Előszó

A felnőttképzés jelenlegi törvényi környezetében a nyelvi képzések a szakképzéssel közös kategóriába tartoznak. Jelen tanulmány szakmai elemzései, következtetései és javaslatai azonban abból a - nyelvtanítási szakmai körökben egyértelműnek tartott - alaptézisből indulnak ki, hogy a nyelvtudás egyedi alapkompetencia, amely, ha valamihez lehet hasonlítani, közelebb áll az anyanyelven elsajátított írás-olvasás alapkompetenciájához, mint bármely jellegű szakmai tudáshoz vagy készséghez. A fenti különbségből adódóan a nyelvtanulási folyamat sem azonos a szakmai tudás elsajátításának folyamatával. Noha mindkettő folyhat a felnőttképzés keretei között, a képzés külső körülményei egymástól lényegesen eltérő tanulási folyamatot takarnak. Ezek ismerete, tudatosítása alapvetően szükséges ahhoz, hogy a nyelvi képzések minőségi ismérveit megértsük, és azokat megfelelő módon alkalmazzuk.

A fenti szakmai megállapítás nyelvpolitikai visszaigazolását az Európa Tanács deklarált álláspontja is megerősíti, amely az idegennyelv-tudást alapkompetenciaként értelmezi, és az európai polgárok számára az anyanyelvükön kívül két idegen nyelv ismeretét tartja kívánatosnak. Az Európa Tanács elvi nyelvpolitikai álláspontjának gyakorlati megvalósítását tükrözi a nyelvi kompetencia mint alapkompetencia beépítése az EUROPASS-ba, amely az Európai Nyelvi Portfolió mintája alapján ún. szakképzési útlevélként a szakmai képzések és képzettségek áttekinthetőségét és átjárhatóságát hivatott elősegíteni.

A nyelvtudás, mint alapkompetencia a szakmai tudásanyag és szakmai készségek elsajátításával ellentétben kizárólag hosszú és ciklikus tanulási folyamattal érhető el. Míg a szakmai képzések kimeneti kompetenciáit szakmai információanyag és hozzárendelt készségek együttesével különböző szinteken egyértelműen meg lehet határozni, addig a nyelvi képzések kimeneti pontjait ugyanazon nyelvi alapkészségek, a beszéd, hallás utáni megértés, írás és olvasás, valamint ezek interakcióban való alkalmazásának szintezésével lehet csak meghatározni. A nyelvtanulás folyamatának tehát azt kell biztosítania, hogy a nyelvtanuló alapkészségeinek színvonalát folyamatosan, meglévő tudásának és képességeinek állandó alkalmazásával és aktivizálásával fejleszteni tudja.

A fejlesztés területe, vagyis hogy a nyelvtanuló a nyelvtanulás melyik szakaszában épp melyik alapkészségre, pl. a beszéd, vagy írás fejlesztésére koncentrál, természetesen változhat, illetve egy nyelvi képzésen belül az alapkészségek fejlesztésére irányuló ráfordítás súlyozása is különböző lehet.

A fentiek következtében egy nyelvtanuló nyelvi tudása az alapkészségek területén a hosszadalmas nyelvtanulási folyamat különböző pontjain más és más szinten lehet, vagyis egyes területeken magas szintű, más területeken alacsonyabb szintű tudással rendelkezhet.

Az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeret (KER 2002) és a Nyelvi Portfolió, valamint a fejlesztés és bevezetés szakaszában lévő EUROPASS többek között azért jelentenek forradalmian új megközelítés a nyelvtudás értékelésében, mert az ún. részkompetenciákat, vagyis a csak egy készségterületen meglévő nyelvi tudást is hasznos kompetenciaként, értékként kezelik. Ez az elv az Európa Tanács általános elvét, a nyelvi sokszínűség értékként való elfogadását, és fenntartásának, fejlesztésének politikai szintű támogatását és elismerését jelenti.

A nyelvi képzési folyamat vizsgálatánál a szakmai képzésekkel összevetve a következő különbségeket kell figyelembe venni:

- Egy idegen nyelv elsajátítása több évet vesz igénybe, ezért a nyelvi képzések végkimenetei nem végső, hanem köztes kompetenciaszinteket határoznak meg.

- A nyelvi képzések egyes szakaszait bizonyos részkompetenciák fejlettségi szintjével lehet leírni. A kompetencia alapú nyelvi szintleírásokat a szakmailag megalapozott, és a már Európában széles körben alkalmazott Közös Európai Referenciakeret szakmai megközelítésével, annak meghatározásaihoz célszerű igazítani.

- A korszerű nyelvi képzések nem információátadásra, hanem elsősorban készségfejlesztésre irányulnak, tehát a kimeneti mérés és értékelés is készségközpontú legyen.

- A készségfejlesztés hangsúlya miatt a csoportlétszám nagyban meghatározza a nyelvi képzések hatékonyságát.

- A nyelvi készségfejlesztés hatékonyságát kizárólag módszertani sokszínűséggel, és nem egyetlen módszer segítségével lehet elérni

- A nyelvvizsgák a fenti elvek alapján mérhetnek részkompetenciákat, amelyek egy nyelvtanuló esetében különböző szinteket mutathatnak, de hasznos és értékes nyelvtudásként értékelendők.

Tanulmányunkat a fenti szakmai és az Európa Tanács nyelvpolitikai irányelveivel összhangban állítottuk össze. Az anyag a 2005 decemberét megelőző állapotokat tükrözi.