik? (Ismét tárcsáz.) Talán igaz... Várnak...

KERNIUS
Barátként fogadtunk...

VIKTAS
Mert nem tudták, hogy ki is vagyok.

KERNIUS
Egy ember voltál, akit üldöznek.

VIKTAS
Senki sem üldözött.

KERNIUS
Mi azt nem tudhattuk. Meg akartunk menteni.

VIKTAS
Oh, jaj! A jó szívéért én nem tudok ugyanazzal fizetni. Ez az én kenyerem...

KERNIUS
Engedd el Audriust. Hiszen jó barátok voltatok.

VIKTAS
Ne legyen naiv, professzor! Most, amikor a testvér elárulja a testvérét, a fiú az apját... Még mindig hisz a barátságban?

KERNIUS
Mindent eladtam... De maradt még valamennyi értékem... Kapsz értük ezret is...

VIKTAS
Ma minden egyes ezres értéktelen holmi.

KERNIUS
De valamikor...

VIKTAS
Akkor elvitték Jézust a pusztába, hogy elcsábítsa az ördög... - Máté evangéliuma, professzor!

AUDRIUS
A mieink majd mindenért megfizetnek neked!

VIKTAS
Lehet. Csakhogy te meghalsz holnap vagy holnapután, én pedig még elélek egy kicsit! A mi időnkben ez is nagy szerencse! (Szünet.) Az egyetlen ember, aki kimehet, az Lina.

KERNIUS
Lina?... Ne gúnyolódj, te kurafi!

VIKTAS
Nem gúnyolódom. Hamarosan itt lesz a Gestapo. Lina, te mehetsz. Vedd magaddal, amit csak akarsz, és menj!

LINA
Nem.

VIKTAS
Gondolkozz egy kicsit! Nem sok időd maradt. Ők elpusztulnak. De te? Mi értelme van makacskodni? Ostobaság. Fél óra múlva megbánod, de akkor már késő lesz. Betesznek egy teherautóra, levisznek a nyirkos földalatti börtönbe, kihallgatnak, megkínoznak, majd... hiszen szép vagy... Ők pedig jól táplált kövér bikák... És akkor majd kiabálsz nekem, de semmit sem fogok tudni segíteni. Ők nem Simas Silke, akinek kiverhettem a fogát...

LINA
Én sehová sem megyek!

AUDRIUS
Menj, Lina!

VIKTAS
Hallod, mit mond a férjed?

LINA
Nem!

VIKTAS
Mész. De ha nem mész, nagyon meg fogod bánni! Van egy mód, és én mindjárt felhasználom... Tudod, hogy mit fogok tenni azonnal...

LINA
Nem... (Audrius egy gyors ugrással kiüti Viktas kezéből a pisztolyt, a másikkal a földre teperi.)

AUDRIUS
Gazember!

VIKTAS
Ördög...

AUDRIUS
Mivel ijesztett meg, Lina?

VIKTAS
Nem mondja meg.

LINA
Megmondom. Mindent.

VIKTAS
Megmondod... (Gonoszul nevet.) Megmondod, hogy velem háltál?

AUDRIUS
Hallgass, vadember!

LINA
Igazat mond. Én bűnös vagyok. Ugyanolyan áruló vagyok, mint ő.

AUDRIUS
Lina!

LINA
Ez igaz. (Szünet. Viktas felugrik, felkapja a pisztolyt.)

VIKTAS
No, te ügyes Audrius... De én ügyesebb vagyok! Köszönöm, Lina! Segítettél nekem. Audrius, ülj le! Oh, milyen sápadt vagy! Szegény... Még elájulsz. (Audrius a falnak támaszkodik.) Nos, igen... (Az órára néz.) Itt kellene lenniük. Hamarosan mindnyájatokat elvisznek a Gestapohoz, és ugyanolyan árulókká lesztek, mint én. Eláruljátok majd a barátaitokat és az elveiteket! A mi világunk egy mocskos piac. Trágya és árulás szaga van. Ha közületek akárcsak egy valaki is visszajön abból a pokolból, már nem emberként jön vissza... Akkor ne csak engem ítéljetek el, ha titeket el nem ítélnének. (Nevet.) Most én vagyok a ti istenetek! Gyűlölhettek engem, megvethettek, de én vagyok a ti uratok! Professzor, hozza a lángoló szavú tanítását, olvassa fel! Majd maga is meglátja, hogy milyen nevetségesen és erőtlenül csengenek a maga fennkölt szavai!... Na, hozza már, és olvassa! Érdekelni fogja a fiát is, talán nem tudott még mindent elolvasni. No, mire vár? Beengedem magát a dolgozószobába, hogy kihozza. No, rajta!... Talán valamilyen csoda fog történni? A szavai majd olyan hatással lesznek rám, hogy elengedem mindannyiukat, magam pedig kimegyek bűnbánóan, a hajam tépve és hamut szórva a fejemre. Nos, mire vár, professzor? Menjen, de gyorsabban, amíg meg nem gondolom magam. (Kernius bemegy a dolgozószobába, és rögtön jön is vissza, a papírlapok alatt egy kis pisztollyal.) Magáé a szó, professzor!

KERNIUS
Kérem! (Lő. Viktas elzuhan.)

AUDRIUS
Apa!

KERNIUS
Ez a szavam! (Szünet. Audriushoz.) Itt van a kéziratom, Audrius. (Átnyújtja a kéziratot.) Te szaladj! Azonnal!

AUDRIUS
És te?

KERNIUS
Hová menjek most?... Messzire nem jutok.

AUDRIUS
Menj el hazulról. Bárhová. Akár Sargunashoz. Ők nem árulnak el. Ott maradsz pár napig, amíg ki nem találok valamit...

KERNIUS
Jól van, jól. Elmegyek hozzájuk. Elmegyek... Csak te siess! Tudnom kell, hogy szerencsésen kijutottál a házból.

AUDRIUS
(Elrejti a kéziratot.) Viszontlátásra, apa!

KERNIUS
Viszontlátásra!

AUDRIUS
(Az ajtó felé megy. Megáll.) Nem! Nem hagyhatlak itt! Nem!

KERNIUS
A te halálod céltalan lesz.

AUDRIUS
És a tied, apa?

KERNIUS
Ha kinyomtatod a kéziratomat, nem lesz céltalan. (A távolban autó hangja.) Hallod? Ezek ők!

AUDRIUS
Jól van... De te is azonnal menj... maradjon itt minden, pusztuljon el... csak te maradj életben!

KERNIUS
Lina! Menj vele!

AUDRIUS
Menjen bárhová, csak ne énvelem!

LINA
Audrius!

AUDRIUS
Már elárultál!

LINA
Nem tudtam, hogy élsz.

AUDRIUS
Mi a különbség: holtat vagy élőt árulsz el?

KERNIUS
Audrius, ne késlekedj! Juknasék udvaráról kijutsz a Vulkán romjaihoz és ott már senki sem talál meg téged.

AUDRIUS
Jól van, apa! Isten veled! Csak te is...

KERNIUS
Jól van, jól... (Audrius futva távozik. Linához.) Hát te? Mit állsz itt? Mindjárt itt lesznek.

LINA
Nincs hová mennem... (Hallani, hogy megérkeznek az autók.)

KERNIUS
Lina, még nincs késő!

LINA
Sehová sem megyek! (Már kopognak az ajtón, törik is be. Kernius a szoba közepén áll.)

F Ü G G Ö N Y

ERTAS
VYTAS ŽIOGAS
SMILTĖ - a nővére
ANDRIUS - Smiltė férje
APA - Andrius apja
FÉRFI (Andriulaitis)
SAULIUS
KRISTINA
SZÍNÉSZNŐ
JUTA
JANGO
"DOCENS"
EMBER (Markonis)
NŐ - Andrius felesége
ESŐKABÁTOS FÉRFI

BEMONDÓ
Amint tudják, a Berkeley egyetem sporttermében most ért véget a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok egyetemistáinak barátságos könnyűatlétikai versenye. A magasugrásban a kaunasi műegyetem harmadéves hallgatója, Vytas Žiogas lett az első. Habár az eredménye még nem túl nagy - 2 méter, 18 centiméter - sok reményt fűznek hozzá. Az indianai egyetem hallgatója, Josef Jackson, volt a második. Az ő eredménye 2 méter 15 centiméter... (A férfi kikapcsolja a televíziót.)

NŐ
(Bejön.) Hol voltál ilyen sokáig, Andriulaitis? (A férfi nem válaszol) Történt valami?

FÉRFI
Nem. Mi történhetett volna?

NŐ
Nem tudom.

FÉRFI
Senki sem telefonált?

NŐ
Nem... Fáj a fejed?

FÉRFI
Miért kellene fájni a fejemnek?

NŐ
Mindig arra panaszkodsz, hogy fáj a fejed, ha iszol.

FÉRFI
(dühösen) Talán ittam?

NŐ
Talán nem?

FÉRFI
Azonnal indulok Vilniusba.

NŐ
Azonnal? Tréfálsz?

FÉRFI
Egyáltalán nem.

NŐ
Ilyen későn?

FÉRFI
És aztán? (A férfi bemegy a fürdőszobába. Az ajtó kicsit nyitva. Látjuk, hogyan nyitja ki a csapot, leöblíti a kezét. A víz pirosra festődik. Bemegy a Nő egy törölközővel.)

NŐ
Istenem! Megsebesültél?

FÉRFI
Én?

NŐ
A víz véres...

FÉRFI
(nevet) Képzelődsz... (A nő szeme elé emeli a kezét.) Nézd meg! Még csak egy karcolás sincs rajta.

NŐ
De a víz véres...

FÉRFI
(Vizet merít a markába, iszik.) Mint a bor...

NŐ
Piros...

FÉRFI
Mint a vörös bor... (Megtörli a kezét. A törülközőn piros foltok maradnak.)

NŐ
Nézd! Vér!

FÉRFI
Mi van veled, kedvesem? Félrebeszélsz? Vagy álmodsz? (A férfi felakasztja egy szegre a törülközőt. Semmiféle vérnyom nem látszik.)

ERTAS
(Piros pipacscsokrot tesz az asztalra) Ez Smiltėnek.

ANDRIUS
Mindjárt jön. (Kiabál) Smiltė! Eljött a szerelmed...

SMILTĖ
(hangja) Ertas?

ERTAS
Szervusz, Smiltė!

SMILTĖ
(hangja) Szervusz! Mindjárt... félek, hogy odaég a liba.

ANDRIUS
Ülj le!

ERTAS
Köszönöm! (Járkál a szobában, kutatóan szemlél mindent) Vytas még nincs itthon?

ANDRIUS
Csak tegnap repült Vilniusba. Kilenckor érkezik.

ERTAS
Vagyis félóra múlva.

ANDRIUS
Ugrált, ugrált... semmiféle különösebb eredmény... és egyszerre. Minden újság írja...

ERTAS
Meglátod, még a két méter harmincat is át fogja vinni.

ANDRIUS
Na-na...

ERTAS
Ne felejtsd el a szavam! (Levesz a polcról egy kisautót) Ezt még nem láttam.

ANDRIUS
Régi, a Minerva 15. évi modellje. Belgiumból hoztam.

ERTAS
Úgy néz ki, mint egy cipő.

ANDRIUS
Négyhengeres, 40 lóerős.

ERTAS
És ez?

ANDRIUS
A híres Auffenberg. A gengszterek legkedveltebb kocsija. 210 kilométer. Micsoda sebesség!

ERTAS
Ejha!

ANDRIUS
Figyelj csak! Amíg nincs itt Smiltė... (A heverőből elővesz egy üveg gint.) Berendeztem ezt a rejtekhelyet. (Az üveget az asztalra teszi, tölt a poharakba.) No... fenékig!

ERTAS
Egészségedre!

ANDRIUS
Köszönöm! (Isznak) Mit írsz most?

ERTAS
Krimit.

ANDRIUS
Ne mondd!

ERTAS
Tényleg... Így kezdődik: "Egy nemzetközi futballmeccs... az egyik játékos tizenegyest lő. Nekifut, és amikor rúg... Robbanás. És nincs sem játékos, sem labda. Kiderült, hogy a labda kis pokolgép volt."

ANDRIUS
Oho! De miért?

ERTAS
A konkurencia csapdája... (szünet)

ANDRIUS
(nevet) Talán érdekes is!

ERTAS
Figyelj, mi lenne, ha kosárlabdázók és labdarúgók versenyeznének?

ANDRIUS
Angol humor?

ERTAS
Vagy a jégkorongozók és a sakkozók?

ANDRIUS
(nevet) A jégkorongozók nyernének.

ERTAS
Miért? Hiszen a sakkozók értelmesebbek.

ANDRIUS
De a jégkorongozók erősebbek... (Nevet) No, még egyet! Rendben?

ERTAS
Várjuk meg Smiltėt...

ANDRIUS
Smiltėt?... Ha meghalnék, te lennél a családom megmentője. Mint egy régi regényben... A család megmentője. Szépen hangzik! (nevet) Csak, látod, nem készülök egyhamar meghalni... (Isznak, kényszeredett csend.)

ERTAS
(Vizsgálja az üvegen a címkét) Marine dry gin... Doubly distilled...

ANDRIUS
Ne ijedj meg mindjárt! Én csak tréfáltam!

ERTAS
(Egy beüvegezett fényképre mutat) Ez kicsoda?

ANDRIUS
John Wolf - angol autóversenyző.

ERTAS
Híresség?

ANDRIUS
Már meghalt. Les Menusben.

ERTAS
Franciaországban?

ANDRIUS
Igen - ott minden évben rendeznek versenyeket. Egész huszonnégy órán keresztül száguldoznak a férfiak egy lezárt úton... 13469 méter! A szerencsések elérik a legnagyobb sebességet... John a Porsche 917-tel az első szakaszon az élen volt. 260 km óránként! És a kanyarban hirtelen egy oszlopnak rohant a kocsija.

ERTAS
Figyelj csak... kinek jó mindez?

ANDRIUS
Micsoda?

ERTAS
A versenyek, ahol emberek pusztulnak el... Sebesség a sebességért.

ANDRIUS
A huszadik század sebességet adott az embernek.

ERTAS
És a sebesség mit adott az embernek?

ANDRIUS
A sebesség, az minden! A sebesség!... de te mit is értesz hozzá?!

ERTAS
Amikor megszületsz, még nem értesz a négykézláb mászkáláshoz.

ANDRIUS
Ne haragudj... de talán így is van. (Szünet. A beszélgetés közben Ertas egész idő alatt a kisautókkal játszik, az asztalon tologatja azokat. Egyszerre megcsúszik a Duizenberg. Ertas nem tudja időben elkapni. Az autó leesik a padlóra.)

ERTAS
Az ördögbe!

ANDRIUS
(nevet) Még egy baleset a világban. (Felveszi az autót.)

ERTAS
Nem tört össze?

ANDRIUS
(megnézi) Nem. Jó modell! (szünet)

ERTAS
Nemrég vonattal jöttem Klaipedából... felszállt egy férfi, úgy nézett ki, mint valamilyen főnök... A falusi úton száguldva a sofőrje elgázolt egy öregembert... Az Isten tudja, hogyan is történt. Az öreg már elmúlt hetvenkilenc éves. Halálra gázolta.

ANDRIUS
Mindennapi dolog.

ERTAS
(keserű iróniával) A férfi nagyon fel volt háborodva... két órát várt a rendőrségre, átfázott. Köröskörül pusztaság, még csak egy kocsma sem volt. Ő pedig annyira megszomjazott egy kis sörre. (Szünet) Egész éjjel képtelen voltam elaludni, bár semmilyen öregembert sem gázoltam el... az a gazember pedig horkolt!

ANDRIUS
De hiszen nem ő gázolta el, hanem a sofőr.

ERTAS
Az öreg vére az ő ingét is bemocskolta. (Szünet. A szomszéd szobából bejön Apa, a kezében esernyő.)

APA
Szervusz, Ertas!

ERTAS
(felugrik) Jó estét. Hová indul?

APA
Alvás előtt akarok egy kicsit sétálni. Egészséges dolog.

ERTAS
Világos.

APA
Neked mi világos?

ERTAS
Semmi.

APA
Akkor miért mondod, hogy világos?

ERTAS
Mi mást mondjak?

ANDRIUS
Apa, iszol?

APA
Apa iszik. Csak nem sokat.

ANDRIUS
Tessék!

APA
(iszik egy kortyot) Azt mondod, világos... Már annyit éltem, annyi mindent láttam. Háborúk, mindenféle változások, rengeteg ember. De ha elgondolkodom, semmit sem értek... Minek élni? Minek ennyit fáradozni? Nem tudom... És oly sok könyvet elolvastam. De hiszen bölcs fejek írták azokat.

ERTAS
Egy bogáncs fejében több a gondolat, mint minden kötetben együttvéve...

APA
Hm... (szünet) Tudod, hatéves koromban láttam először kerékpárt...

ERTAS
Én pedig tizenkilenc éves voltam, amikor villamost láttam.

APA
Emlékszem, apa leszállt a kocsiról, a lovat gyeplőn vezette, hogy ne ijedjen meg...

ANDRIUS
Mitől?

APA
Hát a biciklitől... (Mindenki nevet.)

ERTAS
Ez azt bizonyítja, kedves uram, hogy minden jobbra változik. Most már a csecsemők is reggeltől estig repülőket meg autókat látnak...

APA
Félelemmel néztem akkor arra a biciklire. Úgy tűnt, hogy a sátán robog rajta... Nos, fiam... Nem mész el gyorsan?

ERTAS
Megvárom Vytast.

APA
No, akkor még találkozunk! (kimegy)

ANDRIUS
Szeret téged az öregem...

ERTAS
Én is szimpatikusnak találom... (Bejön Smiltė)

SMILTĖ
Itt is vagyok! Szervusz, Ertas!

ERTAS
Jó estét! Ezt neked hoztam! (Átnyújtja a virágot)

SMILTĖ
Oh, milyen szép! Mint a láng! Hol szerezted?

ERTAS
A szomszédék nyaralnak. Bemásztam a kertjükbe. (Smiltė nevet, körülnéz, hogy hová is tegye.)

ANDRIUS
Így kell megköszönni? Megengedem, hogy megcsókold.

SMILTĖ
Az engedélyed nélkül is megcsókolom. (Megcsókolja Ertast.)

ANDRIUS
Tudom, hogy szeret téged... Érted minden nő elveszti a fejét...

ERTAS
Kösz, barátocskám, kellemes hallani, de...

ANDRIUS
Nem vagyok irigy... azon kívül tudom, hogy van határ, amit te nem lépsz át...

ERTAS
No, hogyan mondjuk itt...

ANDRIUS
Te nagy fecsegő vagy, Ertas, és a nők nem szeretik a szószátyárokat. A nőkről és a szexről legtöbbet az impotensek beszélnek. A nőcsábászok tevékenykednek: jöttem, láttam és lefeküdtem. (Szünet)

SMILTĖ
Magadról ítélsz?

ANDRIUS
Nincs rá okom?

SMILTĖ
Van. Ki kételkedik benned? De siess, még bezár a bolt!

ANDRIUS
Értem. Azt akarod, hogy mielőbb elmenjek, és rögtön a karjaiba omolsz.

SMILTĖ
Ezt már hallottuk! Fogd a szatyrot, és futás!

ANDRIUS
Mit hozzak?

SMILTĖ
Egy kenyeret... ha lenne, fél-fehéret.

ANDRIUS
Elmehetnél te magad.

SMILTĖ
Siess!

ANDRIUS
(Ertashoz) Örülj, hogy nőtlen vagy, Ertas! (kimegy)

SMILTĖ
Végre elhordta magát.

ERTAS
Miért nem omolsz a karomba?

SMILTĖ
De te... nem... (Szünet)

ERTAS
Egyszer egy taxiban terád gondoltam. Hirtelen megfordultam, és megláttalak. Antoniusszal voltál. Kint volt a kezed. Megelőztetek minket. Egy ideig egymás mellett haladt a két kocsi... Meg akartam fogni a kezed...

SMILTĖ
Mikor történt?

ERTAS
Nem túl régen.

SMILTĖ
Hogyhogy nem vettelek észre?

ERTAS
Lehet, nem ismertél fel. Napszemüveg volt rajtam.

SMILTĖ
Miért nem érintetted meg a kezem?

ERTAS
Amikor rád gondoltam, már késő volt. Csak egy pillanatig tartott. (szünet)

SMILTĖ
Te mindig elkésel, Ertas, mindig!

ERTAS
Ezért marad meg a remény, hogy valamikor még időben sikerül...

SMILTĖ
Adja Isten, hogy sikerüljön... De egyszer talán meg kellett volna próbálni.

ERTAS
Nekem balsikereim vannak, Smiltė. Olyanoknak, mint én, nincs joguk megbéklyózni másokat...

SMILTĖ
Minek ez az önmarcangolás? (Szünet)

ERTAS
Amikor levelet adok fel, mindig attól félek, hogy nem jut el a címzetthez.

SMILTĖ
De eljut.

ERTAS
Félek a fényképészektől, orvosoktól, fodrászoktól, hivatalnokoktól, főnököktől.

SMILTĖ
A kéményseprőktől és a cigányoktól...

ERTAS
Éppen őtőlük valamiért nem félek. (Szünet)

SMILTĖ
Tudtam, hogy mindent elhalasztasz másnapra. Nem is átadhatnál belőle... de talán jó, hogy minket nem köt össze az átkozott hétköznapiság... Te olyan vagy, mint valami szép álom, ami csak ritkán látogat meg, de jó rá emlékezni... (szünet)

ERTAS
Miért nem hívtál meg az esküvődre?

SMILTĖ
Talán boldog lettél volna ott? (szünet)

ERTAS
Mentem a Mickiewicz utcában... Késő este volt... És egyszerre esküvői autók... Felszalagozva, koszorúkkal, zászlókkal. Átrobogtak a kereszteződésen és eltűntek, csak az elgázolt macska maradt ott...

SMILTĖ
Álmodtad?

ERTAS
Nem. Ti voltatok azok.

SMILTĖ
Mi nappal esküdtünk, Ertas. Este nem láthattál minket.

ERTAS
Tehát mások voltak... (Szünet) Nemrég megismerkedtem egy lánnyal... csodálatosan hasonlít rád.

SMILTĖ
Én mégis szebb vagyok!

ERTAS
Ő hat éves. (Smiltė nevet) Vendégségben voltam Rimasnál. Egyszercsak valaki megfogja a kezem... Ott áll az a kicsi. No, kérdem, hogy vagy? Ő pedig ezt mondja: "Mi barátok leszünk, Ertas! És én sohasem hagylak el!" Hiszen már öreg vagyok - mondom. Ő erre: "Micsoda öreg vagy! Olyan vagy, mint a málna."

SMILTĖ
Ezt mondta?

ERTAS
Becsszóra! A fejünk, mondja ő, fiatal. A szemeink - fiatalok, a füleink - fiatalok. Mi még fiatalok vagyunk, Ertas!

SMILTĖ
Te még fiatal vagy, Ertas!

ERTAS
Hát te?

SMILTĖ
Kövek közé zártok minket.
Vasak közé zártok minket.
És marék hamut véve fel
mondjátok: "Semmi, a fának nem fáj..."
(Szünet) De miért beszélünk így? Hiszen ma van a születésnapom!

ERTAS
Tényleg... inkább igyunk!

SMILTĖ
Igyunk! Egészségedre!

ERTAS
A tiédre!

SMILTĖ
Vytaséra!

ERTAS
Hogy ugorjon kettő harmincat!

SMILTĖ
(kinyit egy újságot) A könnyűatléták startolnak a Barkeley egyetem sporttermében. Kora reggel óta egyre csak olvasom és olvasom. Talán százszor is elolvastam! A mi Vytas Žiogasunk a magasugrásban nyert. Az eredménye 218 centiméter. Az amerikai Josef Jackson három centivel elmaradt a mi Žiogasunk mögött, a második lett... te ugornál ekkorát?

ERTAS
(nevet) Esetleg teérted!

SMILTĖ
Ilyen öcsém van!

ERTAS
Mi többet tegyen? Vytas Žiogasnak úgy kell ugrania, mint egy szöcskének!

SMILTĖ
És mennyi Žvirblis van, aki nem repül? (nevetnek). Vytas tizenkét éves korában győzött először a köztársasági versenyen... Látom, jön éremmel a nyakában... Mama fel is sóhajtott! És így jöttél az utcán? - kérdem. Vytas nevet... Hiszen az egész város téged nézett... "Nem, nevet, ne félj! Hiszen nem vagyok bolond. Csak az udvarban akasztottam fel, hogy meglepjelek benneteket." (Az órára pillant.) Jaj, mindjárt jön az öcsikém! A vonat már megérkezett. Trolibusszal tizenöt perc. (Smiltė kiszalad. Ertas megint elkezd játszani az autóval. Visszajön Smiltė tortával, rajta gyertyák.)

SMILTĖ
Tessék!

ERTAS
Micsoda remekmű!

SMILTĖ
Ne gúnyolódj!

ERTAS
Hány gyertya?

SMILTĖ
Kevesebb az éveim számánál! (az asztalról felveszi a gyufát, meggyújtja a gyertyákat.)

ERTAS
Várj, még korán van!

SMILTĖ
De nekem így tetszik. (Meggyújtja az összes gyertyát. Az ajtón csengetnek.) Egy, kettő - Vytalis! (Smiltė az ajtóhoz szalad, kinyitja. Bejön egy esőkabátos férfi)

ESŐKABÁTOS
Bocsánat, maga Smiltė Žiogaitė?

SMILTĖ
Igen.

ESŐKABÁTOS
Csak figyelmeztetem, ne idegeskedjen!

SMILTĖ
Mi történt?

ESŐKABÁTOS
Az öccse megsérült.

SMILTĖ
Vytas? Még él?

ESŐKABÁTOS
Él... fellökte egy autó.

SMILTĖ
Hol van?

ESŐKABÁTOS
Bevittük a klinikára.

SZÍNÉSZNŐ
(fekete kosztümben, fekete kalapban, fejet hajtva áll, egy kicsit szomorúan, mert elképzeli a saját temetését, egy kicsit megjátszva maga és mások előtt a fájdalmat, mert az elhunytat szinte nem is ismerte).

ERTAS
(Odamegy a Színésznőhöz, megfogja a kezét) Én vagyok... (A Színésznő nem szól, csak megszorítja a kezét és nem ereszti el.) Ismerted?

SZÍNÉSZNŐ
Egy kicsit... Egy estélyen ismerkedtünk meg... de ti barátkoztatok egymással.

ERTAS
Nagy rokonszenvet éreztünk egymás iránt... habár sokkal fiatalabb volt nálam...

SZÍNÉSZNŐ
Én nem szeretem a sportot, de Žiogasról mindent elolvastam... (Szünet) A színészek és a sportolók hasonlítanak egymásra. Olyanok, mint a zene - lejátszották, és vége...

ERTAS
A zenét fel lehet eleveníteni. Megmarad a melódia... (Szünet)

SZÍNÉSZNŐ
Milyen régen nem találkoztunk...

ERTAS
Tényleg régen.

SZÍNÉSZNŐ
Összejöhetnénk egyszer... Egy kicsit vágyódtam utánad...

ERTAS
Én is egy kicsit... (szünet) Tudod, csak nemrég értettem meg, hogy miért voltam olyan nagyon szerelmes beléd.

SZÍNÉSZNŐ
Miért?

ERTAS
A negyedikben nagyon tetszett nekem egy lány. Tényleg nagyon hasonlítasz rá...

SZÍNÉSZNŐ
Csak azért szerettél, mert hasonlítok rá?

ERTAS
Talán azért is...

SZÍNÉSZNŐ
Megsértődhetnék... De megbocsátok. Te tényleg szerettél engem... (Szünet. A távolból búcsúztató szavak hallatszanak: "...örökre a szívünkben maradsz...")

ERTAS
Egy ilyen pillanatban is a legszörnyűségesebb banalitásokat mondjuk.

HANG
Sohasem felejtünk el téged.

ERTAS
De már ma este minden el lesz felejtve. (szünet)

SZÍNÉSZNŐ
Vytas már nem tért magához?

ERTAS
Nem.

SZÍNÉSZNŐ
Hát Andriulaitis?

ERTAS
Meglógott. Ha Vytast legalább fél órával korábban bevitték volna a klinikára... életben maradt volna.

SZÍNÉSZNŐ
De Andriulaitist elfogták?

ERTAS
Nem tudom... ez fontos?

SZÍNÉSZNŐ
Mikor gázolta el Vytast?

ERTAS
Pénteken.

SZÍNÉSZNŐ
Andriulaitis akkor sokat ivott.

ERTAS
Honnan tudod?

SZÍNÉSZNŐ
Vele volt a barátnőm, Juratė. Szombat reggel találkoztunk. Dicsekedett, hogy jól mulatott.

ERTAS
Andriulaitis tehát részeg volt.

SZÍNÉSZNŐ
Ember, látta őt valaki józanul? (szünet) Bár Vytasnak most minden mindegy... Hogy egy részeg vagy józan gázolta el...

ERTAS
Meglehet...

ERTAS
Különös! Az egyik barátomat temetik... de én semmit sem érzek. Sem szomorúságot, sem sajnálatot. Csak nagyon álmos vagyok, hazamegyek és sokat fogok aludni...

SMILTĖ
(fotelben üldögél) Vytas-szal egyszer a tengerparton ültünk... nézte, hogy a hullámok hogyan nyaldossák a homokot. Látod, mondta, az egyik hullám otthagyja a nyomát, a másik azt elmossa, a sajátját hagyva ott... így rajzolják be és hagyják ott a végtelen vonalakat. Mindegyikük előretörés vagy visszatérés 2,17... 2,15. És egyszerre 2,12... Otthagyom a levegőben a saját vonásaimat, amit majd saját magam törlök le, vagy másvalaki... Hogy minden újból kezdődjön... (szünet) Láttál veszett kutyát?

ERTAS
Igen, Smiltė.

SMILTĖ
Félek járni az utcákon. Félek az autóktól. Veszett kutyákra emlékeztetnek.

ERTAS
Nem az autók pusztulnak el, Smiltė... az emberek halnak meg. (bejön az Ember.)

EMBER
Jó estét.

SMILTĖ
(felugrik) ...stét!

EMBER
Bocsásson meg... engem Andriulaitis küldött. (Szünet)

SMILTĖ
Andriulaitis?

EMBER
Megkért, hogy adjam át... (elővesz egy borítékot, átadja Smiltėnek) magának...

SMILTĖ
Mi ez?

EMBER
Nem tudom.

SMILTĖ
(feltépi a borítékot) Pénz?

EMBER
Igen.

SMILTĖ
Vigye vissza!

EMBER
De hiszen Andriulaitis azt kérte, hogy adjam át magának.

SMILTĖ
Adja vissza neki!

EMBER
Ő maga nem mert eljönni.

SMILTĖ
Megölte az öcsémet...

EMBER
Higgye el, ő ártatlan.

SMILTĖ
Ártatlan?

EMBER
Ez csak egy tragikus baleset volt. A sors!

SMILTĖ
Ő megölte az öcsémet.

EMBER
Akarta?

ERTAS
Hiszen Andriulaitis részeg volt!

EMBER
Oh, Istenem! Ki terjeszthet ilyen szörnyű rágalmakat? Milyen aljas is az emberi természet... Milyen szörnyű! Hiszen ez csak egy kis szerencsétlenség volt... Szerencsétlenség, ami elől senki sem menekülhet. Aznap sok kellemetlenségben volt része... Az üzemében volt valami meghibásodás... Ráadásul a minisztérium képviselői is kiszálltak... Andriulaitis egészen Vilniusig elkísérte őket. A sofőrt eleresztette, maga ült a kormányhoz... Fáradtan tért haza, feszült idegállapotban... (szünet) ...és az útkereszteződésben!... Azt mondja, hogy maga sem tudja felfogni... Egyszerre csak a kocsi előtt termett egy fiatalember... Lenyomta a féket, tülkölt, de túl késő volt...

ERTAS
Elment, otthagyta a sebesültet.

EMBER
Nem, nem! Kiugrott az autóból, meglátta, hogy elesett... de félt, hogy ha beemeli az autóba, csak ront az állapotán. Járókelők nem voltak... sem telefonfülke... Hazáig pedig csak pár perc... úgy vélte, hogy onnan gyorsabban kihívhatja a mentőket.

ERTAS
De nem hívta!

EMBER
A mentők száma mindig foglalt volt.

ERTAS
A mentőknek egy járókelő telefonált.

EMBER
Andriulaitis észre sem vette, hogy milyen gyorsan rohan az idő. Egész órán át tárcsázott, de neki úgy tűnt, hogy csak pár perc telt el. A baleset hatása alatt, mintha az eszét vesztette volna. Miután magához tért, kirohant az útkereszteződésre, de a sebesült már nem volt ott...

ERTAS
Ha Vytast csak egy kicsit korábban bevitték volna...

EMBER
Ha ilyen pillanatokban képes lenne az ember józanul cselekedni...

ERTAS
A rendőrség csak hétfőn találta meg Andriulaitist...

EMBER
Félt...

SMILTĖ
Adja vissza neki ezt a pénzt!

EMBER
Ő érti, hogy a pénz senkin sem segít, és nem hoz vissza senkit, de ez az összeg, miután a fájdalom kissé elcsitul, lehetővé teszi magának, a családjának... No, hogy elutazzon egy kis időre, messzebbre... ez semmit sem változtat már, de az utazás mégis elfakítja... és...

SMILTĖ
Én bosszút akarok! (szünet)

EMBER
Amikor a tűz már majdnem kihunyt, nem érdemes újból olajat önteni rá. A láng megperzselheti azt is, aki az olajat önti...

ERTAS
(megragadja a borítékot, az Ember zsebébe dugja.) Menjen a pokolba!

EMBER
Ne ordibáljon, fiatalember... (Smiltėhez) Jegyezze meg jól a szavaimat, kedvesem, semmit sem ér el, semmit! Minden jót! (kimegy)

SMILTĖ
Ertas! Ezt mondta: Semmit sem ér el. De mit is érhetnék el? Életre kelthetném Vytast? (Szünet. A szomszéd szoba ajtajában megjelenik Andrius) Itthon voltál?

ANDRIUS
Aludtam.

SMILTĖ
Hallottad, hogy mit beszélt az az aljas gazember?

ANDRIUS
Ez Andriulaitis nagybátyja, Markonis. Megismertem a hangját.

SMILTĖ
Miért nem jöttél ki?

ANDRIUS
Mit változtatott volna az? (szünet)

SMILTĖ
Legalább kitetted volna az ajtón.

ANDRIUS
Miért tettem volna ki? Hiszen nem ő gázolta el Vytast. Ezenkívül a hivatali dolgok miatt jóban kell lennem Markonis-szal.

SMILTĖ
Volt még képe pénzt kínálni.

ANDRIUS
Mennyi volt?

SMILTĖ
Nem tudom. Számít valamit? (szünet)

ANDRIUS
Sajnálhatod, hogy nem fogadtad el. Szép kis összegnek kellett lennie.

SMILTĖ
Ember, mit beszélsz?

ANDRIUS
Smiltė, gyerek vagy? A te maximalitásod egyenesen nevetséges! Butaság! Te Andriulaitisnak semmi rosszat nem tudsz tenni! Semmit! Ezért kellett volna elfogadni azt, amit lehet.

SMILTĖ
Elfogadni a gyilkos pénzét?

ANDRIUS
Ő csak a te szemedben gyilkos. Csak Ertas szemében. Végül énszerintem is. Azonban a bíróság őt mindig felmenti.

SMILTĖ
Nem lehet!

ANDRIUS
Felmenti, Smiltė. A legigazságosabb, legtárgyilagosabb bíróság sem fogja tudni bebizonyítani a bűnösségét és megbüntetni, mert...

SMILTĖ
Te tudsz valamit, és eltitkolod azt előlem!

ANDRIUS
Ugyanannyit, tudok, mint te meg Ertas. De azt, amit mi tudunk, nem lehet bizonyítani. (Egyszerre odarohan a televízióhoz.)

SMILTĖ
Mi történt? (Andrius bekapcsolja a televíziót.)

BEMONDÓ
Kedves nézők, el tudom képzelni, hogy hogyan izgulnak a csarnokban összegyűlt szurkolókkal együtt. Nem tehetünk semmit, már annyira bonyolulttá vált... (Zaj) Két perc, tíz másodperc... (Lárma...) Cchereli,... Venzberg... Még ötödször is hibázott. (Lárma. A bíró hangja) Cchereli két büntetőt dob... (hangos sípszó) 72-75... Az ellenfél is hibázik, de kevesebbet, mint valamikor. Szenvedélyesen, makacsul játszanak, az első perctől kezdve... hajszolva a győzelmet...

ERTAS
Szervusz, Smiltė!

SMILTĖ
Ertas?! Szervusz! Ülj le! (Ertas leül.) Egy beteghez sietek... de nagyon megéheztem. No, honnan ez az öröm?

ERTAS
Tudod, trolival jöttem, és egyszerre csak megéreztem, hogy valami mászik a karomon. Nézem, hát egy katicabogár. A troli telis-tele, mindenki lökdösődik... Ha elrepülne vagy leesne, vége lenne...

SMILTĖ
És?

ERTAS
Mászik, csak mászik... engem meg lökdösnek, én szinte lógok, csak egy kézzel kapaszkodom... amint leszálltam, körülnézek, hogy hová tegyem. Körös-körül aszfalt, autók. És egyszerre csak az eszembe jutott, hogy nem messze van egy kis utca. Ott apró házak vannak, kertek... és elmentem oda. Találtam egy kis füves térséget, lehajoltam, mintha a cipőfűzőmet akarnám megkötni, és a bogarat letettem egy levélre.

SMILTĖ
Így megmentettél egy életet.

ERTAS
De hiszen ő semmit sem ért. Hogy is érti meg, hogy a számára valamilyen hatalmas hegynek őmiatta, egy csepp kis pontocska miatt ennyi gondja volt.

SMILTĖ
Talán velünk is ennyi gondja van valakinek, Ertas? Csak mi nem tudjuk... (szünet)

ERTAS
De néha tenyérrel rácsapunk egy kis légyre, és már nincs!

SMILTĖ
Elmegyek a fivéremhez, Ertas.

ERTAS
A fivéredhez? Mit beszélsz?

SMILTĖ
Van még egy. Él...

ERTAS
Fivéred? De...

SMILTĖ
Jó magam is csak nemrég tudtam meg. A nagynéném mondta.

ERTAS
Korábban nem tudtad?

SMILTĖ
Nem.

ERTAS
Hogy lehet az?

SMILTĖ
Tudod, a családunkban sohasem beszéltek róla. Apa hallgatott... anya pedig, ha tudta is, nem akarta felfedni a titkot.

ERTAS
Érdekes.

SMILTĖ
Apa, amikor katona volt, megismerkedett egy nővel... és az fiút szült neki. (szünet)

ERTAS
Sokkal idősebb nálad?

SMILTĖ
Jóval.

ERTAS
Nos, érdekes lehet találkozni egy olyan bátyáddal, akit sohasem láttál, akiről sohasem hallottál... de legalább a fényképét láttad?

SMILTĖ
Nem... a nagynénémnek nincs fogalma róla, hogyan is néz ki, csak annyit tud, hogy valahol Emberbarátijában él... Asztalos... Vagy üveges... Vagy valami hasonló... (szünet)

ERTAS
Úgy gondolom, kopasz, magas, kicsit meggörnyedt öregember.

SMILTĖ
Honnan tudod?

ERTAS
Ilyennek látom... egy csomó gyerek, alacsony kis ház a város szélén, agyagpadló. Sok macska - az ablakpárkányon és az ágyon... Letaposott udvar. Valamilyen bokrok.

SMILTĖ
Távolbalátó vagy.

ERTAS
Nem, rövidlátó. (Szünet) Jó, ha barátságosan fog fogadni téged... de ha...

SMILTĖ
Mégis elutazom, Ertas. (szünet)

ERTAS
Én várnék.

SMILTĖ
Te csak vársz és vársz, és minden elsuhan melletted... és sohasem ismétlődik meg... Vytas halála után megértettem, hogy várni nem lehet. Nincs időnk... Becsapjuk magunkat, mert félünk ettől a fekete, szörnyűséges ismeretlentől, ettől az átkozott gödörtől! És arról biztosítjuk egymást, hogy halhatatlanok vagyunk, hogy a szemünk előtt több ezer év van! Mindig mások halnak meg, más valaki. Nem mi... de minekünk talán csak ez az egy napunk maradt? Csak ez az óra! Csak ez a perc! Ki tudja, talán Vytas is száz évet élt volna. Vagy legalábbis félszázat. De rárohant egy részeg gazember... És elgázolta azt az ötven évet, összes érmeit, összes nőjét, minden barátját, minden csúcsteljesítményét... Talán azt a két méter harmincat is, amiről annyit ábrándozott! Ez a gazember megölt több ezer eseményt, több ezer beszélgetést... Én nem akarok várni, Ertas! Azt akarom, hogy most minden az enyém legyen! Látni, hallani, nevetni, barátkozni! Most! Most... MOST! Ezért is megyek el a bátyámhoz, Ertas! Szombaton vagy vasárnap. Feltétlenül! (Feláll.) Már mennem kell. Hol van az a pincér?

ERTAS
Majd én kifizetem.

SMILTĖ
Köszönöm! Minden jót! Ne tűnj el a szemem elől.

ERTAS
Majd telefonálok. Viszlát. (Smiltė kiszalad. Bejön Kristina, a pincérnő.)

KRISTINA
Ertas?

ERTAS
Szervusz, Kristina!

KRISTINA
Szervusz, Ertas! Hát az, aki itt ült?... Elment úgy, hogy nem fizetett?

ERTAS
Majd én kifizetem.

KRISTINA
Miért?

ERTAS
Az ismerősöm.

KRISTINA
Nagyon sok ismerősöd van. Gyanús dolog! (Ertas nevet.) Tudod, azt mesélik, hogy nagy nőcsábász vagy. Olyanok ültek itt egykor... hallom, mindenki téged emleget. No, nem bírtam ki és hallgatóztam.

ERTAS
(Elneveti magát) Engem is érdekelne...

KRISTINA
Fiacskám, ha tudnád, hogy mi mindent látok én itt... akár regényt is írhatnál róla... Érdemes lenne neked többször is megfordulni itt.

ERTAS
Fülledt itt a levegő.

KRISTINA
A szellőztetés tényleg nem a legjobb. De kint, a szökőkút mellett, tudod, milyen kellemes! Összegyűlik ott oly sok művész, író, mindenféle nevezetesség.

ERTAS
De hiszen én nem vagyok nevezetesség.

KRISTINA
(elneveti magát) Eszel vagy iszol?

ERTAS
Talán iszom egy kicsit. Egy pohár konyakot kérek. (Megjelenik a Docens, rózsacsokorral a kezében.)

KRISTINA
Nézd csak, megjött a docens!

ERTAS
Ő olyan docens, amilyen pápa vagyok én!

KRISTINA
Fiacskám, csak lenne olyan a fejed!

ERTAS
Ami igaz, az igaz!

DOCENS
(Odamegy Kristinához, átadja neki a rózsát.) Ez az öné, Madame.

KRISTINA
Az enyém? Maga tréfál.

DOCENS
Én talán úgy nézek ki, Madame, mint egy tréfamester?

KRISTINA
(felnevet) Oh, mily csodálatosak!

DOCENS
Maga, Madame, még csodálatosabb!

KRISTINA
Docens, maga egy igazi Don Juan!

DOCENS
Madame Kristina, maga olyan, mint egy királynő!

KRISTINA
Én? (kacag)

DOCENS
Volt egy ilyen film: "Krisztina királynő" Greta Garbóval. Látta?

KRISTINA
Nem. És maga?

DOCENS
Én sem. De mit számít ez? Engedje meg, hogy megcsókoljam az állacskáját!

KRISTINA
De maga már hörpintett egy kicsit, docens!

DOCENS
Az alkalom... no... felkészültem.

KRISTINA
(Odatartja az arcát, a docens megcsókolja.) Ah! (A docens elégedetten nevet.) Megyek, vízbe teszem a rózsát. Nagyszerűek, ugye, Ertas?

ERTAS
Add, hadd szagoljam meg! (Megszagolja.) Málna szaga van.

DOCENS
Szuper-sztár! A legjobb fajta, Madame! (Leül) mint mindig, ennyit... (mutatja) És a barátunknak is egy pohárral.

ERTAS
De...

DOCENS
Ne tiltakozzon, Monsieur!

KRISTINA
És bekap egy falatot?

DOCENS
Szeleteljen fel egy citromot és hintse be cukorral!

KRISTINA
Azonnal. (kimegy)

DOCENS
Maga valahonnan ismerős nekem.

ERTAS
Az utcán találkozgatunk. Hiszen nem nagy a város.

DOCENS
Ide nem szokott járni?

ERTAS
Nem.

DOCENS
De ismeri Kristinát.

ERTAS
Régóta.

DOCENS
Elbűvölő egy kislány!

ERTAS
És szexi!

DOCENS
Miért ilyen cinikusak maguk mindannyian?

ERTAS
Divat...

DOCENS
Kristina nagyszerű! Nagy szemek, vékony ujjak. És a járása! Nézze csak! (Kristina hozza a kancsót, poharakat, citromot.)

KRISTINA
Tessék. A konyak csak moldvai, ötcsillagos.

DOCENS
Mi egyszerű emberek vagyunk, nem válogatunk. Foglaljon helyet mellettünk, Madame!

KRISTINA
Most nem tudok. Hív a főnök.

DOCENS
Kergesse a pokolba!

KRISTINA
(elneveti magát) Sajnos... (elmegy)

DOCENS
(tölt konyakot magának és Ertasnak) A megismerkedésünkre! Bemutatkoznom talán nem kell, ugye?

ERTAS
(bólint) Egészségére!

DOCENS
A magáéra is. Csakhogy én még nem tudom, hogy ki is maga.

ERTAS
Hogy én, látja, senki...

DOCENS
Senki? Azt mondja, hogy senki. A szerénység, ismeretes, az erény, díszére válik az embernek, és így tovább... de az ember nem lehet senki. Az EMBER büszkén hangzik, Monsieur!

ERTAS
Büszkén hangozva eltűnt az ember...

DOCENS
Ne gúnyolódjon, fiatalember! Az ember az egész világ mértéke! Igen, igen, Monsieur! (Tölt konyakot - csak magának. Kiissza) Maga kedveli a cigányokat?

ERTAS
Szeretem a cigánydalokat.

DOCENS
Hallotta, hogyan énekel Jules Brinerd?

ERTAS
Aljosa Dmitrijeviccsel?

DOCENS
Tehát hallotta. A természet gyermekei! Milyen büszkén hangzik! Nemrég egy fiatal cigány megölte a barátnőjét. Állítólag az egy másikba lett szerelmes... Pont a szívébe döfte a kést. Hát hogy is van ez, Monsieur? És maga, rászánná magát?

ERTAS
Nem. És maga?

DOCENS
Én?... nem tudom. Talán nem... Olyan sok van.

ERTAS
Cigány?

DOCENS
Nem... nő!

ERTAS
Megtudván, hogy a feleségük a szeretőjükkel találkozik, a férfiak most nem kést ragadnak, hanem fényképezőgépet. Hogy legyen a bíróságon bizonyítékuk.

DOCENS
Maga ironizál, Monsieur. (Ertas elneveti magát) Mégis igyunk a cigányokra! Ők olyanok, mint az ég madarai, se nem vetnek, se nem aratnak... és még szerelemből is képesek gyilkolni. Szerelemből, fordítson erre figyelmet!

ERTAS
Ez, ismeretes, nagyon sok... mert az emberek megtanultak gyilkolni csak úgy maguknak, minden emóció nélkül, unalomból. Egy év alatt - hétmilliót megsebesítenének és kétszázezret agyonvernének...

DOCENS
Imponáló számadatok. De, látja, egy halál az tragédia, de száz halál már csak statisztika. (Iszik.) És mégis bűnös vagyok, Monsieur, ezek a vadállatok - a gyalogosok...

ERTAS
Igaz, magának van autója.

DOCENS
Számít ez? A szavaimat igazolják a tények.

ERTAS
De ismerje be, hogy az autó veszélyesebb az emberre nézve, mint az ember az autóra.

DOCENS
Maga olyan, mint az angol ludditák, akik fogták a baltákat és elmentek összezúzni a gépeket.

ERTAS
Ilyesmire senkit sem beszélek rá. Nem a gépek veszélyesek. Az a szörnyű, hogy a technika ezerszeresére növeli a mi ostobaságunkat és aljasságunkat. Mit tehetett az a szegény bolond azokban az évszázadokban? Nagyon keveset. Most, ha megnyom egy gombot, milliókat semmisíthet meg.

DOCENS
No, ezek már nagyon absztrakt dolgok. De ha már a balesetekről beszélünk, nézzük csak meg, hogy hogyan büntetik a gyalogosokat, és hogyan a gépkocsivezetőket. Az összetört autóért és a megsebesített emberekért két évi szabadságvesztés, halálos balesetért vagy súlyos sebesülésért - tíz évig terjedő szabadságvesztés! A gyalogosoknak pedig pénzbüntetés! Fillérek! A társadalom azonban csak a gépkocsivezetőt tudja elítélni... Még akkor is, ha a kerekek alá egy részeg ember került. Nem azt vádolja be, hanem a sofőrt... A gondolkodás miféle inverziója, Monsieur! Nemrég halt meg az a Žiogas diák... Feltételezem, hogy hallotta.

ERTAS
Igen.

DOCENS
És most nagy vihar támad Andriulaitis ellen. De hogy Žiogas részeg volt, maga esett az autó alá, azt elhallgatják.

ERTAS
Mert ez képtelenség. Žiogas sohasem ivott.

DOCENS
Kedves uram, ismerem az ügyet, és garantálhatom önnek, hogy Žiogas volt a hibás.

ERTAS
Én a barátja voltam. És akár meg is esküdhetek, hogy ő sohasem ivott.

DOCENS
Azon a szerencsétlen estén részeg volt. Ezt igazolták az orvosszakértők.

ERTAS
Abszurdum! Akkor Andriulaitis volt tökrészeg!

DOCENS
Micsoda dolog! Maga is csak ismételgeti ezt a koholmányt! Andriulaitis józan volt, ezt jól jegyezze meg, Monsieur!

ERTAS
Andriulaitis a Backonysban volt, és részegen ment haza.

DOCENS
Hol vannak a bizonyítékai?

ERTAS
A bizonyítékok ... a baleset péntek este történt, Andriulaitist pedig csak hétfőn találták meg, világos dolog, hogy akkorra a vérében már egy csepp alkohol sem maradhatott.

DOCENS
Látja, uram, a bíróságot nem érdeklik a pletykák és az inszinuációk. A bíróságnak a vitathatatlan tények a fontosak. De hogy Andriulaitis józan volt, az tény.

ERTAS
Az emberek látták, hogy néhány órán át a balesetig egész idő alatt ivott.

DOCENS
A munkatársai pedig, akik részt vettek vele együtt a találkozón, és mellette ültek, azt állítják, hogy Andriulaitis a poharába csak ásványvizet töltött, és csak úgy tett, mintha inna. Akkor kinek lehet hinni? Azoknak-e, akik mellette ültek, vagy valaki kívülállónak, aki mindent csak a sarokból figyelt?

ERTAS
Vagyis Andriulaitisnak biztos alibije van?

DOCENS
Igen, Monsieur!

ERTAS
Milyen szépen elrendeztek mindent... Pompásan! Kezdem irigyelni a gazembereket. Becsületszavamra!

DOCENS
Irigyelni a gazembereket?

ERTAS
Hiszen a gazemberség is isteni adomány. De gazságot követni el, és mindig tisztának maradni - ez már nagy tehetség! Művészet! A művészettel pedig el kell ragadtatnia magát az embernek, viharosan meg kell tapsolnia. (Szünet)

DOCENS
Elfelejti, uram, hogy Andriulaitis a barátom.

ERTAS
És aztán?

DOCENS
Az, hogy ha rágalmazza őt, engem is érint.

ERTAS
És amikor maga rágalmazza Žiogast?

DOCENS
(Tölt magának konyakot, kiissza) Azt hittem, monsieur, hogy maga értelmesebb ember. (Feláll) Isten áldja! Megengedem, hogy a konyakot kifizesse. (Elmegy)

ERTAS
A szemét!... (Pénzt vesz elő, tekintetével Kristinát keresi... Bejön Jango.)

JANGO
Szabad ez a hely?

ERTAS
Tessék! (Jango spanyolul beszél, Ertas spanyolul nem ért. Ezért ők ketten egymást csak érzékelik.)

JANGO
Milyen kedves kis kávéház.

ERTAS
Én nem értem önt, kedves uram... Úgy sejtem, hogy spanyolul beszél... Vagy portugálul?

JANGO
Spanyolul, eltalálta. Talán tud angolul?

ERTAS
Sajnos nem. És maga esetleg oroszul?

JANGO
Sajnos nem.

ERTAS
Hol is láttam magát?... Hol?

JANGO
Megbetegedett a tolmácsom... Ez szerencse... Most teljesen egyedül kóborolhatok a városban, nem kell hallgatnom az ő állandó fecsegését. Megállás nélkül csak fecseg. Már meguntam azokat a múzeumokat, az építészeti műemlékeket...

ERTAS
Talán moziban... televízióban láttam már magát?

JANGO
Mindenütt ezek a falak... ki nem állhatom őket. Már több száz éve állnak, és túlélnek minket, még akkor is, ha megélnénk annyi évet, mint Pablo Casals. Engem csak az emberek érdekelnek. Sétálok a városban. Bemegyek az üzletekbe, bár semmit sem veszek, vagy leülök egy padra valamelyik parkban, nézem az embereket, a nőket, a lányokat... Pompás város. Szeretnék még egyszer eljönni ide.

ERTAS
De hiszen maga Andres Ribeira. A híres Ribeira!

JANGO
Ismer engem?

ERTAS
Tegnap voltam a hangversenyén.

JANGO
Tegnap volt a hangversenyem.

ERTAS
Kevesen voltak. Most nincs szezon. A sznobok és a zeneszeretők a tengerparton nyaralnak... Amikor a hangversenyét hallgattam, az eszembe jutott, hogy a zenetudósok magát Jango Reinharthoz hasonlítják. Én magamban elneveztem Jangónak.

JANGO
Hallotta Jango Reinhartot?

ERTAS
Olvastam róla a lengyel Jazz újságban. Cigány volt, gitárművész...

JANGO
Hallottam játszani. Negyvenhatban. Akkor hívta meg Duke Elington Jangót vendégszereplésre Amerikába. Három gitár, hegedű, kontrabasszus. Különös kvintett, igaz? De fantasztikus volt! Hihetetlen improvizációs pillanatok! De hiszen a bal kezén két ujját nem tudta használni.

ERTAS
Valahol a zsebemben itt van a programja... Esetleg kaphatnék egy autogramot?

JANGO
Autogramot. Örvendek. Csak hová írjam? Erre a papírszalvétára...

ERTAS
(Előveszi a zsebéből az összehajtogatott műsorfüzetet.) Itt van.

JANGO
Oh, a műsorom!

ERTAS
Kérem, írja alá!

JANGO
Tehát ott volt a hangversenyemen... Milyen kedves. Mit írjak? Hiszen sem a kereszt- sem a vezetéknevét nem tudom. És hogyan tegyem? Hiszen maga engem nem ért meg. Így fogok írni... (ír) "Kedves barátomnak, akivel egy fülledt nyári este egy kellemes kis kávéházban találkoztam... Köszönöm, hogy a tizenhat hallgatóm között ott volt maga is. Ha véletlenül eljut Santiagóba, hívjon fel a 332743-as számon. Szívből, Andreas Ribeira" Nos... tessék!

ERTAS
Köszönöm. (Nézi a számára érthetetlen írást) Köszönöm.

JANGO
Most hová megyünk?

ERTAS
Nem értem a kérdését.

JANGO
Végül is nem számít.

ERTAS
Most elmegyünk énhozzám. Beleegyezik?

JANGO
(nevet) Vezessen, ahová csak akar!

ERTAS
(Nézi a hirdetőoszlopot) Talán még nem ragasztották át a maga plakátját? Felakasztanám a szobában... (Körbejárja az oszlopot)

JANGO
(Olvassa a feliratokat) Meccs. Keresse fel az Állatkertet... "Zavedra"... Ez mit jelent?

ERTAS
Nincs itt a plakátja. Vagy talán egyáltalán nem is volt. (valahonnan egy nyitott ablakon át gitárzene hallatszik. Muszorgszkij "Egy kiállítás képei" részlete Emerson, Lake és Palmer interpretációja.)

JANGO
Muszorgszkij!

ERTAS
"Egy kiállítás képei"

JANGO
Nagyszerű interpretáció! (Bejön Apa - kalapban és esernyővel)

APA
Kit nem látnak szemeim?!

ERTAS
Apa?

APA
Szervusz!

ERTAS
Jó estét! Ismerkedjenek meg: ő Andres Ribeira, a híres gitárművész. (Jango biccent) Ez...

APA
(kezet nyújt Jangonak és elmormogja a nevét.) Örvendek. (Jango mond valamit.) Nem ért litvánul?

ERTAS
Nem. (szünet)

APA
Mondd csak, boldog vagy, Ertas?

ERTAS
Néha azt gondolom, hogy nagyon is... van néhány szívélyes jó barátom. Semmi hasznuk sincs belőlem, de ők kedvelnek engem. Minden számítás nélkül. Ez nem boldogság?

APA
Talán úgy is van...

ERTAS
Nem jön velünk?

APA
Nem. Majd máskor.

ERTAS
Akkor jó éjszakát!

APA
Jó éjszakát! (Jango és Ertas elmegy. Apa áll és nézi az eget. Változnak a fények)

ERTAS
Nos, itt lakom.

JANGO
(odamegy a plakáthoz) Cyprian Kamil Norwid... ki ez?

ERTAS
Egy lengyel költő.

JANGO
Költő? Sohasem hallottam ilyen nevű költőről.

ERTAS
Száz éve halt meg... Menhelyen. De most, a születésének az évfordulóját egész Európa megünnepli. (Norwid valamelyik versét szavalja)

JANGO
Nem értem... (kézbe vesz egy könyvet) Grey... olvasta a könyveit?

ERTAS
Ez egy magyar kiadás. Természetesen semmit sem értek... még azt sem, hogy milyen regény. De kellemes dolog legalább a kezemben tartani, átlapozni. Amikor kicsi voltam, olvastam a "Tvirtovas apgalima", "Henrio fortas", "Rito fortas" c. könyveket.

JANGO
"Henrio fortas?" Hiszen az a "Vár ledöntése"?!

ERTAS
De vannak könyvek, amiket elkezdvén olvasni, egyszerre érzem, hogy már mindent régóta ismerek... Mintha valamikor már olvastam volna. Habár jól tudom, hogy nem olvastam. Hogyan lehet ezt megmagyarázni?

JANGO
Nem értem, hogy miről beszél. De végül is mit számít ez? A véletlen összehozott minket... mi az, hogy maga nem ért engem, én pedig magát? Annyit beszélgetünk... (kinyitja az ablakot, lenéz az udvarra)

ERTAS
Megkínálhatnám egy pohár Martinivel. Mint minden sznobnak, énnekem is van egy kicsi. De a litván bor biztosan jobban érdekli. (Egy üveget és poharakat tesz az asztalra.)

JANGO
Semmi kedvem sincs inni, Signore.

ERTAS
Kóstolja meg, ez litván bor!

JANGO
Köszönöm.

ERTAS
Azt beszélik, hogy a maguk borát issza az angol királynő. Feltételezem, hogy az segített abban, hogy széthulljon az angol birodalom.

JANGO
Nem tudom, mit mond... a bor valóban nem rossz... Pontosabban mondva - rossz. (nevet). Hála Istennek, nem érti. (Szünet) Van gitárja?

ERTAS
Gitár?

JANGO
Igen.

ERTAS
Már nagyon késő van... sehol sem szerzek.

JANGO
Kár... Pedig annyira szeretnék játszani egy kicsi. (Szünet) tudja, nagyon jó itt maguknál. És egyáltalán nincs kedvem elutazni innen. De holnap már messze leszek... Nem tűnik magának úgy, hogy ezek a sebességek, ez a forgalom egyenlő az állással, megdermedéssel? Például repülővel néhány óra alatt átrepülsz több ezer kilométert. Az ablakon keresztül semmit sem lehet látni, mert nagyon magasan repülsz. Újságot lapozgatsz vagy szundikálsz... Beutazod a fél világot, de semmit sem tudsz meg róla, semmit sem érzel. Még félelmet sem, hogy a gép lezuhanhat. Csak ennyi... majd koncertek, tapsok. És megint tovább.

ERTAS
Talán jó is, hogy nem értjük egymást. És ezért nem hallgathatjuk ki egymást, nem hazudhatunk, nem bánthatjuk meg egymást... Számunkra a szavak csak olyanok, mint a zene. Úgy tűnik nekem, hogy a kapcsolat az emberek között egykor olyan erős volt, hogy nem volt szükség szavakra. Az ember érezte az embert, érezte a természetet, a fát, a füvet, a közeledő esőt vagy vihart, mint a kutya, amikor megérzi a gazdáját még akkor is, amikor az nagyon messze van. Amikor az ember elkezdett beszélni, a szó megváltoztatta az érzéseket. Az ember megszűnt érezni a természetet és a közeli embertársát. Befedte a földet aszfalttal és olajat kezdett gyártani kőszénből... Beszennyezte a földet szavakkal. A szavak pedig szörnyűségesebbek, mint a szenny, a szemét. Nem lehet azokat elégetni, megsemmisíteni. És akkor a gazemberek jóságról, a gyilkosok - emberiességről beszélnek. Azok, akik a leginkább nem bírják az embereket, hangosan prédikálnak az embertársaik iránti szeretetről... És a szavaikkal megbénítanak minket... de vajon lehet vitázni velük? Hiszen az ő szavaik igaziak... SZAVAK ... átkozott szavak. Az emberek azért teremtették meg azokat, hogy könnyebb legyen az élet. De azok, mint a méreg, elpusztítanak minket... Egészségére, señor!

JANGO
Egészségére! (Cseng a telefon)

ERTAS
Bocsánat! (Felemeli a kagylót.) Halló!

SMILTĖ
(hangja) Én vagyok...

ERTAS
Smiltė?

SMILTĖ
(hangja) Aludtál?

ERTAS
Nem. Hiszen még olyan korán van.

SMILTĖ
(hangja) Fél kettő.

ERTAS
És aztán? Gyere el vendégségbe!

SMILTĖ
(hangja) Ügyeletes vagyok, Ertas... De szörnyen beszélni akartam veled.

ERTAS
Jól tetted, hogy felhívtál. (Szünet)

SMILTĖ
(hangja) Szeress engem, Ertas...

ERTAS
Talán nem szeretlek, Smiltė? Mindig is szerettelek!

SMILTĖ
(hangja) Ah, Ertas! Amikor az ember egy meredek szikláról lezuhan, bízik benne, hogy lesz egy kis ág, egy kis bokor, amibe belekapaszkodhat. Legyél te az a kicsi ágacska...

ERTAS
Szeretlek, Smiltė, esküszöm, hogy szeretlek!

SMILTĖ
(hangja) Nagy szükségem van rád, Ertas! Egyébként megbolondulok! Vagy öngyilkos leszek!

ERTAS
Mi történt, Smiltė?

SMILTĖ
(hangja) Nem tudom, de valami rosszat sejtek...

ERTAS
Rögtön szaladok hozzád!

SMILTĖ
(hangja) Lehetetlenség. A kórházban karantén van. (Szünet) Este behoztak egy gyereket. Pont a vihar előtt otthagyták az erdőben. Az előtt a szörnyű vihar előtt... A szájában vatta van, a pelenkája nedves, az egész gyerek átázott. Csak a nagy szemeivel pislog. Sok ilyent hoznak be hozzánk. De amikor megpillantottam ezt, hangosan elbőgtem magam... Éjszaka, erdő, vihar... és egy magányos, gyenge kis emberke. (Szünet) Elutazom a bátyámhoz.

ERTAS
Mikor?

SMILTĖ
(hangja) Szombaton.

ERTAS
Elmegyek veled.

SMILTĖ
(hangja) Tényleg?

ERTAS
Feltétlenül.

SMILTĖ
(hangja) Köszönöm neked, Ertas. Andrius holnap elrepül Szverdlovszkba, csak hétfőn jön haza... Szombaton beülünk az autóba és pár óra múlva ott is vagyunk a bátyámnál!

ERTAS
Akkor szombaton elszaladok hozzád!

ERTAS
Nem vagy egyedül?

SMILTĖ
Nem...

ERTAS
Akkor nem utazunk el a bátyádhoz?

SMILTĖ
Ma nem. Andrius ma reggel jött vissza.

ERTAS
Sokan vannak?

SMILTĖ
Nem, csak Saulius és Kristina.

ERTAS
Tudod, akkor én megyek is...

SMILTĖ
Miért?

ERTAS
Mert ma valahogy olyan vagyok... Nem tudom milyen... ingerlékeny, dühös.

SMILTĖ
Az idő miatt. Olyan... olyan forró, fülledt...

ERTAS
Nem az időtől. Azért, mert ezt a cipőt vettem fel.

SMILTĖ
(Ránéz a fiú zöld cipőjére) Mi különös van benne?

ERTAS
Amikor felveszem, úgy érzem, hogy megbolondulok. Ma alig tudtam eljönni. Becsszóra!

SMILTĖ
Igazi egybeesés, Ertas.

ERTAS
Talán már elment az eszem?

SMILTĖ
(Megfogja a kezét) Gyerünk, gyerünk, Ertas!

ERTAS
Magam sem tudom, mit tehetnék... egyszer az iskolában a főnökömet pofon vágtam!

SMILTĖ
Tudsz verekedni?

ERTAS
Ritkán...

SMILTĖ
Miért verted meg?

ERTAS
A demagógiáért... nagyon ügyesen fecsegett az osztálygyűlésen, és másokat bevádolt. Befont minket a szavak pókhálójával... és mi elerőtlenedtünk. (Az ajtóban megjelenik Andrius)

ANDRIUS
Oh, a várva várt vendég! És megint csókolóznak.

SMILTĖ
Ne ismételd meg önmagad, Andrius!

ANDRIUS
És ti? (átöleli Ertast) Időben jöttél. Itt van Saulius, megnézzük Vytas amerikai útját. Én pedig hoztam egy üveggel... Gyerünk! (Bemennek a szobába.)

ERTAS
Jó estét!

KRISTINA
Ciao, Ertas! Ő Saulius, a barátom... ismerkedjetek meg egymással!

SAULIUS
Jó estét!

ANDRIUS
(Odaad Ertasnak pár újságot) Nézd meg, Saulius hozta!

ERTAS
Ejha!

ANDRIUS
És ezt megkóstolod?... Látod miből készült? Homoktövis!

ERTAS
Köszönöm. Csak egy keveset. (Andrius tölt.)

KRISTINA
És ki volt az a külföldi, aki odaült melléd?

ERTAS
Andres Ribeira. A gitárművész.

KRISTINA
Imádom a gitárosokat. Miért nem mutattál be neki?

ERTAS
Mert eddig én magam sem ismertem.

KRISTINA
De hiszen beszélgettetek?

ERTAS
Ő spanyolul, én litvánul.

KRISTINA
Tud litvánul?

ERTAS
Nem.

KRISTINA
Hát te spanyolul?

ERTAS
Nem. (Mindenki nevet.)

KRISTINA
Ha már Ertas beszél... az kész anekdota.

SAULIUS
Aha, anekdota. Figyeljetek! Egy szigetre, ahol kannibálok élnek, megérkezik egy külföldi delegáció. Úgy fogadják őket, ahogy illik, megmutatják a szigetet, megvendégelik őket. Aztán, amikor már mennek vissza, valaki a delegációból ezekkel a szavakkal fordul a vendéglátókhoz: "Itt minden nagyon szép, minden érdekes, csak árulják el, hogy hová tűntek az emberevők!" "Mi azokat már régen megettük" - felelnek. (Mindenki nevet.)

ANDRIUS
(Ertashoz) Nézz csak ide! (Kinyit egy újságot.) Ez aztán az autó, ugye?

ERTAS
Engem jobban érdekelnek a nők.

ANDRIUS
Krisztina, fordítsd!

KRISTINA
Mindjárt... "Imperial lux" nemegyszer leutánozták, de senkinek sem sikerült megismételnie. Az imperial a legtágasabb, legkényelmesebb amerikai autó, felülmúlja a többi autót. Légkondicionálás... nem ismerem ezt a szót... szótárra lenne szükség. Valamilyen furcsa fűtés...

ANDRIUS
És ez?

SMILTĖ
Milyen különös... Andrius egy őrült versenyző, tíz balesete is volt, de nem ő, hanem Vytas halt meg.

ANDRIUS
Ne veszítsd el a reményt. Még mindez a jövő kérdése! (Krisztinához) Az ára fel van tüntetve?

KRISTINA
2470 dollár. Lehet írni erre a címre, küldenek brosúrát.

ANDRIUS
No, igyunk!

SAULIUS
Aki konyakot iszik, lányt is kap. Népi mondás. (Koccintanak)

ANDRIUS
(Krisztinához) Olvasd el, mit írnak a Volkswagenről!

KRISTINA
(fordít) "Volkswagen 411 - ez nem egy olyan nagy bogár, amelyik csak a parkolóhelyeket falja és az üzemanyagot zabálja. Olyan kocsi ez, ami kényelmet biztosít, amiért nem kell többet fizetni: automata áttétel, felhajtható ülések, elektromos üzemanyag adagoló...

SMILTĖ
Saulius, mutasd meg nekünk Vytast!

SAULIUS
Jól van! (A készülékkel bíbelődik)

ERTAS
Ennyi dia?

SAULIUS
Vytasszal nem sok.

ANDRIUS
(Kristinához) Nézd csak! És ez itt?

KRISTINA
Az 1899 január 9-én New Yorkban lejátszódott esemény megrázta az egész országot. Már besötétedett, az utcákon kigyulladtak a gázlámpák. Josif Blume szabó sietett hazafelé, otthon várta terhes felesége és három gyermeke. Amint befordult az utcába, szembe rohant egy sört szállító furgon, és egyszerre csak leütötte a lábáról az autó. Ez Manhattan szigetén, a 24. utca és a Broadway kereszteződésében történt. A sebesültet nem sikerült megmenteni. Blume volt az első amerikai, akit az emberiség az autónak áldozott fel. Így kezdődött minden.

SAULIUS
Ez is autóreklám?

KRISTINA
(nevet) Mit nem beszélsz?

ERTAS
(dühösen) A felakasztott ember házában nem beszélnek a kötélről. (Senki sem figyel Ertasra.)

KRISTINA
1899-től 1951-ig Amerikában egymillió ember esett áldozatul. A halottak száma később rohamosan kezdett növekedni.

SAULIUS
Na, itt van! Be lehet bizonyítani!

ANDRIUS
Várj, ne oltsd el... Kristina, fordítsd le ez itt!

SMILTĖ
Majd utána! (Eloltja a lámpát. Felhőkarcolók előtt áll Vytas, mosolyog.)

KRISTINA
Mintha élne, ugye? (Vytas autóbuszon. Kint az ablakon túl kerítés csillogó fényreklámokkal)

ANDRIUS
Mi van oda írva?

KRISTINA
A Smirnoff vodkát reklámozzák.

ANDRIUS
Mi pedig igyunk a sajátunkból!

SAULIUS
Csak egy bolond mondana le róla. (A képernyőn egy sportterem. Messziről emberi hangyaboly, a közelben emberi arcok, verseny pillanatai. A képernyőről kilép Vytas. Fehér mezben, nagyon izgatott.)

VYTAS
Hogy mi történt a sportcsarnokban, elmondani is nehéz. Kiabáltak, fütyültek az emberek, szóltak a trombiták, dudák. A verseny két méter három centiméterrel kezdődött. Elsőre átugortam. Kettő tizenhárom után már csak ketten maradtunk, én és Jackson. Végül kettő tizennyolc... először ugrom, a léc leesik. Ugrik Jackson, szintén lelöki. Elsőnek úgy rémlik, hogy csak rémálom... olyan jó lenne leheveredni és mindennel a pokolba! Ugrom másodszor - megint a léc. Nekifut Jackson... De hirtelen, az utolsó pillanatban, félrefordul. A terem ordít, fütyül... olyan lárma van, hogy úgy tűnik, azonnal valami szörnyűséges dolog veszi a kezdetét. "Figyelj - mondom magamnak - képzeld el, hogy teljesen egyedül vagy itt... És próbálj meg úgy ugrani, csak magadnak... Magadnak kell saját magadat megelőznöd... Hát Jackson? Egyáltalán nem számít, hogy átugorja-e vagy nem..." És köröskörül minden elcsendesedett. Lehet, hogy zajongtak, mint korábban is, de én már semmit sem hallottam. Könnyedén nekifutottam... és a legkisebb erőfeszítés nélkül átugrottam a lécet. Jackson ezt a magasságot nem bírta legyőzni. (Szünet) odamentem hozzá, kezet fogtam vele. Sajnáltam. Átöleltük egymást. A terem ordított, fütyült, tapsolt. (szünet) Te azt mondod, hogy én dicsőségre vágyom. Természetesen, kellemes dolog... álszent lennék, ha ezt tagadnám... de leginkább nem másokat akarok legyőzni, hanem önmagam, mindenekelőtt önmagam... aki másokat győz le, az veszít. Minden egyes győzelem aranypapírba csomagolt veszteség, mint a külsőleg egészséges alma, amely belsejében ott rejtőzik egy kis kukac. Melbourne-ben Dumas kettő tizenkettőt ugrott. Rómában Robert Savlakadze - kettő tizenhatot, Tokióban Brummel - kettő tizennyolcat, Mexikóban Fosbury - kettő huszonnégyet. Egyre mások... Ha én kettő harmincat is átviszek - mindegy, egy vagy száz év után jön másvalaki, aki még magasabbat ugrik. (Vytas eltűnik, megint a képernyőn jelenik meg, éremmel a nyakában.)

KRISTINA
Az tényleg arany?

SAULIUS
Tényleg!

KRISTINA
És milyen nagy! (A képernyőn nagyvárosi utca, mint egy szűk csatorna. Vörös az égbolt, a nap lenyugvóban. Autók.)

ANDRIUS
Nézd csak, Kord!

KRISTINA
Ford? Melyik?

ANDRIUS
Nem Ford, hanem Kord, kedvesem! Ez pedig, fogadok, Avanti lesz, a legutolsó a Studebakerekből!

SMILTĖ
Akaszd fel magad azzal a Studebakkerrel!

ANDRIUS
No, jól van, jó! Hajtsd tovább, Saulius! Aztán majd még egyszer megnézem! (A képernyőn megint utcák, megint autók, ismeretlen emberek.)

SMILTĖ
Hát Vytas? Hol van?

SAULIUS
Ezek New York utcái!

ANDRIUS
Istenem, mennyi autó van ott! Pathfinder is! Az angol Armstrong-Siddeley is! (A képernyőn Vytas, egy fehér és egy fekete lányt karol át.)

SAULIUS
Jó cicuskák, ugye?

ANDRIUS
Jó kis képek!

SAULIUS
Van a csoportunkban egy ilyen. Úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás! Igazi kis baba!

ANDRIUS
Tudjátok, hogy mit jelent az a szó, hogy szadista?

KRISTINA
Nem. Mit?

ANDRIUS
A szadista az egy olyan gyönyörű nő, aki csak a saját férjét szereti. (A képernyőn teljesen üres stadion. A tágas térséget a reggeli nap világítja meg. A padsorban egyedül Vytas, mint egyetlen mákszem egy óriási tányéron.) Mennyi ember férhet itt el?

SAULIUS
Az ördög tudja. Sok.

ANDRIUS
Az egész városunk elférne!

SAULIUS
Annál is több! (A képernyőn megdermedt gipsz emberi alakok)

KRISTINA
Ez meg micsoda?

SAULIUS
Ez már Pompeji.

KRISTINA
Milyen nevetséges próbababák.

ERTAS
Nem nevetségesebbek minálunk... (A szavai mindenkit megnevettetnek. A képernyőn Pompeji elpusztult lakóinak az alakjai. Csengetnek.)

KRISTINA
Ó, egy kései vendég!

ANDRIUS
Jurga.

SAULIUS
Milyen Jurga?

ANDRIUS
A jóságos, kimondottan Ertashoz!

SMILTĖ
Beengedem. (Kimegy a folyosóra, kinyitja az ajtót. Belép az Esőkabátos. A kezében műrózsa-csokor és egy kis kartondoboz.)

ESŐKABÁTOS
Jó estét!

SMILTĖ
Oh, Istenem!

ESŐKABÁTOS
Bocsásson meg, hogy ilyen későn!

SMILTĖ
Kérem, talán bejönne...

ESŐKABÁTOS
Köszönöm... Még mindig nem vette át az öccse ajándékait...

SMILTĖ
Nem tudtam.

ESŐKABÁTOS
Értem. De olyan sokáig feküdtek nálunk. Azt gondoltam, hogy...

SMILTĖ
Köszönöm.

ESŐKABÁTOS
Tessék... ez a virág és ez a doboz... Tessék!

SMILTĖ
Talán megiszik egy csésze kávét.

ESŐKABÁTOS
Nem, nem. Köszönöm. Jó éjszakát!

SMILTĖ
Jó éjszakát! (Az ember elmegy. Az ajtóban Andrius)

ANDRIUS
Oh! "Rózsa, kerti kis virág..." Hol van Jurga?

SMILTĖ
Nem Jurga volt.

ANDRIUS
Egy újabb hódoló? Vagy egy hálás beteg?

SMILTĖ
Ez a rózsa Vytastól.

ANDRIUS
Vytastól? Miféle Vytastól?

SMILTĖ
Az én Vytasomtól!

ANDRIUS
Félrebeszélsz!

SMILTĖ
Vytas hozta nekem.

ANDRIUS
Drágám, térj magadhoz!

SMILTĖ
Most hozta el egy ember.

ANDRIUS
Mindjárt mondhattad volna. És ez micsoda? (a dobozra biccent)

SMILTĖ
Nem tudom.

ANDRIUS
Akkor nézzük meg! (Kinyitja a dobozt, elővesz egy kis autómodellt.) Oh! (Beszalad a szobába, miközben kiabál.) Nézzétek csak! The Blue Flame! (Örömében még táncol is.) Micsoda munka! Micsoda modell! (Kristina, Saulius odaszaladnak)

SAULIUS
Mutasd meg!

ANDRIUS
A leggyorsabb autó a világon! Óránként ezer kilométer.

SAULIUS
De hiszen ez elképzelhetetlen!

ANDRIUS
Ember! Itt egy turboreaktív motor, ötvenháromezer lóerő!

KRISTINA
Nekem kellene egy ilyen autó!

SAULIUS
Akkor irigyelnének a lányok!

ANDRIUS
(fütyül, mint egy repülőgép) Ho-ho! (Ugrál, imitálja az autó berregését. A képernyőn pedig autók, divatos ruhák, szép lányok villannak fel. És egyszerre megint visszajön a már látott kép: a hatalmas stadion és a parányi Vytas.)

SMILTĖ
(Bejön) Ne takard el, Saulius! (Kristina és Andrius odamegy a készülékhez, elmozdítják a képeket, mindenki a maga számára érdekeset akarja megtalálni. Az arcok egymást váltják. Ertas felugrik és megy az ajtó felé. Smiltė odaszalad hozzá) Ertas, hová?

ERTAS
Megyek haza.

SMILTĖ
Mi bajod van?

ERTAS
Semmi.

SMILTĖ
Van még néhány képem Vytasról. Olaszországból hozta.

ERTAS
Vytas... Kinek mutatod meg? Kinek? Itt senkit sem érdekel. Ő nem Cadillac, nem párizsi divat... meghalt. Már nincs, ámen. (Ertas megy az ajtó felé.)

SMILTĖ
Várj, Ertas!

ERTAS
(Felemel egy szál művirágot) Mi ez?

SMILTĖ
Műrózsa.

ERTAS
De eleven vér csöpög... (Ledobja a rózsát a padlóra, a fináléig ott fog feküdni. Ertas az ajtóban találkozik Apával.)

APA
Hová sietsz ennyire, Ertas?

ERTAS
Haza.

APA
(Megfogja Ertas kezét.) Láttad tegnap "Az állatvilágban" című műsort?

ERTAS
Nem.

APA
A korallokról.

ERTAS
Nem.

APA
Úgy látszik, a korall-telepek megvédik a szigeteket az óceán hullámaitól. És ezért hasznosak az emberek számára. De van egy ilyen állat, a korallhalál. Az felfalja a korallokat, elpusztítja a telepeiket. És akkor a viharok tönkreteszik a partvidékeket.

ERTAS
Korallhalál... Jó cím egy novellának.

APA
A tudósok elkezdték megfigyelni a korallhalált. Kiderült, hogy a korallokat csak ott fogyasztja el, ahol a partmenti víz be van szennyezve a civilizáció hulladékaival, míg ott, ahol tiszta a víz - nem fordul elő.

ERTAS
Az átkozott korallhalál! No, isten vele!

APA
Isten veled! (Ertas kisiet. Amíg a város utcáin megy sietve, a bemondó egy hírt olvas fel a távoli Japánból.)

BEMONDÓ
Szokatlanul sötét volt Tokió utcáin hétfő este. Kihunytak a neonreklámok, a fényszórók, amik megvilágították a felhőkarcolókat. Ennek az elsötétítésnek az volt a célja, hogy Tokió lakosai megfigyelhessenek egy ritka természeti jelenséget, a meteorhullást. Hosszan és nyugodtan készültek fel, de a csillagászok és a kíváncsiak csalódtak: este az eget felhők takarták el. Csak Észak-Japánban, Hokkaido felett volt tiszta az ég. Az első meteoritok fél tízkor jelentek meg, de messze nem voltak olyan szépek, mint ahogyan képzelték...

ERTAS
Hát Tomas hol van?

JUTA
Tomas ünnepel... (Ertasnak átad egy újságot.) Itt.

ERTAS
(Szemével átfutja az újságot.) "Tegnap végetért a bajnokság. A kiskaliberű pisztolyból a kerek céltáblára legsikeresebben a mi városunk képviselője lőtt, Tomas Auginas - 545 pont...". Gratulálj neki a nevemben!

JUTA
Hamarosan itthon is kell lennie... Ülj le!

ERTAS
Nincs kedvem. (Fel-alá járkál a szobában.)

JUTA
Mivel kínálhatlak meg?

ERTAS
Jó szóval.

JUTA
Sokat akarsz. Van falusi darált pacalom.

ERTAS
Nem, nem. Köszönöm!

JUTA
Egy kis olasz vermutot?

ERTAS
Talán egy pohárkával... (Juta átmegy a szomszéd szobába. Ertas felugrik, odamegy az asztalhoz, óvatosan kihúzza az íróasztal fiókját. Belenéz, majd visszatolja a fiókot. Bejön Juta, kezében az üveggel.)

JUTA
Itt van... Nagyon furcsa az íze... Mint a desztillált vízé...

ERTAS
Tehát részeges vagy. Ezért is tisztellek téged.

JUTA
Ertas! Talán részeg vagy?

ERTAS
Nem, Juta, józan vagyok, mint soha... (szünet) Figyelj csak, neked még senki sem világított fényszóróval a szemedbe?

JUTA
Nem... soha!

ERTAS
A fényszóró hirtelen nyílást vág a sötétbe. Beleütődik a fény az üvegbe, az szétreped, mindenfelé szétszóródik. Színesen felcsillannak a sugár-buborékok, hegyes fény-szilánkok. Álltam, mintha büntetésre várnék, és éreztem, hogyan fut át rajtam a fény: nyúlós, ragadós, mint a nyál. Álltam és vártam az arculcsapást... Szörnyen undorító érzés.

JUTA
Mi történt, Ertas?

ERTAS
Semmi. Mi történhet a mi korunkban? Amikor nappal otthon egészen egyedül ülök, amikor a ház üres, majdnem mindenki munkában van, egyszerre hangok áramlanak be... a falakon keresztül, a mennyezeten keresztül, a padlón keresztül bekúsznak valamilyen beszélgetésfoszlányok, mormogás... Hallom a leghalkabb hangokat, sőt még értem is a szavakat. Este pedig, amikor a ház tele van, amikor minden lakásban zaj van, nekem csendnek tűnik. A hang megsemmisíti a hangot. (Felveszi az újságot.) Íme... "Expressz kiadás - KETTŐT AGYONVERTEK, TIZET MEGSEBESÍTETTEK... A HELYZET BURUNDIBAN... LEÉRTÉKELTÉK A PAKISZTÁNI RÚPIÁT... TRAGÉDIA AZ EZÜSTBÁNYÁBAN... 50° HŐSÉG... LEZUHANT AZ F-4"... Az esemény elnyeli az eseményt, Juta. És úgy tűnik, hogy csend van a Földön.