Előszó

Köztudomású dolog, hogy a félröpü rovarok vagyis poloskák soha sem tartoztak a nagy közönség kedvencz állatai közé, sőt hogy azok még a szorosabb értelemben vett szakemberek részéről is folyvást meglehetős elhanyagoltatásban részesültek. Míg a rovarok többi rendjei, különösen a bogarak és pillangók, számos szakavatott és lelkes mivelőre találtak, a poloskák aránylag vajmi kevés szakember figyelmét voltak képesek lekötni, noha megismerésük, a tudás szempontjából véve, ép oly fontos mint amazoké.

De viszont az is igaz, hogy azon kevesek, a kik munkásságukat e lények tanulmányozásának szentelték, annál nagyobb buzgalmat fejtettek ki ez irányban; s ennek köszönhetjük, hogy Európa félröpü faunáját Lapplandtól Szicziliáig, Finnlandtól Andaluziáig, Angolországtól a Volgáig és a Kaukázusig jelenleg már meglehetősen ismerjük. Csak földrészünk délkeleti részén van egy nagy terület, mely a tudományos világ előtt hemipterologiai tekintetben még most is jóformán ismeretlen, - ismeretlenebb, mint péld. Algír vagy a Kaukazus vidékei. E terület magában foglalja a balkáni félszigetet éjszakra fel egészen a Kárpátokig, vagyis Török- s Görögországot és hazánkat.

Ez utóbbi körülmény indított leginkább arra, hogy gyermekéveim óta folytatott állattani vizsgálódásaimat mindinkább a hazai félröpüekre irányozzam s pár év óta minden szabad időmet csaknem kizárólag azok tanulmányozására fordítsam. Ebbéli buvárlataimnak első nagyobb terméke a jelen magánrajz.

E magánrajz, mely főleg a kir. magy. természettudományi társulat korszerű intézkedésének köszönheti létrejöttét, a magyar fauna területén, azaz: Magyarországban, Erdélyben és Horvát-Tótországban tenyésző félröpü rovarok egyik nevezetesebb családját, illetőleg annak rendszeres természetrajzát tárgyalja. Hogy mennyiben sikerült dolgozatomban egy ily magánrajz kellékeinek megfelelnem, nem tudom; azt megítélni majd csak a szak-kritika lesz hivatva. Annyit azonban jó lélekkel állíthatok, hogy feladatomnak megfelelni becsületesen törekedtem.

...