E dolgozat 1876-dik évi deczember 15-én olvastatott fel a M. T. Akadémia I. osztályának ülésében. A lefolyt három év alatt számos új adat járult az eredeti szerkezethez, mely ez által több helyén módosúlást szenvedett. Kész munkához járuló adatok az egésznek újra átdolgozása nélkül az alaknak nem igen szoktak javára válni. Itt is ez az eset. A tartalom gyarapodott s még gyarapodnia kellett volna; de kiadásra került a sor.

Pelbárt alakja irodalomtörténeti kutatások közben domborodott ki ennyire s hiszem, hogy nem is fog többé elrejtőzhetni. E kísérlet után bizonyosan többen lesznek, kik szívesen felkeresik magas fái árnyékában, s könyveinek csak kezdetben alkalmatlan bötüzése senkit sem fog olvasásuktól visszariasztani. Katalin legendáján kívül, kivált a magyar szentek legendái még sokkal jutalmazhatják a nyelv- és történetvizsgáló olvasót. Encyclopaediája figyelmes tanulmányozást érdemelne. Beszédeiben még sok oly részlet van, mely egyik-másik régi magyar kézírat kisebb-nagyobb szakaszának eredetije gyanánt fog föltűnni. E szempontból különösen az Érdy-codex érdemelné meg a tüzetesebb összehasonlítást, de a kisebbek közül is találkozhatik olyan, melynek tartalma haszonnal vethető össze.

A régi magyar szövegek helyes értelmének megtudása főfontosságú dolog a nyelv vizsgálóra nézve - ha különben a forrás nyomozása nem érdekelné is. Codexeinkben pedig annyi a homályos, zavart értelmű mondat és érthetetlen kifejezés, hogy csak örülhetünk, ha bár fáradságos kutatás után, a valódi értelmet megtaláljuk s nem bizonytalan találgatással kell beérnünk.

A nemzeti mívelődés történetét igazi alapon s helyes elvek szerint megírni még csak későbben lehet. Magyar s latin nyelvű régi irodalmunknak minden irányban megejtendő áttanulása nélkül ez soha meg nem történhetik. Ha e dolgozatban itt-ott halmozottságot lát az olvasó, az leginkább ide vágó adatok felhordásából származott.

Összehasonlítás végett talán többet is kellett volna a Katalin legenda latin s magyar szövegéből közölni, de mivel a latin előszó és index kiadása el nem maradhatott s a Horvát-c. és Tihanyi-codex tartalmának megfelelő szövegből is akartam legalább ennyit közzétenni s még valamit a Kazinczy-codex latinjából is: csaknem lehetetlen volt a legendából többet adni. Ha a Régi Magyar Költők tárának I. kötete valaha második kiadást ér, ott lesz helyén a legenda latin s magyar szövegét apróra összehasonlítani s egyeztetni.

A latin legendát 1877 nyarán szereztem külföldről; hazai könyvtárainkban azóta sem tudtam feltalálni. A Függelék II. száma alatt olvasható szövegre ez év juliusában akadtam véletlenül. A III. szám alatt közölt legterjedelmesebb szöveg a Stellarium I. könyvéből van véve, egyrészt azért, hogy Pelbárt latin stílusából - csekély kihagyással - minél hosszabb összefüggő mutatványt adhassak, másrészt pedig, hogy két codexünk eredetije, ezek lapjainak megjelölésével utánjárás nélkül is egybevethető legyen a magyar szöveggel. Annak, ha a két codex magyarságát egymással s az eredetivel csak ily terjedelemben hasonlítjuk is össze, lehet az a kívánatos eredménye, hogy a megjelölt helyeken folytatni fogjuk az egyeztetést. A IV. szám alatt végre egy rövidebb beszéd töredéke áll a Sermones dr Tempore-ból azért, hogy a Kazinczy-codex szövegéből is adhassunk némi csekélységet, melynek különben nagyobb része szintén a Stellariumra utal.

Régi magyar irodalmunk és nyelvtudományunk szempontjából tekintve - a mennyire codexeink tartalma szükségessé tenné - Pelbárt bilinguis kiadása nem volna épen hijábavaló munka. Igaz, hogy a kiadások sokasága ezt szinte feleslegesnek képzelteti; másfelől azonban ezeknek rövidítések miatt kissé vesződséges olvasása, valamint az is, hogy a magyar codexek szövege nem halad mindig a latinnal egy folytában, hanem tetszés szerint válogatva hol innen hol amonnan vett részleteket told össze s ugyanazon munkából merítve is hol előre hol hátra utasít: nagyon érezteti annak szükségét, hogy az egyszer kicsáklyázott részlet kutatás közben ismét alá ne merüljön az ősnyomtatványoknak jégzajláshoz hasonló betű-árjába.

Azonban kössünk ki.

A M. T. Akadémia irodalomtörténeti bizottsága e füzettel megindítja az irodalomtörténeti monographiák sorozatát. Az "Adat-tár" szerkesztését elrendelte. Új munka vár. Isten velünk!

Budapest, 1879. deczember 8-án.
Sz. Á.