Amikor sekélyes verbális és képi világunk végképp csődöt mond a bonyolult összefüggések megértésében, belső harmóniánk megteremtésében egyedül a ZENE hatalmára számíthatunk.

A zeneszerző alkotásait az előadó művész közvetíti a befogadókhoz, és csak bonyolítja a folyamatot, hogy a közvetítő eszköz maga is műtárgy. Esetünkben a HEGEDŰ - ami már megszólalása előtt is jól definiálható esztétikai alkotás, megszólalása után pedig társ (olykor ellenség) - segíti vagy gátolja az előadó művészt. Végső soron az áhított katarzist motiválja.

Régi vitatéma, hogy a hegedűkészítés MESTERSÉG-e, vagy MŰVÉSZET? A kérdésre személyes válaszom: ÉLETFORMA. Tapasztalatom szerint az igazi alkotókat ez a kérdés ritkán foglalkoztatja, energiájukat az újabb és újabb alkotások kötik le, az anyaggal és szerszámokkal folytatott permanens küzdelem és szerelem. A saját belső szakmai és emberi törekvésük megvalósítására a nap 24 órája is kevés, és a fennmaradó időben mindig új meg új terveket szőnek!

A KÓNYA család minden tagja, a nagypapától az unokákig, markáns individum, eredményeikről a világ számos országában szakértő testületek sora bocsátott ki dicsérő sorokat, elismerő okmányokat. Hangszereik Abaújszántótól - Tatától Budapestig, Cremonától Londonig, New Yorkig, Japántól Ausztráliáig - nyugodtan mondhatjuk, szinte az egész világon, maguk helyett beszélnek, énekelnek, MUZSIKÁLNAK.

Különösen ajánlom ezt a könyvet a gyakorló hangszerkészítők és muzsikusok figyelmébe, akik előtt ezek az eredmények ugyan eddig is megismerhetőek voltak, most azonban a hozzájuk vezető ÚT is kirajzolódik. Az ÚT amelyen először a legidősebb Kónya István indult el, és nem lankadó belső tűzzel, a megismerés és a megvalósítás ösvényein, a nélkülözés buktatóin keresztül jutott el a közmegbecsülésig, és hosszú évtizedeken át a világhírig. És még ma is, immár a 79. évén túl is halad töretlenül tovább. A maga példájával bizonyítja, hogy az elmélyült szakmai tudás, a szakmai alázat, a megújulási képesség, olykor még lehetetlen politikai és közgazdasági körülmények között is, egy kis ország vidéki kisvárosának aprócska műhelyében (de ha a sors úgy hozza akár börtönökben is) képes értékes művészi alkotások létrehozására.

Az életpálya konkrét eredménye, a hangszerek népes táborán túl, a két világhírű fiú, ISTVÁN (Stefano) és LAJOS, akiknek nevét jól ismeri a szakmai világ, és édesapjukhoz hasonlóan végigjárták az önmegvalósítás stációit. A számos szakmai sikerükön túl kiemelendő, hogy saját fiaikat, a legidősebb KÓNYA ISTVÁN unokáit, STEFANO juniort Cremonában és az ifjabbik LAJOST idehaza is erre az ÚT-ra állították.

Egy olyan DINASZTIA küzdelmei, és eredményei tárulnak az olvasó elé, melynek következő fejezeteit a sors írja ugyan, de tanulságai - és nemcsak a szakemberek számára - ma már egyértelműek.

Semmelveis Tibor
a Magyar Hangszerész Szövetség elnöke