Bevezetés

A magyarországi kőszénbányászat közel másfélévszázados időtartama alatt, kőszénelőfordulásaink földtani megismerésére bőséges alkalom nyílt. Bányászaink segítségével és közreműködésével, legjobb szakembereink behatóan foglalkoztak nemzetgazdaságunk alappillérjét tevő kőszénelőfordulásaink kérdéseivel s e tanulmányok kőszénterületeink földtani viszonyait többé-kevésbbé részletesen tisztázták. Ismerjük országunk kőszéntartalmú szintjeit, az egyes előfordulások rétegtani összetételét, települési viszonyait. Földtani és bányászati kutatások jórészt megállapították az egyes előfordulások elterjedését, a telepek kifejlődését s nagy vonásokban ismerjük kőszeneink vegyi alkatát is. Az eddigi tanulmányok értékes eredményeiben mindezideig nélkülöztük azonban kőszeneink kőzetalkati sajátságainak vizsgálatát, az összehasonlító szemlélet eredményeit, a származási vonatkozásokat s a kísérő kőzetekkel való kapcsolatokat. Látszólag össze nem tartozó, alábbi tanulmányaimat ezek a szempontok egységes egésszé fűzik össze.

Hosszabb gyakorlati tevékenység alatt, csaknem valamennyi hazai kőszénelőfordulást közvetlenül megismerhettem. Vizsgálataim közben, a pillanatnyi gyakorlati kérdések megoldásán felül, mindenkor olyan szemlélet volt előttem, mely kőszénfajtáinkat összehasonlító alapon, általános keretbe foglalja. Ennek elérésére különösen a kőszenek kőzetalkati sajátságainak legújabb eljárások szerinti tanulmányozása és a kőszénkeletkezésnek származás-ősföldrajzi vizsgálata kínálkozott. Az utóbbiakban fölhasználhattam a meglevő földtani irodalmi adatokon kívül, saját megfigyeléseimet és a bányászati kutatások, mások részére nehezen hozzáférhető, általam földolgozott adatait is. Két évtized adatgyűjtésének általános eredményeit foglaltam itt össze, a viszonyok kényszerítő hatása alatt, csökkentett tartalommal.

A szerteágazó kérdésösszlet minden részletét nem vonhattam tárgyalási körömbe. Célom már csak az volt, hogy ezt az utóbbi években nagyranőtt vizsgálati irányt, hazai kőszénfajtáink példáján is bemutassam s a magyar irodalomba bevezetve, szakembereink figyelmét erre a nálunk még alig művelt vizsgálati irányra fölhívjam. Röviden összefoglaltam tehát a kőszénkőzettani vizsgálatok eddigi eredményeit is, ami a gazdag külföldi irodalom mellett, talán fölöslegesnek látszik annál is inkább, mert a kézirat elkészülése óta néhány érdemes ismertetés nálunk is megjelent. Mégis, a tudományos központoktól távolabb állók részére annál is inkább kívánatosnak mutatkozott, mivel egyidejűleg kellő bírálattal átérlelt, sok megfontolással magyarított szakkifejezések megkísérlésére is alkalmat adott. Ezeket pedig legtöbbször a szakirodalmunk is sajnálatosan elhanyagolta.

Szerény töredékben maradt, kezdeményezést célzó munkám közreadásánál a köszönet szavával kell illetnem mindazokat, akik célom elérésében hathatósan támogattak. Első helyen kell említenem bányavállalatainkat és azok megértő, mindenkori vezetőségét, amelyek minden hivatalos jellegtől mentes, bár a közérdeket szolgálni kívánó, magántermészetű munkámhoz, egykori körlevelemben megjelölt alapelvek szerint, a szükséges vizsgálati anyagot és adatokat legmesszebb menő készséggel rendelkezésemre bocsátották. Ebben az örvendetes tényben, önzetlen munkám közérdekű szándékának elismerését látom. Külön is ki kell azonban emelnem VIZER VILMOS bányaügyi főtanácsos urat, a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. műszaki vezérigazgatóját, aki nemcsak szaktudásának kimeríthetetlen tárházával állott mindenkor mellettem, hanem szerény munkám folyamán fölmerült nehézségek elhárításában is segédkezett. Az ő megértő közreműködése nélkül, munkám még ebben a fogyatékos alakjában sem láthatott volna napvilágot. Ugyancsak ő tette lehetővé, hogy a sokrétű vizsgálatok kivitelét a Széchenyi Tudományos Társaság is támogatta s különösen mikroszkópiai csiszolatképek elkészítését lehetővé tette.

Meg kell még említenem GEDEON TIHAMÉR baráti munkatársamat, aki a kérdések megvilágítására alkalmas vegyelemzéseket készítette és a kőszenek megkülönböztetési adatait táblázatba foglalta.

A munka kiadását tíz év előtt, néhai BÖCKH HUGÓ, a m. k. földtani intézet akkori igazgatója kilátásba helyezte. A régóta készen álló kézirat, sok kihagyással és módosítással LÓCZY LAJOS egyetemi tanár úrnak, a m. k. földtani intézet jelenlegi igazgatójának jóvoltából kerülhetett sajtó alá.