Midőn a mult év folyamán a Székely Oklevéltár VI-ik kötetét kiadtuk, "egyelőre utolsó kötet"-nek mondottuk azt, mert a székely történelmi bizottság alapja annyira leapadt a hat kötet kiadásával, hogy nem lehetett reményünk annak a terhére több kötet kiadásához.

Ámde a multjára méltán büszke székelység áldozatkészsége csakhamar segélyünkre sietett, Csíkvármegye részéről, megszavazván egy újabb kötet kiadása költségét, úgy, hogy egy év múltán ismét újabb, gazdag tartalmú kötettel kedveskedhetünk a székelyek története iránt érdeklődő közönségnek.

A székely történelmi bizottság ugyanis f. é. febr. 21-én kelt átiratában megkereste Csíkvármegyét, hogy adna ki egy kötetet a Székely Oklevéltárból: s a vármegye erre hazafias készséggel vállalkozott.

Igy lát napvilágot a Székely Oklevéltár VII-ik kötete, a mely közel 400 okiratot tartalmaz, m. e. negyedrészében kivonatosan. A kivonatok külsőleg is meg vannak különböztetve, azzal, hogy apróbb betűkkel, tömörebben vannak nyomatva, a mivel sok hely-megtakarítást értünk el s többet adhattunk a megszabott terjedelmen, mintha a kivonatok is mind nagy betűkkel szedettek volna. A guberniumi rendeleteket közel egykorú időből (pl. egy esztendő keretében) egy czím és szám alá foglaltuk a tömörség s könnyebben áttekinthetőség kedvéért.

Kor tekintetében ez a kötet szorosan csatlakozik a megelőző VI-ik kötethez: 1696-on kezdődik és terjed 1750-ig.

Ez a korszak egyik legválságosabb s legkevésbé ismert kora Erdély s a székelység történetének.

...

Azzal a reménységgel és meggyőződésével bocsátjuk ki e kötetet, hogy ez első sorban a székelység, de általában hazánk mult százada első felének történetét (melynek részletei oly kevéssé ismeretesek) nagybecsű adalékokkal fogja gazdagítani.

Őszinte köszönet és hála illeti meg Csíkvármegyét, hogy ennek kiadására meghozván hazafias áldozatát, lehetővé tette ennek közkincscsé válását. Nemcsak saját dicsőséges multjának, de egyszersmind a hazai történetírásnak tett ezzel elévűlhetetlen szolgálatot. Mikó Bálint főispán, Becze Antal alispán urak s a vármegye intéző férfiai fogadják hálás köszönetünket az ősök szelleme iránt tanúsított nemes kegyeletükért.

Kelt Kolozsvárt 1898. nov. 26-án.

A székely történeti bizottság ig. választmánya ülése alkalmából:

Dr. Szádeczky Lajos.