Előszó

Az IMIT megalakulása óta fölvette működése körébe a magyarországi zsidóság történetére vonatkozó irodalmi művek támogatását s e czélját pályadíjak kitűzésével igyekezett elérni, melyek már is több értékes feldolgozott munka megjutalmazására és kiadására vezettek. Később külön oklevélbizottságot alakított s feladatává tűzte ki, hogy a hazai zsidó lakosság múltját illető történelmi kútfőket, melyek részben még levéltárainkban fölkutatlanul, részben a legkülönbözőbb szakmunkákban szétszórva hevernek, összegyűjtse s a modern szaktudomány követelményeinek megfelelő kiadásban bocsássa a közönség rendelkezésére. A bizottság lelkiismeretesen igyekezett a társulat igazgatósága által reá ruházott feladatnak megfelelni s 1900-ban elhatározta, hogy a magyar zsidók történeti oklevéltárát fogja megindítani s fölveszi belé mindazt a kútfői anyagot, mely a magyar zsidóság állapotait és viszontagságait a legrégibb időktől 1867-ig, az emancipatio törvénybe igtatásáig megvilágítja. A tervezett oklevéltár számára részletes szabályzatot készített s pontosan körülírta a felveendő történeti anyagot, valamint a közzététel módját. Már e szabályzatban hangsúlyozta, hogy a nagy vállalatot az önálló nemzeti királyság korabeli történeti kútfők (a héber nyelvűek kivételével) közzétételével fogja megnyitni. Később az első kötet számára az utolsó nemzeti király haláláig, 1540-ig terjedő időszakot jelölte ki, mert az 1540. évvel a magyar zsidók sorsában szintén gyökeres változások álltak be és az ország három részre oszlásával az ő történetök egységes fejlődése is véget ért s a királyi, erdélyi és török területeken már más jogelvek szerint alakult.

Az oklevéltár számára készült szabályzat részletesen megállapította az anyagot, melyet a tervezett vállalat első kötetének magába kell foglalnia. E szerint a zsidókra vonatkozó országos törvényeket, a királyi okleveleket és kiváltságokat, földesúri, helyhatósági okiratokat és másnemű szabályzatokat, valamint a zsidóknak a nemzeti munkaszervezetben kifejtett működését megvilágító adatokat kellett az első kötetnek időrendben, a szaktudomány modern követelményeinek megfelelő szövegben felölelnie. De a bizottság tudatában volt egyrészt a feladat óriási nehézségeinek, másrészt a rendelkezésére álló szerény pénzeszközöknek s abban állapodott meg, hogy ha belátható időben el akar munkájával készülni, eleve le kell mondania a nagyon széleskörű kül- és belföldi levéltári kutatásokról. Ennek megfelelően azt határozta, hogy a tervezett oklevéltár először a töméntelen régi és új kinyomatott munkákban szétszórva megjelent ide vonatkozó anyagot összegyűjtse s a mennyire lehet, az eredetiekkel egybevetve hibátlanul tegye közzé; másodszor azon okleveleket, melyekre íróink eddig csak utaltak, melyeket azonban teljes szövegökben nem közöltek, értékökhöz képest egész terjedelmökben kiadja, végül harmadszor, hogy mellőzve a külföldieket, első sorban csak a legfontosabb állami, városi és más nyilvános, valamint a bécsi levéltárakban még kiadatlan anyagra, a mennyire az idő s a szerény pénzeszközök épen engedik, terjeszkedjék ki.

...

A mi az oklevéltár belső tartalmát és tudományos becsét illeti, a bizottságot azon meggyőződés vezeti, hogy munkájának nem csupán a magyar zsidóság múltja, hanem nemzetünk egész régi polgárosodása szempontjából is megvan a maga értéke s hogy felekezeti, valamint egész nemzeti életünk fejlődésének megvilágításához kútfőül fog szolgálni. De természetszerűen a zsidóság az, mely benne előtérbe lép. Kimutatja, hogy a zsidóság a magyar állam alapítása óta itt él e haza földjén s a többi munkás osztályok módjára mindig híven osztozott a magyar állam sorsában, gazdasági erejének kifejlesztésében, anyagi polgárosodása gyarapításában, melyre a középkori állam és a vele egybeforrt egyház kizárólag utalta. Helyzete kezdetben, mint törvényeink jelzik, jóval kedvezőbb volt, mint később. Eleinte szabadon választhatta hivatását, munkakörét, foglalkozhatott földműveléssel, iparral vagy kereskedéssel s az állam szintén foglalkoztatta legalább az alsó közállásokban, a mi, valamint a vegyes házasság, lényegesen elősegítette beolvadását a nemzettestbe. A magyar nép vallásos türelmessége az első századokban a sok más idegennel a zsidót is szívesen fogadta körében. Az egyház hatalmának megszilárdulásával azonban lassankint a társadalom türelmessége véget ért s a zsidóság jogállása egyre kedvezőtlenebb lett, munkaköre egyre szűkebbé vált. Az idők folyamán a gazdasági tevékenység legalsóbb fokára szoríttatott le s a felekezetiesség egész átka nehezedett reá. Az egyén minden cselekedete, az összesség életének minden megnyilatkozása a felekezetiesség merev és elfogult szempontjából ítéltetett meg s a vallásos gyűlölség a legkíméletlenebbül éreztette hatásait. Kizárta a zsidót a jutalmazóbb foglalkozásokból s féktelen üldözéseket idézett föl reá főleg a városi polgárság részéről, melynek körében élt s a mely azért is korlátlanul éreztette vele hatalmát, minthogy az anyagi élet mezején versenytársának tekintette.

Első sorban a magyar zsidóság e végtelen martiromságának emlékeit állítja össze levéltárunk első kötete, mely azonban másról is tanúságot tesz. Azt bizonyítja, hogy a zsidó hitű honlakosok az üldözés legsötétebb, legszomorúbb korszakaiban sem szűntek meg hazájok iránti kötelességeiket teljesíteni s szerény munkájok mindig nemzeti szükségletnek felelt meg, sőt akkor is akadtak az uralkodó rétegekben nemes, fenkölt lelkek, kik ezt elismerték s az egész magyarság nemzeti érdekében tartották szükségesnek a zsidók megoltalmazását. Legelöl jártak ebben nemzeti királyaink, koronás uralkodóink ragyogó alakjai, kik bármi buzgó katholikusok voltak, a társadalom legféktelenebb felekezeti türelmetlensége közepett is fáradhatatlanul, a mennyire a középkor sajátos viszonyai engedték, megvédelmezték zsidó alattvalóikat, s kedvezményekkel, kiváltságokkal igyekeztek sorsukat elviselhetőbbé tenni. Ezek a királyi kiváltságok valóságos nemes levelei a magyar zsidóságnak, mert bennök a koronás király, az összeség érdekeinek főképviselője, ünnepélyesen ismeri el, hogy a zsidóság hasznos tagja a társadalomnak, hogy munkája nemcsak szükséges, hanem értékes is s hozzájárul a magyar birodalom anyagi és szellemi erejének gyarapításához.

Ilyen anyagból alakul oklevéltárunk első kötete, s így megdönthetetlen tanúbizonyságát nyújtja annak, hogy a magyarországi zsidók felekezeti életökön kívül mindig tevékeny részt vettek hazájok gazdasági felvirágoztatásában s elősegítve dicsőséges nemzeti és nemzetközi hivatása teljesítését, munkájokkal és szenvedéseikkel megszerezték a jogczímet, hogy a magyarság egyeteméhez számíttassanak. E meggyőződésben s azon tudattal, hogy a történetbuvár a magyar polgárosodás általános fejlődéséhez is töméntelen adalékot fog benne találni, bocsátja az IMIT és oklevélbizottsága a Magyar-Zsidó Oklevéltár első kötetét a történetkedvelő közönség rendelkezésére.

Budapest, 1903 szeptember havában.

Dr. Acsády Ignácz,
az Oklevél-bizottság elnöke,
a M. Tud. Akadémia lev. tagja.