Bevezetés

A gazdaság számára az előrejelzések alapján egyre inkább egyértelműen szükséges az élethossz alatt többszörösen megújulni képes munkaerő, amely a kívánt mértékben és minőségben akkor állhat rendelkezésre, ha a legkorszerűbb tudástranszfer-technológiák nyújtotta lehetőségeket, előnyöket kihasználjuk; hatékonyan támogatjuk a folyamatos szervezeti és tartalmi változásokat, innovációt.

Ennek szakmai megalapozása során szükségképpen előtérbe kerülnek a tudásipari technológiák alkalmazásának legújabb eredményei, tapasztalatai. A távoktatást, különösen annak elektronikus formáját, ma már nemzetközi kutatásokkal alátámasztható stratégiai tervezési módszerek és az ezen a területen egyre inkább hangsúlyos, a képzési cél és a tartalom szabványosítására, harmonizálására irányuló törekvések fémjelezik.

Az e-learningnek mint a távoktatás, a nyitott képzés egy sajátos technikai bázison való megvalósulásának elismert a fontossága a felnőttképzés kiterjesztésében. A távoktatás, az e-learning a képzésnek-oktatásnak leggyorsabb tempóban fejlődő ágazata, és a modernizáció egyik fontos eszköze, bár az elmúlt évtizedben a fejlődést sok esetlegesség, spontaneitás, összehangolatlan próbálkozás és sikertelen vállalkozás jellemezte, a konszolidáció, a "kritikus tömeg" elérésének jelei egyre inkább tapasztalhatóak.

Feltétlenül érdemes ezért a legfontosabb fejlődésekre fókuszálva, a módszertani kérdésekről, fejlődési irányokról összegző áttekintést készíteni Ugyancsak jelentős elmozdulás tapasztalható az ún. atipikus oktatási, képzési, tanulási helyzetek elfogadtatása, eredményeinek formai elismerése, akkreditálása területén. A rugalmas tanulási helyzetek és rendszerek, az egész életen át való tanulás gyors terjedésével a távoktatásban is ezeknek a módszereknek és eljárásoknak a fontossága felértékelődik. Az EU-ban is egyre inkább módszeres megközelítést és a befogadó jogi és intézményi környezet megteremtését tapasztalhatjuk és ennek hazai meghonosítása sem várathat sokáig magára.

Az információs és kommunikációs technológiák fejlődése, az új eszközök és megoldások megjelenése nagyban meghatározza a gazdasági és társadalmi változásokat - ez ismételten és különösen igaz a jelenlegi időszakra. A lenyűgözően intenzív modernizációs közeg folyamatosan hordozza a mélyreható változások kihívását. Nagymértékben érvényesek a fentiek az oktatás és képzés világára is, amely egyfelől szerves hordozója, befogadója, közvetítője az új eszméknek és megoldásoknak, természetes közege és felelőse a társadalmi modernizációnak, másfelől - mint őrzője, és letéteményese számos, generációkon át kipróbált és megszilárdult értéknek - hordozza a felelősséget az intézményrendszerért és annak a társadalmat megbízhatóan szolgáló működéséért is.

Jelen van ugyanakkor a kreatív de gyakran túlzó víziók, a képzelt vagy előrelátható trendekkel operáló jövőkutatás dimenziója is, amely elbizonytalaníthatja a döntéshozókat. Igen nagy kihívás annak a felelős mérlegelése, hogy a változó gazdasági és technológiai környezet lehetőségei és eszközei közül melyeket és hogyan fogad be és intézményesít az oktatás, a tudásteremtés világa. Új fogalmak és megközelítések, mint manapság éppen például a tanulók által kollaboratívan alkotott tartalmak, sűrűsödnek rövid idő alatt domináns elemekké, erősítenek meg és legitimálnak szakmailag, korábban inkább csak elvekben vagy elképzelésekben létezett módszereket, eljárásokat. Bonyolítja a megítélést, hogy a technikai modernizációt, különösen az elmúlt időszakban, fokozottan átszövi a kereskedelmi, marketing elem. A felgyorsult műszaki fejlődés és a globalizáció nyomásában a felelősség sokszorozottan jelenik meg úgy a kiforratlan megoldások széleskörű alkalmazásának támogatása, mint a bizonytalan, félénk, az áttörési pontok felismerésében hezitáló döntéshozás okozta intézményes lemaradás vonatkozásában.

Az oktatás módszertana természetszerűleg lassabban változik, mint ahogyan a technikai fejlődés által kínált új megoldások megjelennek. A rendszeres, elemző összehasonlításokon alapuló mérlegelés az egyetlen megalapozott módszer a felelős döntéshozáshoz a nagy rendszerek működéséért felelős szakemberek számára. Az intézményrendszer, illetve az institucionalizált eljárások, az igazgatás változtatása a társadalmi és gazdasági beágyazottság okán értelemszerűen még felelősebb és bonyolultabb megfontolást és eljárást kíván.

Változnak, a mostani időszakban megdöbbentően rövid idő alatt, a felhasználók, a tanulók (legalábbis bizonyos csoportjaik) is - bár jó ideig éppen a gyorsan fejlődő technológia és a fantasztikusan terjedő hálózati elérhetőség ellenére nem vagy lassan változó, alkalmazkodó emberi tényező volt a paradigmaváltás fő akadálya. Most, hogy az emberi tényező átalakulása is egyre kézzelfoghatóbbá válik, elérhető közelségbe kerül a tényleges paradigmaváltás. Érdemes a figyelmet arra fordítani, hogy az eddigi - sokszor túlzó, nemegyszer felelőtlenül vizionáló, néhol futurisztikus, néhol piac/eladásvezérelt retorika és az ezáltal torzított közeg ellenére - mintha megkezdődne, megfigyelhetővé válna az intézmények és a piacok tényleges változása is.

Az e-learning európai fejlődését az elmúlt öt évben kisebb-nagyobb felgyorsulások és lelassulások sorozata jellemezte. A változások időnként erősödő, tendenciává sűrűsödő iránymutató tisztulása a konjunkturális üzleti és politikai közeg áttetszésében, szuperpozíciójában voltak jól-rosszul megfigyelhetőek. Lassan gyűlt a kritikus tömeg a tapasztalatokból, a "zajszint felett" megfigyelhető tényleges újdonságokból és követni érdemes tendenciákból. Az új paradigmák, megközelítések közül néhány most kezdi talán kiállni a konszolidáltság, megbízhatóság próbáját. A folyamatosságnak örvendő szakmai és tudományos iskolák és elméletek közül is néhány fel tudja mutatni, hogy rajta hagyja a keze nyomát a megújuló rendszereken.

Néhány - közösségi működésmódok által is támogatott - kreatív és megbízható technikai megoldás is segít a távlatok reális felmérésében, csakúgy, mint a haladás, az eredmények számbavételében. A hálózatosodáson alapuló de végül is a felhasználókat ugyanakkor erősen individualizáló informatikai technológia meggyőző egyszerűséggel teremti meg az összetartó, összeigazító magatartások által támogatott működéseket. A koncepcionális és üzleti túlzásokat a mérhető időtávú és kihatású eredmények segítenek reális perspektívába helyezni.

2005-2006 fordulóján tisztulni látszik a kép - máshogyan: több hang rendeződik kórussá a hangzavarban - és egyre világosabban látható a technológia és a módszertan viszonya, és reálisabban ítélhető meg számos társadalmi és gazdasági vonatkozás is. Jelen kutatási jelentés összeállítás a fenti folyamatok főbb elemeit mutatja be, az elmúlt bő egy esztendő információs és kommunikációs technológiákkal támogatott távoktatási, nyitott képzési és e-learning szakirodalmára támaszkodva.