Dallas 1995. Konferencia az agykontrollról

A "Society for the Investigation, Treatment and Prevention of Ritual and Cult Abuse" (A rituális és kultikus bántalmazás felderítésére, megelőzésére és kezelésére létrejött társaság, a továbbiakban: Társaság) 1995. március 23-26. között Dallasban megvitatta az agykontrollal kapcsolatos aktuális kérdéseket. A mintegy 200 résztvevő szakember körében nem voltak olyan szkeptikusok, akik kétségbe vonták volna a rituális bántalmazás tényét, és a konferenciáról beszámoló Evan Harrington szerint (Conspiracy Theories and Paranoia: Notes from a Mind-Control Conference - Összeesküvés és paranoia: jegyzetek egy agykontroll konferenciáról, "Skeptical Inquier Magazine": September/Oktober 1996) a résztvevők az ellenvéleményt sem fogadták megértéssel. A tanácskozáson képviseltették magukat azok a betegek is, akik azt állították, hogy kezelés révén visszanyerték emlékezőképességüket. A fent megnevezett Társaságot a dallasi terapeuta, James Randall "Randy" Noblitt, hívta életre és ő az ügyvezető igazgatója. Noblitt rendszeresen tart előadásokat a rituális kultuszokról, az agykontroll technikákról és számos gyermekbántalmazási ügyben szakértőként is szerepelt. Így többek között a texasi Austin-ban 1992-ben, egy gyermekgondozási ügyben tájékoztatta az esküdtszéket, hogy a kultusz követői Amerika-szerte rendszeresen bántalmazzák a gyermekeket, kínozzák, megerőszakolják őket és pornográfia készítésére is használják gyermekáldozataikat.

Noblitt azt is megerősítette, hogy ezek az áldozatok gyakran nem képesek visszaemlékezni a történtekre, mert olyan traumát szenvednek el, amely amnéziát okoz náluk. Noblitt Perskinnel együtt könyvet is közzétett a rituális bántalmazásról. Néhány főáramlathoz tartozó terapeuta szerint a Társaság csak a szélsőséges álláspontot képviselő kisebbséget tömöríti. Harrington azonban úgy véli, hogy az ilyen típusú szervezetek drámai befolyást tudnak gyakorolni a társadalomra. A konferenciát megnyitó tanácskozás elnökségében ott ült Walter Bowart az "Operation Mind Control" című könyv szerzője, Mark Phillips, aki azt állítja, hogy belső információkkal rendelkezik a kormányzat agykontroll technikáról, valamint Alan Scheflin jogász, aki évek óta dokumentálja a Központi Hírszerzőszolgálat agykontrollal folytatott kísérleteit az 1950-es és 1960-as években. Bowart a "False Memory Syndrome Foundation"-t, (FMSF-et) "False Memory Spindrome"-nak, azaz hamis memória meséjét szövőgető alapítványnak nevezte gúnyosan. Bowart állította, hogy a CIA által finanszírozott FMSF-et azért hozták létre, hogy megfélemlítsék vele a lélektannal és elmegyógyászattal foglalkozó szakembereket, és félrevezessék a közvéleményt.

Scheflin arról tájékoztatta a terapeutákat, hogy miként védekezhetnek olyan vádakkal szemben, amelyeket korábbi páciensei emelnek velük szemben, akik időközben visszavonták a gyermekkorban elszenvedett bántalmazásokkal kapcsolatos állításaikat.

Evan Harrington, aki szkeptikusan fogadta az elhangzott előadásokat, kísérletet tett arra, hogy változtasson a résztvevők egyirányú beállítódásán. Kritikával illette a résztvevőket, amiért azok nem ismerték Linda Meyer Williams tanulmányát, amelyben bizonyítja, hogy a felnőttek egy jelentős számú kisebbsége nem dokumentálta kellően az orvosi rendelőben tett látogatását, amikor állítólag szexuálisan bántalmazás miatt kellett gyermekként orvoshoz mennie. A tanulmány demonstrálja, hogy egyes emberek erről elfelejtkezhetnek. Ugyanakkor, ha az erőszak mértéke növekszik, akkor egyes állítások szerint csökken a rájuk történő emlékezés lehetősége.

Harrington ellenben úgy látja: az adatokból ténylegesen arra lehet következtetni, hogy az alkalmazott erőszak növekedésével nő a rá való emlékezés is. Ez viszont pont az ellentéte annak, hogy az elszenvedett lelki trauma eredményeként az egyén elfojtja a fájdalmas emlékeket, és az elfojtás következtében az törlődik a tudatból. Harringtonnak ezek az adatai a konferencia számos résztvevőjét láthatóan felbosszantották. Harrington azzal érvelt, hogy Linda Meyer Williams-nak egy aláírt levele van nála, amely az ő megfigyeléseit erősíti meg. A nem jelentékeny erőszak összekapcsolása a rá történő fokozottabb visszaemlékezéssel valószínűleg tévedés. Akik ezt állítják, összetévesztik avval, hogy idősebb korban a nagyobb erejű bántalmazásra már erőteljesebben emlékezünk. Harrington meg volt róla győződve: jogosan vetette fel ezt az ellenérvet egy olyan tanácskozáson, ahol az uralkodó nézet szerint minél erősebb traumát okoz egy esemény, annál valószínűbb, hogy törlődik a tudatból. Harrington azzal magyarázta álláspontjának egyöntetű visszautasítását, hogy a meghívottak egyoldalúan lettek kiválogatva, s egy ilyen csoport nem alkalmas az ellentmondásokkal való szembenézésre, és nem nyitott a kérdések megvitatására.

Ugyancsak ezen a dallasi tanácskozáson került terítékre a terapeuták ellen indított jogi eljárások kérdésköre. Erről a témáról John Kiker jogász, továbbá három terapeuta, James Randall "Randy" Noblitt, Michael Moore és Jan Maclean tartott előadást. Moore elmondotta részletesen, hogy mennyire megtámadottnak és kiszolgáltatottnak érezte magát, amikor néhány korábbi betege beperelte. Maclean azt fejtegette, hogy mindig hihetünk a gyermekeknek, amikor a bántalmazásukról szóló történeteket mondják el. A gyermekek gyakran használják fantáziájukat és kitalálnak dolgokat, de ez soha nem az ő súlyos bántalmazásukról és kínzásukról szól. Ekkor Evan Harrington föltette azt a kérdést, hogy mi a véleményük Steve Ceci munkásságáról. Először mély csend volt a válasz. Kiderült, hogy az elnöki asztalnál ülő négy előadó egyike sem ismeri Steve Cecit, aki Amerika egyik legkiválóbb fejlődés-lélektannal foglalkozó pszichológusa, és aki szakmai körökben jól ismert a közelmúltban végzett kísérleteiről, ahol demonstrálta a gyermekek szuggerálhatóságát. Ceci "egérfogó" kísérletei megmutatták, hogy ismételt meghallgatások a csupán elképzelt fájdalmat okozó eseményre a gyerekek egy részénél azt eredményezi, hogy kijelentik: a bántalmazásra tényleg sor került, holott az csak fiktív volt. Itt arról a kísérletről van szó, amikor egy ujj "beszorul" az egészfogóba, a gyermek kórházba kerül, és meg van róla győződve, hogy a fájdalmat okozó esemény megtörtént. Harrington részletesen elmondta ezt a kísérletet, de a vita vezetői Ceci tanulmányainak az elolvasása nélkül úgy találták, hogy ezeket az analóg eseteket nem lehet általánosítani a valóságos világra vonatkozóan.

Harrington hihetetlennek találta, hogy pszichológus szakemberek találkozóján olyan szemináriumot lehet tartani, amely a gyermekek bírósági eljárásban tett tanuvallomásaival foglalkozik anélkül, hogy egyetlen személy is hallott volna Steve Ceciről, aki oly sok ismerettel gazdagította ezt a területet. Harrington egyébként más vonatkozásban is megkérdezte az előadókat, hogy mit gondolnak az álláspontjukat ért bírálatokról? A dallasi konferenciáról írott beszámolójában utal arra, hogy az ott tapasztaltakon érezhető volt az összeesküvési elméletek hatása. Megállapítja, hogy ezek az elméletek sok társadalomban jelen voltak a történelem során, és társadalom-lélektani szempontból van bizonyos funkciójuk. Harrington elismeri, hogy az összeesküvési elméletek valóságosan létező összeesküvésekről is szólhatnak, vagyis ennyiben nem csupán elméleti feltételezések, hanem tudományos ismeretek. Ugyanakkor rasszista sztereotípiát is megfogalmazhatnak, amelyben a megcélzott társadalmi csoport deviánsnak és erkölcstelennek látszik. Ezért az összeesküvési elmélettel foglalkozó kutatás egyrészt irracionális, másrészt koherensebb, mint a valódi világ, mert benne nem marad hely a hibákra, a tévedésekre és a kétértelműségekre. Az összeesküvési elméletek jól megszervezett ellenségeket nyújtanak, akikkel szemben az egyén meghatározhatja önmagát, és ez célt és irányító-keretet nyújt a számára.

Harrington ez után rátér arra, hogy miért utasítják el egyesek kategórikusan a traumatikus eseményekre való hamis visszaemlékezés lehetőségét? Miért gondolják, hogy nem jószándékú az, aki ennek a lehetőségével is számol? Úgy véli, hogy ez a merev elutasítás egyfajta védekezés az igazsággal szemben. Ezért úgy látja: a dallasi tanácskozáson valódi vita azért nem bontakozhatott ki, mert a résztvevőket egyesítette az a szilárd meggyőződés, hogy összeesküvés létezik, legfeljebb ennek a pontos meghatározása, minősítése változott személyről személyre. (Sátánista kultuszok, agykontroll, új világrend, illuminátusok, stb.) A terapeuták többsége, ha nem is mindegyik, korábban nem vette figyelembe az új világrend összeesküvést, noha többen is fogékonyak voltak ezekre az elgondolásokra. A többségük ismerte, és hitt is az "Operation Monarch" összeesküvésben a hiteles bizonyítékok hiánya ellenére. (E sorok írójának fejtörést okoz, hogy miért nem hihetőek azok a bizonyítékok, amelyeknek a létezését kongresszusi bizottságok állapították meg, és elismerte a CIA igazgatója is, amelyek miatt perek folytak, és az ítéletek nyomán a kanadai kormány és az amerikai kormányszervek kártérítés fizetésére lettek kötelezve. Vajon mi jelent bizonyítékot Harrington számára, ha mindez nem az?)

Azt még Harrington is megállapítja, ha a klinikai pszichológusok és a pszichiáterek - nyilván a tények hatására - elfogadják, hogy létezik összeesküvés, ez még nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nem értenek a szakmájukhoz, és nem tudnak gyógyítani. Nyilvánvaló, hogy az agykontroll kísérletekről már sok adat látott már napvilágot, és ezek egy része nem magyarázható meg a nemzetbiztonság érdekeire való hivatkozással sem. Ilyen például a gyermekek kísérleti célú bántalmazása. Ezért a kísérletezők és a mögöttük meghúzódó hatalmi körök, továbbá a vádakban érintetté vált befolyásos személyek azt találták az egyik legjobb védekezésnek, ha a bántalmazásról orvosi kezelés hatására tanuvallomást tévő gyerekek vallomásainak a hitelességét eleve megkérdőjelezik. Ha tehát beviszik a köztudatba, hogy a gyermek különböző befolyás hatására azt mond, amit akar, akkor ezeknek a súlyos bántalmazást elszenvedett gyermekeknek sem szabad hinni. Ebből következően azok, akik a kísérleteket végezték, és a pedofil "haszonélvezők" is ártatlanok, vagy legalább is nem vonhatók felelősségre.

Harrington szerint egyelőre nem lehet felmérni, hogy a terapeuták összeesküvésre vonatkozó meggyőződése milyen hatással lehet a páciensekre. Egy másik jelenlévő, Jerry Leonardo fizikus, ezt írta a dallasi tanácskozással kapcsolatban:

"Azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a kultuszok sokkal jobban el vannak terjedve, sokkal jobban össze vannak fonódva, kifinomultabbak és veszélyesebbek, mint azt valaha gondolta... Nyilvánvaló, hogy ez a fajta kultikus tevékenység széles körben elterjedt. A rendőri testületek országosan megszerveződött gyermekrablásokat végző bűnözői csoportokba botlottak. Ted Gunderson beszámolt egy esetről, amelyben személyesen leleplezte, hogy egy elemi iskolához alagútrendszert építettek, amelyen keresztül elvitték a gyermekeket a szomszédos házakba azért, hogy sátánista rituálékon bántalmazzák őket... Személyes meggyőződésem, hogy a nagyobb sátánista kultuszokat a szövetségi hírszerző és jogalkalmazó szervek a háttérből manipulálják."

Harrington azzal folytatja értékelését, hogy egyelőre nem lehet tudni, hogy a gyakorló terapeuták hány százaléka vall Leonardoéhoz hasonló nézeteket. Még akkor is, ha a számuk nem túl nagy, egyelőre fel sem mérhető, hogy milyen hatással vannak kollégáikra, valamint betegeikre. A dallasi tanácskozás feltehetően nem marad hatás nélkül a hagyományos terapeutákra, akik tovább kutattak a kultuszok létezését alátámasztó bizonyítékok után. Több kutató is körvonalazta, hogy az összeesküvési elméletek mind történelmileg, mind a pszichológusok tekintélyes tanácskozásain milyen szerepet játszanak. A lelki sérülésekkel foglalkozó specialisták többsége egyelőre még nem az összeesküvési elmélet követője, de idővel ők is e nézetek híveivé válhatnak. Arra a lehetőségre is figyelemmel kell lenni, hogy bizonyos jobboldali rasszista szervezetek politikai célokra használhatják fel a pszichológiai és a pszichiátriai szakma dilemmáit.

Harrington úgy véli, hogy azok a terapeuták, akik betegeik érdekében a legjobbra törekszenek, az idő múlásával kénytelenek lesznek engedni az összeesküvést valló csoport nyomásának. Ez végül is a beteg kárára van. Az olyan nézetek, hogy az összeesküvés bírálói a CIA ügynökei, illetve a gyermekek bántalmazásáról felszínre került tényeket akarják semlegesíteni, csak tovább erősítik a terapeuták ellenállását a kritika minden formájával szemben. A magunk részéről úgy látjuk, hogy miközben Harrington a kritika elutasítása miatt sajnálkozik, aközben egyetlen egy kemény bizonyítékot sem hozott fel tanulmányában, amely cáfolta volna a dallasi tanácskozáson az agykontrollal való államilag jóváhagyott visszaélésről kiderített tényeket. Ezért Harrington bírálatából az agykontroll kísérletek irányítóinak attól való félelme olvasható ki, hogy lelepleződnek a pszichológusi-pszichiátriai szakma képviselői előtt.

A NSA agykontroll előírásai

Érdemes röviden megismerkednünk az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (National Security Agency-nek, NSA-nak) a tudatküszöb alatti poszthipnotikus szuggeszciók használatára vonatkozó ajánlásaival. Ezeket annak a dokumentumnak az alapján ismertetjük, amely elérhető a http://www.kimsoft.com/2000/nsa-psy.htm internetes címen. A bevezető közli, hogy a NSA egy meghatározott területre vonatkozó hírszerző-technológiáról, és annak alkalmazásáról ad tájékoztatást. A technológia elnevezése a következő:

"Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége által hírszerzési és kémelhárítási célból beültetett, tudatalatti poszthipnotikus szuggeszciók és előírások, amelyek akusztikusan továbbított és fonetikailag felgyorsított poszthipnotikus parancsokat használnak anélkül, hogy a kísérleti alany alvajárási előkészítésen menne keresztül."

"Computer Simulated Subconscious Speech Language - Komputer által szimulált tudatalatti beszélt nyelv."

A dokumentum rátér az alkalmazásra. Itt három területet jelöl meg: a hírszerzést, a kémelhárítást és a magatartás-módosítást.

A hírszerzés külföldi és hazai diplomatákkal, kémekkel és polgárokkal szemben alkalmazandó, valamint a csúcstechnológia megszerzésére az Egyesült Államok védelme érdekében. Célja a polgároknak a kormányzatról való véleményének a nyomon követése, továbbá a propaganda. Szoros megfigyelés alkalmazása háború, nehéz gazdasági helyzet és politikai választások idején. Ide sorolandó a kábítószer elleni küzdelem. Célja még olyan beruházásoknak a beazonosítása, amelyek magas jövedelmet nyújtanak titkos műveletek finanszírozásához. Ugyancsak ide tartozik olyan bevetésen lévő ügynököknek az irányítása, akik nem rendelkeznek kommunikációs és desifrírozási eszközökkel.

A kémelhárítás külföldi diplomatákkal, kémekkel és polgárokkal szemben kerül alkalmazásra a hírszerző-műveletek beazonosítása végett. Itt fel kell mérni a terjedelmet, a résztvevőket, a kommunikációs módszereket és az egyes személyek, a rendszerek és a berendezések gyenge pontjait, vagy azokat a jelzéseket, amelyek kihasználhatók. A további felhasználáshoz tartozik a félrevezető információk terjesztése, a vezetők zavarása és zavarba ejtése kritikus döntések meghozatalakor. A különböző tények jelentőségének az elferdítése azért, hogy az Egyesült Államok számára hasznos döntések szülessenek, továbbá külföldi hírszerzők magatartásának a módosítása azért, hogy ne legyenek lojálisak. Adott esetben öngyilkosságokat is elő kell segíteni.

Az ismertetendő agykontroll-technológia célja a magatartás-módosítás és a felgyorsított újraszocializálás, vagyis ezt a technológiát lehet kémek, politikai tisztségre pályázók és más közéleti személyek beszervezésére, ellenőrzésére használni pszichológiai megfélemlítésen, félelemokozáson és zsaroláson keresztül. A NSA használja még ezt a technológiát az újraszocializálásra (agymosásra). Ez azt jelenti, hogy az amerikai szavazópolgároknak lehetővé teszik hogy "életüket átadják Krisztusnak". Az idézet összeállítás készítője ehhez azt a magyarázatot fűzi, hogy az amerikaiak adják fel személyes akaratukat, és mondjanak le polgári jogaikról a NSA javára. Minden kísérleti alanytól meg kell követelni, hogy tartson fenn "személyes viszonyt Jézus Krisztussal", követve a bibliának az előírásait. A valódi szándék természetesen az, hogy az illető a NSA parancsait teljesítse. Ezt a technológiát arra is használják, hogy ellenőrizzék és optimalizálják a NSA alkalmazottak teljesítményét és lojalitását.

A dokumentum ezután rátér az általa használt definíciók és betűszavak jelentésének a meghatározására. Így a hypnoamnesia (hipnoamnézia) az emlékezés időleges elvesztését jelenti a poszthipnotikus szuggeszció következtében. A NSA az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége, amelynek központja Maryland állambeli Fort Mead támaszponton van. Az ODO pedig az ügyeletes, intézkedésre jogosult és kötelezett személyt jelöli. A "Poszthypnotic Command "(a hipnózis utáni parancs) ugyanaz, mint a hipnózis utáni szuggeszció. A Command (parancs) terminus gyakrabban használt, amikor a hipnózist kényszerrel alkalmazzák a kísérleti alanyon, és amikor az alávetett személy akaratát megtörik úgy, hogy megfosztják őt az úgynevezett gyors szemmozgással járó mély alvástól (REM - Rapid Eye Movement Sleep Deprivation), illetve a befolyásolhatósági indexét megnövelik olyan drogokkal, mint a CNS és szívkeringési stimulánsokkal.

A REM és a kiválasztott kémiai stimulánsok együttes hatásaként a kísérleti alany nem képes ellenállni a szuggeszciónak, és ez által az paranccsá válik a számára. Ha a kísérleti alany meg van fosztva a REM alvástól, annak számos következménye van: csökken a protein szintézise, fekete karikák jelennek meg a szemei körül, elveszíti a rövid-távú emlékezetét, zavart lesz, ingerlékeny, dühös, frusztrált, csökken az önbecsülése, növekszik a szuggesztibilitása, csökken a produktivitása, közönyössé és depresszióssá válik. Ha valakit hosszabb időn át megfosztanak a REM alvástól, az meghal.

A poszthipnotikus (hipnózis utáni) szuggeszció, vagy parancs a helyén marad, és aktívan kifejti hatását a kísérleti alanyban a hipnotikus transz, vagy a tudatalattiba történő direkt behatolás periódusában. A hipnózis utáni szuggesztibilitási index azt méri és jelzi, hogy milyen a kísérleti alany fogékonysága és érzékenysége a hipnózisra.

Az agykontroll szempontjából a "script" szó olyan gondosan megválasztott szavak sorát jelenti, amelyek hipnózis utáni szuggeszció formáját öltik. Egy "script" általában négy különböző részből áll. Először a beazonosítóból (a kísérleti alany neve, leírása, vagy más azonosító tényező), másodszor az aktivizáló feltétel, vagy feltételek kulcsszavából (mikor, mit és hogyan fog a szuggeszció beindítani), harmadszor a tartalomból (vagyis abból, hogy a beindító jel a kísérleti alany tudatából mit fog kiváltani). Végül az időhosszból (vagyis hogy mikor és milyen feltételek közepette fog leállni, illetve befejeződni). Az úgynevezett megerősítő "script"-ek azt a cél szolgálják, hogy növeljék a hipnózis utáni központi parancs erejét.

Az úgynevezett "Somnambulatory State" (alvajárási állapot) azt az abnormális alvó állapotot jelöli, amelyben a kísérleti alany motorikusan cselekszik, így például tud sétálni, futni. Ez az állapot a hagyományos hipnózisnál csaknem minden esetben előfeltétel.

A "Subliminal Implant" (a tudatalattiba elhelyezett implantátum) egy olyan hipnózis utáni szuggeszció, amelyet sikeresen juttattak be a kísérleti alany tudatalattijába.

Végül meghatározza az összeállítás, hogy mi a "Transceiver". Ez egy közel mikroszkópikus nagyságú elektronikus megfigyelő eszköz, amely gyűjti és továbbadja a kóddal titkosított audio, színes videó jeleket, a kísérleti alany tartózkodási helyének összegyűjtött koordinátáit és ezt továbbítja a NSA műholdjainak, amelyek viszont eljuttatják őket a NSA központi műveleti irányítóihoz. Ez a szerkezet kap ugyancsak kóddal titkosított "audioscript-eket" a NSA központi műveleti irányítóitól műholdakon keresztül, amelyek továbbítják tudatküszöb alatti hipnózis utáni szuggeszciók formájában a kísérleti alany tartózkodási helyére. Ezek az eszközök körülbelül egy tűfej nagyságúak, el lehet őket rejteni a házakban, hivatalokban, autókban, repülőgépeken és az utcasarkokon.

Az agykontroll technológia rövid áttekintése

Azon túlmenően, hogy a NSA képes látni és hallani mi történik a megfigyelendő személy otthonában, közlekedési eszközében és hivatalában - ahol a mikroszkopikus digitális megfigyelési technológiát alkalmazza - arra is képes, hogy kihallgasson és befolyásoljon egy személyt tudat alatt, vagyis a kísérleti alany tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek a megértéséhez át kell tekinteni a gondolatok címkézését és a válaszok típusok szerinti megjelölését, elnevezését. Ha valakinek már volt alkalma, hogy hosszabban figyelje a baseball játékot (erre e sorok írójának bőven volt lehetősége, amíg az Egyesült Államokban élt), akkor gondos figyelés után rájöhet, hogy a labdát fogó és a labdát dobó játékos igen kifinomult módszerekkel, vakaródzással, a baseball sapka megigazításával, a ruha húzgálásával, stb. üzeneteket vált egymással. Ehhez hasonló kommunikációs technikát használ a NASA is a kísérleti alany agyán átsuhanó gondolat kiderítésére, vagy másképp kifejezve a "gondolatolvasásra".

Vegyük most közelebbről szemügyre, hogy miként lehet egy vakarás, egy ruhaigazítás, vagy egy ártatlan tüsszentés alkalmas egy gondolatnak a címkével való ellátására, azaz kategórizálására. Az egyszerűség kedvéért ezeket a vakarásokat, ruhaigazításokat, tüsszentéseket, köhögéseket, akaratlan izommozgásokat, amelyeket a kísérleti alany egy tudatalatti kihallgatása során végez, nevezzük "gondolatcímkéknek". Milyen hipnózis utáni továbbítási módszert alkalmaznak? A NSA ötvözi a hipnózist és a gondolatcímkézést, amikor a kísérleti alanyt a tudomása nélkül hallgatja ki. Miként lehet itt használni a hipnózist? Ennek a megértéséhez azt kell tudni, hogy a tudatalatti agyműködés percenként 1200-tól 1400-ig terjedő sebességgel működik. Ez sokkal gyorsabb, mint a tudatos agy működési sebessége, amely percenként 250-től 450 szóig terjed. Ezt a sebességet WPM-el jelölik, jelentése "words per minute", azaz hány szó percenként. A hipnózis utáni "script", azaz a gondosan megválasztott szavak sora beszédsebességgel megközelítőleg 250 WPM-el mondható ki. Ezt egy magnetofon, vagy egy számítógép felgyorsítja 1200-1400-ig terjedő WPM-re.

Ezzel a jelenséggel hangtechnikusok, rádió és TV szerkesztők napról-napra találkoznak, amikor különböző okok miatt változó sebességgel kell lejátszani az elektronikusan lerögzített műsoranyagot. Amikor az emberi hang 1400 WPM-re gyorsul fel, akkor magas hangfekvésű csiripelő vinnyogássá válik. A filmszínházakban vetített filmeknél 30 filmkocka pereg le előttünk 1 másodperc alatt. Egyetlen kockára 1/30-ad másodperc jut, amit a tudatos agyműködés nem képes felismerni, de a tudatalatti agyműködés világosan olvassa és megérti az adott filmkocka üzenetét. Amikor az 1960-as években a 30 kocka közül egyetlen egyre írták rá, hogy "Drink Coca Cola", a nézők körében 65 %-al nőtt aznap este a Coca Cola fogyasztás. Ezért a szövetségi kormány végül is betiltotta a tudatküszöb alatti reklámozást. Kutatók szerint az arány csak azért volt 65 %-os, mivel nem mindeki figyeli egyforma intenzitással a filmet, egyesek éppen körülnéznek, vagy esznek valamit, vagy éppenséggel gyengébb a látásuk és ezért nem ért el hozzájuk az üzenet.

A most ismertetett technológia kifejlesztése kezdetén a NSA eredetileg magnetofonra rögzítette kimondott szó formájában a hipnózis utáni szuggeszciós üzenetet és ezt a magnetofon sebességének növelésével gyorsították fel. Ez az eljárás igen munkaigényes volt, megkövetelte, hogy valamennyi e feladatot végző személy kifogástalanul ejtse ki a szavakat, jól bírja a nyelvet és a megfelelő dialektust használja. Emellett a háttérzajok miatt gyenge volt a minőség és gyakran időbeli elcsúszásokat okozott a magnetofonfelvétel és a feldolgozás. Ezen túlmenően igen sok gyakorlással lehet csak elérni, hogy valamennyi munkatárs azonos sebességgel beszéljen, úgy hogy a felgyorsított "script" a megfelelő sebességgel legyen továbbítható.

Jelenleg komputerekkel állítják össze az ideális optimalizált fonémákat (fonéma az a hang, amelynek a megváltoztatásával a szó jelentése megváltozik, így például lap - láp) a szavak kialakítására és ezeket a szavakat aztán a megfelelő továbbítási sebességre gyorsítják fel. Ahol nyelvi dialektus is jelen van, ott az alap fonémáknak egy másfajta készletét használják. A technika ott tart, hogy a földgolyónkon használt nyelvek egész sorához megkeresték a különböző fonetikai elemeket, ezt digitálisan megszerkesztették, optimalizálták. Ezeket használják a továbbítandó üzenetek, a hipnózis utáni szuggeszciókra emlékeztető "script"-ek összeállításához. Minimálisra csökkentették a szavak közti üres részt, és a hangmagasság emelkedését korlátozták és megszűrték. Az ismétlődő színuszgörbéket is eltávolították a fonetikus elemek akusztikus hullámainak az áramlásából. Így csökkentették az aktuális színuszgörbéket.

Ez csökkenti a fonémának azt a tényleges időtartamát, amelyet a továbbítás érdekében aztán még felgyorsítanak. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb sebességgel játsszák az üzenetet és csökkenti a kísérleti alany képességét arra, hogy felismerje, hogy ez tulajdonképpen egy felgyorsított beszéd. Az optimalizált és digitálisan kiválasztott és megszerkesztett fonémák használata kiegészítve hipnotikus szuggeszciókhoz hasonlóan struktúrált szavakkal és mondatokkal úgy is meghatározható, mint "computer simulated subconscious speech language - komputerrel szimulált tudatalatti beszédnyelv".

A tudatalatti agyműködés nagyon érzékeny. Képes hallani azt, amit a tudatos agy nem vesz figyelembe. Ha sokat nézzük a televíziót, akkor valószínűleg megtapasztaljuk, hogy sok "subliminal tapes - tudatküszöb alatti magnetofon" működik azért, hogy beprogramozza tudatunkat. Ezeket a hatásokat titokban rögzítették az óceán hullámzajába, zenébe, vagy más hanghatásokba, de ezek nincsenek felgyorsítva a tudatalatti továbbítás sebességére, és éppen ezért nem elég hatékonyak. A tudatalatti agyműködés képes hallani és megkülönböztetni az üzeneteket még akkor is, ha háttérzaj hallatszik, mint például a hullámok morajlása, autók, repülőgépek zaja, vagy amikor valaki beszél hozzánk normális társalgás keretében. A tudatos agy nem fog hallani semmit, hacsak az nem közvetlen-közelről a házban hallatszik. Ha nagyon odafigyelünk, akkor hallhatjuk alacsony hanghatású magnetofonszalagnak a gyors tekerését, és kis hangerővel való lejátszását. Ez a hang a NSA magas sebességű audio tudatalatti üzenete. A fonetikus összetevőknek ez a módosítása lejátszva kis hangerővel, ötvözve a környezeti háttérzajjal, nagyon nehézzé teszi a kísérleti alany számára a NSA üzenetének a rögzítését. Még ha az illető képes lenne is hatékonyan rögzíteni ilyen üzenetet, nagyon nehéz azt a háttérzajtól elválasztani, filterezni, kiszűrni. Így rekonstruálni a hiányzó színuszgörbéket a hanghullámok áramlásából, lelassítani az üzenetet olyan mértékűre, hogy a hipnózis utáni "script" tartalma megkülönböztethető legyen a tudatos agyműködés számára, ílymódon csaknem lehetetlen egy átlagember számára.

Röviden összefoglalva a kísérleti alanynak semmi esélye nincs arra, hogy elemezze a NSA üzenetét az alábbi eszközök nélkül:

- Egy a legutóbbi technológia szerint működő hivatásos rögzítőberendezés.
- Digitálisan működő hanghullám kezelő berendezés.
- A hanghullámokra vonatkozó tudományos ismeretek felsőfokú elsajátítása.
- Jártasság a lingvisztikában és a fonetikában.
- A hipnózis elméletének és gyakorlatának, valamint a "script"-ek készítésének az ismerete.
- Ezen túlmenően ideális környezeti feltételekre is szükség van a rögzítéshez.
- További feltétel még, hogy a NSA ne tudjon a kísérleti alany ilyen irányú szándékáról és képességéről, vagyis hogy meg tudja oldani a továbbított üzenetek felismerését és rögzítését.

A fentebb ismertetett feltételek együttes meglétének hiányában ez a technológia tökéletes hírszerzési eszköz. Ugyanis csaknem lehetetlen kideríteni a létezését, bemérni és rendkívül nehéz a nyomokat visszavezetni a NSA-ra. Azok a tünetek, hogy a NSA képes a programozásra és valamit beültetni a kísérleti alanynak a tudatába, félelmet vált ki, mivel számolnia kell az illetőnek azzal, hogy elmebetegnek gondolják, ha jelentést tennének a NSA-nak az ilyen jellegű tevékenységéről. A kísérleti alanyok nem ismerik ennek a technológiának a forrását, sem a technológiát magát, nincsenek kemény bizonyítékaik, csupán észleléseikre, szenvedéseikre és izolációjukra tudnak hagyatkozni. Mód van arra is, hogy a megtámadott egyén rendelkezésére álló egyéb eszközöket kiderítsék, ezekkel szemben megelőző lépéseket tegyenek, így a NSA tulajdonképpen még inkább meg tudja bénítani az illetőt.

Miként használja a NSA a hipnózis utáni továbbítási módszert, a gondolatcímkéket? A NSA agyprogramozó üzeneteit audiovizuális elektronikus megfigyelő eszközökön keresztül juttatja el a címzetthez, amelyeket, mint már utaltunk rá az illető otthonában, autójában, munkahelyén helyez el. Ilyen tudatküszöb alatti üzenet lehet a következő: "X úr képzelje el, hogy az adóhivatal megvizsgálja az adóügyeit. Emlékezzen vissza, amikor csalt az adójával és aggódott, hogy vajon az adóhivatal ezt kiderítheti egy ellenőrzéssel. Ha Ön soha nem követett el adócsalást és nincs miért félnie, akkor viszketni fog a jobb fülcimpája, amely vakarásra megszűnik. Ha az adóhivatal rajtakaphatja a csaláson, akkor a bal orrcimpájában érez viszketést, amely akkor fog eltűnni, ha kétszer megvakarja. X úrnak csak egy futó gondolata volt az elmúlt adóbevallásról, és csak egy kis viszketése volt. Ez a viszketés az a bizonyos "thought label - gondolatcímke". A NSA illetékes munkatársa (NSA Officer On Duty, ODO - a NSA szolgálatban lévő, illetékes munkatársa) lényegében arról cserélt információt a kísérleti személlyel, hogy az csalt-e valaha az adójával és vajon az adóhivatal elkaphatná-e egy vizsgálattal.

Ez az igen leegyszerűsített példa szemlélteti a tipikus NSA kihallgatást. A tényleges kihallgatás során alkalmazott üzenetek több száz szóból is állhatnak, nagyon összetettek és kifinomultak lehetnek. A legtöbb üzenet több tucatszóból tevődik össze. A zárt hírszerző világ az elmúlt évtizedekben újabb csúcsokhoz érkezett. Ma már közvetlenül hatást tud gyakorolni szinte minden személyre az Egyesült Államokban, de külföldön is. A már működő elektronikus megfigyelő rendszer kiterjed Mexikóra, Közép-Amerikára és Dél-Amerika sűrűn lakott térségeire. Ma már működik Ausztráliában, Afrikában, és Európa azon országaiban, amelyek nem tartoztak a szovjet birodalomhoz.

A NSA azonban - több kutató állítása szerint is - arra törekszik, hogy az egész földgolyót egy "elektronikus szem" megfigyelése alá helyezze a harmadik évezred elején. Ezt a célt már csaknem elérték, nehézségekbe csupán a csúcstechnológiájú országokban ütköztek. Itt a hírszerzés-elhárító technológia fejlett, és a szükséges pénzügyi eszközök is rendelkezésre állnak. Ennek eredményeként ezekben az országokban be tudták azonosítani a "transceiver"-ekből (adó-vevő készülékekből) érkező magasfrekvenciájú mikrohullámú kibocsátások kitöréseit.

A NSA kommunikációs rendszere tehát képes arra, hogy bármely személytől hangmintát ("voice print") vegyen, és azt nyilvántartásában elhelyezze. Az így raktározott mintát később fel lehet használni a kísérleti személy meghatározására, mégpedig úgy, hogy a reális idejű megfigyelés során szerzett hangmintákat, amelyeket tartózkodási helyszínén vesznek róla, összehasonlítják vele. Ehhez arra van szükség, hogy a megcélzott személy egy adó-vevő készülék közelében beszéljen. Ha a megfigyelt tudatában van annak, hogy a NSA látókörébe került és ezért csendben marad, akkor a NSA arra is képes, hogy periódikusan világszinten bocsásson ki tudatküszöb alatti üzenetet, amely név szerint megcélozza az adott személyt, és arra készteti, hogy elaludjon, és álmában beszéljen. Miután az illető beszél, a hangmintája beazonosításra kerül és a személy tartózkodási helye is meghatározható csaknem az egész világon. Ma már nem csak költői hasonlat, de valóság, hogy a Földünk összezsugorodott és egyre kisebbé válik.

Az itt ismertetett technológiát eredetileg a CIA által folytatott kísérleti programok keretében dolgozták ki az 1950-es években, majd továbbfejlesztették őket az 1960-as években. Ez után a bőségesen rendelkezésre álló pénzügyi eszközök lehetővé tették, hogy a fontos nemzetbiztonsági területek mindegyikére kiterjesszék.

Amikor a már említett "Drink Coca Cola" reklám bámulatosan eredményesnek bizonyult, felmerült a kérdés, vajon a látássebességhez hasonlóan a hallás is felgyorsítható-e. Ezirányban a NSA Fort Mead-i támaszpontján folytattak kísérleteket, ahol a kiválasztott fonémákat úgy változtatták meg, hogy a felesleges színuszhullám görbéktől megfosztották őket, és elektronikusan újrakonstruálták a szavakat rövid változatban. A korai szakaszban kísérleteztek a távolbalátással is, ahol a kísérleti alany ellazult állapotban felnyitja a tudatát és megmagyarázza azokat a képeket, amelyeket a NSA készített ezt a technológiát használva. Ezek a kísérletek tették lehetővé, hogy "a komputer által szimulált tudatalatti beszéd nyelvét" tökéletesítsék és "script" változatban maximalizálják a továbbítás lehetőségét a kísérleti alany tudatában egy megfelelő "vision or picture" (látvány vagy kép) formájában. A kísérleti alany által már korábban látott képek egyszerűen visszahívatók az úgynevezett "Age regression" (életkor visszaidézés) "script" változatainak az alkalmazásával.

A NSA kémelhárítási kísérletei

Több kísérlet is folyt annak a meghatározására, hogy milyen feltételekkel és eljárásokkal lehet Amerika ellen bevetett kémeket agykontrollal ellenőrzés alá venni. Az egyik ilyen kísérlet alanya egy férfi volt, aki konfliktusba került a fiával és egy alkalommal leöntötte benzinnel és felgyújtotta. Ugyanezt tervezte saját magával is, de az életösztöne erősebbnek bizonyult, mint a NSA belé ültetett magatartásmódosító programja. Miután letartóztatták, elmondotta, hogy agya hirtelen kitisztult és már nem tudta okát adni, hogy miként tudta elkövetni ezt a bűncselekményt. Az történt, hogy a hipnózist egyszerűen megszüntették, a kísérleti alanynak megengedték, hogy aludjon, úgyhogy a pszichiátriai szakértők, akik tanulmányozni fogják az illetőt, ne találjanak semmi nyomot, ha alávetnék a hagyományos hipnoterápiával vagy pszichoanalízissel végzett vizsgálatoknak.

Másfél évtizeddel ezelőtt hírt adtak az újságok arról, hogy Floridában több idősebb ember meghalt álmatlanság következtében. Az orvosok mindent megpróbáltak, de nem voltak képesek változtatni ezen a helyzeten, amely végül is valamennyi beteg halálával végződött. A NSA-nak sikerült kifejlesztenie olyan aggodalmat okozó "scrip"-eket, amelyek optimalizálták a hipnózis utáni állapot tartósságának a csökkenését annak arányában, ahogy az idő múlásával a kísérleti alany egészsége romlott.

Az egész Egyesült Államokat megrázta az az eset, ami a Davidian szekta tagjaival Wako-ban történt. David Koresh órákon át tárgyalt az FBI képviselőivel Istenről és a bibliáról, végül várta Isten szavát, hogy megmondja neki, mit tegyen az ostrom utolsó óráiban. A szóbanforgó üzenet olyan összetételű lehetett, amely "Personal Journal" számokat is tartalmazhatott, (ezeket a NSA megköveteli a kísérleti alanyok számára az agymosás idején), amely viszont elvezethetett volna azokhoz a kérdésekhez, hogy vajon miként vált ilyen minőségűvé ez a szekta-kultusz. Továbbá a NSA-nak úgy volt célszerű feltűntetnie, hogy "God spoke to them and said to commit suicide" (Isten szólott hozzájuk és közölte velük, hogy kövessenek el öngyilkosságot). Csak így tudta megmenteni kudarctól ezt az újabb nagyszabású agykontroll kísérletét.

Az FBI "Crime Information Center, CIC" (Bűnügyi Információs Központ) több ezer olyan aktával rendelkezik, ahol dokumentálva vannak azok az esetek, amelyek magukon viselik a NSA kísérletek jellegzetességeit. Ezekben az ügyekben a "Thought Controll" technológiát alkalmazták. Jelenleg a NSA sok olyan kísérleti alannyal rendelkezik a társadalom legkülönfélébb részeiből, akiknek az aktivizálásához már csak "triggerek"-re, azaz programbeindító, gondosan megkonstruált hipnózis-utáni "script"-ekre van szükség ahhoz, hogy teljesítsék a kapott parancsot és adott esetben akár egy gyilkosságot is végrehajtsanak. A NSA úgy hívja őket, hogy "Shooters on a Shelf" (polcon tartott lőfegyverek). Egy példa erre Russel Eugene Weston, aki 1998. július 26-án Washingtonban a Capitolium környékén ámokfutóként lövöldözni kezdett. Az állapították meg róla, hogy skizofréniája van. Olyan kényszerképzetei voltak, miszerint kapcsolatban áll a CIA-val vagy az FBI-val, és meg volt róla győződve, hogy egy rádió nyomkövető szerkezet volt beültetve a fogába. Russel Eugene Weston is a NSA elektronikus agymosásának volt a terméke. Nem volt képes felismerni a rendkívül fejlett technológiát még annak dacára sem, hogy tudta "valaki" (CIA, FBI, stb.) tart kapcsolatot vele és ez a kapcsolat kiterjed az egész Egyesült Államokra. Weston azt képzelte, hogy egy nyomkövető eszközt ültettek a testébe. A NSA hipnózis-kezelése hatásaként arra a következtetésre jutott, hogy a skizofrénia elleni gyógyszerek nem segítenének rajta és ezért megtagadta azok bevételét. Ez az ember kétségbeesve próbálta enyhíteni azt a szenvedést, amit a NSA okozott neki.

A már hivatkozott http://www.kimsoft.com/2000/nsa-psy.htm tájékoztató készítője megírja, hogy évek hosszú során át már több ezer olyan személlyel került kapcsolatba, akiket vallásos agymosásban részesítettek. Ezt olyan szintre emelték, ahol már "Isten" mondja meg nekik, hogy mit tegyenek, és "Ő" szól hozzájuk gyengéd hangon, tudatukon belül, és a kísérleti alanyok feltétlenül engedelmeskednek "Neki". Természetesen ellenségek is találhatóak a fejükön belül. Ez azonban a bibliai János jelenések könyvében, az Apokalipszisben jelzett Antikrisztus megérkezését bizonyítja. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus már visszatért a földre és ő irányítja őket.

James Bamford "Inside America's Most Secret Agency, The Puzzle Palace" (Amerika legtitkosabb ügynökségén belül, A rejtély palotája) című könyve, amelyet 1982-ben a Houghton Mifflin Company adott ki rendkívül sok adatot tartalmaz a NSA történetére vonatkozóan. A NSA eleinte csak a telefonok lehallgatásával foglalkozott, ez azonban kibővült a legváltozatosabb audiovizuális technikákkal. Bamford az, aki a The Puzzle Palace-ban beszámol a NSA első, magával az áldozattal végrehajtott kivégzéssel (öngyilkossággal) kapcsolatos agykontroll technológiáról. A NSA-nak az egyik alkalmazottja a jelentések szerint rohanva menekült a NSA területéről azt állítva, hogy démonok vannak a fejében, majd pedig megölte magát.

A NSA alkalmazott ilyen módszert bizonyos hírek eltusolására. A kaliforniai Berkley Egyetem egyik diákja 1990. november 27-én bement egy bárba, és túszokat ejtett. Ragaszkodott ahhoz, hogy a rendőrség tegye lehetővé, hogy a CIA igazgatója beszéljen vele azért, hogy így megszabadulhasson a szenvedésétől. A fiatalember leveleket küldött az elnöknek és a CIA-nak, de kérései süket fülekre találtak. Miután a fiatalember pánikba esett, lelőtte az egyik vendéget a bárban, és akkor egy SWAT csoport (Special Weapons and Tactics Team - Különleges fegyveres és taktikai csoport) emberei halálosan megsebesítették. A San Jose-i rendőrség megtalálta az elnökhöz írott leveleknek a másolatait, amelyekben a fiatalember beszámol arról, hogy bizonyos emberek tudnak olvasni az agyban és ő rájött arra, hogy ezt milyen módon teszik. A NSA sikertelenül végzett rajta agymosási kísérletet, és hogy ez az egész dolog ne kerüljön napvilágra, nem volt más választása, mint saját biztonsága érdekében eltávolítani az élők sorából. Rendkívül érdekes, hogy ez az eset eredetileg úgy került az elektronikus tömegtájékoztatási eszközök híradásaiba, hogy egy fegyveres ember azt követeli, személyesen beszélhessen a CIA igazgatójával. Ez a híradás rendkívül gyorsan eltűnt és többé már nem szerepelt a hírek között.

A Nírvána nevű zenekar tagja, Curt Cobain, egy másik áldozata a NSA agymosásának. Itt is arra kényszerűlt a NSA, hogy kiiktassa Cobain-t, aki zenéjébe a NSA tudatbefolyásoló tevékenységére vonatkozó kulcsmondatokat és szavakat írt. Így kommunikált hallgatóságával. Az egyik dalában, amelyet a NSA-hoz írt, úgy utal rá, mint "Friends inside his head" (A fején belül lévő barátok). Ha a NSA büntetésként a legmagasabb szintű agymosást alkalmazza, a kísérleti alany gyorsan távozik az élők sorából. Cobain a heroint használta, hogy elbódítsa, és érzéketlenné tegye magát, de más eszközökkel is megpróbálkozott, hogy lelassítsa az az elektronikus tudatbefolyásolás hatását.

Néhány évvel ezelőtt Nagybritanniában számos kormányalkalmazott dolgozott egy szigorúan titkos radarlétesítményen. Közülük többen öngyilkosságot követtek el, noha nem volt semmilyen látható nyoma valamely ellenséges kormány beavatkozásának, kábítószerrel való visszaélésnek, vagy egyéb szokatlan dolognak. Mindössze arról volt szó, hogy bizonyos kormányalkalmazottak egy fokozottan őrzött kormány projekten dolgoztak. Ezek a halálesetek megrendezett öngyilkosságok sem lehettek, mert többet közülük kivülről nem nyitható zárt ajtók mögött követtek el. Ezek az emberek ugyanannak a technológiának voltak alávetve, mint a Berkley Egyetem diákja, vagy a NSA alkalmazottja, vagy Curt Cobain és több ezer más személy, akivel a NSA kísérletezett. Az 1980-as években az egyik népszerű zenekar írt egy dalt megmagyarázva a NSA agymosó technológiájának a tudományos folyamatát. Ennek a dalnak az volt a címe, hogy "Wild, wild life"(vad, vad élet). A dal szemléltette, miként észlelhető a hallható továbbítás ("audible transmission") a dal végén. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy magnetofonszalagot gyorsan előretekerünk. Megmagyarázták a dalban, hogy "ők gyorsan beszélnek...", valamint azt, hogy a zenekar tagjai sikertelenül fordították arra minden idejüket és pénzüket, hogy találjanak egy helyet, ahol a NASA-nak nem lenne módjában zaklatni őket. "The Talkind Heads" (A beszélő fejek), azaz a szóbanforgó zenekar feltárta, és bemutatta, miként hangzik a tudat manipulálása, valamint azt, hogy a NSA miként választhat ki valakit az agymosásra, továbbá azt is, hogy az elektronikus megfigyelési rendszernek szinte korlátlan a hatóköre.

A NSA magatartásmódosító eljárása

Ebben a részben ismertetjük röviden azokat a tipikus technikákat, eljárásokat, magyarázatokat és meghatározásokat, amelyek a NSA magatartásmódosító tevékenységében használatosak. Itt természetesen elsősorban a tudatalatt elhelyezett hipnózis utáni szuggeszciókról van szó. A kísérleti alany, anélkül, hogy tudna róla, hipnotikus hatás alá kerül, miközben teljesen ébren van. Ezt az NSA által előre meghatározott és hipnózissal létrehozott - rendszerint szélsőségesen vallásos - lelkiállapot az egyházak "reborn"-nak, újjászületettnek hívják. Ezek a manipulált tudatú egyének életük céljául a Jézussal való személyes kapcsolat kiépítését és fenntartását tartják.

A NSA magatartásmódosító eljárása a kísérleti alany beazonosításával és minősítésével kezdődik. A kiválasztásnál szerepet játszik a kísérleti alany értéke az Ügynökség számára. Ennek a felmérésénél tekintettel vannak közéleti szereplésére, pénzügyi helyzetére, politikai meggyőződésére, illetve más hírszerzési vagy kémelhárítási szempontra. Mérlegelik a lelepleződés kockázatának a minimalizálását, a kísérleti alany hipnózis utáni szuggerálhatósági indexét, intelligenciáját, érvelőképességét, morális meggyőződését, babonás képzeteit, társadalmi státuszát, valamint elsődleges támogató csoportjának (családjának, baráti körének) az erős vagy gyenge voltát.

2000. március 26-án az Orange County Register üzleti szekciója ismertette a "National Sleep Foundation" (Országos Alvási Alapítvány) jelentését, amely szerint az amerikaiak 40 %-a alvászavarral küzd. Ez a hír jelezheti, hogy a NSA bővíti a nagyközönségre gyakorolt befolyását. Az már ismert, hogy a NSA mindig a REM-alvástól való megfosztással kezdi el a magatartásmódosító eljárását. Miután megtörténik a kísérleti alany kiválasztása, hosszú időn át tartó REM-alvás megfosztásnak vetik alá, továbbá hipnózis utáni szuggeszciókkal bombázzák, amelyek megtörik az akaraterejét, magabiztosságát, önbizalmát, és erkölcsi értékrendszerét. Miközben a kísérleti alany egyre nagyobb mértékben elszigetelődik a családján belül, és az általa tisztelt irányadó csoporttól, depressziós állapotba kerül, apatikus lesz, és végső soron társadalmilag és pénzügyileg is sikertelen.

Tipikus hipnózis utáni eszközökkel kiváltott érzéki csalódás az, amikor a kísérleti alany csípést, szúrást, reszketést, remegést érez teste különböző részein. Ezek mikrohullámú besugárzások következményei lehetnek. Tompa ütések, recsegések, zörejek hallhatók a falakról, a mennyezetről, az órákról, a lámpákról és ehhez hasonlók. Kialakulnak azok a kényszerképzetek, vagy téveszmék, hogy a kísérleti alanyt a szomszédai megfigyelik, kémkednek utána, vagy állandóan követik. A kísérleti alanyok gyakran azt hiszik, hogy a különböző furcsa érzetek és észlelések a testükbe ültetett implantátumok következményei. A kísérleti alanyok számára fontos annak a megértése, hogy a NSA ezt a technológiát atombiztos földalatti bunkerekből irányítja, és hogy a szomszédjának semmi köze sincs az általa észlelt furcsa tapasztalatokhoz. Senkinek sincs kedve és ideje ahhoz, hogy mikrohullámú fegyverrel kövessen valakit azért, hogy a teste különböző részén furcsa bizsergő, csiklandozó érzéseket váltson ki.

El vagyunk árasztva folyamatosan mikrohullámokkal a televízióállomásokról, a kommunikációs műholdakról. Ennek ellenére nem érezzük a mikrohullámok által okozott tüneteket, mivel ezeknek nincs meg az a lehetősége, hogy kiváltsanak lokalizált szinaptikus (idegsejt kapcsolódási) válaszokat az agyunkban. (A szinapszis az idegsejtek egymáshoz történő csatlakozási helye, ahol az ingerületeket átveszik egymástól.) Ezen túlmenően, amikor a kísérleti alany egy szobában tartózkodik, és számos ember van körülötte és csupán ő az egyedüli, aki megtapasztalja ezeket a furcsa "gondolatokat", bizsergéseket, viszketéseket, akkor nyilvánvaló, hogy továbbítási módszert alkalmaztak vele szemben, és a nagysebességű akusztikusan továbbított hipnózisnak lett a célszemélye.

Egy idő múlva megjelennek az emocionális összeomlás tünetei és kialakul egy új támogató csoport a kísérleti alany körül. Ez az új támogató csoport rendszerint egyházi emberekből áll, akiknek a nézetei a bibliában gyökereznek, de a NSA használt más kultuszokat és nem egyházi-jellegű társadalmi csoportokat is. A NSA azért részesíti előnyben a keresztény egyházakat, mert az általuk hirdetett tanítás lehetővé teszi, hogy "Isten vagy Jézus közvetlenül szóljon a kísérleti alanyhoz" és a negatív újra-megerősítést a Sátánnak lehet tulajdonítani, a pozitív jutalmat pedig Isten áldásának. Mindez ez kitűnően alkalmas a NSA tudatirányító technológiájának és eljárásának az álcázására.

Amikor a NSA más kapcsolatokat használ, amelyben a kísérleti személy vallásos újjászületést él át és "életét Krisztusnak adja", akkor a NSA a teljes ellenőrzést meg tudja valósítani az adott személy felett. A kísérleti alanyt fokozatosan mentesítik az idegrendszert károsító kényelmetlen hipnózistól, és ezt behelyettesítik pozitív jutalmazó-hipnózissal: "Isten és Jézus munkálkodik az életükben". Ezt követően a kísérleti alany teljes odaadást érez Jézus (értsd: a NSA) iránt és bármit meg fog tenni Jézus (értsd: a NSA) irányába. A kísérleti alanytól megkövetelik, hogy naponta adjon jelentést imádság formájában az otthonának csendjében, vagy hivatalában, vagy autójában, bárhol, ahol a NSA elektronikus megfigyelő rendszere eléri és a kulcsszavak révén kiválasztja és értékeli az elhangzott imákat. Ezután a NSA további hipnotizálja büntetés vagy jutalom formájában a célszemélyt, és arra veszi rá a kísérleti alanyt, hogy "Isten akaratának megfelelően" cselekedjék. Ha a kísérleti alany ellenáll a NSA utasításainak, akkor további büntetéssel sújtják.

A kísérleti alany úgy épül be ebbe a rendszerbe, hogy bármely nonkomform magatartása megfigyelésre kerül. Életének minden mozzanata ima útján továbbításra kerül más "keresztényekhez", végül a NSA-hoz. Így az új egyházi előjáró-csoport működik a magatartást megerősítő mechanizmusként, amely a kísérleti alany valamennyi problémáját végül is a NSA elé viszi. Ez hasonló a Gestapo tevékenységéhez a II. világháború alatt, valamint ahhoz, amit a kommunista diktatúrákban alkalmaztak az államvédelmi szervezetek. Az a kísérleti alany, aki sikeresen végigment a NSA magatartásmódosító programján, életének a további részében, mint egyéniségét vesztett középszerű lény vegetálhat Jézus (a NSA) szolgálatában, és többé nem okoz gondot sem az egyházban, sem a tömegtájékoztatásban, mivel félni fog a NSA megtorlásától. Az ilyen kísérleti alanyoknak az élete viszonylag terméketlen, mert figyelmüket a halál utáni életre, "az örök életre" összpontosítják. Nem az lebeg szemük előtt, hogy mi az, amit itt a földi életükben el tudnak végezni. Kerülik az "e-világi" tevékenységeket és rendszerint zavarban vannak, és összefüggéstelenül csaponganak, ha racionálisan kell gondolkodniuk. Így például semmiben sem hisznek, ami nincs a bibliában, vagyis nem fogadják el, hogy voltak dinoszauruszok, hogy van evolúció, űrutazás. Mindezt akkor is tagadják, ha repülőgépeken utaznak és televízióznak, holott ezek sem szerepeltek a bibliában.

A magatartásváltoztató eljárás

Ebben fontos szerepe van a beindító, kiváltó, aktivizáló technikáknak. A NSA jelentősen csökkenti saját biztonsági kockázatát azzal, hogy sokféle hipnózis utáni továbbító- technikát használ a kísérleti alany negatív újra-megerősítésére. Az alkalmazott technikák három fő csoportba oszthatóak. Az első a reális időben történő továbbítás, a második az előre elkészített és kijelölt továbbítás az ugyancsak előre programozott komputer útján, és végül a hipnózis utáni, vagy feltételes továbbítások. A NSA azért nem alkalmaz kizárólag reális idejű hipnózis utáni parancstovábbítást, mert a kísérleti alany felismerheti, amikor nem figyeli őt aktívan a NSA, és ez biztonsági kockázatot jelent. Az állandó megfigyelés viszont megfelelő személyzet 24 órán át történő alkalmazását igényelné és ez igen költséges.

A magatartásmegváltozás általában akkor megy végbe a leggyorsabban, amikor folyamatosan negatív újra-megerősítésre kerül sor. Tehát se nem praktikus, se nem gazdaságos a kísérleti alany folyamatos megfigyelése a reális időben történő továbbítás céljából. Mind a három "script"-továbbítási-módozat alkalmazása megzavarja a kísérleti alanyt, mert azt sugalmazza neki, hogy folyamatos megfigyelés alatt áll, és ez maximalizálja a magatartás megváltoztatását.

A reális időben történő tudatalatti üzenet továbbítás azt jelenti, hogy a NSA feladat végrehajtására kijelölt ügyeletes munkatársa hipnózis utáni parancsot tartalmazó "script"-et juttat el a kísérleti alanyhoz és megfigyeli annak válaszreakcióját. Ez a technika megköveteli a tudatalatti kihallgatást. Valamennyi NSA által alkalmazott standard hipnózis utáni parancstovábbító "script" eljuttatható reális időben. A továbbításnak ez a formája meggyorsítja a tudat mélyén hallható "hang" felfogását. Ez a hang adja az igaz vagy hamis információkat és parancsokat a NSA céljától és szándékaitól függően.

Az előre kijelölt tudatalatti implantátum továbbításakor a NSA központi kapcsoló komputere kibocsáthat egy "script"-et a megjelölt személyhez egy előre kijelölt időpontban. A továbbítandó "script" sugárzása korlátozódhat egy épületre, egy városra, vagy egy nagyobb földrajzi térségre, mint például Észak-Amerika vagy Európa. Ilyen előre kijelölt időpontban sugárzott "script"-ek esetén a kísérleti alany látszólag találomra gondol erre vagy arra, érez így vagy úgy, és nem tudja a visszatérő gondolatokat vagy érzéseket valamilyen szokás szerint visszatérő eseményhez vagy helyzethez kapcsolni.

Az esemény által kiváltott feltételes üzenet-továbbítás lényege, hogy a hipnózis utáni tudatalatti implantátum egy meghatározott esemény, gondolat, vagy kódjel-szó hatására aktivizálódik. Ezt a kísérleti alany erőteljesen érzékeli, és ezért igen hatékony eszköz egy előre meghatározott kívánatos magatartás megerősítésére, illetve érzéki csalódások, hallucinációk fokozására. A hipnoterapeuták az ilyen típusú hipnózis utáni parancsokat használják pácienseik dohányzásról való leszoktatására, jobb tanulmányi eredmény elérésére történő ösztönzésre, általában a viselkedés megváltoztatására. Szakkönyvtárakban, de az Interneten is igen bőséges információ áll rendelkezésre a hipnózis utáni parancstovábbításnak erről a formájáról és arról, hogy a "script"-ek hogyan készülnek, és miként használják őket.

A NSA meg tud erősíteni egy előre meghatározott és kívánatos viselkedést, ha összekapcsol egy tudatalatti implantátumot, akár negatívat, akár pozitívat egy meghatározott eseménnyel. Amikor a NSA munkatársai el akarják szigetelni a kísérleti alanyt egy meghatározott személytől, helytől vagy dologtól, akkor az illetőbe olyan programot implantálnak, amely fokozott aggodalmat, ellenséges érzést, feszültséget, kellemetlen közérzetet és nyugtalanságot vált ki belőle. Amikor a kísérleti alany távozik ettől a személytől, helytől és dologtól, akkor egy másik hipnózis utáni implantátum aktivizálja az aggodalomtól, ellenséges érzülettől, feszültségtől és nyugtalanságtól való megszabadulás, megkönnyebbülés érzését és a kísérleti személy pszichéjében helyreáll a békés egyensúly. Ilyen "script"-tel lehet, pl. azt szuggerálni egy lánynak vagy egy fiúnak, hogy ne aludjon együtt egy más neművel:

"Nagyon feszült leszel, és nem leszel képes ellazulni, ha csókolódzol, együtt alszol, vagy hosszú időn át a barátod lakásán tartózkodsz és visszatér a lelki nyugalmad, ha távozol tőle és hazamész."

Ha az ilyen típusú "script"-eket nem tartják karban, vagy nem törlik időben, akkor súlyos károkat okozhatnak, hiszen a kísérleti alany, valamint társadalmi körülményei állandó változásban vannak. A NSA szakértői pontosan testreszabják a negatív vagy pozitív megerősítéseket, ezek mértékét, időbeli hosszát és azokat a feltételeket, amelyekkel aktivizálni lehet őket. A hipnózis utáni és konkrét esemény által kiváltott megerősítés fokozatosan is kialakítható és olyan finoman is alkalmazható, hogy a kísérleti alany azt hiszi: kényelmetlen, kellemetlen érzése természetesen alakult ki. Ilyenkor a kísérleti alany maga dönt úgy, hogy az adott személytől, helytől vagy dologtól távoltartsa magát. Valójában persze a NSA programozók parancsát teljesítette.

Az ilyen típusú tudatalatti implantátumot ötvözni lehet más beültetendő üzenetekkel, mint például a hipnózis utáni aktivizáló gondolattal azért, hogy így megnöveljék a kísérleti alany döntési lehetőségeit az adott helyzetben. Így például tudatalatt beléhelyezhető az a parancs, hogy legyen rendkívül érzékeny az érzelmei változásaival kapcsolatosan, és ki lehet bennük alakítani a jó közérzetet azzal, hogy íme ők hozzák meg az életükre vonatkozó fontos döntéseket. Ezt tovább lehet erősíteni egy másik hipnózis utáni szuggeszcióval, amely kellemetlen érzést okoz bizonyos helyzetben a kísérleti alanynak. Ilyenkor ez arra készteti, hogy tartsa magát távol élete folyamán az ilyen helyzetektől. Az egészben az az ellentmondásos, hogy miközben a célszemély úgy érzi, hogy fokozottan kézben tartja a saját életét, valójában azt egyre nagyobb mértékben a NSA ellenőrzi.

I. A NSA-agykontroll első szakasza

Ennek a szakasznak a lényege a kísérleti alany előzetes felmérése, átvilágítása, hipnózis utáni befolyásolhatósági, szuggerálhatósági indexének a meghatározása egy sor mintavétel segítségével. Hipnotikus emlékezetkiesést idéznek elő benne egy tárggyal, egy személlyel kapcsolatban és mérik azt az időt, hogy a célszemély mennyi idő alatt képes leküzdeni a hipnózis utáni szuggeszció hatását. Ilyen lehet például az, hogy "nem leszel képes emlékezni X-nek a nevére, bármennyire is szeretnél rá emlékezni". Más hipnózis utáni szuggeszciók alkalmasak arra, hogy félelmet, vagy rossz közérzetet okozzanak a kísérleti alanyban, amit mozgással orvosolni lehet. A célszemélynek le kell küzdenie a hipnózis utáni szuggeszciót, amelyet nem tudnak elmozdítani, bármennyire is próbálják. A lényeg tehát az, hogy beültetnek egy hipnózis utáni parancsot és megfigyelik az illetőt, hogy mennyire képes azon úrrá lenni, majd ezt kiértékelik. Felmérik a kísérleti alany vallásos beállítottságát, babonás félelmeit, bizonytalanságait standard tudatküszöb alatti kihallgatási technikával és a viselkedés megfigyelésével.

A kihallgatási forgatókönyvek felhasználják a tudatalatti kihallgatás módszereit és az alvajárással kombinált kihallgatási technikákat. Itt fontos szerepe van az úgynevezett "Open-ended Questions"-nek, vagyis a nyitott kérdéseknek, amelyek hasonlatosak azokhoz a tesztkérdésekhez, ahol előre elkészítve ott vannak a válaszok igenlő és tagadó változatban. Az ügyeletes NSA-munkatárs tapasztalata dönti el, hogy az adott esetben fejlettebb kihallgatási technikákat is alkalmazzanak-e vagy sem. A reális idejű megfigyelés, valamint a szokásos tudatalatti kihallgatási technikák segítségével mérik fel a kísérleti alany általános társadalmi státuszát, képességeit, beállítódásait, kapcsolattartási eszközeit legközelebbi támogató csoportjaival és barátaival. Azt is igyekeznek kideríteni, hogy milyen szinten képes megérteni a pszichológiai, a hipnotikus és a gyógyszerekkel kapcsolatos jelenségeket, milyen a problémaelemző és megoldó készsége. Ebből következtetnek arra, hogy milyen kockázatokkal járhat az adott személy magatartásának a módosítása. Ugyanis, ha a kísérleti alany valamilyen módon mégis csak rájön a tudatmódosításra, beazonosítja az e célra használt technológiát és módszereket, akkor csaknem lehetetlen megakadályozni, hogy kiszivárogjanak információk a titkos eljárásról. Emiatt rendszerint ki kell iktatni a kísérleti alanyt. A NSA által kezdeményezett önkivégzések, vagyis öngyilkosságok rendszerint azért következnek be, mert a kísérleti alanynak sikerült kiderítenie a vele szemben alkalmazott agykontroll technológiát, vagy a programozást irányító ügyeletes munkatárs gondatlanul járt el az adott kísérleti alany esetében.

A NSA technológiája lehetővé teszi a kísérleti alanynak, környezetének, valamint a vele szemben alkalmazott módszerek leleplezése korlátozásának a hatékony ellenőrzését. Ha a kísérleti alany végül is eljut ahhoz, hogy felfedje és jelentse a vele szemben alkalmazott eljárást, addigra fizikai és lelki erőforrásai már kimerültek. Ebben a szakaszban a kísérleti alany már nem képes világosan és tömören kifejezni magát és eddig az időpontig már általában sikerült lejáratni a helyi és országos jogalkalmazó szervezetek szemében. Így biztosítva van, hogy a célszemély állításai megkérdőjelezhetők legyenek, és mint megalapozatlanok elutasításra kerüljenek. Ha a NSA úgy érzi, hogy ezeket a lépéseket nem tudja megvalósítani egyes átlagosan kockázatosnak tekinthető kísérleti alanyoknál, akkor az Ügynökség nem vonja be az illetőt a magatartásmódosító eljárásba.

II. A magatartásmódosítás második szakasza

Ebben a fázisban a legtöbb kísérleti alany már úgy van manipulálva, hogy "Istent" (értsd: a NSA irányítóit) szolgálja és kövesse. Ha az illető vallásos és elfogadja az irányítást, akkor a NSA megerősíti a kísérleti alany elkötelezettségét Jézus iránt, és egyelőre lezárja az aktáját. Az ilyen rövid program a legkevesebb befektetéssel a legtöbb hasznot biztosítja a legkisebb kockázattal a NSA számára. Ezekben az esetekben alkalmazzák az úgynevezett véletlen egybeesést, összetalálkozást (coincidence) azért, hogy a kísérleti alanyban azt a benyomást keltsék, hogy életében természetfölötti események veszik a kezdetüket. A hipnózis utáni parancsok és előzetes információk kombinációjával készítik elő a célszemélyt. A NSA hírszerző rendszere által felfedezett információk segítségével azt az érzést keltik a kísérleti személyben, hogy "Isten" vagy más temészetfeletti lény felfigyelt rá. Egy konkrét példán szemléltetve ez így zajlik le: a NSA hírszerző rendszere tájékozódik arról, hogy az illető által látogatott templomban mi lesz a szentbeszéd témája. Ezt az információt elektronikus eszközök útján szerzik be, amelyeket az adott templomban helyeztek el. A NSA ezután elhelyez a kísérleti alany fejében egy hipnózis utáni parancsot, amely olyan gondolatokat vált ki, amelyek abban a témakörben mozognak még a templomba menetel előtt, amelyről majd csak a szentbeszédben fog hallani. Amikor a kísérleti személy hallja a szentbeszédet, úgy tűnik, hogy a prédikáció közvetlenül hozzá van címezve, és ez jelzi Isten titokzatos és kideríthetetlen képességét arra, hogy egy embernek a legbelsőbb gondolatairól is tudjon. Ez különösen hatásos akkor, amikor a kísérleti személy még senkivel nem osztotta meg a benne kavargó gondolatokat.

Egy másik tipikus NSA módszer azt haszálja ki, amikor a kísérleti alany által szeretett személlyel valami tragikus esemény történik. Ez rendszerint azzal kezdődik, hogy a hírszerzőszolgálat tudomására jut elektronikus megfigyelés útján, hogy a célszemély közeli hozzátartozója balesetet szenvedett, vagy meghalt. Ekkor az illetőnek hipnózis utáni szuggeszcióval elhelyeznek az agyában rettegő, aggódó érzéseket, majd ezeket tudatosan egy meghatározott személyre irányítják. Amikor aztán a kísérleti alany végül tudomást szerez a tragikus eseményről, akkor azt hiszi, hogy különleges képességgel, beleérzéssel, előrelátással bír, vagy pedig Isten, esetleg egy más földöntúli lény lépett vele kapcsolatba.

A REM alvás különleges szerepe

Az agykontroll céljából gyakran ellenőrzés alá veszik a REM (Rapid Eye Movement - A gyors szemmozgással kísért) alvást és ilyenkor egy vagy két ciklusra korlátozzák éjszakánként. Ez azzal jár, hogy a kísérleti alany a nap folyamán aluszékonnyá válik és többször is elalszik rövid időre. A REM alvásnak ez a csökkentése vagy megvonása gátolja a rövid ideig tartó emlékezet működését, a koncentrációt, a tapintási képességet, a beszédkészséget, az érvelést és az akaraterőt. A fehérjeszintézis is gátolt és ez csökkenti a kísérleti alany gyógyulási képességét fizikai károsodások, vagy fárasztó feladatok elvégzése után. Mindezek következtében romlik a kísérleti alany egészségi állapota, gyöngül az iskolai, vagy munkahelyi teljesítménye és meglazulnak társadalmi kapcsolatai. A NSA több módon is befolyásolni tudja a REM alvást. Hipnózis utáni "script"-eket helyez be a kísérleti alany fejébe könnyű alvás idején, különböző izomfeszültség kombinációkkal és komputeres ciklikusan visszatérő implantátumok továbbításával. A kísérleti alanyok rendszerint álmatlanságról, nyugtalan alvásról, óránkénti felébredésről panaszkodnak. Alig múlik el egy óra lefekvésük után, amikor felkelnek, nem mennek újra aludni, és nem tudnak visszaemlékezni az álmaikra. Gyötrő gondolatok ismétlődő visszatéréséről panaszkodnak, arcviszketésről és zsibbadásról. Nappal fáradtak, nem emlékeznek a nevekre, és fokozottan fogyasztanak koffeint. Sötét karikák jelennek meg szemeiknél. A csak csekély mértékben észlelhető romlási tünetek megnehezítik a kísérleti alanyok számára a REM-alvással kapcsolatos problémáik felismerését. Amikor a REM-alvástól való megfosztás fokozatos és olyan hipnózis utáni parancs kíséretében zajlik, hogy a kísérleti alany energikusnak és kipihentnek fogja érezni magát, akkor az illető nem lesz képes a REM-alvástól való megfosztást felismerni. Még azt is szuggerálni lehet, hogy az illető ne lássa a szemei körül kialakult mély karikákat.

A REM-alvás megfosztás után egy hétre változó hipnózis utáni parancsokat lehet elültetni. Így például olyan "scrip"-eket lehet hozzá továbbítani, amelyek tőle nem várható szokatlan magatartásra késztetik. Ezek rendszerint szexuális természetűek, de egyéb antiszociális magatartásra is vonatkoznak. Ezeket az egyébként szégyenérzéssel kísért cselekvéseket a NSA később felhasználja arra, hogy megszégyenítse az adott személyt, és csökkentse önbecsülését. Ha csökken önfegyelme, és magabiztossága, akkor még jobban rá van utalva Istenre, és az ő megbocsátó kegyelmére. Mindez lehetővé teszi a NSA számára, hogy hatékonyabban zsaroljon, illetve, hogy lejárassa azt a személyt, akiről a NSA időközben kiderítette, hogy tudomással bír a NSA által vele szemben alkalmazott eljárásáról.

A NSA e kérdés kutatói szerint rendszerint más jogalkalmazó és jogérvényesítő ügynökségeket használ fel bizonyos személyek magatartásában mutatkozó abnormális jelenségek dokumentálására, hogy névtelenségét megőrizze. A NSA arról is ismert, hogy segít a kísérleti alanyoknak megmenekülni a jogi eljárásoktól azért, hogy elnyerje lojalitásukat. További célja ennek az eljárásnak feszültség létrehozása az illető hatóság és a kísérleti alany között még akkor is, ha maga a NSA felelős azért, hogy az illető személyben olyan magatartási zavarok léptek fel, amelyek konfliktusos helyzetbe kergették.

A NSA mindennapos gyakorlatához tartozik, hogy olyan hipnózis utáni szuggeszciókat helyez el a kísérleti alanyok tudatában, amelyek világosan utalnak a Bibliára. Az illető személy megbüntethető negatív megerősítés útján bármiért, amire van hivatkozás a Bibliában. Ezzel lehet alátámasztani "Isten szavának" a valódiságát. Amikor a NSA nem követi a szokott Bibliai hivatkozásokat, a legtöbb kísérleti alany vagy tájékozatlanságból nem ismeri fel az eltéréseket és az ellentmondásokat, vagy képtelen a megfelelő elemzésre. Az is előfordul, hogy valamilyen más módon találnak egy eseményre igazolást azért, hogy az Istennek tulajdonított megnyugváshoz jussanak. A NSA ez irányú eljárásának ez az eleme növeli a kísérleti alanyban a félelemérzést és azt a feszültséget, amely "Isten állandó mindent látó megfigyeléséből" ered. "Nem szabad megtagadnod az engedelmességet az Istennek, (azaz a NASA-nak)."

A paranoia és a NSA

A paranoia nagyzási vagy üldözési téboly, a szellemi működés logikus voltát nem érintő téveszme-rendszer. Az ebben szenvedő ember ilyen vagy olyan vonatkozású téveszméit igaznak tartja, és ennek megfelelően viselkedik. A kényszerképzet többek között abban tér el a téveszmétől, hogy a kényszerneurózisban megbetegedett személy általában tudatában van annak, hogy kényszer hatására cselekszik, csak nem tud kényszerétől megszabadulni. Ide tartoznak a túlzottan pedáns emberek is, akik állandóan mindent leellenőrizni kényszerülnek, vagy a hipochonderek, akik mindig valamilyen külső vagy belső hatástól tartanak, amely betegséget okoz. A fóbiás kényszerképzetek is gyakoriak, amikor valaki irracionálisan fél a sötétségtől, a zárt szobától, a lifttől, a nagy magasságtól, a repülő vagy hajóutazástól, a különböző állatoktól. Egyik legismertebb az agrofóbia, amikor valaki szinte pánikba kerül, ha lenéz egy felhőkarcoló tetejéről.

A paranoia rendkívül hatékony eszköz a NSA kezében. Lehetővé teszi, hogy a kísérleti alanyban bizalmatlanságot alakítson ki a többi ember iránt, beleértve legközelebbi rokonait és barátait is, vagyis elsődleges támogató csoportját. Hiszen ez a kör az, amely életének a nehéz időszakában segítségére lehet. A paranoiát gyakran jellembeli fogyatékosságként tartják számon, ez azzal jár, hogy az így megbélyegzett személy tanúságtétele még inkább veszít hiteléből. Jóindulatú, de tájékozatlan emberek, beleértve a rokonokat és a barátokat is, azt ajánlhatják neki, hogy forduljon szakorvoshoz. Egy ilyen ajánlás pedig még inkább növelheti a kísérleti alanyban azt a félelmet, hogy a többiek őt idegbetegnek, vagy elmebetegnek, vagy legalább is pszichopatának tartják.

A pszichiáterek és a klinikai pszichológusok rendszerint rosszul diagnosztizálják az elektronikus tudatbefolyásolás alatt álló célszemélyt, és rendkívül költséges, elhúzódó és hatástalan kezelésben részesítik. A páciensnek a normálistól eltérő tünetei ugyanis hipnózisból erednek, nem vezethetők vissza biológiai, kémiai okokra, vagy környezeti hatásokra. A félrevezető diagnózis arra szorítja a kísérleti alanyt, hogy megtapasztalt tüneteiről másoknak ne beszéljen és így elkerülje azt a kellemetlenséget, hogy "szkizofréniásnak", "paranoiásnak" minősítsék, és ezzel további lelki terhet rakjanak rá. A kísérleti személynek ez az elszigetelődése, valamint tartózkodása attól, hogy másoknak is beszéljen tapasztalatairól, jelentősen csökkenti a NSA biztonsági kockázatát. A NSA-nak arra külön kell ügyelnie, hogy a kísérleti személy ne tartson kapcsolatot olyan személyekkel, akik már ezt a tudatbefolyásoló programot ismerik. Ha az ilyen személyek egymással kicserélik ismereteiket és tapasztalataikat, akkor felhalmozódhat egy sor olyan információ, amelyből összeállhat a kép, és ez elvezethet a NSA szigorúan titokban tartott agykontroll tevékenységének a lelepleződéséhez.

A mesterségesen előidézett paranoia keretében elhitetik a kísérleti alannyal, hogy szomszédai, vagy munkatársai, vagy családtagjai összeesküdtek ellene. Mindezt a gyanakvást számos "script" továbbításával ültetik be a kísérleti alany tudatába. Tovább bonyolódik a helyzet, amikor a NSA egy másik kontroll alatt álló személyt is felhasznál, hogy a megcélzott kísérleti alanyba beültesse az összeesküvés téveszméjét, és tovább erősítsék benne a félelmeket. Ez a technika tovább fokozza az adott célszemély elszigetelődését, már nem bízik többé elöljáróiban, Így további szorongást és ellenséges érzületet ültetnek el benne ezen kollégákkal szemben.

III. A magatartásmódosítás harmadik szakasza

Ebben a szakaszban nagyon kemény módszereket alkalmaznak és a folyamat kettőtől öt évig terjedő ideig tart. A szenvedés súlyossága miatt a célszemély már folyamatosan képtelen a normális életvezetésre, és rendszerint intézeti, vagy közösségi elhelyezésre szorul, azaz nem maradhat egyedül. A kísérleti alany gyakran egy vele szemben kevésbé igényes környezetbe kerül, például valamelyik egyházi csoportba. Azok a kísérleti alanyok, akik ezt a típusú programozást kapják, rendszerint rendkívül gyanakvóak és könnyen ingerelhetők. Izgatott állapotba kerülnek, ha valamilyen objektív bizonyíték ellentmond az ő hit- és normarendszerüknek. Az ilyen személyek hajlamosak arra, hogy higgyenek a démonok, a szellemek, Isten, vagy az istenségek, a különböző spirituális létezők valóságában. Meg vannak győződve, hogy a spirituális világ sokkal hatalmasabb és fontosabb, mint az empirikus, anyagi természetű, reális világ. Ez a harmadik típusú program a REM-alvástól való megfosztással kezdődik, folytatódik az önbecsülés és a magabiztosság megtörésével, az intenzív fájdalomokozással, a mesterségesen felnagyított lelkiismeretességgel, spirituális kapcsolatépítéssel, az ismételt "újjászületéssel Jézus Krisztusban", lelki, szellemi küzdelemben, majd a Megmentő által való megszabadításban, végül a lélek önmagára találásában Jézus Krisztus áldásával. Minthogy ez egy soklépcsős progam, a NSA arra törekszik, hogy egyes lépcsőfokot kihagyjon belőle, vagy más módon lerövidítse őket, mert ez által csökkenti az ő biztonsági kockázatát, másrészt a programozással járó költségeit.

A kábítószerektől és az alkoholtól való függőség fokozása

Amikor fokozódik a REM-alvástól való megfosztás, a kísérleti alany egyre inkább rászorul a központi idegrendszer működését segítő stimulánsokra azért, hogy kompenzálja az alváshiányt, és helyt tudjon állni a munkahelyén, az iskolában, és személyes kapcsolatai fenntartásában. Ez több vonatkozásban is kedvező a NSA számára. A központi idegrendszert stimuláló drogok megnövelik a kísérleti személy szuggerálhatóságát. Ez azt jelenti, hogy a hipnózis utáni parancsok hatékonyabbak, és a kísérleti alanynak jóval nehezebb a parancsok által gerjesztett impulzusoknak ellenállnia.

A drogokhoz való alkalmazkodással járó stressz, párosulva az újonnan behelyezett hipnózis utáni parancsoknak való ellenállással, tovább sodorja a célszemélyt az emocionális összeomláshoz. Ha illegális drogokat használ, akkor a NSA gondoskodik arról, hogy az illetőre felfigyeljenek a hatóságok, és hiteltelenné váljék. Ki fog ez után hinni egy kábítószer-élvezőnek, aki azt állítja, hogy egy kormányzati ügynökség zaklatja, és hipnózissal gyötri. A kábítószer-fogyasztás arra is alkalmas, hogy a NSA ennek a segítségével fokozza a kísérleti alanyban a szégyenérzetet, amikor az agykontroll program a felfokozott lelkiismeret szakaszához érkezik.

Az alkoholfogyasztás, az altatószerek és más gyógyszerek szedése ugyancsak gátolja a REM-típusú alvást és megnöveli a kísérleti személy ingerelhetőségét. Ezáltal még jobban megalázható és elszigetelhető. A NSA tehát hasznot húz abból, ha a célszemély a REM- alvástól való megfosztásra gyógyszerek szedésével válaszol. Ez lejáratja az illetőt, mert drogfogyasztónak lehet címkézni, és a szedett drogok megnövelik a beültetett hipnózis utáni parancsok hatékonyságát. Ez pedig, mint már utaltunk rá, fokozza a szégyenérzetét, amit később fel lehet használni, mint "Isten büntetését". Valójában a célszemély semmiben sem bűnös, kivéve azt, hogy egy kísérletnek a szenvedő alanya, amely kísérletet közpénzből állami intézmény hajt végre rajta jól fizetett, magasan képzett szakemberek segítségével.

A szegényes táplálkozás

A szegényes táplálkozás csökkenti azt az energia mennyiséget, amellyel a kísérleti személy rendelkezik és ez az energiahiány később úgy állítható be, mint "Isten büntetése". A célszemélynek gondosan betáplálják az agyába, hogy "a test, az templom", és aki visszaél a testével, az megerőszakolja Isten akaratát.

Fásultság, közöny, eltompultság

Miután sikerül megtörni a kísérleti alany önbecsülését, folytatódik életében a kudarcok sorozata. Fokozatosan a rossz közérzet, és a szenvedés válik uralkodóvá mindennapjain, az illető egyre érzéketlenebbé válik, és már nem tud hatékonyan működni. Ebben a fásult állapotban a célszemély további "bűnöket" követ el, mert "nem kitartó a hitében" és ezt később fel lehet vele szemben használni, hogy fokozzák a bűntudatát.

Depresszió

A hosszantartó REM-alvástól való megfosztás eredményeként legyöngül a kísérleti személy, és lehangoltság, csüggedtség, nyomott kedélyállapot lesz rajta úrrá. A depresszió következtében fokozódik társadalmi elszigeteltsége, és tehetetlenségi érzése növekszik. Amikor ilyen állapotban a kísérleti alany hivatásos szakemberekhez fordul segítségért, rendszerint tévesen diagnosztizálják, és depresszió ellen kezdik kezelni anélkül, hogy a depresszióhoz hasonlító tünetegyüttesnek a valódi okait feltárnák. Az agykontroll kísérlet eredményeként előálló depressziós tünetegyüttesnek a tényleges oka a hipnózis utáni szuggeszciók által kiváltott káros hatások, amelyek hosszabb időszakon át ismételten megerősítésre kerülnek újabb hipnotikus beavatkozásokkal.

Elbizonytalanodás

A kísérleti programozásnak ebben a szakaszában a célszemély fokozottan elbizonytalanodik. Ezt az elbizonytalanodást a NSA több vonatkozásban is kihasználja a maga számára. A kísérleti alanynak elgyöngül a gondolkodási és érvelési képessége, emocionálisan elszigetelődik, és így fogékonnyá válik arra, hogy őszintétlen emberek közelítsenek hozzá. Közülük többet a NSA irányít hozzá azért, hogy fokozza a kísérleti személynek okozott emocionális fájdalmat. Így éri el a NSA, hogy a kísérleti alany meggyőződjék arról: senkiben nem bízhat, és csak a NSA ("Jézus") az, akihez őszintén fordulhat. Ez elősegíti, hogy a kísérleti alany első számú támogató-csoportjától is izolálódjék, és ez által emocionálisan még inkább függő helyzetbe kerüljön a NSA-tól, amely így megnövelheti hatalmát az illető személy felett.

Újságok és naplók

A tudatműködés befolyásolását célzó program keretében a kísérleti alanyok többségét ráveszik arra, hogy meghatározott újságot olvassanak, és naplót vezessenek. Így maga a kísérleti alany az, aki rögzíti aktuális érzéseit, az életében előforduló eseményeket, az ezzel kapcsolatos megfigyeléseit, továbbá "Istennek az iránymutatásait", amelyekre normálisan már nem képes emlékezni, mivel a REM-típusú alvás hiánya miatt rövid távú memóriája nem működik megfelelően. A REM-alvástól való megfosztásnak ebben az elhúzódó szakaszában a kísérleti alany zavart, érzelmileg rendkívül sérülékeny, és ez megnyilvánul az írásában is, amely tele lesz grammatikai és helyesírási hibákkal. A célszemély beszéde le is lassul, és hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy meg tudja fogalmazni röviden és értelmesen gondolatait. A REM-alvás hiánya és a lebecsülő-lealacsonyító hipnózis utáni parancsok együttes hatásaként már egészen kis alkoholfogyasztás is jelentékenyen tudja súlyosbítani a kísérleti személy állapotát.

Zavarodottság

Az elhúzódó zavart állapot a REM-alvástól való megfosztás, a hipnózis utáni különleges parancsok, az emocionális károsodás és a stressz együttes következménye. Ez a zavart állapot lehetővé teszi a NSA számára, hogy folytassa a kísérleti alany személyiségének a megtörését reális idejű megfigyelés mellőzésével. Egy zavarodott személy általában nem olyan produktív, mint egy világosan gondolkodó, jól organizált ember és sokkal inkább hajlamos arra, hogy megbántson másokat akár szavaival, akár tetteivel, mivel kevésbé képes felismerni, hogy mikor követ el hibákat. Mindezek a tünetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a NSA elérje a kívánt céljait. A zavarodottság korlátozza az egyén lehetőségeit arra, hogy elemezze problémáinak és szenvedéseinek a lehetséges okait és a valódi okok megtalálásával hatékony ellenlépéseket tehessen. Mindez a NSA biztonsági kockázatát is csökkenti.

Fogyatékos koncentrációs-képesség

A koncentrációs képesség csökkenése megbénítja a kísérleti alany alkotóképességét és korlátozza azt a lehetőségét, hogy önmaga hajtson végre saját viselkedésén korrekciókat. A koncentrációs képesség gyöngülése megnehezíti a célszemély számára a kutató tevékenységet, valamint a saját helyzetére vonatkozó ismeretek megszerzését és kiértékelését. Ez előkészíti a talajt a NSA számára, hogy szemléltesse: a kísérleti alany semmit nem tud egyedül, önmagára támaszkodva megtenni, csak "Isten" (a NSA) jóváhagyásával cselekvőképes. Ezáltal növeli a célszemély reményvesztettségét és aggódását, amely emocionális összeomláshoz vezethet. Végső soron a kísérleti személy teljesen függővé válik a NSA-tól ("Isten" akaratától).

Meglazult asszociációs készség és személyiségzavarok

A kísérleti személy képzet- és gondolattársítása fellazul, s így össze nem tartozó képzetek, és gondolatok társulnak nála. A meglazult képzettársításnak ebben a szakaszában a kívülálló azt tapasztalja, hogy a célszemély teljesen furcsa humorérzékkel, oda nem illő válaszokat ad, amikor társalgásba bocsátkozik. Szarkasztikus, csípős, maró gúnnyal teli, epés megjegyzéseket tesz, vagy más negatív, kedvezőtlen magatartást tanúsít. Olyan nem kívánatos, bizarr személyiségjelek jelenhetnek meg, amelyek a kísérleti alanyra korábban nem voltak jellemzőek.

Düh és harag

Rendkívül fontos az a mód, ahogyan a célszemély haragját és dühét kinyilvánítja. Ha a NSA tudatmódosító programja irányítóinak sikerül a kísérleti alany velük szemben kialakuló ellenséges érzületét más valakire átirányítaniuk, akkor ezt a téves irányú agressziót a NSA hipnózis utáni parancsokkal még meg is erősíti. Ennek az eredmény tragikus módon egy olyan bűnöző létrehozása lehet, aki országos hírnévre tesz szert, mert bűnös tettének az elkövetésére egy belső hang - "a Sátán hangja" - vette rá. A kísérleti személyt rendszerint arra bátorítják, hogy erőszakosságot kövessen el a házastársával, a barátaival, vagy a munkaadóival szemben, és így érjék el további elszigetelődését és fokozott szégyenérzetét.

Érzéki csalódások, képzelgések

Az érzéki csalódásokat arra használja a NSA, hogy lejárassa vele azokat, akik esetleg tanúvallomást tesznek, és további okot szolgáltasson a félelemre és a zavarodottságra. A képzelgések és érzékcsalódások nem korlátozódnak arra, hogy a kísérleti személy összeesküvési elméleteket eszeljen ki munkatársaival, barátaival szemben, vagy az angyalokkal és a démonokkal kapcsolatosan, akik üzeneteket közvetítenek hozzá, látogatást tesznek nála, illetve az olyan téveszmékre (amelyek, lehet hogy nem is olyan tévesek), miszerint mikrohullámú fegyverekkel, implantátumokkal, vagy természetfelettinek látszó történésekkel befolyásolják őket.

Hallási képzelődések

A kísérleti személyek gyakran arról számolnak be, hogy recsegést, lépések zaját hallják, vagy azt, hogy valaki az ajtót próbálja kinyitni, vagy fúrja az ajtót. Ezek a hallási képzelgések alkalmasak, pl. a tanú lejáratására és további ok a paranoiára, a félelemre, valamint a negatív jellegű újra-megerősítésre.

Hangok a kísérleti alany tudatában

Ezeket a hangokat a reális idejű és a beütemezett hipnózis utáni szuggeszciók változatos módon történő továbbításával lehet előidézni a kísérleti személy agyában. Ezt a célt szolgálják a főnév helyettesítő beültetési technikák.

A főnév-helyettesítő hipnózis utáni implantátum

A kísérleti alanynak egy hipnózis utáni szuggeszciót helyeznek el a tudatában, amely megváltoztatja a névmások alakját a kísérleti alanynak a belső gondolkodásában. Ennek az az eredménye, hogy a kísérleti személy úgy fogja fel, hogy valaki csaknem minden gondolatánál közli vele, hogy mit tegyen. Így például arra gondol a kísérleti személy, hogy "ma templomba kellene mennem". A főnév helyettesítő hipnózis utáni szuggeszció alkalmazása esetén a célszemély a következő belső gondolatot tapasztalja meg: "neked ma templomba kellene menned". A kísérleti alany tudatalattijában az egyes szám első személyt az egyes szám második személy váltja fel, és a célszemély úgy érzékeli, hogy egy hang irányítja még akkor is, ha a belső gondolatok természetesek és tartalmuk többsége is a sajátja. Ezt a tudatalatt beültetett gondolatot fel lehet használni - más implantátumokkal kombinálva - arra, hogy fokozzák a kísérleti személy fenyegetettségi és félelmi érzését, következésképp paranoiáját.

Arra is lehet használni más hipnózis utáni szuggeszciókkal együtt, hogy elhitessék a célszeméllyel: a jó, vagy a gonosz szellem irányítja őket. Ez a hipnotikus implantátum nagyerejű, mert azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy a szellem, az angyal, az Isten, vagy a Szentlélek, Krisztus vagy az Anti-Krisztus (a sátán) ismeri és irányítja minden gondolatát. Ez meggyőző bizonyíték arra, hogy "Isten ismeri gyermekeinek minden gondolatát". Azok a kísérleti személyek, akiknek nincs vallásos vagy babonás hivatkozási keretük, és inkább szakemberek (pszichiáterek és klinikai pszichológusok) segítségét keresik, rendszerint tévesen - szkizofrénnek - lesznek diagnosztizálva.

Fülzúgás

A fülzúgás, vagy fülcsengés olyan tünet, amelyről szinte minden kísérleti személy beszámol, aki részesévé válik a NSA tudatbefolyásoló programjának. A fülzúgásnak rendszerint nincs gyógyszerészeti vagy biokémiai alapja és általában a hipnózis utáni szuggeszció váltja ki. Gyakran tévesen fülcsengésnek diagnosztizálják, amelyet az aszpirin túladagolása okoz. Valójában azonban egy hallási képzelődés, amelyet hipnózis okoz.

A teljes nyugalom és csönd

Ezt a NSA a pozitív megerősítésre használja. Egyrészt azért, hogy a kísérleti alanyból eltávolítsa a fülzúgást, és ezzel jelezze számára, hogy "Isten békéje helyreállt". Másrészt azért, hogy a célszemély mérföldes léptekkel haladt előre azirányban, hogy Isten (a NSA) mentesítse bűneitől, feloldja, elbocsássa.

Nyugodt szél

A nyugodt szellő, vagy szélfuvallat hallucinációját a NSA arra használja, hogy meggyőzze a kísérleti alanyt: a Szentlélek látogatja őt.

Látási hallucinációk

Ezeket a látási képzelgéseket rendszerint akkor ültetik be a kísérleti személyekbe, amikor azok ébredőben vannak, vagy pedig a könnyed alvás állapotában, lehetőleg egy sötét szobában. A hallucinációk utójellegűek, rendszerint rövidebb, mint egy percig tartanak és nem tartós jellegűek. A kísérleti alanyok rendszerint angyalokat látnak, vagy nagy pókokat, vagy különböző árnyékalakok mozgását a mennyezeten, vagy fényes pontokat a szemük előtt és ehhez hasonlókat.

A "Sightings" című televízió show-műsor számos nézője számolt be arról, hogy földöntúli űrlényeket látott az ébredés pillanataiban. Az ilyenfajta hírek zavarodottságot okoznak az amerikai társadalomban, és arra ösztönzik az embereket, hogy rossz irányban kutassanak. Elterelik a figyelmet a NSA programozó technikájáról, és ezért biztonsági kockázatot csökkentő dezinformációnak tekinthetőek.

Tapintási, szaglási tévképzetek és izomgörcsök

A tapintási hallucinációk tartósabbak lehetnek, és arra használják őket, hogy megfelelő irányba tereljék a kísérleti alanyt, rendszerint a reális idejű kihallgatást követően. A NSA által kibocsátott tipikus magatartási végszavak a következő formákat ölthetik:

Átmeneti bizsergés a test más részein azt jelenti, hogy egy láthatatlan természetfölötti érinti meg a kísérleti alanyt. Ez fölfogható úgy is, hogy fenyegeti, vagy erősíti az illetőt. Fel lehet használni megfélemlítésre és a célszemély zavarba ejtésére, gyakran kiegészítve további hipnózis utáni implantátumokkal. Így azt az érzéki csalódást lehet benne kelteni, hogy mikrohullámokkal sugározzák be, vagy az angyalok cirógatják.

Izomgörcsök, vagy a nyaki vénánál érzett nyomás a nyak jobb oldalán szimbolizálja, hogy a Sátán torkán ragadja a kísérleti személyt. Ezt a NSA félelem és kétség keltésére használja.

Az izomgörcsök időnként komoly fájdalmat okoznak, extrém jellegű összehúzódásokat a végbél záróizomnál, vagy más hát- és lábizmokban. Erős édeskés szag jelképezi a Sátán édes győzelmét a kísérleti alany lelke felett.

A fent röviden összefoglalt tájékoztató anyag készítői végül néhány figyelmeztetést és jó tanácsot is adnak azoknak, akik arra törekednek, hogy dokumentumokkal támasszák alá és szemléltessék a NSA emberi jogokat és polgári szabadságjogokat sértő eljárását. A NSA technológiáját ilyenkor meg kellene fordítani azért, hogy bizonyítani lehessen, a NSA visszaél ezzel az amerikai polgárok rovására. Ezt a megfordítást azonban igen nehéz megvalósítani. Ha a tudósok és műszaki segítőtársaik olyan kísérleti létesítményeket használnak, amelyet a NSA felszerelt a standard adó-vevő készülékekkel, akkor befolyásolni tudja a kutatás és az adatgyűjtés irányát meghatározott észlelési, megfigyelési hatások előidézésével bennük. Ezek az észlelési hatások megnyilvánulhatnak zavarodottságban, a kellő figyelem hiányában, fontos részletek mellőzésében, elnézésben, helytelen feltételezésekben és az adatok téves kiértékelésében. Ugyanezekből a téves észlelésekből, megfigyelésekből állítják össze a kutatási anyagot.

A technológiát nem lehet kifejleszteni és optimalizálni, ha a NSA-nak hozzáférése van a tesztelés alatt álló kísérleti alanyhoz. A kutatótól a kísérleti alanyhoz eljuttatott tesztelési "script"-ek semlegesíthetők azáltal, hogy a NSA nyomban a kísérleti "script" után egy törlési "script"-et juttat el a kísérleti alany agyához. A NSA-nak a tesztelési "script"-je tartalmazhat egy "hypnoamnesia script"-et (hipnózissal előidézett emlékezetvesztést) azért, hogy eltávolítson minden észlelési maradványt a kísérleti alanyban. Így az nem fog visszajelezni hatásokat és így a kísérletvezető tudós arra a következtetésre jut, hogy a tesztelt "script"-nek nem volt hatása.

A kutatást éppen ezért lehetőleg olyan létesítményben kell végezni, amely biztosítva van attól, hogy a NSA elektronikusan behatoljon. Minden berendezést biztosítani kell a vihartól nem csak villámhárítóval, de más módon is és el kell szigetelni elektromosan a külvilágtól. A kutatást végző személyzetnek és kísérleti alanyaiknak soha nem szabad távozniuk a létesítmény lebiztosított részéből azért, hogy őket tudat alatti technikák segítségével ne tudja a NSA kihallgatni. A NSA a lebiztosított területet elhagyó személyeknek minden bizonnyal dezinformáló "script"-eket továbbítana. Ha az elektronikus behatolás nem lehetséges, akkor az NSA már csak az élelmiszereket és a többi ellátást szolgáló anyagot használhatja a behatolás céljára.

Célszerű abból a feltételezésből kiindulni, hogy a NSA minden lehetőséget felhasznál arra, hogy mikroszkópikus adó-vevő szerkezeteket helyezzen el a létesítményt körülvevő térségben. E célból minimálisan a következő követelményeknek kell eleget tennie:

Lehallgató, vagyis mikró vevőkészülékek elhelyezése.

A célszemélyeknek, kutatóknak és kísérleti alanyoknak lehetőleg láthatóaknak kell lenniük, hogy eljusson hozzájuk a tudatküszöb alatti üzenet. Ez továbbítható normális megvilágítással, vagy infravörös sugárzással az ablakon keresztül, vagy olyan milliméter hosszúságú hullámokkal és rokon technológiákkal, amelyek keresztülhatolhatnak az olyan akadályokon, mint a falak, vagy a mennyezetek.

A hallható válaszok felfoghatók mikró vevőkészülékekkel, amelyekben van egy miniatűr hangszóró, adóberendezése azonban nincs, és megfigyelés nélkül működhet. Tüsszögések, köhögések, torokhangok felfoghatók lézermikrofonokkal, erősítőkkel.

A NSA-nak jelenleg a rendelkezésére állnak olyan műholdak a milliméter nagyságú hullámtechnológiával, amely lehetővé teszi a látható behatolást a legtöbb létesítménybe. A tesztelő létesítményeket ezért célszerű mélyen a föld alá elhelyezni, vagyis 25-30 méter mélyre úgy, hogy más létesítményekről, így csatorna-, víz-, és elektromos hálózatról ne lehessen a föld alatt sem megközelíteni.

Minden meglévő létesítményt gondosan át kell vizsgálni, és el kell távolítani az elektronikus lehallgató szerkezeteket, mielőtt azt használatba veszik és a kísérletek megkezdődnek.

A kísérleti alanyokat próbaképpen alá kell vetni a hagyományos hipnózisnak a létesítmény igénybevételekor annak a kiderítése végett, hogy a NSA elhelyezett-e már úgynevezett "minimal script"-eket az agyukban vagy sem.

Ez a NSA csúcstechnológiájú hírszerzésének a legmagasabb szintje. A NSA e téren folytatott gyakorlata szükségessé tenné, hogy az amerikai törvényhozás, a Washingtoni Kongresszus olyan további jogszabályokat fogadjon el, amelyek megvédik a polgárokat. A NSA vezetésének is szigorúbban kellene ellenőrizni azt a rendszert, amelyet irányít. Több e területen járatos szakértő is úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak e legmagasabb szintű hírszerző szervezetének az irányítása nem felel meg minden törvényességi és emberi jogi követelménynek.


2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
3. fejezet




Hátra Kezdőlap Előre