Tétel adatlapja
CÍMLAP
Karl Fuhr
A hegedű akusztikai rejtélyei

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó
1. Bevezető
2. A tető és hát önhangjának különböző módszerekkel történő megállapítása
3. A tető és a hát önhangjának - eljárásom szerinti - meghatározása
4. A lakkozatlan hegedű akusztikája lélek és húrláb nélkül
5. A lakkozatlan hegedű akusztikája a lélek behelyezése után.
6. A hegedű akusztikája lakkozás után; lélek nélkül és játszhatóság előtt
7. Milyen feltételek alkotják a rezgés számára - az általam felmutatott - önhangokat?
8. Az f-nyílások
9. A basszusgerenda
10. A húrláb
11. A lélek
12. Nyakállás és húrfeszítés
13. A külső forma és a boltozat
14. Az anyag
15. Milyen intézkedéseket foganatosítottak a fával, hogy a hangot jobbá tegyék?
16. A lakk
17. A húrrezgések
18. A hang
19. A mélyhegedű (brácsa)
20. A cselló
21. Kritikus hangok a hegedűnél, mélyhegedűnél és a csellónál. Farkashangok
22. Különböző kísérletek a hegedűprobléma megoldására
Függelék
Irodalomjegyzék



Előszó

Számtalan sikertelen próbálkozás után igen merész vállalkozásnak látszik az olyan kísérlet megismétlése, melyekre fizikusok, de különösképpen hegedűépítők vállalkoztak, hogy megoldják a "hegedűgondot." Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy aki ebbe a feladatba kezd, megfelelő elméleti ismeretekkel és hegedűépítői jártassággal rendelkezzen, vagyis az elméletnek és a gyakorlatnak itt - mint különben az életben oly gyakran - feltétlenül együtt kell működnie.

Senki nem vitathatja, hogy a hegedű olyan akusztikai hangszer, mely a legfelemelőbb tökélyében képviseli egy zengő test legjobb alkatát. A hegedűgond tulajdonképpen rezgésproblémaként mutatkozik meg, mely a játszásra kész hegedűknél mostanáig a rejtélyként maradt akusztikai összefüggések elemzését és magyarázatát kívánja. Eszerint a laikusok számára is minden további nélkül érthetővé válhat, hogy a hegedűnél - ha egyáltalán valamiféle törvényszerűségről beszélhetünk - a rezgéshatás törvényének és nem valamiféle matematikai szerkesztésnek kell mértékadónak lenni. A feladat megoldásánál természetesen a hegedűnek abból a jól bevált szabványformájából kell kiindulnunk, ahogy azt a legnagyobb hegedűépítők - Antonio Stradivari és Giuseppe Guarneri (del Gesu) ránk hagyták.

A hegedűről szóló számos, gyakran értéktelen írás közül a Hill testvérek Stradivariról szóló műve nyújtja a legnagyobb szolgálatot. Ha kiadványuk akusztikai vonatkozásban nem is tartalmaz felvilágosításokat, azért számomra a kétségtelenül eredeti hangszerekről nyert adatok rendkívül értékesek voltak.

Bielefeld, 1926. március hó.

Prof. Dr. Karl Fuhr


×