Ajánlás

Egy nagyváros "anatómiájába" avatja be az olvasót ez a kézikönyv. Tömör szakszerűséggel összefoglalja a város működését, leírja a város "testének" részrendszereit, "vázát, izomzatát, érrendszerét, idegrendszerét, anyagcseréjét". Elég csak a tartalomjegyzéket áttekinteni, láthatjuk, hogy mi mindennek kell működnie és együttműködnie ahhoz, hogy a város a társas emberi életnek otthonos színtere lehessen. Mi, városlakók természetesen nem szoktuk ezt a rendszert naponta átgondolni. Mondhatnánk azt is: akkor működik jól a város, ha nem kell gondolnunk arra, hogy van víz- és energiaellátás, szennyvízelvezetés, hulladékszállítás, közlekedés. E nagy részrendszerekből mindig éppen csak azt vesszük észre, amivel valami baj van: ha nem folyik a víz, ha kialszik a villany, ha hideg a lakás, ha szeméthalom gyűlik a kiürítetlen kukák mellett, s ha közlekedési dugóba kerülve se villamossal, se autóval, esetleg még gyalog sem jutunk el oda, ahova szeretnénk.

E könyvnek az a célja, hogy a tanároknak - és általuk a diákoknak - segítsen eligazodni egy egyszerűnek tűnő, ám bonyolult kérdésben: mitől, mi mindentől működik egy nagyváros. Mindez csak bevezetésül szolgál a környezetvédelem megalapozásához. Hiszen ha a város működésének leírása egyfajta anatómia, akkor a városi környezetvédelem a város "egészségtana". Ahogy egészségünk függ izmaink, erőnk állapotától, úgy függ a város egészsége is a víz, a levegő, az energiagazdálkodás, a hulladékgazdálkodás állapotától, minőségétől. S ahogy egészségünk óvásában az aktivitás, a személyes közreműködés, a megelőzés a leghatásosabb módszer, a város egészségének védelmében is az aktív, a megelőzésre törekvő környezetvédelem lehet csak igazán hatásos. Ennek legfontosabb területeit foglalja össze a kézikönyv.

A főváros vezetősége azért támogatja e kézikönyv - és a később napvilágot látó, tanulóknak szóló könyvek - megjelenését, hogy segítse, sőt ösztönözze a budapesti iskolákban a nagyváros sajátos vonásainak, környezetvédelmi helyzetének megismertetését. Hiszen mást jelent a környezet ismerete és védelme egy kisebb, a természethez közelebb lévő, könnyebben áttekinthető településen, és mást egy világvárosban. A teendőket nem csupán alapelvek, hanem konkrét helyi adottságok, sajátosságok szerint határozzuk meg. Reméljük, bízhatunk abban, hogy ma már minden erre alkalmas tantárgyban, a természettel és a társadalommal foglalkozó tanulási folyamatban előkerül a környezetvédelem ügye. A tantárgyak szerinti analitikus, bizonyos szempontból tudományos megközelítést kellene kiegészítenie egy gyakorlatiasabb, magából a konkrét környezetből, az élettapasztalatokból kiinduló gondolkodásnak. Talán nem túlzás azt mondani, hogy sajátos, egyedi környezetvédelme is van vagy lehet minden embernek, családnak, iskolai közösségnek, bármely intézménynek. Bizonyos, hogy az iskolai életben, az osztályfőnöki órákon vagy az iskolához kapcsolódó informális alkalmakkor számos fontos ismeret, gondolat és célszerű ösztönzés fogalmazódik meg a környezetvédelemről. Azt szeretnénk, ha ebbe a láncolatba Budapesten bekerülhetne a nagyváros jellemző működése és sajátos környezetvédelme is. Ezért kérjük, hogy a budapesti tanárok építsék be a tanítványaikkal folytatott beszélgetésekbe, az osztályfőnöki órák tematikájába Budapestet is, a várost, ahol élünk.

E könyv használatának módját, kereteit minden pedagógus szabadon határozhatja meg. Egy-egy témakör köré a gyerekek számára feladatokat, tennivalókat megfogalmazó, a megfigyelésből, a tapasztalatból kiinduló beszélgetés, véleménycsere bizonyára hasznosabb a verbális ismertetésnél. Bár a könyvet elsősorban tanári kézikönyvnek szánjuk, nagyobb diákok körében elképzelhető, hogy értelmezésre, bemutatásra, feldolgozásra, a város életének nyomon követésére a diákoknak is kézbe adjuk. Annál is inkább, mert egy-egy részletet - ha össze tudják kapcsolni friss kémiai, fizikai, biológiai ismereteikkel - néha talán pontosabban képesek értelmezni, mint tanáraik. Tanári kézikönyv helyett tehát inkább iskolai kézikönyvre gondolunk, amelynek tartalmát tanárok és diákok együtt vetik össze a valósággal, a máshonnan szerzett ismeretekkel, és közösen jutnak el annak megfogalmazásához, hogy mit tehet a város működéséért maga a város polgára is. Azt szerelnénk előmozdítani, hogy a környezetvédelem végső soron ne tananyag, ne elvont követelmény, hanem polgári magatartásmód legyen. De mint annyi más területen, a környezetvédelemben is segíti a szemlélet formálódását a tudás, a részletek megismerése, megértése. A város polgárainak, így ifjú polgárainak is látniuk kell, hogy mit ad környezetükben számukra a város, mit kell elvárniuk tőle, és mit kell elvárnunk önmagunktól, egymástól a nagyvárosi környezet védelmében. Ez a könyv egyfajta tudást ad a városról, de a tudás értéke annyi lesz, amennyit a környezettel törődő városlakó saját életében hasznosítani képes a maga és környezete javára".

Budapest, 1994
Demszky Gábor
főpolgármester