CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
I. rész. Módszer
I. Dogmatikus nézőpont és hiányai
II. Természettudományi nézőpont és előnyei
III. A két nézőpont szembeállitva
IV. A pozitiv társadalmi tudományok néhány tanulsága
V. Feladatunk pontosabb körülirása
VI. Összefoglalás
II. rész. Az erkölcs lényege és szerepe a társadalomban
VII. Az erkölcsi szabályok változékonysága
VIII. Az erkölcs egyértelmű a társadalomra hasznossal
IX. Vallási, jogi és erkölcsi szabályok kevertsége a korai fokon
X. Erkölcsi szabályok létrejöttének vagy megváltozásának egyedüli oka bizonyos előnyök vagy hátrányok belátása
XI. A félelem-elméletek birálata
XII. Pikler belátásos elmélete. - Érdemei és hiánya
XIII. Az erkölcs oly eljárási módok szabályzata, melyek megfelelő végrehajtására a társadalomban az általános készség még hiányzik
XIV. A jogi szabályok is végeredményükben erkölcsi természetűek
XV. A vallási parancsolatok tekintélye is eredetében erkölcsi jellegű
XVI. Az erkölcsi szabályok elkülönböződése a jogiaktól és vallásiaktól
XVII. A hasznosság mérlegelése csak az erkölcs keletkezésének elemi folyamata, nem pedig az erkölcsi érzület alapja
XVIII. Uj erkölcsi felfogás keletkezésének példája a jelenben
XIX. Az erkölcsi elvek rétegezettsége. - Az elkülönités és az egységesités irányában működő erők
XX. Az erkölcs belső elemei: szándék, kötelességérzet, lelkiismeret
XXI. Az altruista cselekedetek tagadása, az öröm és a fájdalom alaptörvénye alapján. - E tan cáfolata
XXII. Az altruista cselekedetek tagadása az "emberi természet változatlansága" alapján. - E tan cáfolata
XXIII. A társadalmi szolidaritás morálja
XXIV. Hasznos és erkölcsös. - Nem minden erkölcsi szabály hasznos
XXV. Visszaélés az erkölcscsel. - Álerkölcs. - Loria elmélete: az erkölcs mint társadalmi narkotikum. - E tan birálata
XXVI. Hasznos és erkölcsös. - Csak az a hasznos erkölcsös, melynek követésére még az általános készség hiányzik
XXVII. Az erkölcs áldozati eleme: küzdelem a társas együttlét érdekében az egoizmus ellen
XVIII. Az erkölcsi fejlődés jövő iránya megállapitásának lehetősége
XXIX. Az emberi fejlődés két jellegzetes iránya
XXX. A liberális irók az erkölcsi érzület emelkedését tanitják
XXXI. A szocialista irók tagadják az erkölcsi érzület erősbödését
XXXII. A két álláspont összeegyeztetése
XXXIII. A jövő erkölcsi kódexe a társadalmi összeműködés és az egyenlősülési folyamat egy magasabb fokát fogja elősegiteni
III. rész. A művészet lényege és szerepe a társadalomban
XXXIV. Kant, Spencer, Ribot elméletei, melyek szerint a művészeti szükséglet kielégitése további haszonnal nem jár
XXXV. A művészet és a szépérzés keletkezése. - Darwin és Allan nemi kiválasztási elméletei
XXXVI. A nemi kiválasztás elméletének tarthatatlansága
XXXVII. Lazarus pihenési és Spencer játékelmélete
XXXVIII. Groos uj alapokra helyezi a játékelméletet
XXXIX. Groos elméletének birálata
XL. A művészeti tevékenység organikus szükséglet kielégitése
XLI. Az energia-többlet elméletének előnyei
XLII. A szépérzés keletkezése. - Abszolut és relativ szépelméletek
XLIII. A szépfogalmak relativitása
XLIV. A szépfogalmak közös és mindenütt feltalálható eleme a gyönyörködtetés
XLV. Öröm és fájdalom. - Spencer és Marshall tanai
XLVI. Az öröm- és fájdalomelméletek hiányai
XLVII. Állati esztétika
XLVIII. A szinérzék keletkezése és fejlődése. - Allen kutatásai. - A szinérzék utolsó biológiai ténye
XLIX. A hang által keltett örömérzetek magyarázata
L. A szag-, hang- és szinbeli örömérzeteknek ugyanegy az eredete
LI. A "geometriai rajzokban" és a szimmetriában nyilvánuló örömérzetek forrása
LII. A ritmikus széphatások hasznossági eredete Bücher szerint
LIII. Az asszociativ szép magyarázata. - A kezdetleges népek és napjaink tömegitéleteiben is fellelhető az ősi hasznossági elem
LIV. A szép körének kitágulása a hasznostól az eddig közömbös irányában. - A csúnya. - A szép hozzávetőleges meghatározása
LV. A tulajdonképeni esztétikai hatások vizsgálata
LVI. Csunya-elemek a szép hatásokban. - Az asszociativ szép alaptörvénye ugyanaz, mint az érzékié
LVII. A szép szerepe a föltünési vágyban
LVIII. A szép élvezete az illető lelki életének főirányában folyik le
LIX. Az esztétikai élvezetkör a vegetativ működések irányában tágul, az intellektuálisak irányában szűkül
LX. A szép jelenségeinek konzervativizmusa. - A szép és a vegetativ élet. - A szép végleges meghatározása. - A szép birodalmának egysége
LXI. Az esztétikai érdekmentesség tanának birálata
LXII. Esztétika és hedonika. - A művészet, mint a szép fejlesztője. - Az esztétikai örömök rendkivüli intenzitásának magyarázata
LXIII. A művészeti öncélúság
LXIV. A művészetek eredetének hasznossági elmélete
LXV. A művészetek eredetének hasznossági elmélete. (Folyt.)
LXVI, A művészetek eredetének hasznossági elmélete. (Befejezés.)
LXVII. Az energia-fölösleg elméletének végleges igazolása. - A művészet lényegének meghatározása
LXVIII. A művészeti örömök természetének vizsgálata
LXIX. Wallace tanitása a művészetek transcendentalis fejlődéséről. - E tan cáfolata
LXX. Néhány ellenvetés birálata
LXXI. A művészetek fejlődése. - Ribot szerint a művészet az individualizmus irányában halad. - E tan birálata. - A művészeti élet két tipusa: a kollektiv és a deszpotikus
LXXII. A művészetek fejlődése. - Haladás az embertől a természet felé. - Az esztétikai élvezetkör kibővülése. - Haladás az egoizmustól a rokonszenv irányában
LXXIII. A művészetek fejlődése. - Haladás a nemzeti partikularizmusból az általános emberi irányában és az egyéniségek mind teljesebb kifejlődése felé. - Összefoglalás
IV. rész. A művészet és az erkölcs viszonya egymáshoz
LXXIV. A vizsgálódás körének körülhatárolása
LXXV. Szabály: Összhang a művészet és az erkölcs között
LXXVT. A művészet támadása bizonyos erkölcsi elvek ellen uj, fejlődő erkölcsi elvek érdekében
LXXVII. A művészet ellentéte a nemi erkölcscsel csak látszólagos
LXXVIII. Az erotikus és a vérengző művészet némileg kivételes helyzete a művészet és az erkölcs közötti viszonyban
LXXIX. Általános bizonyitékok a művészet és az erkölcs közötti összhangra
LXXX. A művészet- s főleg az irodalomtörténet tanulságai
LXXXI. A képzőművészetek történetének tanulságai
LXXXII. A kor erkölcsi szinvonalának megállapitása a művészeti alkotásokból
LXXXIII. A művészeti termékek rendszerint csak koruk szükségleteit képesek kielégiteni. - Az "örök" mesterművek magyarázata
LXXXIV. Valamely kor erkölcsi állapotának mértéke
LXXXV. A kor erkölcstelensége és a nagy művészeti fellendülés közötti állitólagos összefüggés. - E tan birálata
LXXXVI. A kor erkölcstelensége nagy művészetet nem hoz létre a császári Rómában és Bizáncban
LXXXVII. A renaissance erkölcsi állapota
LXXXVIII. A görög művészet erkölcsi talaja
LXXXIX. Erotikus művészet a társadalom hanyatlásával jár együtt. - Ezen összefüggés lélektani szükségszerűsége
XC. A XIX. század erkölcsi mérlege
XCI. A XIX. század művészeti eredményei. - Az épitészet és a dráma pangásának magyarázata
XCII. A prerafaelizmus tanulságai
XCIII. A ruskinizmus tévedései. - A műipar problémája
XCIV. Művészet és demokrácia. - A jövő művészete
XCV. A művészeti nagyság és az erkölcstelenség közötti összefüggés tanának eredete
XCVI. Ruskin tanitása a művészet és az erkölcs viszonyáról
XCVII. A művészet hatása az erkölcsre. - Módszertani nehézségek
XCVIII. A művészet gyönyörködtető természete, egyszersmind legfontosabb erkölcsi hatása
XCIX. Oly képzeleti társadalom rajza, melyben nincs művészet
C. Oly képzeleti társadalom rajza, melyben a művészeti erők a jelenleginél teljesebben érvényesülnek
CI. A művészet mint a létért való küzdelem hevességének mérséklője
CII. A művészet szerepe a szerzett tulajdonságok átöröklődése szempontjából
CIII. Az esztétikai nevelés fejleszti az erkölcsi itélet erejét
CIV. A művészet, mint az emberi szolidaritás fejlesztője. - Guyau tanitása
CV. Guyau elméletének birálata
CVI. A művészetek, főleg az irodalom összefűző ereje
CVII. A képirás hatása
CVIII. Spencer tanitása a zene erkölcsi értékéről. - A zene nem fejez ki határozott érzelmeket, még kevésbbé gondolatokat
CIX. Ama tan eredetének magyarázata, mely a zenét a lelki élet közvetlen visszatükröződésében tartja
CX. A zene kivételes hatalma és elterjedtsége. - Az esztétikai örömök összeszövődöttségének és helyettesithetőségének magyarázata
CXI. A zene novumot az erkölcsi világban nem hoz létre. - Hatása csak erősitő és finomitó. - Gyönyörködtető szerepének fontossága
CXII. A művészet, mint a politikai hatás eszköze. - Művészet a vallás szolgálatában
CXIII. A művészet az állam szolgálatában. - Az épitészet hatása
CXIV. A művészet mindenha állást foglalt a kor küzdelmeiben. - A probléma szerepe és jogosultsága a művészetben
CXV. Bizonyitékok a művészet politikai állásfoglalására. - A művészet politikai szerepének fontossága
CXVI. A művészet erkölcsi tartalmában lépést tart az erkölcsi eszmék fejlődésével
V. rész. Művészeti politika és egyéb következmények
CXVII. Javulás a művészetekben a nemi erkölcs terén. - A borzalmasságok hedonikájának kikopása
CXVIII. Tények, melyek a nemi erkölcs javulását igazolják a művészetekben
CXIX. Az állam beavatkozása a művészet erkölcstelen termékeinek kiirtására már általános lélektani szempontokból is aggályos
CXX. Az erkölcsnemesitő kényszerpolitika kivihetetlensége
CXXI. Macaulay példái az erkölcsnemesitő kényszerpolitika eredménytelenségéről
CXXII. Az állam politikája oly művészeti alkotásokkal szemben, melyek uj erkölcsi elvekért küzdenek
CXXIII. A művészeti szabadság politikájának igazolása
CXXIV. A művészeti szabadság a művészeti fejlődés sine qua non-ja
CXXV. Az állam politikájának közvetve kell a művészet szinvonalat emelni
CXXVI. Rokonvonás a művészet és az erkölcs fejlődésében
CXXVII. Az erkölcsi fejlődés mértéke
CXXVIII. A művészeti fejlődés mértéke
CXXIX. Végeredmény
A könyvben idézett irók jegyzéke
Előszó
A könyv, kell, hogy az iró helyett beszéljen s elmondjon mindent, amit az iró akart s ne csak elmondjon mindent, de az olvasó kiérezze belőle: mit tart az iró fontosnak, mit mellékesnek, mit uj eredménynek s mit csak már ismert igazságok közlésének. Egész munkámban erre törekedtem s igy az előszó jogát csak egy pár oly szempont kifejtésére akarom érvényesiteni, mely bár a tárgyon kivül áll, de a munkára befolyással volt.
Ez a könyv feleletet igyekszik adni a Magyar Tud. Akadémia által kitűzött, "A művészet és az erkölcs viszonya egymáshoz" cimü pályakérdésre. Közel három éve annak, hogy e munkával elkészültem, anélkül, hogy azt kiadtam volna. Ugyanis az akadémiai pályázat eldöntése után már más dolgozattal voltam elfoglalva, melyet nem akartam befejezése előtt félretenni. Igy meglehetősen huzamos idő telt el addig, mig e munkának sajtó alá rendezéséhez foghattam. Ekkor azonban beláttam, hogy felfogásom - különösen a történelmi materializmus tanainak hatása alatt - néhány fontos kérdésben annyira módosult, hogy a könyvet lényeges átdolgozás nélkül nem adhatom ki. Ilyen körülmények között örömmel éltem akadémiai birálóim tanácsával, hogy a munka egyes részeit dolgozzam át. Természetesen, nem lehetek bizonyos affelől, hogy épen azokat a részeket és épen ugy módositottam-e, mint amelyeket és ahogyan ők azt óhajtották volna. Ezért itt felsorolom azokat a pontokat, melyek vagy teljesen ujak, vagy amelyek lényeges átdolgozáson mentek át. Ezek a következők: XXI, XXII, XXIII, XXV, XXXI, XLVI, LII, LXVI, LXXI, LXXIX, LXXXI, LXXXIII, XC, XCI, XCIV, CI, CIII, CXV, CXXI, CXXV.
Alig szükséges külön kiemelni, hogy ezekért a pontokért a teljes és kizárólagos felelősség még fokozottabb mértékben az enyém, mint a munka egyéb részeiért.
Igyekeztem az egész dolgozat folyamán hiven és lelkiismeretesen idézni azokat a forrásmüveket, melyekre támaszkodtam s lehetőleg pontosan megjelölni azokat az eredményeket, melyek kiépitésével vagy amelyek által a contrario - ugy vélem - ujabb igazságokhoz jutottam. Aki ismeri a tudományos kutatás bonyolult, gyakran szinte rejtelmes mechanizmusát, igazat fog adni nekem abban, hogy különösen ez az utóbbi törekvés teljesen sohasem sikerülhet. Bizonyos értelemben azt lehet mondani, hogy pater semper incertus a tudományban. Hányszor tolul fel elménkben egy eszme, következtetés vagy itélet, melynek előzményeit a legnagyobb jóhiszeműséggel sem tudjuk megállapitani; hányszor jutunk azonos eredményekre oly irókkal, kiknek hatása alatt egyáltalán nem állottunk s hányszor térünk el nagy és kis dolgokban olyanoktól, kiknek úgyszólván lelkünk irányzatát köszönjük.
Ép azért nem lehetetlen, hogy az olvasó néha réginek fogja találni azt, amiben én ujat láttam, vagy megforditva. Szerencsére az ilyen szellemi apasági kérdés nagyon meddő és lényegtelen. Bármily ismert legyen is egy gondolat, melyre valaki becsületes és igaz munkával eljutott, biztosra vehetjük, hogy lesz abban valami novum, mely az iró egyéniségéhez fűződik.
Ha igy nem is remélem, hogy a mondott irányban teljes pontosságot értem el: annál határozottabban jelölhetem meg azokat a gondolkodókat, kiknek megtermékenyitő hatása alatt állott munkám. Senki, aki e könyvet figyelemmel elolvassa, ugy hiszem, nem fogja félreismerni, hogy mennyi hálával tartozom annak az iskolának, melyhez tartozni szerencsém van, - ha ugyan szerénytelenség nélkül használhatom e kifejezést - az evolucionista iránynak és halhatatlan mesterének, Herbert Spencer-nek. Hogy a spencerizmus tévedései túlságosan és helyrehozhatatlanul el nem sodortak s hogy azzal szemben e munka korrekciója lehetséges volt a Kari Marx által megalkotott történelmi materializmus alapján, azt egyesegyedül annak köszönhetem, hogy a spenceri szociológia néhány végzetes hibájától megóvott ama szigorú és lélektanilag alapvető birálat, melynek hatása alatt tanultam meg a társadalmi jelenségeket szemlélni, - a Pikler Gyuláé.
Tartozásaimnak ez a jegyzéke azonban hézagos volna, ha kegyelettel meg nem emlékezném arról a férfiúról, kit atyjaként tisztel a modern magyar társadalomtudományi gondolkozás, ki ez országban először szabaditotta meg - bátor kézzel és csodálatos tudással - a társadalomtudományokat a hit és a metafizika jogosulatlan befolyásától: Pulszky Ágostról.
Lesznek, akik - ellentétben birálóim többségének liberalizmusával, kik azt a munka előnyei közé számitották - meg fogják róni ama szubjektivizmust, mely olykor, a tudományos fejtegetések közben, fel-felüti fejét. Bevallom, hogy nem is igyekeztem azt elnyomni. Azon a véleményen vagyok, hogy méltánytalanság volna épen a tudományos kutatótól megvonni azt a jogot, melyet a legutolsó politikai kuruzsló is igénybevesz: érzelmeinek kifejezést adni. S mikor igy jártam el, minden kor s minden irány legnagyobb gondolkodóira hivatkozhatnám, kik többek voltak, mint gondolkodó gépek: érző és küzdő emberek.
A szakszerü olvasótól e mellett azért is elnézést kell kérnem, hogy mindenütt igyekeztem tágabb körökre is érthetőnek lenni s ennélfogva nem egyszer olyasmit is elmondottam, amit a nyugaton a legtöbb olvasónál ismertnek szokás föltételezni. Ez a szakemberre kellemetlen lehet, de az a meggyőződésem, hogy nálunk kulturfeladat arra törekedni, hogy a tudomány iránti érdeklődés - még ilyen esztétikai jellegű fogyatkozások árán is - terjesztessék. Ennek ellenére a tárgy nagy terjedelme és szövevényessége olykor vázlatszerüségre kényszeritett, amit néhol csak a nagy Darwin tanácsa menthet: Egy rossz hipotézis is többet ér, mint semmiféle hipotézis.
Végül nem zárhatom be e sorokat anélkül, hogy köszönetet ne mondjak Meller Simon és Somló Bódog barátaimnak, kik közül az első hiányos művészettörténeti ismereteimet egészitette ki több becses útmutatással, mig az utóbbi, finom analitikai képességeivel, gyakran volt segitségemre egy-egy probléma földeritésében.
Budapest, 1904. január hava.