Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Cserné Adermann Gizella [et al.]
A felnőttek foglalkoztathatóságának növelésére irányuló, komplex képzési modellek, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra...

TARTALOM, BEVEZETÉS

Tartalom

Kutatási összefoglaló
Bevezetés

I. Az esélyegyenlőség az EU és a hazai dokumentumokban

II. A hátrányos helyzetű rétegek Magyarországon
II.1. Alacsony iskolai végzettségűek, szakképzetlenek
II.1.1. Az alacsony végzettségűek csoportjának meghatározása
II.1.2. Az alacsony iskolai végzettségűek statisztikai jellemzése
II.2. A tartós munkanélküliek helyzetének statisztikai elemzése
II.3. Megváltozott munkaképességűek, fogyatékos személyek helyzete
II.3.1. A csoport meghatározása
II.3.2. A fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek statisztikai elemzése
II.3.3. Az iskolai végzettség jellemzői
II.3.4. Gazdasági aktivitás
II.3.5. A fogyatékosok társadalmi-gazdasági helyzetképe
II.4. A 45 éven felüliek foglalkoztatási helyzete
II.4.1. Foglalkoztatási arányok
II.4.2. Az iskolai végzettség jellemzői
II.4.3. Nemzetgazdasági ág
II.4.4. Foglalkozási főcsoportok
II.4.5. Foglalkozási viszony
II.4.6. Képzésben való részvétel
II.4.7. A GKI felmérés eredményei
II.5. A gyermekgondozási ellátásban (gyed, gyes, gyet) részesülők csoportja
II.5.1. Gyermekgondozási segélyre jogosultak
II.5.2. Gyermekgondozási díjra jogosultak
II.5.3. Gyermeknevelési támogatásra jogosultak
II.5.4. Statisztikai elemzés
II.5.5. Munkaerő-piaci jellemzők
II.6. Munkaképes korhatár alatti, de már nyugdíjas felnőttek

III. A képzési programok módszertani jellemzői, a képzési differenciálás indoklása, az oktatókkal kapcsolatos elvárások
III.1. A képzési kínálatról
III.2. Differenciálás a képzési időben
III.3. A felnőttoktató módszertani kultúrája és speciális kompetenciái
III.4. A tanítási-tanulási módszerek a hátrányos helyzetű rétegek képzésében
III.5. A tanulás céljai és a tanulási tartalmak, mint módszert meghatározó tényezők
III.6. Tanuláselméletek
III.7. Teljesítményértékelés, vizsgáztatás
III.8. A hátrányos helyzetű rétegek munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgáló képzési modellek néhány kívánatos módszertani jellemzője

IV. Speciális képzési programok a hátrányos helyzetű rétegek számára
IV.1. Képzési kínálat az Európai Unióban
IV.1.1. Speciálisan az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők számára kínált képzések
IV.1.2. Fogyatékosok, megváltozott munkaképességűek számára kínált programok
IV.1.3. Speciálisan az idősebb korosztály számára kínált képzések
IV.2. Képzési kínálat Magyarországon
IV.2.1. Alacsony iskolai végzettségűek
IV.2.2. Fogyatékosok számára kínált képzések
IV.2.3. Tartós munkanélküliek számára kínált képzések
IV.2.4. Gyermekvállalási támogatást igénybe vevők számára kínált képzések

V. A célcsoportok igényei kérdőíves felmérés alapján
V.1. A felmérés célja és eszközei
V.2. A megkérdezett célcsoportokra vonatkozó információk
V.3. Képzési motivációk
V.4. Képzési tartalom
V.5. Területi különbségek
V.6. Kor szerinti megoszlás

VI. A képző központok által végzett felmérés kiértékelése
VI.1. A kutatás célja és eszközei
VI.2. A megkérdezett célcsoportokra vonatkozó információk
VI.3. A folyamatban lévő képzés hatása a képzési tartalomra, célcsoportos vizsgálatok alapján
VI.4. Nemek szerinti megoszlás
VI.5. Területi különbségek
VI.6. Iskolai végzettség alapján történő megoszlás

VII. Mélyinterjús vizsgálat

VIII. A Regionális Képző központok körében végzett felmérés eredményei

IX. Összegzés, javaslatok

Irodalomjegyzék
Mellékletek

Bevezetés

Az életminőség és a foglalkoztatottság szorosan összefüggő kategóriák társadalmi és egyéni szinten egyaránt. A piacgazdaságban a piac törvényei a munkaerőt ugyanúgy érintik, mint más termelési tényezőt. A munkaerőpiacon is verseny uralkodik, s a versenyben számtalan tényező jelenthet előnyt, vagy hátrányt. A társadalmi kohézió, mint célkitűzés magában foglalja az esélyegyenlőséghez szükséges feltételek javítását, a társadalmi polarizálódás csökkentését. A hátrányok mérséklését célozza a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az oktatáspolitika egyes területei, az újraelosztás rendszerében a szociális kiadások, a munkaerőpiaci támogatások, az oktatási, képzési ráfordítások különböző szegmensei.

Az oktatás és képzés területe alapvetően az állami feladatok rendszerébe tartozik. Ezen belül a felnőttképzés vegyes finanszírozású (egyén, munkáltatók, állam), ahol az állami szerepvállalás hozzávetőlegesen 15-20 %. Az állami támogatás funkciója alapján elsősorban hátrányos helyzetű rétegek képzését, hátrányos helyzetű területeket érint, valamint, többnyire országosan kiemelt fejlesztési területeket, célokat támogat.

A felnőttképzési keretek a munkanélküliek képzési forrásait kivéve viszonylag rövid ideje állnak rendelkezésre. A hátrányos helyzetű rétegek képzését három fő forrás támogatja, a felnőttképzési normatíva, az MPA foglalkoztatási alaprésze és az MPA felnőttképzési célú keretének egy bizonyos hányada. Ezeken kívül indirekt forrás az adókedvezmény, ami csak részben érinti a hátrányos helyzetű rétegeket, valamint a saját munkavállalók képzési támogatásának elszámolása a hozzájárulási kötelezettségből, ami szintén csak részben érinti e rétegeket.

Ugyanakkor a hátrányos helyzetű rétegek viszont nem támogatási források szerint szegmentálódnak, hanem hátrányos helyzetük mibenléte, iskolai végzettségük, koruk stb. szerint. Eddig is részesültek támogatásban e rétegeket célzó képzési programok, illetve képzést végző szervezetek, de országos szinten még nem készültek ehhez differenciált, speciális képzési modellek. A képző központok, illetve a nagyobb képző cégek folytatnak hasonló célú képzéseket, és saját képzési programokkal is rendelkeznek. A források vegyes feladatrendszere, a képzések szétaprózott, képzési cégektől függő koordinálatlan halmaza átláthatatlanná teszi a hatékonyság mérését, a kereslet és kínálat összefüggéseit, s hogy a hátrányos helyzetű rétegek ellátása milyen mértékben elégíti ki az igényeket. Ez azért is lényeges probléma, mert ezekben az esetekben többnyire az állam a megrendelő, vagy a rászoruló egyén, míg a piaci verseny szempontjából releváns területeken a gazdaság szereplői a megrendelők, s az érdekérvényesítés is piaci alapon történik.

A hátrányos helyzetű rétegek képzésének hatékonysága (munkaerő-piaci, szociális, egyéni stb.) akkor növelhető, ha tervezhető, differenciált, a résztvevők igényeinek is megfelelő felzárkóztató, szakképző stb. képzési programok kerülnek bevezetésre, s részesülnek állami támogatásban, ösztönözve ezáltal a képzésben való részvételt, növelve a foglalkoztathatóságot.

A kutatás célja a hátrányos helyzetű rétegek, célcsoportok munkához jutási esélyeinek növelésével összefüggő lehetőségek feltárása, amelyek kihasználása elsősorban foglalkoztatáspolitikai és szociális célkitűzések elérését támogatja. Növeli a foglalkoztatottságot, aktivizálja az inaktív rétegeket, növeli az iskolai képzettségi színvonalat, segíti az egyéni karrier utak kiépítését, csökkenti az esélyhátrányok mértékét. A kutatás célja a pályázatban megnevezett rétegek (tartósan munkanélküliek, Gyes-en, Gyed-en lévők, munkaképes korhatár alatti, de már nyugdíjas felnőttek, megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékkal élők, alacsony iskolázottságú, vagy szakképzetlen felnőttek, 45 év feletti munkavállalók) számára olyan képzési modellek kidolgozása, melyek speciális programok által segítik az egyének munkaerőpiaci helyzetét, karrier lehetőségeiket, javítják szociális helyzetüket. Olyan modellek kidolgozására van szükség, amelyek alkalmasak országos ajánlásra a képző cégeknek, s alkalmasak az állami támogatási körben a prioritásra.

...