Sylvester János új testamentum-fordítása volt az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv. A kötetet már ez a körülmény önmagában nevezetessé tenné, ha egyéb nyelvi és irodalomtörténeti jelentősége nem lenne is.

A fordítás a feudális anarchia tombolásának legféktelenebb időszakában készült, a Mohács utáni évtizedben, amely nálunk egyúttal előkészítője volt a reformáció gyors és általános elterjedésének.

...

Korábbi könyvnyomtató műhelyeink ugyanis, akár Hess András 1473-ban Budán felállított sajtóját nézzük, akár a XVI. század 20-30-as éveiben Nagyszebenben és Brassóban működő tipográfiákat, az eddig ismert adatok szerint magyar nyelvű munkát ebben az időben nem adtak ki.

A legrégibb magyar nyelvű nyomtatott szövegrészeket Hegendorf Kristóf német humanista Rudimenta Grammatices Donati című, 1527-ben, Krakkóban megjelent nyelvtana és Heyden Sebald nürnbergi rektor Puerilium Colloquiorum Formulae című, ugyancsak Krakkóban és szintúgy 1527-ben kiadott beszélgetés-gyűjteményének magyar értelmezései őrizték meg számunkra. A magyar példákat és szövegeket mindkettőhöz Sylvester János készítette.

Teljes, magyar nyelven írt könyv Sylvester Új Testamentuma előtt nyomtatásban mindössze tíz-tizenegy jelent meg, az is valamennyi külföldön. Az első ezek közül mindjárt egy újszövetségi részletet közlő mű volt: Komjáti Benedek Szent Pál leveleinek fordítása, amelyet 1533-ban Krakkóban nyomtattak. Sylvester munkájának megjelenéséig még egy újszövetségi részeket tartalmazó könyv látott napvilágot 1536-ban, Bécsben: Pesti Gábor négy evangélium-fordítása. E két mű együttvéve sem tartalmazta azonban a teljes újtestamentumot.

Egyébként az egész újszövetség magyar fordítása kódex-irodalmunk ránk maradt darabjaiból sem állítható össze, noha a XV. század második évtizedében a huszita mozgalmak hatására valószínűleg elkészült a teljes magyar bibliafordítás. Ennek azonban csak egy része maradt ránk a Bécsi-, Apor- és Müncheni-kódexben. Ma tehát az első teljes újszövetség-fordításnak Sylvester munkáját kell tekintenünk s az ő művével indul meg Magyarországon 1541-ben a magyar nyelvű könyvkiadás.

Sylvester alighanem úgy tudta, hogy az újszövetség teljes magyar fordítását előtte senki sem végezte el. Ismerte azonban elődeinek részlet-fordításait. Annyit bizonyosnak tekinthetünk az eddig végzett nem rendszeres egybevetésekből is, hogy Komjáti és Pesti nyomtatásban megjelent munkáján kívül vagy a Müncheni-kódex, vagy a Huszita Bibliának valamely más elveszett másolata megfordult a kezén. Saját fordításához többet fel is használt közülük. Tüzetesebben azonban még senki sem vizsgálta meg Sylvester újszövetségének és a korábbi magyar bibliafordításoknak egymáshoz való viszonyát.

A jelek szerint Sylvester, legalábbis egyetemi évei óta, tudatosan készült az újtestamentum lefordítására. Annak ellenére, hogy szövege egyben-másban egyezik elődeinek szövegével, mégis lényegbevágón különbözik amazokétól az értelmezésnek részletekbe menően precíz, filológiailag megalapozott kidolgozásában. Elődeitől abban különbözik Sylvester, hogy a biblia Vulgatabeli latin szövegét nem tekinti az egyedül való helyes, szent szövegnek (Szent Pál leveleinek fordításában már Komjáti is eltér ettől s részben Erasmust követi, Pesti Gábor pedig a négy evangéliumot teljes egészében Erasmus után magyarítja), s az eredetibb görög nyelvű szövegből indul ki, ugyanakkor mindkét kortársát is fölülmúlva a humanista tudós teljes filológiai vértezettségével és kritikai készségével fog hozzá az újszövetség magyar tolmácsolásához.

...